Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-03-19 / 6. szám
Nagy Béla, nyugdíjas tani tő. a falu könyvtárosa Fr. SpáSil felvétele A legkisebb falvak közé tartozik, csak 450 lakosa van, de ha kulturális életét nézzük, nem az utolsók között kell keresnünk. Nálunk nem ásitozik üresen a klubhelyiség és a kultúrotthon. A fiatalok kocsma helyett inkább odajárnak. Esténként vidáman koppannak a ping-pong labdák, a lemezjátszóról gyors ritmusú táncok, lágy dallamok szólnak. Folynak a próbák, hol esztrádiműsort tanulnak be, hol évfordulókra készülnek. Színjátszó- és tánccsoport adja át egymásnak a helyet. Szombatonként a hangszereket szólaltatják meg a zeneiskola nö vendékeí egy Somorjáról kijáró zenetanár irányításával. Mindamellett, hogy a falu száz háza közül kb. 60-nak a tetején büszkélkedik televíziós antenna, az emberek idfet szakítanak másfajta szórakozásra, művelődésre is. Nem sajnálják az időt az olvasásra sem. Főleg a fiatalok, de az idősebbek is olvasnak. Ezerkötetes könyvtáruk polcain Móricz Zsigmond, Jókai, Mikszáth művei sorakoznak Hemingway, Verne, mai bel- és külföldi írók kötetei mellett, hogy csak kapásból említsünk néhányat. MÄTYÄS FERENC: A leírt szó Ha kék az ég s a nap fennen ragyog, figyeld a földben mozduló magot, a csírát, ml btíftk szemlátomást, hogy elhagyja a sötétség honát. Hogy tör elő, ami élni akar, a zöld vetés, a leírt szók, kihalt táfakon, mély aknák vermében Is tartalmat nyer, beszél a néma Is. Könyvek fölé hajolva szüntelen, hogy tágul, nö, nyílik az értelem az emberben, aki most érit meg, mit hoznak elé a látó szemek, s mit lehet még, minő hatalmat ad a nyert tudás, amely akár a nap, kigyül, s fényét úgy teregeti szét, hogy örökre elbújik a sötét. Forradalom ez, vagy mi volna más e korban, ha nem lélekrianás, hogy láss te nép a csillagokon át és megleljed e kis helyen hazád. A prágai és bratislavai Politikai Könyvkiadé Könyvbarátok Klubja ötödik évfolyamába lépett. 1965-töl magyar nyelvű könyveket is kiadnak tagjaik részére. A Könyvbarátok Klubjának mindenki tagja lehet, aki a tizenhat cseh, tizennégy szlovák és hat magyar nyelvű kiadványból legalább öt könyvet megrendel. A Könyvbarátok Klubja valamennyi tagja a naptárt év végén ingyenes jutalomkönyvet kap. A magyar nemzetiségű tagok tetszés szerint kiválaszthatják a kiadói programban szerepló könyveket, mégpedik a magyar, szlovák, vagy cseh nyelvű kiadványok közül bármelyiket, ügy, hogy összesen legalább öt könyvet kell megrendelniük. A megrendelt könyveket a tagok tíz százalékos kedvezménnyel kapjálk és a postadíjat a kiadóvállalat fizeti. A politikai könyvkiadóban lehet jelentkezni. A magyar nemzetiségű tagok számára 1965-ben a kővetkező könyveket adjuk ki: Juraj Zvara — A NEMZETISÉGI KÉRDÉS MARXISTA MEGOLDÁSA Nagy Béla, a falu idős tanító bácsija, aki életének 45 esztendejét töltötte Béke községben, tanítva, nevelve az egymás után felnövő nemzedéket, most, 75 éves nyugdíjas korában is könyvet nyújt át a falu lakóinak, hogy művelődjenek, szélesedjen a látókörük, és a nagy írók élettapasztalatból leszűrt írásaiból megtanuljanak az élet útvesztőiben igaz emberként élni. ő a könyvtáros. Hogy mikor tart nyitva a könyvtár? Reggel, délben vagy este, az időpont nem számít. Akármikor jöhetnek. És az érdeklődök jönnek is. Tanoncok, diákok, idősebbek. Van, aki hetente öt-hat könyvet visz haza. Mert apának is kell, anyának is, az egész család érdeklődését ki kell elégíteni. A nagymamák együtt olvassák a meséket kis unokáikkal, a fiatalok lázas mohósággal bújják az izgalmas útleírásokat, nagy emberek életregényét, amely elgondolkoztatja őket. A felnőttek regényalakok sorsán okulva formálgatják a saját életüket. Ebben a kis faluban már sokan tudják, hogy a könyv hűséges jóbarát. B. S. I. A magyar nemzetiségű állampolgárok nemzetiségi kérdésének megoldásával foglalkozik ez a filozófiai munka. L. A. Bezimenszkij — HITLER TÁBORNOKAI Történelmi tények és hiteles dokumentumok tükrében mutatja be a német tábornoki kar tevékenységét az első világháború utáni időszaktól napjainkig. F. K. Kául — AZ EICHMANN-tlGY A kitűnően szerkesztett izgalmas könyv feltárja, milyen kapcsolatok voltak Eichmann és Bonn között. Egri Viktor — MEGMONDOM MIN DENKINEK Egri Viktor államdijas Író regényében művészien és magas irodalmi szinten eleveníti fel a Szlovák Nemzeti Felkelés dicsó napjait. Dimitrij Nagiskin — BONIVUR SZIVE A keret, amelyet Nagiskin regényének ád, az intervenció nehéz napjainak ábrázolása, amely a fiatal, forradalmi Oroszország ellen irányul a Távol-Keleten. Duáan HamSik—Jifi Praíák — BOMBAMERÉNYLET HEYDRICH ELLEN Ez a könyv külföldön is élénk visszhangot keltett. AZ Шк Holdbéli tájon fut a vonat; tudom, ez már Üstí vidéke. A fekete salakhegyek élettelen vonalai, a környező halott természet dermesztőleg hat az emberre, s szeretné mielőbb elhagyni ezt- az elátkozott vidéket, amely tályogos foltként ékelődik az egyébként szívet, lelket üdítő, természeti szépségekben dúskálkodó észak-csehországi tájba. Hidacska kattog alattunk, hihetetlennek tűnő látvány után mered a tekintetünk. Piszkos-sötétvörös patakot nyelt el szemünk elől pár pillanat alatt a távolság. Pedig jól láttuk. A sivár vidék halott vize, amely semmiféle életet nem ringat, a környező gyárak lefolyói mérgezték meg, s most mint fáradt, rossz vér fut a medrében. Vasárnap reggel volt, alig virradt, a tájban élő lelket nem lehetett látni. Milyen ember is illett volna belei Csak egy garabonciás, felleghajtó köpönyegben. Mikor ezt így elgondoltam, nem Talpaá elvlárs tudtam még, hogy valóban találkozom a garabonciással, de nem itt, hanem kicsit tovább, a kanyargónyújtózó, elégedetten folydogáló Elba partján, ahol a természet ismét ezernyi szépségével ragyog. S nem vár rám felleghajtó köpönyegben, hanem kordbársony zakóban, bőrkabátban, barettsapkával a fején. De bűvészkedéshez, varázslathoz mégis ért, nem is akármilyenhez. Jíra Talpadnak hívják, és hogy Üst! nagy városában ráakadtam, ezt joggal érezhettem a saját bűvészetemnek, de az is lehet, hogy csak nagy szerencsém volt. A nagyobb városok jellegzetes képét mindig, ha nem több, legalább egy nagy ipari üzem alakítja ki. Ústí nad Labem hatalmas kémiai gyárral rendelkezik. Ezen a gyáron szerettem volna lemérni a város életében azt a húsz évet, ami a nagy világégés óta eltelt. Aztán mégsem így történt. „Csak" egy emberen keresztül mértem le, s nem is bántam, hiszen nincs érzékenyebb műszer egy embernél. A gyárban találkoztam a garabonciással. Mikor a gyár területén, egy könyvtár melletti kis szobában találkoztunk, már figyelmeztettek rá, hogy nem mindennapi ember. Már tudtam róla, hogy a munka megszállottja, csodákra képes, hajthatatlan egyenes jellemű ember és... — hát ez nem is vált mindig előnyére. — Nagyon tud hatni a munkatársaira, de beszélni 'nem igen szeret — figyelmeztettek. — Pedig ő az, aki mondhatna valamit, hiszen itt ‘dolgozott már a felszabadulás előtt is. Húsz év alatt Üstí lakossága csaknem teljesen kicserélődött. Az őslakosság zöme német volt, azok közül pedig alig egynéhányon maradtak itt. Kevesen vannak azok, akik látták, mikor az Elba vize karcsú csónakok, s pillangós vitorlások helyett ijesztő szürke hullámokat sodort magával a tenger felé. Jíra Talpai itt élte meg ezt az időt, bár nem születése óta él itt, és nem is hívták mindig Jírának. Egy kis szlovák községben látta meg a napvilágot és Jurajnak hívták. Talán sematikusnak tűnik, hogy a fiatal Talpas már ifjú kora óta a kommunista mozgalom harcosává szegődött, az eszme híve lett. Csak az nem sematikus, hogy ezt a fiút nem egy veterán apa vagy az idősebb fivérek ismertették meg a mozgalommal, hanem erősen Hlinkapárti családjának legszigorúbb tilalma ellenére vett részt benne, úgy hogy kemény harcok után nem látott más megoldást, mint megválni az apai háztól. Az 1934-es esztendő már Csehországban találja, Ústíben, a mostani Chemickában. A gyárba-jutás nem ment egyszerűen. A krompachyi sztrájk küldöttje után a hír Csehországba is elszállt: veszedelmes ember. Ha fel is vették valahol, rendszerint még az egy napot sem töltötte ki, útilaput kötöttek a talpára. Volt, ahol úgy sorozták a munkára jelentkezőket, hogy elég kérges-e a tenyere vagy sem. De még ilyen helyen sem tudott huzamosan megmaradni. Végül Talpas Jíra mégis bekerült a gyárba. Akkoriban a Szoc. dem. szakszervezetbe 1800-an voltak beszervezve. Jöttek a szakszervezeti választások, négy párt gyűjtött mandátumot, azaz, hogy meglepetésszerűen, a szokástól eltérően, most öt. Mert Talpai vállalkozott, hogy a kommunista pártnak is szerez mandátumot. Az idegenből jött ember, akinek semmiféle hivatalos tekintélye, befolyása nem volt, pusztán jellemének, személyiségének erejével 120 aláírást szerzett meg, holott csak harminc volt szükséges. Eredmény: a választást elhalasztották. Amikor már a határokon állig felfegyverkezve ott álltak a hitleri csapatok, a szaporodó kommunisták egyszer csak nagyobb becsben lettek tartva. Ellenállásra mégsem került sor s a német katonaság, amint átlépte a határt, másnapra már Ústíben volt. Talpas Jíra tudta, ez az idő számára nem lesz a béke és nyugalom ideje, de arra talán ő sem számított, hogy a németek egyenesen számon-
