Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-08-22 / 17. szám

Somorján lassanként az egész város ügyévé válik az ünnepélyes névadás. A HNB, a nő­­bizottság, a CSISZ és a pionírok mögé felso­rakoztak a bölcsödé kis lakói is, akik köszön­tőjükkel felejthetetlenné tették e szép ese­ményt. BORSZKÁ MARIA KITŰNŐ KEZDEMÉNYEZÉS A szenei kilencéves magyar iskola érdekes, újfajta pionirtáborozást szervezett júliusban Modra-Harmónián. A gyermekek délelőtt ki­sebb munkát végeztek a helyi állami gazda­ságban •- pl. epret szedtek, szőlőt kötöztek, — de már a kora délutáni órákban nagy kirán­dulásokat rendeztek a gyönyörű hegyalja kör­nyékén. A kultúrműsorok egész sora volt a napi program. A nagy táborban a sátrakban kettesével aludtak a gyermekek. Hetenként kb. 30 pionír váltotta egymást. A kosztol, melyet csak dicsérni lehetett, teljesen ingyen kapták a gyerekek azért a kis munkáért, amit 2~3 óra alatt végeztek. A táborozást Farkas Fe­renc igazgatóhelyettes példásan vezette. De dicséret illeti Mák Anikó, Gébet Ilonka, Bla­­zsovics Imre pionírvezetöket, akik mindent megtettek, hogy a szenei pionírok szép és gazdag élményekkel és kipihenve térjenek ha­za és friss erővel készüljenek az új iskola­évre, amely már a küszöbön áll. Ez az üdülés többszörösen értékes, mert a gyermekek munkájuk jutalmául kapták. в. P. //% / >, A Intened járás szövetkezetei csaknem kétmillió tojással maradtak adósai év elejetői a felvásárlásnak. Ebben a kétmillió darabban nem kis mennyiség ter­helte a lentvoraiak számláját. Lentvorán a HNB, a pártszer­vezet és a nőbizottság aprólékosan foglalkozott a tojásfelvásárlás tel­jesítésében beállott nehézségekkel. Marcsok Mária, a nőbizottsdg elnöknője javaslatára megszervez­ték a lentvorai asszonyok kötele­zettségvállalási akcióját. Pafko Anna és Králik Zsuzsanna például 1000 tojás eladását vállal­ta. Voltak olyan asszonyok is, akik még ezt a számot is megtoldották. Karman Zsuzsanna 1100 tojás be­adására tett ígéretet. S Így érkeztek a HNB-re a lent­vorai asszonyok kötelezettségvál­lalásai, egyik a másik után. A vállalási akció mindenkit meg­mozgatott. Az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy a felvásárlási feladatok teljesítése szervezés kér­dése. Hiszen a lentvorai asszonyok szinte versenyeznek, ki ad be többet, mint amennyit vállalt. Karmann Zsuzsanna ezidáig 1671 tojást adott el, és 600 liter tej helyett 634 litert adott a közel­látásnak. Pafko Anna, Králik Zsuzsanna, Marcsok Mária, Ga­­raj elvtársnő és a többiek is közel járnak felajánlásuk teljesítéséhez. A lentvorai példa azt bizonyltja, hogy a tojás szerződéses eladásá­ban mutatkozó jelentős lemaradás nagy részben annak az oka, hogy rosszul szervezik meg. irányítják a dolgozókat, nem lépnek kapcso­latba a nőbizottságokkal, akik pedig kitűnően alkalmasak arra, hogy tettekre buzdítsák a falu asszonyait. A lentvoraiak példáját máshol is követni kellene! A NÓBIZOTTSÁG ÉRDEME A helyi nemzeti bizottság kiszé­lesített ülésén vágni lehetett о füstöt. Az emberek gondba merülve kuporogtak az asztal körül. A fel­­vásárlási feladatok teljesítéséről volt szó. — Mivel tudnánk szebben kö­szönteni pártunk XII. kongresszu­sát, mint feladataink teljesítésé­vel? — fejezte be beszámolóját a HNB titkára. Kiapes Anno. az ábelovai nő­­b'zcttsdg elnöke csendben hallga­tott. Egy'k árnál a másikra röp­pent tekintete. Nem szólt semmit, de egy elhatározás érlelődött meg benne: maid az asszonyok. És javaslatot tett a HNB titkárának, hogy a nőbizottság tagjai a CSISZ- tagok bevonásával kosár-akciót szerveznek о tcjásfelvcsdrlásra. Gyűlt a tojás, emelkedett a fel­vásárlás teljesítésének százaléka. De még mindig kevés volt ahhoz, hogy tiszte számlával kösz önt­hessék a kongresszust. — Indítsunk versenyt — javasol­ták a nőbizottság tagjai. — Nem rossz ötlet — bólongat­­tak elismerően az ábelovaiak. Hat értékes jutaiomtárgyat tűz­tek ki. És egyre szaporodott a tojá­sok száma a Jednota üzlethelyisé­gében. Ivanics Zsuzsanna, Deákék, Liskáék, Springerék, meg a többiek fáradhatatlanul hordták a tojást. S amint mondani szokták, evés közben jön meg az étvágy. A ver­senyt a tejeladásra is kiszélesítet­ték. A versenynek — amelyben az első dijat Kukla Pál, a másodikat Garaj János, a harmadikat Kiapes Anna kapta — meqletvb*-Jridmé-_ nye. Az ábelovaiak eddig bS'ólZ liter tejet és 30 022 tojást adtak be a szövetkezet felvásárlási felada­tainak teljesítésére. Ebben a nőbizottságé az érdem, hogy jó szervező munkájával meg­győzte a lakosságot a felvásárlás teljesítésének fontosságáról. Nem kisebb dicséret illeti Liska Andrást, aki 600 liter tej helyett 1440 litert, Deák Pált aki 1110 litert. Deák Jánost, aki 1023 litert és Springer Jánost, aki 1124 liter tejet adott a közellátásnak. Az emlékezetes HNB ülés óta még nem sok idő telt el. Az ábelo­vai asszonyok e rövid idő alatt már nagy jelentőségű munkát végeztek. Munkájukban továbbra is nemes hajtóerő serkenti őket: egész évi felvásárlási feladataik teljesítésé­vel akarják köszönteni pártunk XII. kongresszusát. írja Agócs Vilmos levelezőnk A bakai önkiszolgáló bolt előtt nagy a forgalom. Mindenki a kifüggesztett táblát akarja látni, olvasni, amelyen ez áll: a HNB felhívja a tyúktenyésztők figyelmét, hogy aki о második félévben a legtöbb tojást adja a közellátásnak, a következő juta­lomban részesíti: I díj 309 korona értékű evőesz­közkészlet, 2 díj 165 korona értékű villany­­vcsaló, 3 díj 66 korona értékű konyha­­mérleg. Reméljük, hogy községünk dolgo­zói minél többen részt vesznek a versenyben. Horváth Piroska A LEOMLOTT LÉGVÁR-ki Ahogy fekete ünneplőjében, szigorúan megkötött selyem kendővel ősz haján, ivópoharával reggel végigsétált a sétányon, vagy ült az erdő egyik árnyékos padján, mindenki megfordult a magas, büszke tartású falusi asszony után. Az sem maradt sokáig titokban, hogy Balázs Anna a saját költségén jött el a fürdőhelyre, „csak úgy, pihenni“! Tehette is, — mesélték ismerősei, mert ennek a falusi özvegynek gazdag rokonsága van Amerikában, ő maga még hozzátette, hogy nemrégen halt meg a bátyja Kanadában, aki agglegény volt, ráhagyta vagyonának jó részét. S bár Balázsné nem volt valami bőbeszédű, de itt ott elejtett néhány szót a hatalmas házról, boltról, autókról, amit most likvidálnak az ügy­védek, hogy elküldhessék neki a kemény dollárokat. Persze, mint ilyen esetekben lenni szokott, sok a huza-vona, várni kell még egy kicsit a pénzre. S ez az érv, no meg egy csomó idegen nyelven írt cégjelzéses papír teljesen alátámasztották szavahihetőségét. | A fürdőhelyeken sok idejük van az embereknek. Szórakozás után vágynak. Balázsné kifogyhatatlan meséinek bizony jó sok hallgatója akadt. S amikor „hívei“ elutaztak, hátrahagyták címüket, a kedves invitálással — „legyen szerencsénk otthon.. Balázsné szépen-szerényen megköszönte — és elfogadta, mert mint mondta, van most már ideje-pénze utazni, legalább megismeri az or­szágot. S alig melegedtek meg otthonukban a hazaérkezettek, már is megjelenet a „gazdag örökösnő“. Az igaz, hogy most kicsit több volt a panasz, mint a dicsekvés. Mert mint mondta, pénzt akart szegénytől mindenki. Pénzt az amerikai ügyvéd és pénzt az itteni. S ha mielőbb meg akarja kapni a jussát, fizetnie kell. Csakhogy ő már nem győzi, kimerült... És sok helyütt még csak kérnie sem kellett, csak úgy dugták markába a százasokat, ő nem is tiltakozott. „Hiszen majd megadja, ha lesz, biztosan visszaadja kamatostól“. Nincs is ebben az ügyben semmi új, hisz nem Balázsné az első, aki bíróság elé kerül, mert csalt és nem is ezek a károsultak az utolsók, akik bedűltek egy primitív mesének, a rádió, a film, a televízió korszakában. Az emberi hiszékenységnek, úgylátszik nincs határa. Az egész ügyben a megemlítésre méltóbb az, ami ezt a majdnem ötvenéves asszonyt a lej­tőre vitte. Balázsné kora gyermekségétől kezdve mindig keményen dolgozott. Előbb a máséban, aztán férjével együtt a saját kis földjüket művelték hajnaltól napestig, hogy a mindennapit előteremthessék. S egyetlen fiát is befogta, tanulni sem engedte. Egyetlen vágya volt a becsvágyó asszonynak: saját házában lakni. A legnagyobban, amit csak építeni lehet. S mikor fiuk a katonaságtól visszatért akkor sem akartak változ­tatni életükön. A fiú megunta az örökös gürcölést és amikor az öregek minden érvnek ellentállva, nem akartak a szövetkezetbe belépni, ott­hagyta őket és a megálmodott ház álom maradt továbbra is. — Nem ember az ember, ha még háza sincs — védekezett Balázsné. Legnagyobb tragédiája az, hogy az összecsalt majdnem 30 ezer korona is elfolyt ujjai között, még mielőtt téglává vált volna. S még most sem érti, hogy csalt, csak a házát siratja. A házát, amelyet soha sem mondhatott magáénak, a vagyont, a pénzt amit birtokolni akart minden áron. Nem ő az egyetlen, aki becsületével fizette meg az árát — a semmi­nek! (EAS) 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom