Newyorki Figyelő, 1987 (12. évfolyam, 4-15. szám)
1987-09-29 / 12. szám
10 NEWYORKI FIGYELŐ 1987 szeptember 29 A MANDÁTUM ELSŐ TÍZ ESZTENDEJE DR. JESURUN ÉLIJÁHU: Egyiptom és Irák népei a megszálló angolokkal, Sziria és Libanon a francia uralommal voltak elfoglalva, az arab félsziget primitivnél is primitívebb törzseit (akkor még nem az olaj sejkek, hanem a kitermelő olajvállalatok zsebelték be a milliókat) nem érdekelte a közös arab ügy. így hát a palesztinek magukra maradtak politikai küzdelmeikben és terrorakcióikkal. Akkor még nem alakult kis a sajátos palesztin öntudat. Bizonyítja ezt, hogy 1949-ben belenyugvással, sőt sokan örömmel fogadták az egyiptomi és jordán megszállást. De az arab öntudat és az idegenek gyűlölete erősödött. Ez is csak 1936 után fordult az angolok, mint imperialista megszállók ellen. Addig egyedül a cionizmus és a jisuv volt a palesztieek főellensége. De a fegyveres támadásaik az angol mandátum első tíz esztendejében tiszavirág életűek voltak. Mint szalmaláng, magasra csapott az indulatok tüze, de pár vödör víz, értsd egy komoly fellépés az angol katonaság részéről, hamar lehűtötte a kedélyeket és - hazamentek a legények. Kezdetben pár száz főnyi alkalmi bandák verődtek össze egy meghatározott célpont ellen. Sikereket azzal értek el, hogy a főleg arabokból álló rendőrlegénység a pogrom idejére átállt a banditákhoz, vagy az angol tisztek úgy tettek, mint akik nem látnak semmit és szabad folyást engedtek az erőszaknak. Mindenesetre a jisuvra úgy hatottak az arab támadások, mint derült égből a villámcsapás. Hiszen még a félig barbár török hatóságok sem engedtek meg ilyen tatárdúlásokat, mint amilyenek a felvilágosult, zsidóbarát,Balfour-deklarációs angol katonaság szeme láttára történtek ! És hol ? Nem a cári Oroszországban, a pogromok hazájában, hanem otthon, a zsidó nép ősi földjén, az „új makkabeusok" országában ! A török időkben létezett egy őrszervezet, a Hasomér, mert azért nem lehetett teljesen megbízni a rendőrség hatékonyságában. De az angol uralom alatt ? ! Lehet vagy szabad-e egyáltalán önvédelmi szervezet megteremtésére gondolni ? ! A legfőbb cionista vezetők, akiknek nagyrésze külföldön élt, azzal hűtötte le a gyilkosságok miatt felfont kedélyeket, hogy az arab támadást*: felelőtlen úszítás következményeiMert maga az arabság nem gyűlöli a bevándorlókat, hiszen közös érdek fűzi őket a zsidó munkássághoz: egy szép, új, igazságos szocialista társadalmat építeni, amelyben békében és boldogságban él együtt Izrael és Jismael fia. Tehát nem kell pánikot kelteni. Csendben el kell temetni a halottakat és bízni a józan ész ben,amely nem hiányzik az araboknál sem és bízni kell az angol nép jószándékában is, amely nem engedi, hogy ilyen atrocitást* mégegyszer előforduljanak. Az első nagy támadás 1920 március 1-én (Adar 11-én) a zsidó telepektől nem messze, a Galil csücskén épült Tel Cháj ellen irányult. A háború épp hogy véget ért és még nem húzták meg a végleges határokat. Az angolok, a franciák és Nagy Sziria arab hívei vetélkedtek a Felső Galüea birtoklásáért. A két nagyhatalom a tárgyalások zöldasztala mellett, az arabok tettlegeen a helyszínen. Közel és távolban nem volt sem angol, sem francia reguláris katonaság, így a három telep, Tel Cháj, Metula és Kfar Güadi könnyű zsákmánynak ígérkezett. A szomszédos Chalsza arab falu (ma Kirját Smona zsidó város Tel Cháj 8 hősi halottjának emlékére) férfinépe néhány szir tiszt vezetésével körülvette Tél Chájt és követelte, hogy adják ki az ott rejtőzködő francia tiszteket. Ez persze csak ürügy volt arra, hogy engedélyt kapjanak házkutatásra, hogy aztán belülről foglalják el a telepet. Az „okos enged" filozófiában és békés együttélésre nevelt szocialista munkások beengedték az arabok vezetőit, akik mindjárt lövöldözni kezdtek, mire a kint várakozó tömeg rohamra indult. De a telepesek, negyvenen ha lehettek, visszaverték a támadókat, akik elmenekültek. A védők nyolc halottat vesztettek. Köztük Joszéf Trumpeldort, a Chaluc-mozgalom megalapítóját, aki már életében a zsidó hősiesség példaképe volt. - Vigyázzátok a kaput - suttogta haldokolva - nem engedjétek be őket ! Jó meghalni a hazáért - voltak utolsó szavai. Abban az évben egybe esett a zsidó húsvét és a mohamedánok Nebi Musza ünnepe. A kádi utasítást kapott a damaszkuszi Nemzeti Bizottságtól, hogy rendezzen demonstrációt a cionisták ellen. A felúszított tömeg nagy óvatosan nem a jeruzsálemi újvárost, ahol a cionisták laktak, hanem a fallal körülvett óvárost támadta meg. Ugyanis a vezetők megtudták, hogy Ruthenberg mérnök és Zsabotinszky, a zsidó légió tisztje egy ad hoc Haganá-t, védőőrséget szerveztek az újvárosban, míg az óvárosi ultra-orthodox közösség nem is gondolt védekezésre. Ezek a jámbort* ugyanis azt hitték, hogy az arabok csak a vallástalan és kommunistának tartott cionistákat gyűlöl*, míg őket, ak* nemzedékek óta éltek az óvárosi arabok szomszédságában, nem fenyegeti veszély. Az angol katonaság, amely tudott az arabok terveiről, beengedte a baltákkal és tőrökkel felfegyverzett gyükosak százait, de aztán őrséget állított a kapukhoz, hogy senki se vihessen segítséget a megtámadottaknak és hogy azok ne menekülhessenek el gyilkosaik elől. Három napon át folyt a pogrom, április 4-6-ig. Nyolc zsidót megöltek, százat megsebesítettek, lakásokat kifosztottak, templomokat feldúltak az arab hazafiak. Mindez az angol parancsnokság szeme láttára, amely nem adott utasítást a katonáknak beavatkozásra. Csak anúkor Zsabotinszky néhány baj társát összegyűjtve, fegyverrel sietett testvérei segítségére - mozdult meg a katonaság. Zsabotinszkyt fegyveres lázadással vádolták s 15 évi kényszermunkára ítélték, ő volt az akkói várbörtön első zsidó rabja. Az ítélet még Angliában is felháborodást keltett és az elítélteket, köztük az elfogott arab gyükosokat is szabadlábra helyezték. Az angol kormány, hogy kiengesztelje a zsidókat, megszüntette a két és fél évig tartott, anticionizmusára büszke katonai kormányzatot és bevezette a polgári közigazgatást. 1920 július elsején érkezett meg az első főkormányzó, a zsidó, sőt cionistának tartott Sir Herbert Sámuel. A zsidók ujjongva köszöntötték a „zsidó királyt." Igaz, ugyanolyan örömmel fogadták távozását is 1925-ben. Mert bár hagyományhű és cionista volt, de úgy viselkedett, mint a diaszpórában magas méltósághoz jutott asszimüáns zsidó, aki retteg attól, hogy részrehajlással vádolják és azért inkább fajtája ellenségeinek fogja pártját. Sir Sámuel súlyos kárt okozott ajisuvnak. Egy éve sem volt uralmon, am*or 1921 május elsején kitört a legsúlyosabb pogrom. A jaffói és telavivi szocialisták meghívták az arabokat is a május elsejei vörös-zászlós felvonulásra. Csak néhány arab intellektuel jött el, de annál több nacionalista. Ezek szétverték a tüntetést .megrohanták a jaffai olék otthonát, megtámadtak mindenkit, aki az utcán mutatkozott. Negyven halálos áldozata volt a pogromnak és százötven sebesültje. Az áldozatok között volt Joszéf Brenner, a neves író, az arabság nagy barátja is. De nemcsak terrorcselekményekben mutatkozott meg az arab ellenállás. Musza Kaszem, Jeruzsálem arab polgármestere 1919 és 1923 között négy kongresszust is rendezett, amelyek előkészítették a „Legfőbb Arab Bizottság" megalakulását, amely a palesztinek képviselete volt egészen az angolok kivonulásáig(1948). Ugyanő 1921- ben küldöttséget vezetett Londonba Churchillhez, aki akkor gyarmatügyi miniszter volt és előadta, a szokásos arab túlzásokkal, népe sérelmeit: a zsidó bevándorlók elözön- 1* az országot (1919-1924 közt 45000 új ólé jött, az ún. harmad* alija), a fökormányzó a zsidóknak kedvez, így a hébert az arab és angol mellett elismerte az ország harmad* hivatalos nyelvének, koncessziót adott Ruthenberg mérnöknek az ereci villanyhálózat megteremtésére, stb. A döntést egy előre nem látott esemény kényszerítette ki. Abdallah emirpeiszál testvére .akinek nem jutott sem terület, sem korona, ezer főnyi beduin csapattal betört a csaknem lakatlan Transzjordániába és azzal fenyegetőzött, hogy megdönti Damaszkuszban a francia uralmat. Az angol kormány komolyan vette ezt a nevetséges handabandázást (ezer beduin a francia világbirodalom ellen !) ésleküldte Churchillt a tett színhelyére, hogy találjon megoldást. Churchill nem sokat törte a fejét. Felajánlotta Transzjordániát a földnélküli, koldusszegény beduinnak - angol védnökséggel és pénzügyi támogatással. Hogy ez az óriási terület szerves része volt Erec Jiszraélnak, amit az angolok a zsidóknak ígértek - az nem zavarta Churchillt. A zsidó főkormányzó beleegyezett a tranzakcióba, a cionista világszervezet bágyadtan tiltakozott és végül a Népszövetség is ratifikálta ezt a szószegésen alapult egyezményt. így született meg egy arab állam Erec Jiszraél területén, míg napjainkban Amerika és a Szovjetunió meg szövetségese* szeretnének egy másod* arab államot, Arafátiát létesíteni Erec Jiszraél maradék területén. Churchill nyugodtan mondhatta, hivatkozva a Balfour deklaráció körmönfont szövegére, hogy írva van: Nemzeti Otthon Palesztinában. Valahol Palesztinában, de nem azokon a területeken, amelyeket Anglia az araboknak szánt akkor és pár évvel később. Churchill fogadta a helyi arab küldöttséget is és hogy megbékítse őket, eltörölte a szabad alija jogát és engedélyhez (certifikátum) kötötte a bevándorlást. Ennek mértékét a helyi kormányzat állapította meg „az ország befogadóképességének megfelelően". Churchillnek ezek a Fehér Könyvben foglalt intézkedései voltak az első lépések, amelyek a Balfour deklaráció visszavonásához vezettek 1939-ben. Mellékesen megjegyzendő, hogy a cionista világszervezet hozzájárulását adta mindehhez, akárcsak a főkormányzó, akinek Churchill, merő udvariasságból, k*érte a véleményét. A „cionista' Sir Samuel vakságát bizonyítja az is, hogy 1921-ben, am*or a főmufti állása megürült, Hadzs Amin el Husszeini-t nevezte ki. Igaz, hogy ez a méltóság az előkelő Husszeini családot illette meg, mivel a rivális Nassasibiek kapták a jeruzsálemi polgármesteri állást. De Sir Sámuel jelöltjét egy évvel azelőtt 15 évi fegyházra ítélték, mert mint veszett anticionista egy*e volt a jeruzsálemi pogrom előkészítőinek. M*or kegyelmet kapott és elfoglalta állását — a palesztinek végre megtalálták benne vezérüket, ő lett a Mohamedán Főtanács elnöke és kettős méltóságánál fogva ő nevezte ki a mecsetek prédikátorait (zsidóellenes úszítókat), míg egyháza óriási vagyonát anticionista politikája terjesztésére fordította hazájában és az arab országokban. Az ő idejében lelt tömeg-bázisra a palesztin nemzeti gondolat. ■aooooöc*xiououui<aiamimanoaMiiaildk Előfizetek a NEWYORKI FIGYELŐRE Egy évi előfizetés 30 dollár díját r~T csekkben mellékelem kérem számlázni Név-----------------------------------Cím A magyarul beszélő SZEM SPECIALISTA! Fogadás előzetes telefoni megállapodás szerinti Dr. Thomas Steinmetz Általános szem vizagála tok, legmodernebb kezdési módszerek és legtjjabb technical felszerelések. Specialista minden fajta kontakt lenedben ésgymnekazemészeti problémák kezdésében! 1320 - 52NO-STREET BROOKLYN, N. Y. 11219 FOR APPOINTMENTS CALL: (718)435-0220 401 Broadway, Lawrence, N.Y. 11550 (comer of Washington Ave) FOR APPOINTMENTS CALL: (516)374-3320
