Newyorki Figyelő, 1992 (17. évfolyam, 3-12. szám)
1992-07-29 / 7. szám
1992 július 29. NEWYORKI FIGYELŐ 5 KULTÚRÁNK HÍREI STEIN ROSE (RÓZSI): AZ ALAPÍTÓK KORÁTÓL NAPJAINKIG Az „alapítók kora" az a korszak volt a 19. század második felében Magyarországon^melyben az ország a kizárólagos mezőgazdaságból részben iparosítottá fejlődött. Az egyik úttörő Engel Adolf volt, aki 1820-ban Pécsett született. Atyja, Péter kereskedő volt, aki földbirtokosoktól fát vásárolt fel, közöttük Czindery András Baranya megyei jómódú arisztokratától. Jelentős előleg keTÜlt lefizetésre Engel részéről azzal a kikötéssel, hogy az egyenleget egy meghatározott napon fogja kifizetni, szeptember hónapban. Péternél nem volt naptár és nem tudta megállapítani, hogy a megadott nap zsidó főünnepre esik, amikor is vallási okokból nem utazhatott. Ekként csak a következő nap érkezett meg, kezében a teljes hátralékkal. Megrökönyödésére Czindery érvénytelennek mondotta a szerződést, mivel a pénzt nem kapta meg azon a napon,amikorra megállapodtak. Ezért az előleget nem is adta vissza. Ez az eset Péter anyagi romlását idézte elő és rövidesen meghalt. Az ifjú Adolfnak pénzt kellett keresnie, hogy segítsen anyjának a családfenntartásban. Voh ugyanis egy testvéröccse is. Adolf 11 éves korától kezdve dolgozott és idősebb korára nevelési és érzelmi támogatást kapott a pécsi püspöki könyvtárban, amelyet Klimó György püspök alapított a 18. században. A könyvtár ma is fennáll a pécsi Janus Pannonius Egyetem gondozásában. Adolf egyedül tanult meg németül és franciául és filozófiai könyveket is olvasott. Egész életében hálás volt a vele szemben tanúsított jóságért és később bőven meghálálta a mecsekjánosii plébánia felé. Adolf szlavón favásárlásba bocsájtkozott, fűrésztelepet alapított parkett gyárral Pécsett. Néhány év elteltével a városban lakóhelyet szerzett magának és éppen az említett Czindery nagy kertjét.aki apját tönkretette.Czindery maga is tönkrement, amit pazarló életmódjának tudhatott be. Adolfban erős társadalmi felelősségérzet fejlődött ki és egy megtisztított mocsár területén az első úszómedencét nyitotta meg az országban, amely később, ajándékozás révén, az város tulajdonába került. Adolf egy francia kiadványban olvasott az ún. száraz úszási módszerről, amely úszó mozdulatokat oktatott azok számára, akik nem tudtak uszodára szert tenni, vagy folyóparthoz jutni gyakorlás végett. A módszert előbb a Balokányi uszodában mutatták be, majd később átadta a hadseregnek. Az 1866 évi königgraetzi vereség után ez a módszer számos osztrák katona életét mentette be, akik menekültek a német hadsereg elől és a folyóba ugrottak, bár nem tudtak úszni. A minisztérium köszönő levele bizonyította tevékenységének fontosságát. Később, ahogy növekvő vagyona lehetővé tette,számos birtokot szerzett, többek között a Montenuovo-erdőbirtokot, a mecseki hegyekben Jánosipusztát. Az erdőben szenet talált és Magyarországon (Komló) a legnagyobb feketeszén bányát fejlesztette ki, amit a Délivasúttal kötött később össze. Jól gondozta bányászait, azok egészségét és gyermekeik neveltetéséről is gondoskodott. A jánosipusztai udvarház közelében iskolát épített, ő fizette a tanítót és gondoskodott iskolakönyvekről. Résztvett a vizsgákon és a jó tanulóknak ezüst érmeket ajándékozott. A hányások még ma is ébren tartják emlékét. Mellszobra Komló főterén állott, a két diktatúra alatt rejtegették attól tartva, hogy beolvasztják háborús célokra. 1991 augusztusában ismét felállították a komlói múzeum előtt, nagy ünnepségek közepette a bányásznapon. Adolf később Bécsbe költözött és annak Döbling nevű elővárosában parkettgyárat alapított, amely különleges mintákat készített különböző színű faanyagokból. Számos arisztokrata kastélyban alkalmazták ezeket a parkettákat. Teljesítményeiért I. Ferenc József király nemesi oklevelet adományozott neki. Jelszavául, illően az ASSIDUO LABORE (kitartó munkával)jelszót választotta. Emlékiratai Aus meinem Leben (Életemből) cím alatt kizárólag családtagjai számára jelent meg, de később emlékezései megtalálták útjukat különböző levéltárakba, mivel eseménydús életről tesznek tanúságot, amelyet alkotókészség, valamint erkölcsi és társadalmi lelkiismeret hatott át. Unokatestvérével, Annival való házasságából származott legidősebb fia József (lásd a források jegyzékét), széplélek voh, aki középiskolái elvégzése után Pécsről Bécsbe ment, zongorát tanulmányozni. Liszt Ferencnek szokása volt, hogy évente látogatást tett Bécsben és felkereste, többek között József zongoratanáét is, hogy érdeklődjék tanítványai fejlődése iránt. Amikor József játsott előtte, List annyira elégedett volt, hogy az ifjút homlokon csókolta, aki viszont annyira meghatódott mozdulatától,hogy napokig nem merte megmosni homlokát, csakhogy megmentse a mester érintését. Bécsi tartózkodása altt olvasta Richard Wagner Das Judentum in der Musik című könyvének 1869-ben megjelent második kiadását. Az első kiadás Kari Freigedank szerzői álnév alatt jelent meg. József nagy csodálója voh Liszt és Wagner ,jövő-zené"jének. Elhatározta, hogy választ és cáfolatot ír Wagner emlhett műve ellen. Munkája címe voh: Richard Wagners Das Judentum in der Musik: eine Abwehr (1869). (Richard Wagner: Zsidók a zenében - cáfolat) A tudományos tanulmány személyes kapcsolatba hozta Wagnerrel és hosszantartó barátág fejlődött ki köztük. A zeneszerző meghívta otthonába,Wahnfried, Bayreuth-ba. József Karlsbadba ment, ahol találkozott Ivan Turgenyewel, a híres orosz íróval, akivel annak regényét: Apák és fiúk -vitatta meg, majd Bayreuthba utazott, hogy Wagnerrel és feleségével, Liszt Cosimával találkozzék. Ettől kezdve ötven éven át szakadatlanul látogatta a bayreuthi ünnepi játékokat, így tett Apponyi Albert gróf is. Mindketten Wagner műveinek csodáiéi voltak Bayreuthban. Richard Wagner családjával való kapcsolata állandósult, úgy hogy Wagner, - aki akkor Velencében, a Vendramin-palotában éh, távoli keresztatyja lett József elsőszülött fiának, Richardnak József zenekritikus is volt, aki beszámolt magyarországi zenei eseményekről. Számos fontos zenei folyóiratban jelentek meg cikkeién int a Neue Musikalische Zeitschrift (Üj Zenei Folyóirat) című lapban is. Drámai műveket is írt J.E. de Sinoja (JánosFnév anagrammája) írói álnéven, közöttük : A marannusok címűt, a spanyolországi életről a mórok és zsidók kiűzése után. Két nyelven írt: magyarul és németül. Főként németül, mivel ez volt akkor Középeurópa uralkodó nyelve. A kabbalista című művét II. György, Meiningen hercegének dedikálta, aki a sváb költők körének voh elnöke. Ennek a körnek József is tagja voh. A herceg Meiningenbcn színházat épített, amelyben korabeli szerzők drámái kerültek előadásra. A színház felújítva a mai napig fennáll. Fontos dráma volt József: A római kereskedő című darabja, amely Shylock eredeti alakját mutatja be tudományos fokon és megmagyarázza, hogy Shakespeare Velencei kalmár-ja alapjában véve csak képzelet szülötte, mert abban a korban zsidó nem üzletelhetett nem-zsidóval. V. Sixtus pápa döntő szerepet játszik a Római kereskedőben, ezért azt nagy érdeklődéssel fogadta a vatikáni könyvtár, valamint a washingtoni Shakespeare-könyvtár is. József gyakran járt a francia Riviérán levő Cap Martin-ban. Amikor a magyarok által annyira szeretett Erzsébet királynő mellszobrát avatták az ottani parkban, őt kérték fel az avató beszéd megtartására,mivel folyékonyan beszélt franciául. Később kiemelkedett a Wagner-levelezés és Giacomo Meyerbeer iratainak tanulmányozásában. Ügy látszik, Cosima eltávolította Wagner levelei közül a kérő leveleket, amelyeket Meyerbeerhez, a párizsi opera nagyhatalmú igazgatójához intézett annak érdekében, hogy műveit ott előadják, mint például a Tannhausert, amelyet az igazgató közbenjárása tett lehetővé. Későbbi kutatás során semmisem volt található, amely Wagner nagyságát csökkenthétté volna. Ma már senki sem tudja, mi történhetett Meyerbeer irattárával a Hitler-uralom után. József kutatásának gyümölcse volt — különböző munkákban -:Az antiszemitizmus a zenében, amely 1933ban került kiadásra, amelyet a nácik zúzdába küldtek. Rose (Rózsi) Stein úrhölgy, a Columbia University könyvtárosa és Oral History-tanszékének történésze, ezév május 24-25 napjain a Charlottetown (Canada) Prince Edward Island-egyetemén tartotta az alábbi előadást, amely fontos adaléka hirdetett elvünknek, hogy a magyarzsidó kultúra szerves része az egyetemes magyar kultúrának és milyen kiemelkedő szerepet játszanak a magyar zsidók az ország kultúrának nemzetközi elismerésében. A család bécsi ágára térve, Adolf fiai szakítottak időt maguknak kultúralis és irodalmi célok ápolására, bár gyakorlatilag gyárigazgatással voltak elfoglalva. Számos unokának vannak fontos eredményei kultúra és tudomány terén. Jánosi-Engel Frigyes (lásd az életrajzi részt),történész, a bécsi egyetem újkori történeti szakának vezetője, számos tanulmánynak volt szerzője, mint például: Ausztria és a Vatikán című, - vagy önéletrajza:..de büszke koldus..., stb. A különös címnek a következő az eredete: Amikor elhagyta Bécset és a Baltimore-i John Hopkins Egyetemre ment, egy társutassal kezdett társalogni a vonatfülkében. Amikor elhagyták az osztrák határt, Frigyes felkiáltott: - nos, most már koldus vagyok... -, mié a társutas hozzáfűzte: - de büszke koldus... Alfred Hans von Eneel ÍL az életrajzi részt) fizikus voh az oxfordi egyetem Keble Collegeában, ahol közszeretetnek örvendett. Műveit, mint: Ionized Gases és utolsó munkáját: Electric Plasmas, amely utóbbit 86 éves korában jelentette meg, - számos idegen nyelvre fordították le. i A magam szerény tevékenysége (Léletrajzi részt) a Columbia University Oral History-szakán az osztrák és magyar szóbeli történeti tárgyak keretében folyik. Az ausztriai tárgyakról szóló munkát a bécsi Nemzeti Könyvtár kívánta magának, a magyar vonatkozású anyag — nem szólva a kultúrális vonatkozásokról - igen gazdag és a Il.világháború náciellenes, ellenállási és mentő munka emlékeit tartalmazza. Küldtem belőle példányokat a budapesti Széchenyi könyvtárnak, ahol nagy örömmel fogadták, mert számos tájékoztatatást tartalmazott, amelyet eddig nem vettek feL Gondolom, hogy Adolf dédapám is örüh volna, mivel munkámat ajándékba küldtem Komlóra, mellszobrának újra-leleplezésére, amivel nemesi oklevelének jelszavát kívánták tiszteletben tartani: ASSIDUO LABORE. BIBLIOGRÁFIA (részleges) Jánosi Engel Adolf: Aus meinem Leben.1887. Jánosi Engel. József: A marannusok.Szomorújáték, x Engel Joseph, x J.E. de Sinoja (álnév) Richard Wagners Das Judentum in der Musik—eine Abwehr.1869 Im BeichtstuhLTrauerspiel. 1903. Der Kabbalist.Trauerspiel. 1909. Der Kaufmann von Rom, oder Shylocks Urgestak. 1925. Das Antisemitentum in der Musik. 1933. Jánosi Engel, Robert .(atyám): Báró Eötvös József és a magyar zsidóság emancipációja. Eötvös József születésének századik évfordulója alkalmából. 1914. Hadinapló. 1915-1917. (Kötött kézirat). Különböző közgazdasági cikkek, stb. Engel-Jánosi, Friedrich: Die Jugend des Grafen Prokesch von Osten. 1938. Thegrowthof German Historicism 1944. Österreich under Österreich und der Vatikan, 1846-1918. 1 köt. 2 köt.1958-60. Geschichte auf dem Ballhausplatz. 1963. Die diplomatische Mission Ludwig von Pastors beim Heiligen Stuhle. 1968. ...aber ein stolzer Bettler.Erinnerungen aus einer verlorenen Generation. 1974. etc. Engel, Alfred von : Elektrische Gasentladungen: IhrePhysk und Technik. 1932-34. Ionized gases. 22d ed. 1965. Stein, Rose (Rózssi) sz.Jánosi Engel: Hungarian Project of the Oral History Collection of Columbia University (Bbiography) 1978. Austrian Project of the Oral History Collection of Columbia University (Bbiography) 1981. etc. ELISMERÉS SCHÖNER DOKTOR FELÉ Kedves levél érkezett szerkesztőségünkhöz Gutfreund Éva úrhölgytől, a názáret-ilti HOH elnökétől, amelyben gratulál a NEWYORKI FIGYELŐ új munkatársához, dr.Schöner Alfréd csatlakozásához. Az elnökasszony megemlékezik csoportjának legutóbb rendezett Chanuka-estjéről, amelynek Schöner doktor volt díszvendége.. A levélírónő magasztalja az alijázott, volt magyar főrabbi személyiségét, előadását és stílusát és örömét fejezi ki, hogy írásait gyakran olvashatja majd lapunkban. GYERMEKKORI EMLÉK Most 35 éve halt meg édesapám. Meggyujtom a mécsest: Várom a fellobbanó lángnál, talán meglátom az arcát. Nagyon szerettem apámat. Kisiánykoromban apró titkaimat vele osztottam meg. Az ölébe kuporodva, fejére, arcára puszikat lenelve, meséltem a számomra rendkívül érdekesnek tünó velem történteket. Kilenc éves még nem voltam, mikor egy alkalommal titokzatosan a fülébe súgtam, hogy „Vőlegényem van". Kérdőn nézett rám örökké bánatos szemeivel. „Igazán?!” „Igen, apukám, tudod” — hadartam — „a Dezsőkének van egy ceruzája. Olyan, hogy az egyik fele pirosán ir, a másik fele meg kékkel. Én kértem, adja nekem, de ő azt mondta, hogy a nagybácsijától kapta és nagyon kell vigyáznia rá, mert ez egy drága Írószer és amikor megnősül, még akkor is az övének kell lennie.” Mondtam neki: „Hozzád megyek feleségül, csak add ide”. Apám letett maga elé, a szemembe nézett és erélyesen szólt: „A ceruzát holnap visszaadod a Dezsőkének, ö azt a születésnapjára kapta Szégyeld ■ magad, ha elfogadtad attól a Téves kisfiútól. Azt hittem, okos kislányom van1’. Piiyeregni kezdtem. „A férjhezmenéssel ráérsz foglalkcz ni — folytatta__Tanulj meg valamit: az életedben nem egy ceruzának, hanem a Te szeretednek, érzelmednek kell dönteniük. Ne légy kap* zai!” Régen volt, de még ma is hallani vélem Apám dorgáló szavalt. A ceruzát másnap visszaadtam, sirva, de a kisfiú sugárzó arccal vette el. Sok ceruzát koptattam el azóta, Dezsőké kedves arcát, boldog mosolyát sokszor láttam a kis unokáim arcán ámikor valami kedvükre való ajándékot kapnak tőlünk, a nagyszülőktől Apám tanítása egy életen át végig kisért. „Csak a szivedre hallgass, mindig és min denben”. Rá hallgattam, neki volt Igaza. Wiesei Sifi »ssssswscsMtaatessssssss
