Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-11-01 / 21. szám
Murásko Bronyiszlava Minszkből. Serceg a toll a hófehér papíron. Takács Éva barátnőjének, Murásko Bronyiszlavának ír messze szovjet földre, Minszk városába. El sem képzeled, kedves Bronyiszlavám, milyen nagy öröm ért bennünket. Készen lett az új iskolánk. A jövö hónapban már be is költözünk. Tudod, hogy itt Somorján nagyon sok diák tanul és a régi épületben már nem fértünk el. Azt hiszem, még a tanulás is jobban megy majd az új épületben. Iskolánk most olyan mint a tiétek; világos, tágas, kedves. Mézd, mit kaptam Másenkától. (Kolláth Érsike és Goda Mária.) ^ let, sokat aggódom miattad. Remélem, nem /agy beteg? Tudod, Bronyka, én mindig arról álmodozom, hogy egyszer meglátogatlak. Igyekszem jól tanulni, hogy jó legyen a bizonyítványom. Érettségi után dolgozni és takarékoskodni fogok, hogy társasutazással elmehessek Minszkbe. Meglátod, egyszer csak bekopogok hozzád.“ A toll megáll a papíron és Takács Éva gondolatban meglátogatja barátnőjét. Ami nem is olyan nehéz dolog, mert Bronyiszlava levelein keresztül már ismeri a várost. Tudja, milyen fák zöldéinek a Perenosna utcában és milyen színű virágok nyílnak a 31-es számú ház előtt. Ráismerne az utcabeli leányokra és fiúkra is, mert egy nyíló leánylélek minden titkát megírták egymásnak. Mikor is kezdődött ez a barátság? Egy vizsga után, mikor úgy érezte Éva, hogy oroszul is ki tudja fejezni gondolatait. Megérti és megértetheti magát egy szovjet leánnyal, aki éppen úgy, mint ő, tanul, igyekszik és 16 éves szívvel érez. Barátságot köthet vele és tanácsot kérhet olyan dolgokban is, amelyekkel talán nem is fordulna itteni barátnőjéhez. És elment az első levél egy névtelen szovjet diákleánynak s megjött a válasz Murásko Bronyiszlavától. Barátnőd leszek, ha te is úgy akarod. — Azóta már sokszor örültek együtt. Boldogan írtak egymásnak a szovjet mesterséges holdak felrepítéséről, a békeharc sikereiről, és együtt örültek a brüsszeli világkiállítás csehszlovák pavilonja sikerének. A Somorjai Tizenegyéves Magyar Tannyelvű Középiskolában nemcsak Takács Éva keresett barátot a Szovjetunióban, hanem Kolláth Erzsiké, Goda Mária és még sok Levelet Írnak a rasticei pionírok Moszkvába. Takács Éva, Bronyka barátnője. kis diákleány. Azóta hozza és viszi a leveleket a posta Moszkvából, Minszkből, Somorjába és vissza. A 10. osztály a Moszkvai Zoja és Alekszander Koszmodemszkaja Középiskolával levelezik. A Rasticei Szlovák Tannyelvű Középiskola tanulói is baráti levelezést folytatnak egy moszkvai gyermekotthon lakóival. Racsko Mária tanítónő, a pionírszervezet vezetője nemrégen járt Moszkvában és a pionírszervezet nevében felvette a kapcsolatot egy gyermekotthon lakóival. Már sok szép levél van az iskola birtokában. Az egyik tanuló Kuznyecovval, a Szovjetunió hősével folytat levelezést, aki " •4* idén személyesen meglátogatta az iskola . pionírszervezetét. Szép dolog az, amikor már a gyermekkorban megtudják az emberek, hogy országunk határain túl is élnek jó és nemes emberek, barátaink, akiknek célja és törekvése azonos a miénkkel, békében és boldogan élni a világ valamennyi nemzetével. LÉVAY ERZSÉBET Fényképezte: SLUKA Azt írják, küldjünk mindnyájan fényképet, olvassa a levelet a somorjai 10. osztály.
