Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-10-02 / 20. szám

MAJOR ISTVÄN

elvtárs, Csehszlovákia

Kommunista Pártjának alapító tagja, a

burzsoá köztársaság

idejében a párt egyik

hűséges odaadó vezető funkcionáriusa, 9

CSKP KB és a SZLKP

KB tagja, hosszú betegség után, 76 éves

korában elhunyt.

Major elvtárs harcos élete, önfeláldozó

munkája, s bátor

kommunista magatartása példaképként

áll előttünk.

Emlékét sohasem

feledjük!

СО

<o

o*

OL

<

Z

О

H

ЗГ

to

Hívott

a cifiaetcót

Hatalmas porfelhők hömpölyögtek robogó autónk mögött. Érdekes feladattal indultam erre az útra: Sajtónapra riportot írni egy születendő riportról, jobban mondva, szerzőjéről. Itt ül mellettem cikkem alanya: Jávorka Marika, a dunaszerdahelyi járási újság fiatal szerkesztője.

Az újság fő feladata, hogy a mezőgazdasági üzemek munkájáról írjon, azok problémáit tárja fel, termelési eredményeit adja hírül jdrásszerte. Viszont, hogy egész képet nyújtson, az emberek életéről, pihenési idejéről, szórakozásáról, kulturális életéről is számot kell adnia az újság 4500 előfizetőjének.

Somorjára vettük az útirányt.

— /Host kulturális életükről szeretnék riportot írni — magyarázta, — megérdemlik, nagyon jól dolgoznak.

És szabályosan megfogalmazott mondatokban ecsetelte a somorjaiak munkáját, látszott, hogy jól felkészült előre az útra. De engem nem is az adatok sorolása fogott meg, hanem inkább az a lelkesedés, amely hangjából

◄

Kombajnosaink... — egy új cikk a járási újsás számára

— A hagyma is jál fizetett! — mondták az asszonyok- És a riporter noteszába gyűlnek az adatok

kicsengett, az a tűz, amely szemében égett. így csak olyanok beszélhetnek, akik hivatásnak tekintik munkájukat, akik szeretik az embert.

Elnéztem ezt a fiatal lányt, aki alig múlt húsz éves, aki itt áll pályafutása kezdetén, s mégis milyen magabiztosan, mélyen gondolkodóan boncolgatja a problémákat. Beszélgetésünk áthullámzott egyéni életére, s lassan kibuggyant a szó belőle, mikor és miért választotta hivatásul az újságírást... Már gyermekkorában szenvedélyesen olvasott, jóformán még alig látszott ki az iskolapadból, amikor már szívébe férkőzött Jókai, Gárdonyi, Petőfi és később Móricz, Ady, József Attila. S végig, amíg csak iskolába járt, mindig az irodalom volt legkedvesebb tantárgya. Az osztály legjobb fogalmazói közé tartozott, tanárai is felfigyeltek rá, s az érettségi előtt javasolták, jelentkezzen az újságírói tanszékre.

— Rejtett vágyamat mondták ki hangosan — szólalt meg csendesen — hiszen mindig erről álmodoztam, ezért telt meg jónéhdny füzetem jegyzetekkel, próbálkozásokkal, melyeket csak úgy, sajdtmagamnak írtam.

Majd a szomorúság felhője borítja el arcát, fájdalmasan törnek ki belőle a szavak.

— A tanulási eredményeim, az akaratom, a tanárok véleménye egy csapásra szertefoszlott, semmivé vált az orvosi tilalom súlya alatt.

Majd akadozva mesél betegségéről. Közvetlen az érettségi előtt őrületes fejfájásokban szenvedett, az orvosok agydaganatot állapítottak meg. Már a vizsgákra is mentővel vitték a kórházból. Az érettségi után súlyosbodott az állapota. Eltiltották mindennemű olvasástól, tanulástól.

— Azt hiszem, akkor már lemondtak rólam, hiszen csaknem félévig annyira leromlott az állapotom, hogy szüléimét, hozzátartozóimat meg sem ismertem.

Csigalassúsággal javult később az állapota. Döntő befolyást gyakorolt akarata is, minden áron élni akart, az ifjúság, az életösztön minden erejével. Úgy határozott, hogy egy évre elmegy messzire, távol az otthontól, fizikai munkára,о cseh hegyek közé. Segített a munkaterápia. Meggyógyult.

— Képletesen mondva, alig tudtam lábra állni, ismét üldözőbe vett régi vágyam: az újságírás.

Első útja a Csallóköz című újság szerkesztőségébe vezetett. S ez év márciusában végre megvalósult álma. Szerkesztő lett.

— Nagyon hiányzik ez a két év az életemből — mondja révetegen, — be kell, hogy pótoljam, csak nem merem túlhajtani erőmet, úgy szeretném beosztani, hogy idővel a főiskolai tanulmányokra is fussa.

Hirtelen lefékezett a kocsi, elérkeztünk riportja színhelyére. Egyszeriben, mint egy varázspálca suhintására, lehullt arcáról a bánat, s lágy mosoly, a minden iránti érdeklődés ülte meg a helyét. Sebtében előkerült notesza, ceruzája és lázasan jegyzetelte Vitthalm Károly, a népművelődési otthon igazgatója szavait. Egyik kérdés a másik után pergett le ajkáról, s egész lénye immár Somorja kulturális életének problémáiba merült...

Fiatal, alig múlt húsz éves. Ebből is kettőt kiradírozott 0 betegség. Fellépésében, a problémák megértésében nyomaveszett ennek az űrnek, feltett kérdései bizonyítják az irodalom új termékeinek, valamint kulturális problémáink ismeretét. Rövid élete eme nagy megrázkódtatásáról tolón csak ,,öreges” komolysága, megfontoltsága, elmélyülése tanúskodik.

Göröngyös, tüskés út vetette Marikát erre a pályára. De az ilyen ember, aki ilyen akarattal, erővel szállt szembe az akadályokkal, zálogát adta hivatása jövőjének.

Becsukódik a notesz. Befejeződött a riport, azaz:

— Még csak most kezdődik az igazi munka — emeli rám tekintetét, — hogy méltón tükrözzem vissza azt a fáradságos és lelkes munkát, amelyet az emberek végeznek a szürke hétköznapok áradásában.

Berregéssel beindít a kocsi. S gondolatainkban alakot ölt a riport, a kettős riport. ß■ So/c Gita

Kérdések, válaszok, tények-- és néhány nap múlva Somorja kulturális életéről ad képet a ,,Csallóköz" című új-Pál M. felvételei