Newyorki Figyelő, 1987 (12. évfolyam, 4-15. szám)

1987-09-29 / 12. szám

10 NEWYORKI FIGYELŐ 1987 szeptember 29 A MANDÁTUM ELSŐ TÍZ ESZTENDEJE DR. JESURUN ÉLIJÁHU: Egyiptom és Irák népei a megszálló angolokkal, Sziria és Libanon a francia uralommal voltak elfoglalva, az arab félszi­get primitivnél is primitívebb törzseit (ak­kor még nem az olaj sejkek, hanem a kiter­melő olajvállalatok zsebelték be a millió­kat) nem érdekelte a közös arab ügy. így hát a palesztinek magukra maradtak poli­tikai küzdelmeikben és terrorakcióikkal. Akkor még nem alakult kis a sajátos palesz­tin öntudat. Bizonyítja ezt, hogy 1949-ben belenyugvással, sőt sokan örömmel fogad­ták az egyiptomi és jordán megszállást. De az arab öntudat és az idegenek gyűlölete erősödött. Ez is csak 1936 után fordult az angolok, mint imperialista megszállók el­len. Addig egyedül a cionizmus és a jisuv volt a palesztieek főellensége. De a fegyve­res támadásaik az angol mandátum első tíz esztendejében tiszavirág életűek voltak. Mint szalmaláng, magasra csapott az indu­latok tüze, de pár vödör víz, értsd egy ko­moly fellépés az angol katonaság részéről, hamar lehűtötte a kedélyeket és - haza­mentek a legények. Kezdetben pár száz főnyi alkalmi bandák verődtek össze egy meghatározott célpont ellen. Sikereket az­zal értek el, hogy a főleg arabokból álló rendőrlegénység a pogrom idejére átállt a banditákhoz, vagy az angol tisztek úgy tet­tek, mint akik nem látnak semmit és sza­bad folyást engedtek az erőszaknak. Mindenesetre a jisuvra úgy hatottak az arab támadások, mint derült égből a vil­lámcsapás. Hiszen még a félig barbár török hatóságok sem engedtek meg ilyen tatár­­dúlásokat, mint amilyenek a felvilágosult, zsidóbarát,Balfour-deklarációs angol kato­naság szeme láttára történtek ! És hol ? Nem a cári Oroszországban, a pogromok hazájában, hanem otthon, a zsidó nép ősi földjén, az „új makkabeusok" országában ! A török időkben létezett egy őrszervezet, a Hasomér, mert azért nem lehetett teljesen megbízni a rendőrség hatékonyságában. De az angol uralom alatt ? ! Lehet vagy szabad-e egyáltalán önvédelmi szervezet megteremtésére gondolni ? ! A legfőbb cio­nista vezetők, akiknek nagyrésze külföldön élt, azzal hűtötte le a gyilkosságok miatt felfont kedélyeket, hogy az arab támadá­st*: felelőtlen úszítás következményeiMert maga az arabság nem gyűlöli a bevándorló­kat, hiszen közös érdek fűzi őket a zsidó munkássághoz: egy szép, új, igazságos szo­cialista társadalmat építeni, amelyben bé­kében és boldogságban él együtt Izrael és Jismael fia. Tehát nem kell pánikot kelteni. Csendben el kell temetni a halottakat és bízni a józan ész ben,amely nem hiányzik az araboknál sem és bízni kell az angol nép jószándékában is, amely nem engedi, hogy ilyen atrocitást* mégegyszer előfordulja­nak. Az első nagy támadás 1920 március 1-én (Adar 11-én) a zsidó telepektől nem messze, a Galil csücskén épült Tel Cháj el­len irányult. A háború épp hogy véget ért és még nem húzták meg a végleges határo­kat. Az angolok, a franciák és Nagy Sziria arab hívei vetélkedtek a Felső Galüea bir­toklásáért. A két nagyhatalom a tárgyalá­sok zöldasztala mellett, az arabok tettlege­­en a helyszínen. Közel és távolban nem volt sem angol, sem francia reguláris katonaság, így a három telep, Tel Cháj, Metula és Kfar Güadi könnyű zsákmánynak ígérkezett. A szomszédos Chalsza arab falu (ma Kirját Smona zsidó város Tel Cháj 8 hősi halott­jának emlékére) férfinépe néhány szir tiszt vezetésével körülvette Tél Chájt és köve­telte, hogy adják ki az ott rejtőzködő fran­cia tiszteket. Ez persze csak ürügy volt ar­ra, hogy engedélyt kapjanak házkutatásra, hogy aztán belülről foglalják el a telepet. Az „okos enged" filozófiában és békés együttélésre nevelt szocialista munkások beengedték az arabok vezetőit, akik mind­járt lövöldözni kezdtek, mire a kint várako­zó tömeg rohamra indult. De a telepesek, negyvenen ha lehettek, visszaverték a táma­dókat, akik elmenekültek. A védők nyolc halottat vesztettek. Köztük Joszéf Trum­­peldort, a Chaluc-mozgalom megalapítóját, aki már életében a zsidó hősiesség példaké­pe volt. - Vigyázzátok a kaput - suttogta haldokolva - nem engedjétek be őket ! Jó meghalni a hazáért - voltak utolsó szavai. Abban az évben egybe esett a zsidó húsvét és a mohamedánok Nebi Musza ün­nepe. A kádi utasítást kapott a damaszku­szi Nemzeti Bizottságtól, hogy rendezzen demonstrációt a cionisták ellen. A felúszí­­tott tömeg nagy óvatosan nem a jeruzsále­­mi újvárost, ahol a cionisták laktak, hanem a fallal körülvett óvárost támadta meg. Ugyanis a vezetők megtudták, hogy Ru­thenberg mérnök és Zsabotinszky, a zsidó légió tisztje egy ad hoc Haganá-t, védőőr­séget szerveztek az újvárosban, míg az óvá­rosi ultra-orthodox közösség nem is gon­dolt védekezésre. Ezek a jámbort* ugyanis azt hitték, hogy az arabok csak a vallásta­lan és kommunistának tartott cionistákat gyűlöl*, míg őket, ak* nemzedékek óta éltek az óvárosi arabok szomszédságában, nem fenyegeti veszély. Az angol katonaság, amely tudott az arabok terveiről, beenged­te a baltákkal és tőrökkel felfegyverzett gyükosak százait, de aztán őrséget állított a kapukhoz, hogy senki se vihessen segít­séget a megtámadottaknak és hogy azok ne menekülhessenek el gyilkosaik elől. Há­rom napon át folyt a pogrom, április 4-6-ig. Nyolc zsidót megöltek, százat megsebesí­tettek, lakásokat kifosztottak, templomo­kat feldúltak az arab hazafiak. Mindez az angol parancsnokság szeme láttára, amely nem adott utasítást a katonáknak beavat­kozásra. Csak anúkor Zsabotinszky néhány baj társát összegyűjtve, fegyverrel sietett testvérei segítségére - mozdult meg a kato­naság. Zsabotinszkyt fegyveres lázadással vádolták s 15 évi kényszermunkára ítélték, ő volt az akkói várbörtön első zsidó rabja. Az ítélet még Angliában is felháborodást keltett és az elítélteket, köztük az elfogott arab gyükosokat is szabadlábra helyezték. Az angol kormány, hogy kiengesztel­je a zsidókat, megszüntette a két és fél évig tartott, anticionizmusára büszke katonai kormányzatot és bevezette a polgári köz­­igazgatást. 1920 július elsején érkezett meg az első főkormányzó, a zsidó, sőt cionistá­nak tartott Sir Herbert Sámuel. A zsidók ujjongva köszöntötték a „zsidó királyt." Igaz, ugyanolyan örömmel fogadták távo­zását is 1925-ben. Mert bár hagyományhű és cionista volt, de úgy viselkedett, mint a diaszpórában magas méltósághoz jutott asszimüáns zsidó, aki retteg attól, hogy részrehajlással vádolják és azért inkább faj­tája ellenségeinek fogja pártját. Sir Sámuel súlyos kárt okozott ajisuvnak. Egy éve sem volt uralmon, am*or 1921 május elsején kitört a legsúlyosabb pogrom. A jaffói és telavivi szocialisták meghívták az arabokat is a május elsejei vörös-zászlós felvonulásra. Csak néhány arab intellektuel jött el, de annál több na­cionalista. Ezek szétverték a tüntetést .meg­rohanták a jaffai olék otthonát, megtámad­tak mindenkit, aki az utcán mutatkozott. Negyven halálos áldozata volt a pogromnak és százötven sebesültje. Az áldozatok kö­zött volt Joszéf Brenner, a neves író, az arabság nagy barátja is. De nemcsak terrorcselekményekben mutatkozott meg az arab ellenállás. Musza Kaszem, Jeruzsálem arab polgármestere 1919 és 1923 között négy kongresszust is rendezett, amelyek előkészítették a „Leg­főbb Arab Bizottság" megalakulását, amely a palesztinek képviselete volt egészen az angolok kivonulásáig(1948). Ugyanő 1921- ben küldöttséget vezetett Londonba Chur­­chillhez, aki akkor gyarmatügyi miniszter volt és előadta, a szokásos arab túlzásokkal, népe sérelmeit: a zsidó bevándorlók elözön- 1* az országot (1919-1924 közt 45000 új ólé jött, az ún. harmad* alija), a fökor­­mányzó a zsidóknak kedvez, így a hébert az arab és angol mellett elismerte az ország harmad* hivatalos nyelvének, koncessziót adott Ruthenberg mérnöknek az ereci vil­lanyhálózat megteremtésére, stb. A döntést egy előre nem látott ese­mény kényszerítette ki. Abdallah emirpei­­szál testvére .akinek nem jutott sem terület, sem korona, ezer főnyi beduin csapattal be­tört a csaknem lakatlan Transzjordániába és azzal fenyegetőzött, hogy megdönti Da­­maszkuszban a francia uralmat. Az angol kormány komolyan vette ezt a nevetséges handabandázást (ezer beduin a francia vi­lágbirodalom ellen !) ésleküldte Churchillt a tett színhelyére, hogy találjon megoldást. Churchill nem sokat törte a fejét. Felaján­lotta Transzjordániát a földnélküli, koldus­szegény beduinnak - angol védnökséggel és pénzügyi támogatással. Hogy ez az óriási terület szerves része volt Erec Jiszraélnak, amit az angolok a zsidóknak ígértek - az nem zavarta Churchillt. A zsidó főkor­mányzó beleegyezett a tranzakcióba, a cio­nista világszervezet bágyadtan tiltakozott és végül a Népszövetség is ratifikálta ezt a szószegésen alapult egyezményt. így szüle­tett meg egy arab állam Erec Jiszraél terü­letén, míg napjainkban Amerika és a Szov­jetunió meg szövetségese* szeretnének egy másod* arab államot, Arafátiát létesíteni Erec Jiszraél maradék területén. Churchill nyugodtan mondhatta, hivatkozva a Bal­four deklaráció körmönfont szövegére, hogy írva van: Nemzeti Otthon Palesztiná­ban. Valahol Palesztinában, de nem azokon a területeken, amelyeket Anglia az arabok­nak szánt akkor és pár évvel később. Churchill fogadta a helyi arab kül­döttséget is és hogy megbékítse őket, eltö­rölte a szabad alija jogát és engedélyhez (certifikátum) kötötte a bevándorlást. En­nek mértékét a helyi kormányzat állapítot­ta meg „az ország befogadóképességének megfelelően". Churchillnek ezek a Fehér Könyvben foglalt intézkedései voltak az el­ső lépések, amelyek a Balfour deklaráció visszavonásához vezettek 1939-ben. Mellékesen megjegyzendő, hogy a cionista világszervezet hozzájárulását adta mindehhez, akárcsak a főkormányzó, aki­nek Churchill, merő udvariasságból, k*ér­­te a véleményét. A „cionista' Sir Samuel vakságát bizonyítja az is, hogy 1921-ben, am*or a főmufti állása megürült, Hadzs Amin el Husszeini-t nevezte ki. Igaz, hogy ez a méltóság az előkelő Husszeini családot illette meg, mivel a rivális Nassasibiek kap­ták a jeruzsálemi polgármesteri állást. De Sir Sámuel jelöltjét egy évvel azelőtt 15 évi fegyházra ítélték, mert mint veszett anti­­cionista egy*e volt a jeruzsálemi pogrom előkészítőinek. M*or kegyelmet kapott és elfoglalta állását — a palesztinek végre meg­találták benne vezérüket, ő lett a Moha­medán Főtanács elnöke és kettős méltósá­gánál fogva ő nevezte ki a mecsetek prédi­kátorait (zsidóellenes úszítókat), míg egy­háza óriási vagyonát anticionista politikája terjesztésére fordította hazájában és az arab országokban. Az ő idejében lelt tömeg-bá­zisra a palesztin nemzeti gondolat. ■aooooöc*xiououui<aiamimanoaMiiaildk Előfizetek a NEWYORKI FIGYELŐRE Egy évi előfizetés 30 dollár díját r~T csekkben mellékelem kérem számlázni Név-----------------------------------­Cím A magyarul beszélő SZEM SPECIALISTA! Fogadás előzetes telefoni megállapodás szerinti Dr. Thomas Steinmetz Általános szem vizagála tok, legmodernebb kezdési módszerek és legtjjabb technical felsze­relések. Specialista minden fajta kontakt lened­ben ésgymnekazemészeti problémák kezdésében! 1320 - 52NO-STREET BROOKLYN, N. Y. 11219 FOR APPOINTMENTS CALL: (718)435-0220 401 Broadway, Lawrence, N.Y. 11550 (comer of Washington Ave) FOR APPOINTMENTS CALL: (516)374-3320

Next

/
Oldalképek
Tartalom