Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1965-04-30 / 9. szám

2/0^­A DUNA-SZÄLLÖ A kontrasztok és húszévesek hotel­je, melyben a falu és a város ad ta­lálkát egymásnak. Parkosított bejárata előtt külföldi rendszámú személykocsik fékeznek le hirtelen s a modern hallban kétszer is megkérdik a ruhatárostól, vajon Dunaszerdahelyen vannak-e? Vasár­nap délután kettőkor a környék fia­taljai számára rendeznek táncdél­­utánt s a nyári csúcsmunkák idején tizenkét EFSZ dolgozóinak szállítot­tak a szálló konyhájából friss ebé­det. Szombat esténként már több kül­földi vendégművész állt a kávéház mikrofonja előtt és tavaly ősszel a helyi EFSZ a süppedő szőnyegü ter­mekben tartotta évzáró közgyűlését. A dunaszerdahelyi DUna-szállónak csaknem száz dolgozója van, s ebből mindössze három a férfi. Az egyik éppen megjelenik a kávé­ház ajtajában. Delet harangoznak, zetben illően jelenik meg és visel­kedik. Bátortalanul indultak az első ren­dezvények, konferenciák, műsoros es­tek, bálok. Az EFSZ kitűnően sikerült évzáró közgyűlése óta megtört a jég. Esküvők, érettségi bankettek, újabb EFSZ rendezvények állnak előjegy zésben már az őszi hónapokra is. Ter­mészetesen a külföldi turistaforgal­mat is figyelembe véve. Nemsokára elkészül a kétszázötven személyes kerti vendéglő, a színes, hangulatos, vendégváró terasz. Ősszel lesz kétéves a Duna-szálló, ahol a dolgozók átlagos életkora 20 év. Érdemes volt felépíteni ezt a ven­déglátó üzemet. Nemcsak az anyagi szempontok miatt. Esti zene mellett a csinos pincérlány széthúzza az ebédlő nehéz szövetfüggönyét. Terí­tett asztalok, öt-hat fehérbóbitás pin­cérlány várja az érkezőket. A barna ruhás, fehér inges vezető megigazítja kézelőgombját és tekintetével irányít­ja a munkát. Itt van ugyanis a Jedno­­ta pincértanonc-központja, 52 fiatallal. Nagy István a pőstyéni hotel-iskolát végezte, alig egy éve vette át a Jed­­nota vagyonát, az új szállót. Csalló­közi, nyílt tekintetű fiatalember. Tele tervekkel, elgondolásokkal és azzal a biztos tudattal, hogy a szálló anya­gilag is megtéríti a ráeső költségeket. — Nem nézte mindenki jó szemmel azt a körlevelet, melyet az EFSZ-ekbe, falvakba küldtünk ki induláskor, őszintén megírtuk, nemcsak az értel­miségiek és átutazó vendégek szá­mára nyílt meg az étterem, a kávé­ház. — Mindenkit szívesen várunk — írtuk — aki a tiszta, elegáns kömye-SZÓRAKOZÁS-KULTÚRA Ősi törekvése az embernek az élet megszé­pítésének vágya. A művészet különböző eszkö­zeivel akarja ezt elérni Ezért formál anyagot, fest képet, veti papírra gondolatait, hangszere­ket szólaltat meg és dallal, tánccal fejezi ki örömét, bánatát. Csallóköz népe igényli a kultúrát. Esténként a napi munka után sorra nyílnak a kultúr­­házak ajtajai — sok helyen szép, új otthon várja a kultúra kedvelőit — 43 színjátszó cso­port próbái folynak a járásban. A jókai-napok­­ra készül a központban, Szerdahelyen a Csal­lóközi Színház. A népművelési otthonokban, üzemi klubokban irodalmi esteket, évfordulók műsorát állítják össze. Alistálban, Egyházgel­­lén, Bősön, Aranykalászin, Ekecsen a szép siker még jobban lelkesíti a színjátszókat. A járás 83 könyvtárának Nyárodon, Nagymegyeren, Bakán, Szerdahelyen van a legtöbb olvasója, itt forog a legtöbb könyv kézen. Az otthon ma radók a televízió mellett bővítik látókörüket és találnak szórakozást. Az itt lakó emberek szülőföld-szeretetének bizonyítéka az a lelkesedés, szeretet, amellyel a Somorjáról Szerdahelyre áthelyezett Csalló­közi múzeum anyagát bővítik. E tájon talált őskori leletek, római időkből származó emlé­kek mellett, szapi halászszerszámok, bőséges népművészeti anyag, gazdasági eszközök és ▲ Táncolj, perdülj, vidáman járjad. . A somorjai mén­­telep lovai közül kerülnek ki a nemzetközi lóver­senyek favoritjai. usatasok során napvilágra kerülő rttkasayok gyűjtésével gazdagítják a múzeum anyagát, iskolások és magánosok egyaránt. A fiatalok tánccsoportjai vidítják sok helyen a falu lakóinak életét. Hogyan fest ez a készülődés a gyakorlatban? Váratlanul állítunk be Nyékvárkonyba, a já­rás legjobb tánccsoportját szeretnénk megles­ni próba közben. A kerületi ifjúsági alkotó­­versenyre készülnek. Csak tavaly alakult ez a csoport. Kik bábáskodtak a születésekor? Bekő Mária tanítónő, a CSEMADOK helyi szer­vezetének elnöke, Cséfalvay Jolán óvónő, Lel­kes Erzsébet tanítónő és a CSISZ elnöke, ugyancsak pedagógus. Horváth István igazgató­­helyettessel ők segítettek öszetoborozni most is az együttes tagjait. Egy kis ijedelmet kel­tett, hogy teljes díszbe kell vágniuk magu­kat, mert fényképezés is lesz. A ruhák ugyanis a járási Népművelési Otthonban voltak Szer­dahelyen. Mindent meg lehet azonban oldani egy kis jóakarattal és a gyülekező táncosok egy röpke órán belül már lázasan válogattak a tarka szoknyák, fehér ingvállak, feszes prusz­­likok között. A hiányzó csizmák sem okoztak különösebb gondot, csak a nagyapákhoz kellett fordulni. Stiffter Margit tanítónő harmonikával szol­gáltat alkalmi zenét a tánchoz, mert a zene­kar is Szerdahelyen van. A koreográfus? Bra­­tislavából a CSEMADOK központból jött ki há­romszor Tóth Margit, ő mutatta meg a lépé­seket. A többi már a lelkes fiatalok dolga volt. — Álljatok már fel a tánchoz, ne öltözzetek olyan sokáig, mintha menyasszonyok tennétek — zsörtölődik kedvesen Bekő Mária, a CSISZ elnökkel együtt. Azután megszólal a zene, énekkel is hozzá­segítenek: Kis Dunaág, Nagy Dunaág, gyöngyös, fodros habja és vidáman perdülnek, bokáznak, a lányok in­cselkedve hajolnak a legények felé, azok meg járják a kopogóst, feledve a napi fáradságot, szórakoztatva, nemzedéken át öröklött ősi rit­mus szerint dallal, tánccal fejezve ki élet­örömüket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom