Dolgozó Nő, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1954-11-01 / 11. szám

Saíia Begam A Dev ín-szál ló egyik szalonjában ked­ves vendéget fogad a Csehszlovákiai Nők Szlovákiai Bizottsága: Safia Begamt, az indiai nőszövetség újdelhi-i bizottsá­gának egyik vezető tagját. Pozsonyi látogatása n népi demokrati­kus országokbeli tanulmány útja kereté­ben történik. Nemzeti viseletben van ez a magas, karcsú, jó megjelenésű fiatal nő; selymes, fekete I. ejit símán hátra fiisüli, gyönyörű, sokatmondó, okos szeme maga az érdek­lődés, szavai elszántak, bátrak. Hatalmas erőt, sokszáz millió ázsiai asszonyt kép­visel Safia Begam. Száz évig tartó idegen fennhatóság alatt sínylődött áz indifii nép. Hat éve történt változás óta szociális, gaz­dasági, egészségügyi téren még nagy lépést nem tehetett előre, mert az idegen kizsákmányoló uralom csak rettenetes nyomort és éhséget hagyott örökségül az v'ij, nemzeti kormánynak. A lakosság egyharmada maláriában szenved, több mint ötmillió tuberkuloti kus. A különféle betegségek évente mil­liók halálát okozzák . Indiában van a világon a legnagyobb gyermekhalandó­ság. 200.000 orvosra és 800.000 egész­ségügyi dolgozóra lenne szüksége, hogy némileg enyhüljön a helyzet. Safia Begam szavai nemcsak vádolnak, de segítségért is folyamodnak. Itt tanulni akar, odahaza pedig asszonytársaival együtt küzdeni fog a szebb és jobb életért. Érdeklődéssel hallgatja, mi hogyan is kezdtük a harcot, az építést drága hazánk­ban. Szinte látni, hogyan raktározza el magában a jó tanácsokat és hálás a báto­rításért. Néha pillanatokra elmélázik tekintete, gondolatokban talán már ott­hon van. Felvillanó szemei elárulják, nem fél majd megvívni azt a harcot, mely reá és asszonytársaira Indiában vár. 1953 március 8-án jöttek először össze a haladó gondolkodású indiai asszonyok. Tizen voltak összesen. Három hónap múlva háromszáztizenöten. Egy év múlva százezer tagja volt az Indiai Nőszövet­ségnek. A kopsnhágai világkongresszusra 23 követüket küldték el, akiknek útikölt­ségét csak gyűjtésekkel tudták fedezni. Jelenleg 3 jelszó alatt dolgozik a nő­szövetségük : 1. ,,A nők egyenjogúságáért válások és örökösödések esetén." Indiában csak a férfi válhat, elhalálozáskor asszony, leány­­testvér nem lehet örökös. 2. ,,A nők alkalmaztatásáért." 3. „Szülészeti és gyermekotthonok léte­sítéséért.“ A kemény és kitartó küzdelem meghozza India népének évtizedek óta óhajtott és megérdemelt igazi felszabadu­lását, gyermekeinek pedig az igazi boldog gyermekkort. УЛ. német nők üzenete von Ameln Berni, 1‘iscová Margit, Hilde, Benthien, E napokban a Német Demokratikus Nószövetség vezetőinek küldöttsége láto­gatta meg besztercebányai kerületünket. A nyugatnémetországi küldöttek: Fanny Büttner és Hilde Benthien beszámoltak asszonyainknak a Német Demokratikus Nőszövetség nehéz munkájáról, amelyet a békeharcban és Németország egyesíté­séért fejt ki. Amikor a helyi nemzeti bizottság vezetői, valamint a Selmecbányái nő­bizottság képviselője a helyi nemzeti bi­zottság szép üléstermében fogadták a küldötteket, Fanny Büttner megilletődve beszélt arról, hogy a nyugatnémetországi asszonyok nem fogadhatnák így, ilyen szépen feldíszített helyiségekben a mi asszonyainkat, hanem magánlakásokban, titokban kellene találkozniok. Ugyanis gyűléseik — amelyeket a Nemzetközi Nőnapon, a Nemzetközi Gyermeknapon, vagy más alkalomkor tartanak — rendőri terror alatt folynak le. Az Adenauer-kormánynak éppen a nő­­inozgalom okoz aggodalmat , amely széles békemozgalmat szervez Nyugat-Német­­ország újrafelfegyverzése, fiaiknak ide­genlégiókba hurcolása ellen, és harcol Németország egyesítéséért. A küldöttek lelkesedve nézték mind az ipar, mind pedig a mezőgazdaság terén egyre jobban fejlődő gazdasági életünket. Amikor meglátogattuk a beluji EFSz-et, Hilde Benthien megjegyezte: „14 napi ittlétem alatt hiába keresek felszán tat lan földet, vagy lesoványodott állatokat; a beluji EFSz-ben folyó élet Ьз.éppen az ellenkezőjéről győzött meg. Azonban nemcsak a mezőgazdaságban voltunk tanúi népünk örömteljes munká­jának, hanem a Selmecbányái Piéta, vala­mint a besztercebányai Slovenka-üzem dolgozói is fogadták a küldötteket. Hilde Benthién itt is megjegyezte: „Hiába keresem ezek között a dolgozók között azokat a szegény agyondolgozott embereket, akikről nálunk, Nyugatnémet - országban annyit beszélnek. A küldöttségben volt Else Winkler és Berni von Ameln is, a Német Demokra­tikus Köztársaságból, ők arról számoltak be, milyen nagy lendülettel fogott a né­met nép Németország újraegyesítéséhez. A német nép nagy lelkesedéssel épít, bár még ma is, tíz évvel a háború befejezése után sok helységben romok meredeznek, mint a második világháború figyelmez­tető jelei. Teljesen tudatában varrnak annak, hogy csak a becsületes munka segít hazájuk egyesítéséért vívott harcuk­ban és a világbéke megvédésében. A küldöttek örömmel emlékeznek majd vissza a Prencov községi szívélyes fogad­tatásra, amelyben a nőbizottság elnök­­nője, a pionírok és a község lakói része­sítették őket. A sási és besztercebányai beszélgetések alatt nemcsak a mi asszonyaink örömteli életével ismerkedtek meg a külföldi kül­döttek, hanem gyermekeink boldog életé­vel is. Pionírjaink valamint a sási és besz-2 tercebányai nőbizottság tánccsoportjá­nak szép műsora, a gazdag ajándékok amelyeket a besztercebányai üzemek dől - gőzéi adtak át a küldötteknek, nemcsak a mi örömteljes életünket bizonyították, hanem a nemzetek közötti baráti együtt­élésre való törekvésünket is kifejezték. A küldöttség egyik tagja búcsúzáskor ezeket mondotta: „Bratislavában meg­néztük a Szlovák Nemzeti Felkelés kiállí­tását. Meggyőződhettünk arról a sok állat iasságról, amit a fasiszták itt, főként önöknél, Besztercebányán és a beszterce­bányai kerületben elkövettek. A Csehszlovák nép legyőzte gyűlö­letét és a visszafizetés vágyát; teljes mér­tékben érvényesíti Gottwald elvtársnak azt a tanítását, hogy nem minden német ellenség. Éppen ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy lehetséges a nemzetek baráti együttélése és a testvéri egység a világ­béke megőrzéséért vívott harcban. M.Strbíková. Lisa Winkler, Lilla Hője,óvá, Fanny Büttner.

Next

/
Oldalképek
Tartalom