Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-12-23 / 50-51. szám

__j ermekeink már lázasan kutatnak f * . a szekrényekben, fiókokban, hogy \J~ I/ közelebb hozzák a meglepetés J pillanatát, és közben alig várják azt a percet, amikor szüleikkel együtt csil­logócsodává öltöztetik az illatozó, zöld fenyőfát. A karácsonyfa ragyogását, pom­páját a gyertyák és a csillagszórók fényé­ben ragyogó fényes, színes, különböző ala­kú, csillogó üvegfigurák adják, is ezeket a törékeny üvegcsodákat emberi kezek ké­szítik számunkra. Lessünk be titkaikba. A Vörös-híd szomszédságában álló egy­kori malom öreg épületét hósipka fedi. A bejáratnál „Slovenské závody technického skla" felirat fogad. Ennek a két emeletes sárga háznak egyik részlegében készítik az ezer színben csillogó, pehelykönnyű kará­csonyfadíszeket. Staron Milán igazgató, Farkas Erzsébet minőségi ellenőrt adta mellém kísérőül, és bizony nagyon jól tette, mert nélküle még talán ma is ott botorkálnék a sárga ház folyosóinak kanyargós labirintusában. Far­kas Erzsébet 15 éve dolgozik az üzem több mint 120 munkásnője között. Ismeri a gyár­tás minden cslnját-bínját, és hogy velem is megismertesse, a munkák alapjánál, az üvegfúvók műhelyében kezdjük utunkat. Itt a lányok és asszonyok ügyes ujjai alatt a közönséges üvegcső szappanbuborék vé­konyságú és formájú üveggolyóvá alakul. Elnézem Hornák Károlynét, aki 16 évvel ezelőtt, mint 16 éves kislány került Bátor­­kesziről az üzembe üvegfúvónak, milyen ki­.LhhI A színes gömbökre festelt minta és csillámpnr kerül Spécii felvételei finomult érzéssel forgatják ujjai, a sistergő gázcső lángjában az üvegcsövet, amelyből azután leheletével formás karácsonyfa­csúcsokat varázsol elő. Az itt készített nyers üvegformák innen az ezüstözőbe kerülnek. A műhelybe lépve, erős ammóniákszag csapja meg orrunkat. Itt az átlátszó szappanbuborékok az ezüstö­­ző folyadék segítségével csillogó, ezüst­tükrös pompát kapnak. Az itt megszáradt ezüst színű üvegdiszek valódi szépségükéi a festőműhelyben kapják. Amikor a festőműhely ajtaja kinyílt, való­sággal káprázott az ember szeme a fénytől, csillogástól, és a színek pompájától. Lega­lább 30 nő ült itt alacsony székecskéken, lábuknál festékes vödrök, amelyekből az ezüst színű díszek zöld, rózsaszín, lila, kék, piros, sárga és ki tudja felsorolni, hogy még hány féle színárnyalatban tükrözőn, csillog­va, kerülnek a száritópolc kiálló pálcikáira. Innen nem lehet egykönnyen tovább menni. Lenyűgöz a látvány, a szinek varázsa. A megszáradt tarka díszekre a kézzel festő lá­nyok és asszonyok rutinos ecsetvonásokkal, formás leveleket, virágokat, csillagokat fes­tenek, majd ezüst vagy fehér csillámporral szórják be a díszeket. Megmutatom még a kézimunka mű­helyt, de siessünk, mert ott csak egy mű­szakban dolgoznak, — figyelmeztet útikalau­zom, és már igyekszünk is a másik terem felé. — Itt öltöztetjük fel a figura diszeket,, — magyarázza, és sorra nézzük a szebbnél­­szebb, modern formájú, hajjal, szakállal, sállal díszített újfajta figurákat. — Ilyeneket még egy üzletben sem lát­tam, hol árulják? — kockáztattam meg a kérdést. — A figurák Zácková Éva, fiatal tervező­nőnk tervei szerint készültek és egyelőre csak exportra mennek, ugyanis üzemünk termelésének 70 százaléka az Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia, Hollandia, Olasz­ország, Franciaország és más nyugati or­szágok gyermekeinek karácsonyfáját díszíti majd. A csomagolón keresztül távozunk, ahol hatalmas faládák állnak: Párizs, London stb. címzésekkel. Innen indulnak a törékeny üvegfigurák a világ minden tája felé. Június­ban épp úgy, mint novemberben, mert a karácsonyfadíszek üzemében egész évben karácsony van. VARGA MAGDA A Mikulások még szakállt és pásztorbotot kapnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom