Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-08-04 / 31. szám
b L KOMAROMBAN Az Európa-szálló nyugodt hangulata, tisztasága, alkalmazottainak kedvessége, valóságos otthont nyújt a vendégeknek. ízlésesen berendezett, minden kényelemmel ellátott fürdőszobás lak osztályaiban mindenki jól érzi magát. A szálló a vendég kívánságára a fe hérnemű mosásáról, esetleges javításáról, vasalásáról, cipőtisztításról Is gondoskodik. A 64 szoba mindegyikében van telefon és rádió. Nagy Dezső, az üzem igazgatója és helyettese Holuk Ondrej, vezetése alatt működő és a vendégek legnagyobb el ismerésére törekvő üzemi személyzet, pincérek, szakácsok, szobaasszonyok, takarítónők, lelkiismeretesen végzik munkájukat. Nem véletlen, hogy az üzem két alkalmazottja, egy cukrász és egy pincér ma Montrealban növeli a csehszlovák vendéglátóipar hírnevét. Az étterem hideg és meleg konyhája, a kávéház jól hűtött Italai, az eszpreszszó cukrászsüteményei és Illatos feketéje, a kerít vendéglő jó levegője és söre vonzza a fogyasztókat. A „leányka borozó"-ban, az üzem elkészíti, saját receptje szerint, a híres komáromi „Hajós-tálat". Kellemes esti sétát kínál a hotel előtti árnyas, hűvös, szökőkutás park. Ide már csak halkan ér el az Európa bárjából kiszűrődő tánczene. Nemcsak a külföldi, hanem a hazat turisták közül Is kevesen tudják, hogy milyen kellemes környezet várja az Itt pihenni vágyó utazót. Az útépítés mlatl kevésbé igénybe vett határállomáson a közös vámvizsgálat megrövidíti a vá rakozás Idejét. Az érkező vendégeket pedtg szeretettel várja, az ötödik szü letésnapját ünneplő Európa — Interhotel. —Ama— lilik ■ sör a napernyők alatt A „Hajós tál“ és mestere egyik nemrég megnyílt részlegében, reggel 9-től este 9-tg szórakozhatnak a borkedvelő vendégek. Borkorcsolyáról is gondoskodnak; bableves füstölthússal, pacalleves, bográcsgulyás, resztéit máj, sült házikolbász, rablópecsenye, töpörtyűs pogácsa — mindennap szerepel az étlapon. Az ételek bármelyikére jól csúszik a borozó hordós bora, a VlaSsktj rlzllng és a Müller Thurgau. Az ínyenc falatok kedvelőinek pedig Mtkó József főszakács szívesen jó ételre csúszik az Ital a borozóban F. Spécii telvételei — Ilyen formában nem, mert a mi járásunkban még messze vagyunk attól, hogy „csak" a szociális esetek elhelyezése legyen probléma. A munkaképes lakosság nagy része — elsősorban a nők — nem dolgoznak. Az üzemek önállóan végzik a toborzást, válogatást s úgyszólván nincs módunkban áttekinteni a munkaerők elhelyezésének lehetőségeit, fgy előfordul, hogy míg a járásban hiába várnak munkára — az üzem más járásból tölti fel az üres helyeket. Gazdaságilag fejlettebb területeken az ilyen módszer egészséges versengést indít a szakképesítés megszerzésére, nálunk azonban más a helyzet. Feltétlenül szükséges, hogy a felsőbb szervek segítségét kérjük, vegyék figyelembe lakosságunk helyzetét, igényeit. — Mi sem hisszük, hogy itt gazdaságosabb és morálisabb a segélyek kiutalása az ún. szociális szempontból rászorulóknak, mint mondjuk, beosztani őket olyan kisegítő, vagy egyéb munkára, amit jól el tudnak végezni. Arról nem is szólva, hogy ők nem segélyt, munkát kérnek! — Sajnos, sok utánajárásba kerül, amíg egy-egy ilyen kérvényre ráírhatjuk: elintézve. Jelentősebb üzemünk, amelyben főként nők dolgoznak, csak egy van: a terebesi Élelmiszeripari Kombinát. Királyhelmec és Nagykapos környékén ipari munkalehetőség alig kínálkozik. Hány nő dolgozójuk van a járásban? Összes dolgozóink 31,8 százaléka. — A járás mezőgazdasági jellegét ismerve feltételezzük, hogy ott dolgozik a legtöbb asszony. De ezenkívül milyen ágazatokban találtak munkát a nők? — A mezőgazdasági dolgozók 37,8 százaléka nő. Ezenkívül dolgoznak az iskola- és egészségügyben, az élelmiszeriparban, a kereskedelemben, szolgáltató üzemekben. Sajnos, egészben véve sem sok az egész. — Milyenek a kilátások? Arról a tervezési szakosztályon többet tudnak mondani. A helyzet 1970-ig alig változikl Ezzel a kijelentéssel rakott elém Irena Hal'ková, a ervezési szakosztály dolgozója egy halom kimutatást, elentést és mindegyikről mondott még valamit: — Ezt ivaly küldtük fel, ezt az év elején, ezt most dolgozzuk — Szlovákia járásaiban 1965-ben a munkaképes nőkk csupán 65,3 százaléka dolgozott, mig a cseh országrészekben 83,2 százalékuk. Itt, a terebesi járásban mennyit tesz ki ez a százalék? — 1965-ben csak a munkaképes nők 37,4 százaléka dolgozott. Sajnos, 1970-ben is csak 40 százalékuk kap munkát. — Mondhatna erről valamit bővebben is? Mert ha csak a szlovákiai átlagot vesszük, akkor is óriási a különbség. — Ha egyáltalán kedvezőnek lehet nevezni, legkedvezőbb a helyzet Terebesen és környékén, ahol az említett kombinát kibővítésével is több lesz a munkalehetőség, a konzervgyár létesítése pedig csaknem ötszáz nőt juttat majd munkához. A gyár alapjait most rakják le. Sajnos, Királyhelmec és Nagykapos környékén nem szerepel a terveinkben ipari üzemek létesítése. — És a nemzeti bizottságok és a mezőgazdasági üzemek? Számtalan példát említhetnénk, ahol kisipari termelőszövetkezet létesítésével egy-egy nemzeti bizottság megoldotta nagyobb községek, sőt a környező falvak munkaerő-tartalékainak kihasználását. A szövetkezeték is vonzóbbá tehetnék a mezőgazdaságot a fiatalok számára, ha melléktermelés létesítésével állandó munkaalkalmat biztosítanának nekik. — Sajnos, nálunk még fehér hollóként sem említhetek példát a nemzeti bizottságok ilyen irányú törekvésére. A nemzeti bizottságoknak úgyszólván nincs jövedelmi forrásuk. S nincsenek épületeik, ahol varrodát, szódakészítést, téglaégetöt, drótsövényfonót vagy bármit létesítenének. S így egyik kezük lefogja a másikat. Nincs miből építeni, s ezért nincs hol jövedelemre szert tenni. Pedig ez volna az a mód, amivel a legkönnyebben orvosolhatnánk — legalább részben a nők alkalmaztatását. És a mezőgazdaság? Ott nem kínálkozik semmilyen lehetőség? A Nyugat-Szlovákiai Kerület több szövetkezetében nem az a probléma, hogy elmennek — hanem hogy túlságosan sokan akarnak belépni a szövetkezetbe. — Csak néhány mezőgazdasági üzemünk foglalkozik a belterjes zöldség- és gyümölcstermesztéssel. Az üvegházi kertészet — amely más járásokban olyan jó munkalehetőséget nyújt a lányoknak, asszonyoknak, s kitűnő bevételt a szövetkezeteknek — úgyszólván „rejtett tartalék" a terebesi járásban. — A lakosságnak nyújtott szolgáltatások fejlesztésével, a közellátás javításával, valamint a szociális intézmények létesítésével is munkához jut majd a nők bizonyos százaléka. De ezenkívül: valóban csak a mezőgazdaság az egyetlen lehetőség Királyhelmec és Nagykapos környékén? — Számolnunk kell a mezőgazdasági feldolgozó ipar fejlesztésével. Magában Királyhelmecen, a járási ipari vállalat keretében szeretnénk kiszélesíteni a bútorgyártást, amely különféle lakberendezési tárgyakat is előállítana. Itt is munkához jutna majd több leány és asz-Miben segithet a nőszövetség? Ezt már Cáty Ágnestől kérdeztük, a nőszövetség járási bizottságának titkárától, aki egyelőre a dolgozni akaró nők panaszát igyekszik orvosolni. — Természetesen, ez lesz a legfőbb tennivaló. Megteremteni a dolgozó — s dolgozni kívánó — nők szakképzésének lehetőségeit. Sajnos, egyelőre az a helyzet, hogy kevés a járásban a szakiskola, a fiatalok többsége járáson kivül tanul. Legtöbbjük aztán ott helyezkedik el az iskola közelében. Tehát a szakképzet! dolgozók közül sokan elmennek innen. Az asszonyokat köti az otthonuk, itt kell őket tanítanunk. De hol vagyunk még ettől? Egymással összefüggő problémák egész láncolata vár megoldásra, amit külön-külön lehetetlen vizsgálni, s elintézni. Jobb, fejlettebb szolgáltatásokra van szükségünk, színvonalasabb közellátásra. Szociális intézményekre. A korszerű háztartásvezetést tanító tanfolyamokra, egészségügyi előadásokra, arra, hogy az asszonyok jobban neveljék gyermekeiket, és azért is fontos, mert a járásban nagy számban élnek cjgányszármazásúak is. S nem mi találtuk ki, hogy a munka nevel a legjobban — elsősorban munkát kell adnunk a kezükbe. Helyi szervezeteinkkel közösen javasoljuk majd a nemzeti bizottságoknak az utat, módot ehhez. S az építésbe is bevonjuk az asszonyokat, ha kell... • Talán még annyit: a nőszövetség is vegye figyelembé a terebesi járás asszonyainak különleges gondoskodást igénylő helyzetét, s a másfél fizetett munkaerőt (a titkárnő és félnapos adminisztratív munkaerő) pótolja még legalább egy félleli Az asszonyok pedig forduljanak bizalommal a nőszövetség helyi szervezeteihez, vagy járási bizottságához, és reméljük, hogy közös erővel, ha nem is gyorsan, de sikerül munkát adni, még jobb életfeltételeket teremteni számukra is, olyat, amilyen az ország többi járásában van. HARASZTINÉ M. E.
