Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-08-20 / 17. szám
szerű bányászgépek karbantartója. Mert ez a lármafa „kezelőjének“ igazi foglalkozása... S ha netalán valaki levelet írna Selmecbányára, gondoljon arra, hogy azt a klopacskában lakó postásnő, Sedivyné asszony hordja ki a címzettnek. Ugyanaz, akinek a mosófazeka a néhai deres helyén áll. RÖSSL BORBÄLA KINCSE Az ember megy az utcán — vagy inkább kapaszkodik, mert olyan meredek itt minden sikátor — és egyszeresek elámul: hát ez hogyan lehetséges? Itt áll ez a szép kis egyemeletes ház, mögötte egy magasabb, de annak a magasabbnak a kútja az egyemeletesnek a tetején van! Optikai csalódás? Dehogy! Már úgy építették. Selmecbánya olyan dimbes-dombos, hogy ott ilyesmi is lehetséges. Hogy a magas ház lakóinak ne kelljen egészen a földszintre járni a vízért, kútjuk szerkezetét a szomszéd ház tetejére építették, mert a meredek domboldal ezt is lehetővé tette ... Ilyen és hasonló furcsaság van Selmecbányán elég. De nehogy azt mondják valakinek Selmecbányán, hogy ez furcsaság! Nem, kérem, ez csoda. Mert a selmeciek azt tartják, hogy náluk hét csoda Van. S van is. Például: a víz nem a híd alatt, hanem a hídon folyik. Bizony, mert régen nem volt vízvezeték, így hát vályút építettek a hámorhoz szükséges víznek, a vályút pedig hidak segítségével vezetik keresztül a völgyeken... No meg: fordított a városház toronyórája. Ez is csuda áml Mert itt a kismutató mutatja a percet, a nagy pedig az órát. így van ez emberemlékezet óta. A selmecbányaiak — még a legkomolyabb hatóságok vezetői is — olyan tréfásak, hogy így hagyják. Annak a felelősségét senki sem vállalja, hogy megfossza egy „csodától“ a várost. Egyszer megpróbálta egy nemzeti bizottsági elnök: „leszerelte“ az élő órát. Vagyis: a negyed, fél, és háromnegyedórás harangjelzést a Leányvár tornyában, kürtössel váltotta fel, mert a Leányvárat úgymond vendéglővé építik át. Igenám, de a nagy restaurálásra előirányzott összeg éppen a gerendázás leszerelésére volt A PÁSZTOR ÉS A GYlKOK Jozef Sediv? ötvenkét éves bányász tegnap korán lefeküdt, nehogy elaludja a hajnalt. Sikerült is idejében felébrednie. Elővette parádés fekete bányász egyenruháját, belenézett a tükörbe, még simított egyet a sapka csillogó rézgombjain, majd kezébe vette a fakalapácsot és elindult felfelé a lépcsőn. Az ódon torony földszintjén, ahol lakik, a nyikorgó falépcső egyre keskenyebb, míg végül létra váltja fel. Csapóajtón keresztül a legfelső emeletre jut, oda, ahol a harangoknak kellene lenniök. De ebben a toronyban nincsen harang. Kinyitja a torony legfelső ablakát, megpróbálja jól tart-e a két kiugró kampó. Minden rendben van, előveszi hát a lármafát. Vagy másfél méteres, középütt széles, két végén keskenyedő sima lapos fa ez. Szélén különböző nagyságú lyukakat fúrtak, hogy jobban zengjen. A két fehér kötélből készült hurkot Sedivy bácsi a kampókra akasztja — a tornyon kívülre. Ű maga az ablakba ül, egyik kezével a gerendába kapaszkodik, a másikba fogja a fakalapácsot. Még korán van ... csak néhány perc múlva .. . Sedivy bácsi a magasból széttekint a meseszép Selmecbányán. Girbe-görbe utcái, ódon házai, vastagfalú erődje festői szépségében tárul eléje a hajnal piroslő fényében. A bércek övezte város mintha a mesék világából csöppent volna ide, s olyan is ma minden, mintha mesében történne: a régi szokások elevenednek fel. Ez a lármafa is . . . Ezzel keltették hajnali négy órakor a várost, ezzel jelezték a munkakezdést a bányákban, ezen kopogtak, ha bányászt temettek. (Ma Cilly elvtárs igazgatóhelyettes engedélyével bányásztemetéskor — de csak bányásztemetéskor — megkongatják a lármafát). No és persze ma, bányásznapkor is szól a klopacska. No, meg a szala-9 mander-járáson. Sedivy ez idén is kéményseprőnek megy a szalamanderre — legalább nem ismerik fel, jól bekormozza majd magát... Szalamander... Ki tudja igaz-e — gondolkodik Sedivy. — Hogy is volt csak? Sebnitz, a pásztor egyszer egy ezüsthátú és egy aranyhátú gyíkot, bizonyára szalamandrát vett észre. Addig, addig kergette a két csillogó gyíkot, míg megtalálta rejtekhelyüket. S uramfia, Imit lát? Aranypor, ezüstpor mindenfelé. Ez ragadt a kis állatokra. Itt biztosan aranyat rejt a föld! Sebnitz szólt az embereknek, azok ásni, kutatni kezdtek és aranybányát, ezüstbányát nyitottak. így keletkezett Selmecbánya, s neve is bizonyára attól a pásztortól, Sebnitztől ered. Ám, ha valaki jól ismeri a selmecieket, elhiszi azt is, hogy a „selyma“ vagy a szlovák „selma“ szótól ered a név, mert a selmeciek bizony mindenkit megtréfálnak, nagy selymák azok ... .......Hűha! Itt az idő! Ébredj Honzó, ébredj, elkésel a bányából!“ — énekli Sedivy a régi selmeci dalt s veri a lármafát, veri. Most virrad a bányásznap! „Ébredjetek, mert nem engednek leszállni, hanem a hátatokra vernek az aknász botjával“ — énekli tovább. Az ének, ami inkább csak dúdolás, nem hallatszik messzire. Annál nagyobb a lármafa hangja, a völgykatlan mindenfelől visszaveri a kopogást... Sedivy még egy pillantást vet a festői városra és lefelé indul a lépcsőn. Elmegy a régi tömlöc mellett — ez most a fáskamrája. A deres helyén sokkal békésebb szerszámok állnak: egy nagy mosőfazék és fakanál... A szászok, szlovákok, magyarok egyaránt klopacska néven tisztelik ezt a tornyot. Pedig a klopacska csak lármafa. És a „klopacskás“ bányászt hogyan hívják? Bizony csak így: a kor. . Vannak még igéző lányok (boszorkányok?) a Leányvár alatt . . . A KLOP
