Newyorki Figyelő, 1978 (3. évfolyam, 1-17. szám)
1978-01-10 / 1. szám
1978. január 10. NEWYORKI FIGYELŐ 9 Emberek, helyek, események MEGHALT Dr. MARTON LAJOS A newyorki magyar-zsidó közélet vezetői téli pihenésükből visszatértek és mind a társadalmi, mind az érdekvédelmi tevékenység teljes erővel megújul. A társadalmi szervezetek sorában az Otthon Kör és az Önképzőkör ünnepélyes keretek között iktatja be az újonnan megválasztott tisztikart. A Bnai Zion magyar csoportjai sorra rendezik idénynyitó összejöveteleiket. A Világszövetség női osztálya folyamatosan rendezi a kártyadélutánokat, a CBC hathatós segítségével. Ezek a közelmúltban jelentős társadalmi és anyagi sikert biztosítottak. Január 29.-én Rappoport Ottó, az Uj Kelet szerkesztőségi titkára tart nagy érdeklődéssel várt előadást, míg március 26.-án nagyszabású Purim-ünnepélyt tart a Világszövetség, amelyre lapunk más helyén hívjuk fel a figyelmet, kérve, hogy annak időpontját a tagok és vendégek hagyják nyitva és más eseményt azon a napon ne rendezzenek. Réti Sándor, Roth József és Réti Róbert magyar-zsidó közéleti vezérférfiak fivére, 71 éves korában, autószerencsétlenség folytán elhunyt. A szörnyű katasztrófa híre mély megdöbbenést okozott a széles baráti körben és lesújtotta a nagy családot. A barátok közül számosán keresték fel az elhunyt fivéreit részvétnyilvánításukkal. A temetésen, amely Bradley Beach, N.J.ben folyt le, a kongregáció tagjai szinte kivétel nélkül megjelentek, hogy az elhúnytnak, aki ott nagy népszerűségnek örvendett, a végtisztességet megadják. A Figyelő ezúton ismételten kifejezi baráti részvétét a gyászoló fivéreknek. xxx Dr. Szilárd Emery elhúnytával a newyorki magyar közélet ismét szegényebb lett egy közkedvelt, népszerű személyiséggel. Temetése nagy részvét mellett ment végbe január 7.-én. 1977 december 14-én este szívroham következtében el hunyt Jeruzsálemben dr. Márton Lajos, a rádió vezető munka társa, az izráeli magyar zsidó közélet jelentős személyisége. Haláláról tegnap reggel a rádió héber hírmagazinjában is és min den híradásban kegyelettel emlékeztek meg. Dr, Márton Lajos 191(1-ben született Nagyszalontán. Tanulmányait szülővárosában, továbbá a budapesti és kolozsvári egyetemen, illetve a nagyváradi jogakadémián folytatta. Jogi és zett, de történelemtudományi, filozófiai, sőt művészettörténeti tanulmányokat is folytatott. Fiatal korától aktív cionista, később az erdélyi cionista mozgalom egyik vezető alakja lett. Ifjú kora ellenére felismerték nagy képességeit és fontos feladatokat hajtott végre a mozgalom szolgálatában. 1945-ben alijjázott. Előbb pénz ügyminisztériumi tisztviselő, azután 1950-től a rádió munkatársa lett. Kezdetben a magyar adást irányította, majd átkerült a központi hirszerkesztőségbe, abol a külföldi adások belpolitikai vonatkozású híreit szerkesztette. Az utóbbi években főszerkesztői beosztásban látta el hivatalát. Évtizedeket töltött — párhuzamosan — tudományos kutatással. Számos publikációja jelent meg. Több lexikon, a Héber Enciklopédia, az Enciklope dia Judaica és más nagyjelentőségű kiadványok ciniszószerkesztője volt Munkássága elismeréseként Nordau és Herzl-dijjal tüntették ki. Dr. Márton Lajos évtizedeken át munkatársa, egy időben jcruzsálemi tudósítója is volt az Uj Kelet szerkesztőségének. Az elhunyt halála mélyen megrendítette a magyar jisuvot. amely egyik nagyfelkészültségü. tevékeny tagját vesztette el benne. A kollégák és a magyar-zsidó szervezetek n-vében Dán Ofry búcsúzott az elhunyttól. Nagyszerű emberi tulajdonságait, jellemét méltatta és életútjának főbb állomásait. Dr. Márton Lajos emberi méltóságának tel jében hagyta el a világot, s ko légái, barátai őszintén gyászo ják és emlékét biven megőrzik Dr. Walter Éjtán, volt kü ügyi államtitkár, a Rádióható ság elnöke hangsúlyozta emlékbeszédében, hogy dr. Márton Lajos a kötelességtudás mintaképe volt, akinél nem volt odaadóbb munkatársa a rádiónak. Felettesei és beosztottjai egyaránt tisztelték, becsülték és szerették. A héber újságíró társadalom nevében Dani Bloch, a DáVár jeruzsálemi szerkesztője, az Or szágos Újságíró Szervezet elnöke beszélt, s kijelentette, hogy azok ra a tisztségekre, amelyekhez a közösség teljes támogatása keii, mindig dr. Márton Lajost választották az újságíró szövetségben, Ö volt a legkényesebb feladatokat végző bizottságok elnöke. Minden nehéz megbízást vállalt, s eredményesen teljesítette. Kiváló műveltségű, nagyszerű emberi tulajdonságokkal rendelkező újságíró és szerkesztő volt. Az Él máié ráchámiin ima után — az elhunytnak nem lévén fia — Benedek Pál mondott káddist. ★ A gyászszertartás a Hát- tfá* mönuchoton lévő temetőben folytatódott, ahol a Bné Brit rend testvéri lánca nevében dr. Méir Gilon, az Állami Főellenőri Hivatal osztályvezetője búcsúzott az elhunyttól, majd történész-társai nevében dr. Gonda László beszélt. A nagyszámú megjelentek őszinte együttérzéssel vették körül a megboldogult özvegyét, dr. Márton Pannit és a gyászoló család tagjait. Dr GRÓSZ GYULA: SZÉP ERNŐ, A SZEGÉNY KISDIÁK A szoboszlói vasútállomás kb. 4 kilométerre van a városka sudármagas kálvinista tornyától. Azért oly messze-távol, mivelhogy a lovashajdú, városukat féltő atyafik féltek a „tűz-szekér„-től, s mentül távolabb szerették tudni magukat. A kaba-nádudvari vasutat is sikerült eltávolítani, pedig a gazdasági életre életbevágó fontosságú lett volna. Mégis „vasúti csomópont,, lett. Mert itt találkozott alkonyatkor két gyorsvonat. A pesti gyorsvonatból mi szálltunk ki: anyám és leánytestvérem, Erzsiké. Már várt ránk Lőwy fiakkeres előre megrendelt „fogat„-a. Felültünk. De Pali bácsi, a kiszolgált, kivénhedt kocsis még nem indított. Várt a debreceni gyorsra, mely nagy robajjal épp most robogott be. Néhány „vigéc,, szállt ki belőle, meg egy nagy demizsont cipelő kisfiú. De fizető utas egyse. Már indulni akart a f iakker, mikor a kisfiú súlyos terhével elvánszorgott mellettünk. — Hová mégy, kisfiam ? — kérdé tőle anyám. — A zsidó iskolába! — — De hiszen nehéz lesz a terhet odáig gyalog cipelni. Üljön fel, majd én hazaviszem. Nem kerül pénzbe ! — A fiú felült a szabadon maradt kisülésre, terhét lába elé rakva. Pali bácsi indított. De egy világért se folyamodott a baknál fityegő ostorához. Neki a kivénhedt, kimustrált katonaló szívbéli jóbarátja volt. Értették egymás nyelvét. — Halló Rolló, gyűrá Mandel, sss I — S a két ló megugrott, megrántva a kocsit. De jaj, a demizson odaütődött a kisülés tartó vasához és ripityára tört. A bor kifolyt belőle. Még szerencse, hogy a „karosszéria,, kiszolgált, elöregedett hintó volt valaha...Eresztékei meglehetősen kitágultak és az italt úgyszólván pillanatok alatt el nyelte a szomjas (ha nem is éppen borra szomjas) anyaföld. Szerencse, hogy senki sem sérült meg, s ruhákban sem esett kár. - i Csak a kisfiú zokogott. Hangosan, keseivesen... — Beteg édeanyámnak vittem volna bort... Talán meggyógyult volna tőle. Óbor, gyógybor volt. Anyám megsajnálta a gyereket. Kisújszállásról cipelte idáig féltett kincsét és most mindennek vége I — Sohse búsuljon, kisfiam — Gombház, ha leszakad, lesz más I Adók én az édesanyjának másik demizson bort, mégpedig tokaji aszút. Az bizton meggyógyítja I — Útközben megkérdezte a fiút, kinek fiaborja? — Édesapámé, Szép Józsefé. Engem Szép Ernőnek hívnak I — — A zsidó tanítóé ? — — Igenis I — — Nahát örülök neki I Az én kisfiam. Józsika is elébe jár I — Hazaérve Ernő megkapta az ígért demizson bort. Pali bácsi meg hazavitte őt a zsidó iskolába, útjába esett. Telt-múlt az idő. Az egyik egyformára sikerült nap kibillentette helyéből a másikat. A történtekre a feledés szoboszlói híres porát terítette az idő. Egy szép napon kis csomagot hozott a posta, anyámnak címezve. Egy könyvecske volt. Fedelére írva: AZ ELSŐ CSOKOR. Költemények. írta Szép Ernő gimnáziumi tanuló. A még szig-PARÓKÁK \ HAJFÜGGELÉKEK HUMAN HAIR - ELURA JACQUELINE - VENUS, stb. nagy választékban, a legújabb stilus szerint Mrs. GIZELLA BERKOVITZ 4809 13th Ave, Brooklyn, N.Y. Tel.:871-1366 nálva is volt: Dr. Grósz Adolfné úrnőnek hálatelt szívvel küldi első költői szárnypróbálgatása eredményét. A költő. sk. — S a szegény kis zsidó diákot szárnyára kapta a hír. S meg sem állt odáig, míg be nem jutott a halhatatlan magyar költők közé. S most, kis írásomat befejezve, gyönyörű verssorát idézem búcsúzóul: — Szép megnézni festett képet, Aki hátrább, hátrább lépett. Szép a visszhang, ha zenélnek Szebb az Emlék, mint az Élet...—
