Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1967-02-17 / 7. szám

Gudulics sóhajtott, sóhajtott. Kt tudja, hol lesz ennek vége.

— Nagy hiba volt, Anna. Igen nagy hiba.

— Mtért, Géza bácsi?

A meleg szó megütötte Gudulicsot. Es megállította.

— En csak jót akartam. Es... és az anyjának Igazán elmondhat akármit.

— Ne beszéljen bolondságokat. Éppen az anyjuknak nem mesélik

el a lányok, mit éreztek közben. Még a férfinak, akit illet. Vagy a barátnőjüknek. Suttogva. Vihogva. Miket beszél maga, Géza bácsi.

Gudulics egyszeriben bosszús lett. Asszonyt butaság? Asszonyt korlátoltság? Vagy női ravaszság?

— Ne Géza bácsizzon engemI Idejön éjszaka, felkölt, és Géza bácsizl

Anna elsírta magát. De az csak egy hangnyl sírás volt.

>, — Amikor a kislányom szerencsétlenségéről beszélek, hogy mondjam, ha nem Géza bácstzva. Neki is úgy mondtam, hát mostan Is csak a bácsizás jön a számra.

Es megint sírásba fogott, amint a beszédet abbahagyta.

— Jó, jó. Nincs semmi baj. Csak azt helytelenítem, hogy a felnőtt leánya nemi életéről olyan durván kérdezősködik.

— Mit? — hallgatott el Anna.

Mit?

— Ne akarja, hogy megismételjem.

— faj, nem is! Hiszen értem én, de az én kislányom, mert nagyon gyerek ám azért még, valami olyat mondott, amit teljesen nem tudok érteni. Mivel ismerem Dávidot, nagyon is jól ismerem. En mégsem tudom elképzelni.

— Dávidot?

— A, nem. Amit Emmuskám szegény mondott róla.

Hallgattak, Gudulics leszívta a füstöt.

— Na, ne várakoztasson! Ne kéresse magát, Anna, Annuska ...

— Amikor harmadszor fújta el a gyerek az öngyújtót, s az apja átnyalábolta és az én nevemet ihondta többször is.

— Hát mi van abban?

— Ml? Engemet is ilyen karolással akart mostanában megkörnyékezni. Ha néha este kerültem haza. Például a szőlészmeqbeszélésről.

— Ne haragudjon, Anna, de hát... az olyan állítás ...

— Ez nem állítás! Ez majdnem bizonyos! Elfeledte, vagy még tnkább nem hitte el, hogy nem én vagyok. Az öngyújtót is azért próbálgatta. Csak próbálja elképzelni!

Anna hallgatott. Gudulics cigarettázott. Es elképzelte.

— Adlon egy cigarettát, Géza bácsi.

Gudulics cigarettát adott és tüzet.

Nem tudtam, hogy maga dohányzik, Annuska.

— Megtanítottak Mohácson, de látja, milyen bután szívom.

Gudulics elnézte a fel-felparázs- 16 cigarettavéget.

— Igen — felelt sokára az aszszony. Aztán vagy két szippantás után hozzátette: — En nem azt kérdeztem meg Emmuskától, hogy a Lacival mit érzett, hanem, hogy amikor... amikor a kés a kezében volt.

— Ki az a Laci? — Meglepődött magán Gudulics, mennyivel szívesebben jár az esze Tőre Emmuska terhességén, mint Tőre Emília bűntettén.

— Hát a tanársegéd! A főiskolán. ö, hát hányadszor mondjam már. Az első tanévben kezdődött közöttük a dolog.

Gudullcsot leküzdhetetlen álmosság és ásítás fogta el.

— Ezek nem sürgős dolgok, Anna. Nappal is ráérünk ezekkel.

Nagyon dühítette, hogy belekeveredett az egészbe.

— Es még most sem kifelé pörgünk. Érzi maga ezt? Fel tudja ezt fogni?

Anna nem tudta felfogni. De érezte.

Htszen azért jöttem el.

— En azt hiszem, mégsem értjük egymást — mondta Gudulics. Oj cigarettára gyújtott, kettőt-hármat szippantott, de nem ízlett. Csak a keze gyújtott rá, nem ő maga. El is nyomta a tüzét a vizeskancsó tálcáján. Megkereste a felé fordított poharat. Töltött magának. A víz állott, langyos volt, de még nem poshadt. Meg lehetett inni.

— Még a feleségem töltötte — mondta egész halkan.

— Nem értjük egymást, persze, hogy nem értjük egymást. Emmuska is, amikor az apjáról kérdem, meg hogy a kés! De a kést nem mondhatom minden percben. Egyszer csak így tesz: Laci azt mondta, a következőt meghagyjuk. Érti ezt, Géza bácsi! Mondom neki: Te most ezt gondolod? Neked most ezen járt az eszed? Hiszen kérdezted! — mondja. En kérdeztem? Ezt is kérdezted. Hát csoda, ha mink ketten félreértésben vagyunk?!

Gudülicsnak nem volt beszélhetnékje.

— Hiába a magyarázkodás, inkább még...

Inkább még csak befelé sodródunk.

— En nem értem, hogy mtért lett egyszerre olyan, Géza bácsi.

— De hát most már úgyis mindegy — megvárta, míg szájától leereszti Anna, ujja közül kivette és eldobta a cigarettát. Kidobta az udvarra.

— Es csakugyan kár volt azt kérdezni. Az is mire gondolhat, akinek kezében a kés?

— öt felmentenék — dugta ki fejét és vállát a takaró alól Anna —, 0 gyermeket vár!

Teljesen érthetetlen és riasztó a hangja. Aztán egyszerre lányos, sőt gyerekes.

— Tudja, mire gondoltam, Géza bácsi? Nem találla ki. Arra, hogy most először lennék úgy, hogy valami hasznos legyen, ha szerencsétlenül teherbe esnék.

— Haszna? Magának, Anna, a teherbeesésből?

—- Igen, persze! Mert akkor vállalhatnám Emmuska helyett. Az én helyzetemet talán még jobban figyelembe venné a bíróság.

Hirtelen kedve támadt a férfinak. hogy megverje álma háborgatóját.

Annához lépett, vállon ragadta, megrázta.

— Fzért kellett iölkelteni engem! Hiszen az éjjel is alig hunytam le a szemem.

Ügy eleresztette magát Anna a váratlan szidásra, hoay tartani kellett. S legfeljebb fél kézzel üthette volna Gudulics.

De ... borzasztóan láay és tömött volt az asszonynak a karja és az oldala és melle Is, am<t a durva szorítással keze tapasztalt.

— Vetkőzz le! — parancsolta és elenaedte az asszonyt. — Értetted? Vetkőzz le!

Többször nem mondta. De Anna várta a harmadikat. amire muszáj leayen engedelmeskedni.

Anna zokogni kezdett. Es csillapíthatatlanul rázkódott mindaddig, amíg a férfi karjára nem tette megint a kezét.

— Te Is úgy vagy. hoqy minden ruha égett a testedet.

Ügy.

— Es amía a lányodról beszéltél. egyszerre járt a feledben mind a két doloq, azaz mind a három, mert az is. hogy én mostan itt levetkőztetlek.

— így van, így voltam vele én

is.

szőr.

Máskor ts voltál már így? Nem. Máskor soha. Most elő(folytatjuk)

AZ IGAZ EMBERT NEM CENTIVEL MÉRIK

Kovács Peti volt a legalacsonyabb fiú az V. b. osztályban. Nem is hívták a gyerekek másképpen, mint Kiskovácsnak. Ez még talán nem is lett volna baj, de előfordult, hogy kis növése miatt csúfolták is. Sokszor szaladt könny a szemébe, mert úgy érezte, hogy ő kisebb értékű gyerek, mint a többi.

Egy szép tavaszi napon történt. Utolsó előtti óra földrajz volt. A tanár felhívta Kiskovácsot felelni. A feleletért egyest kapott. Utána Lovász Béla felelt, az osztály legjobb futballistája, akinek gyenge oldala volt a tanulás. Béla bizony rosszul felelt, a tanár ötöst adott neki. Béla a tekintélyén esett csorbát úgy akarta helyrebillenteni, hogy óra után hangosan odaszólt Kiskovácsnak:

— No Kiskovács, most biztosan nőttél egy millimétert a iboldogságtól, mi?

Kertész Imi hallotta a megjegyzést és odaszólt Bélának:

— Te még nem tudod, hogy az igaz embert nem centivel mérik, hanem cselekedetei szerint?

Tanítás után csoportokba verődve indultak hazafelé a gyerekek. Élénken beszélgettek, vitatkoztak a vasárnapi foci-meccsről. Kiskovácsnak nem volt kedve beleszólni a vitába, szótlanul ment a többiekkel. Egyszer csak éles, vijjogó szirénahang hasított a déli zsibongásba. Tűzoltó autók kanyarodtak be az utcába és megálltak egy négyemeletes ház előtt, ahol két rendőr tartóztatta fel a járókelőket. A háztetőről súlyos vaslemez csüngött le, amely minden pillanatban lezuhanhatott a járdára.

A tűzoltók megerősítették a létra alvázát, beirányították és a létra az ég felé nyújtózott. Egy alacsony tűzoltó fellépett a létrára és nyugodt, biztos léptekkel felfelé indult a szédítő magasba. A derekán kötél volt. Minél feljebb jutott a létrán, annál nagyobb lett az

izgalom a nézők körében. Mikor felért, már egészen aprónak látszott. Halálos csend volt...

Kiskovács szívére szorított kézzel nézte a tűzoltót. Szemei különös fényben ragyogtak, még a szempillája sem rezdült, úgy nézte szakadatlanul a szédületes magasságban dolgozó embert. A tűzoltó lefejtette derekáról a kötelet és hurkot kötött, rá akarta helyezni a szélben lengő súlyos lemezre.

A fiúk verejtékező homlokkal nézték

Egy hirtelen szélroham belekapaszkodott a nehéz lemezbe, meglendítette, és az megsebezte a tűzoltó arcát. Valaki felsikoltott:

Megsebesült a tűzoltó!

Pszt. . . Nem szabad zavarni, az élete forog kockán, — szólt ismét egy hang. A percek óráknak tűntek.

A tűzoltó most elengedte mind a két kezével a létrát és egy bátor mozdulattal áthurkolta a lemezt. A padlás ablakából kihajló tűzoltók így mór odahúzhatták az ablakhoz, majd szép lassan leengedték a földre. A létra tetején sebzett arccal mosolygott a bátor tűzoltó. Nehéz feladatát becsülettel teljesítette.

Amikor biztos léptekkel megindult lefelé, megkönnyebbült sóhaj hagyta el a nézők ajkát.

Kiskovács ragyogó szeméből kipotytyantak a könnyek és amikor a tűzoltó lelépett a létráról, odaszaladt hozzá, átölelte és remegő hangon így kiáltott:

— Csakhogy itt vagy, édes jó apám!

A tűzoltó szeme is különös fényben

csillogott, amikor fiát magához ölelte.

Másnap az iskolában Béla odament Kiskovácshoz, kezet nyújtott és jó hangosan, hogy mindenki hallja, így szólt:

— Ne haragudj rám, Kiskovács. Most már én is tudom, hogy az igaz embert nem centivel mérik.

Fássi Katalin

EGÉSZSÉG

SZÉPSÉG

Amíg a szabadban napozhatunk

Ilyenkor tél végén, amikor már nagyon hiányzik a napsugár, jó szolgálatot tesz a kvarclámpa. Sápadt arcbőrünknek, gyermekeinknek — ha nem is helyettesíti egészen, legalább részben pótolja a napfényt, megközelíti a természetes napfénynek szervezetünkre gyakorolt kedvező hatását.

A kvarclámpa alkalmazásához érteni kell, mert a helytelen kezelésből súlyos bajok származhatnak; magas vérnyomásnál, a pajzsmirigy fokozottabb működésénél, tuberkulózisnál, ideges egyéneknél az állapot rosszabbodását okozhatja. Tudnunk kell azt is, hogy az ibolyántúli fény gyulladást keltő hatása a szemen súlyos kötőhártyagyulladást válthat ki. Emiatt kvarckezelésnél sötét szemüveget kell viselni, ennek hiányában a csukott szemhéjakra meqnedvesitett vattadarabkát helyezünk. Ez azért is jobb, mert így elkerülhetjük az arc kvarcolásánál a védőszemüveg keretének megfelelő szegélyt, a fehér monokliszerű foltot.

A bőrgyulladás tünetei ugyanazok, mint a napégéséi. A gyulladás lezajlása után a bőr hámrétege finom korpázás, vagy erős hámlás formájában lehámlik. Helyes kezelésnél legfeljebb enyhe kipirulásnak szabad bekövetkeznie. Kezelés után a bőr kissé barnább lesz. Napsütötte, erősen barna színt kvarclámpával nem tudunk elérni.

Minél közelebb van a kvarclámpa a bőrünkhöz, annál erősebb lesz a hatás. Ugyancsak erősödik a hatás, ha hoszszabb ideig tart a besugárzás. Ezért a kvarcfénykezelésnél eleinte csak egész rövid ideig tartó besugárzást adunk. Ha

a kezdeti 2 perces besugárzás nem okozott kipiruiást, legközelebb 3 percig kvarcoljunk, majd 5—8—10 percig fokozhatjuk a kvarcolás idejét. Ügyeljünk azonban arra, hogy a lámpa minden alkalommal arcunktól egyforma távolságban legyen. Az arc kvarcolása esetén vigyázunk arra, hogy az arcbőr két oldala és közepe egyenletesen legyen a kvarcfény hatásának kitéve, tehát először jobbról, utána balról, majd középen érje a fény arcunkat. Az egészen új kvarcégő igen erős hatást fejt ki. Új lámpával tehát nagyon óvatosan, csak egész rövid ideig szabad kvarcolnunk. A túl sokszor végzett besugárzás még akkor is kiszárítja és ráncositja a bőrt, ha betartjuk az óvatossági rendszabályokat.

Ha a kvarckezelést az egész test besugárzására alkalmazzuk, vagy gyermekünket kvarcoljuk, feltétlenül kérjük ki orvosunk tanácsát a kvarckezelés módjára.

Hajhullás kezelésére is alkalmazzuk a kvarcfénykezelést. Az ibolyántúli fény a hajszemölcsök vérellátását megjavítja és ezzel a fokozott hajhullást megállíthatjuk. A fejbőr kvarcolásánál fésűvel állandóan terítsük szét hajunkat, húzzunk választékot, hogy az ibolyántúli sugarak közvetlenül a fejbőrre jussanak. A hajtól árnyékolt fejbőr sokkal több sugárzást bír el, ezért a fejbőr kvarckezelésénél arcunkat takarjuk le, vagy vastag kenőcsréteggel vonjuk be, nehogy a hosszabb ideig tartó kvarcfény gyulladást okozzon homlokunkon.