Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-06-28 / 72. szám
— 280 De könnyű ám a kurvátoknak határozni. Ott fekszik előttük a fehér lap, és ezt teli firkálhatják tetszésük szerint. Már ebben nincs paritás köztünk, és reméljük, hogy a horvá- tok velük született nagylelkűségüknél és a sok sok százados kapcsolat emlékénél fogva nekünk is fognak fehér lapot engedni. Fogunk-e oly ügyesek lenni a majd nekünk is adandó fehér lap felhasználásában, mint a horvátok? az más kérdés. Ha nem, — akkor a horvátok nem tehetnek rola. Bámulom a horvát lendületet, mely törekvéseikben nyilatkozik. Ezek a szép törekvések ! Herrlich ! Etwas dunkel zwar — Aber ’s klingt recht wunderbar. A belügyminiszter a következő körrendeletét intézte a törvényhatóságokhoz: A magyar színész - egyesület központi igazgatótanácsa hozzám intézett felterjesztésében arról panaszkodik, hogy a törvény- hatóságok ugyanazon helyre és időre érvényes hely- hatósági engedélyekkel egyszerre két színtársulatot is felruháznak, vagy pedig oly helyeken, hol inás színtársulat előadásokat tart, megengedik, hogy ugyanazon időben lovarda, daltársulat, inuzeum, panorama működhessék, illetőleg mutatványait gyakorolhassa, minek következtében a közönség az er- kölcsnemesitő s a nép értelmiségét fejlesztő irányú színi előadások látogatásától elvonatik, mely körülmény a különben is folytonosan anyagi nehézségekkel küzdő színtársulatnak tetemes károkat, veszteségeket okoz. E bajok orvoslására hívom fel a törvényhatóságok figyelmét és ismerve hazafias buzgalmát, nem kétlem, hogy jövőben oda fog hatni, miszerint a nemzeti közművelődés tekintetében oly üdvös eredménynyel működő magyar színtársulatok kellő gyámolitásban fognak részesittetni. — Budapesten, 1884. évi junius hó 19-én. Tisza, s. k. Boszniából még mindig érkeznek hírek rablóbandák és rablótámadások felől. E hó első felében a csendőrjáratok több helyütt rablóbandákra akadtak, melyeket azonban nem vehettek puskavégre, mert hirtelen eltűntek. Csak a Kozara-nyeregnél sikerült összeütközésre bírni őket, mely alkalommal több herczegovinai megsebesült, egy pedig meghalt. Ezen egy halott kivételével a csendőrök egy rablót sem keríthettek kézre. — Az okkupácziónális területen szeptember hó első felében lesz az első csapatgyakorlat, mely czélból az I. hadosztály Szerajevoban, a XVIII, pedig Nevesinjében összpontosittatik. A XIII. hadosztály (Banyaluka) és a 39. dandár (Dol- nya-Tuzsla) csapatai egymás ellen fognak működni. A helyőrségi helyeken és egyébb állomásokon csak kevés katona marad hátra. Szeptember végén fognak állomásaikra érni az okkupácziónális területre szánt uj zászlóaljak s csak ezeknek odaérkezése után jönnek haza az ottani csapatok. Van ezen csapatok közt oly zászlóalj is, mely már öt év óta van lenn. Franczia alkotmányreviziö. A franczia képviselő- kamara '24-iki ülésén befejezte az alkotmányrevizióról szóló törvényjavaslat általános tárgyalását s Barodetnek korlátlan revízió iránti indítványát 312 szóval 220 ellen elvetette. Ez a tekintélyes kisebbség — holott csak a radikálisok kívánják a feltétlen revíziót — arra enged következtetni, hogy sok képviselő a kormány iránti neheztelés miatt szavazott a Bárodét indítványára. Bismarck és a német gyarmat-politika. Bismarck herczeg a birodalmi gyűlés költségvetési bizottságában a tengerentúli hajózás támogatására vonatkozó javaslat tárgyalása alkalmával azt is kijelentette, hogy a javaslat elfogadásával együtt bizalmi szavazatot is kiván. A birodalmi gyűlés estleg több feltételt iktathat a törvényjavaslatba, de nyugtát kell adnia a kanczellárnak. Anglia igen nagy súlyt fektet Németország barátságára, a mit Gladstone egyiptomi po itikája is bizonyít, ellenben a Cap-gyarmat kormánya nem volt barátságos Németország iránt, a mi ismét Angliára vet árnyékot. A kanczellár megemlékezik arról, hogy mit mondott Bamberger akkor, mikor még naczionálliberális volt: A külföldön minden németnek azzal a tudattal kell bírnia: civis romanus sum. A birodalom politikájának most is ez az iránya. A kancellár nem titkolja a gyarmati politikai veszedelmeit, de annyira nem akar menni, mint Francziaország. Ha volt pénzünk a gotlhardi vasútra, gőzhajók szubvenczionálására is lesz. A zágrábi botrányok. A botrányhősök keddi szereplésének részletesebb leírását adjuk a következőkben: Miskatovics (folytatva): A többség nagy érdemeket szerzett magának. A Dráva mindkét partján erősen megtámadták. Ez bizonysága annak, hogy keblét két ellenséges párt tőrei ellenében szegezte. E két párt összeütközése Horvátországon gyógyithat- lan sebet üthet. E meggyőződéstől van áthatva a nemzeti párt s e meggyőződésben a nemzeti érdekek védmüvén fog helyet foglalni, ha az országos tébolyda valamennyi őrültje is e terembe nyomul és ha a politikai Tartüffik igazságtalanságaikkal s rágalmazásaikkal ... (A szónokot félbeszakítják. Ellenmondások.) Tuslcan? Micsoda rágalmazások? Csak az igazságot beszélni! Starcsevics: így beszél egy katholikus pap, a ki még az istenben sem hí9z! A jobboldal frenetikus tapsokkal tünteti ki az előadót, mire az ellenzék- durva kiáltásokkal felel, Elnök szüntelenül csenget. A jobboldalról e kiáltást hallhatni: Úgy kell nektek! (Zsivió !) Miskatovics: Ez titeket illet! (Tartós taps jobbról s vad zaj balról.) Starcsevics: Igen, ti eladott dögök, tapsoljatok csak szakállas expapotoknak ! Kresztics elnök.- Tisztelt ház! Indítványozom, hogy Starcsevics Dávid ez illetlen magaviseletéért feddésre Ítéltessék. (Jobbról élénk helyeslés. Kiáltások: Elfogadtatik. Balról felkiáltások: Micsoda? Feddés? Magatokat feddjétek meg! Kamenar: Szé- gyeljétek magatokat, ti provokáljátok a botrányt, s még ti akartok valakit feddésre Ítélni !) E szavak után óriási zaj támadt, melyben az egyes szónokokat alig lehetett megkülönböztetni. Mig az elnök egyik kezével folytonosan az elnöki csengetyüt rázza, az előtte álló asztali csengetyilre ütöget a másikkal. A durva zajban e fenyegető kiáltást lehetett hallani: Ki velük! Verekedni Pisacsics és jkamenar komikus tagmozdulatokat csinálnak, a mi a jobboldalon gúnyos hahotát idéz elő. A jobboldali képviselők elhagyják helyeiket s a szélsőbal padjai körül csoportosulnak. Josipovics (kabátujját felgyürve, összeszontott öklökkel Starcsevics felé): Nos, mit akartok ? Starcsevics: Semmi közöm sincs önhöz! lloyulics: Mi mindenre készek vagyunk! Illendőén tanácskozni, vagy odaütni ! Tuskan attól tartva, hogy Starcsevics tényleg meg- támadtatik, a pádon átugrik és segítségére siet. A zaj a tetőpontot érte el, a miért az elnök tekintélyét veszve látván, az ülést gyorsan bezárja, mire a képviselők egyes csoportokba oszolva, hevesen vitatkoznak egymással. A bereczki választás. Lapunk legutóbbi számában kivonatot közöltünk a kormány félhivatalos lapja, a „Nemzet“ azon czik- kébő), melyben a bereczki esettel foglalkozik s azt törvénysértésnek jelenti, melyet feltétlen meg kell semmisíteni. Ugyanekkor a nőmet félhivatalos „Pester Lloyd“ is hasonlót mond, nemkülönben az összes fővárosi sajtó pártkülönbség nélkül. Ezt tudtuk előre, mert ezt minden józan ember előre is láthatta. Csak a „Székely Nemzet“ nem akarta s nem akarja ezt belátni; ő győzelemnek nevezte ezt az erőszakot, holott a „Nemzet“ egészen másnak nevezi azt. A „Sz. N.“ ujjongott örömében, a tisztességnek nem épen megfelelő kifejezéseket is használt Czik- kében (habár idézet között is), s most, mikor mindenki törvénytelenséget lát, most előáll, mint bölcs, hogy felvilágosítást adjon a „Nemzetinek, a Lloyd“- nak s az egész sajtónak, az egész nemzetnek. A „Nemzet“ ős „Lloyd“ egyértehnüleg megmondja, hogy „ez eljárás által a választási törvénynek mind betűje, mind szelleme megsértetett.“ Ez pedig tény, ezt elismeri mindenki. De a „Sz. N.“ nem, mert neki már most nem szabad. Következetes akar maradni első állításához, ha az mindjárt hamis is volt 8 általa mostani állítása ostobaság. Magyarázza a választási törvényt, szeretne abból valamit kihozni, de nem sikerül. Csüri-csavarja azt, azon hiedelemben lévén, hogy azt is úgy lehet csavarni, mint az igazságot, melynek ő nyakát szokta tekerni. Aztán kétségbe vonja, vájjon jól vannak-e informálva a lapok. Bizony jól vannak azok s hiába erőlködik a „Sz. N.“, hiába küzd; az ár ellen úszni nem lehet. Nem tudom, melyik nagyobb tekintély, vájjon a „Nemzet“ és „Lloyd“-e, vagy a „Sz. N.“ ? Mert megszoktuk azt, hogy tekintélyek véleménye előtt meghajlunk. Mi meg is teszszük ezt, de a „Sz. N.“ nem, ő majd csak akkor teszi, ha egészen meg kell hajolnia. S ime a „Nemzet“ idézett szavaival szemben, mit mond a „Sz. N.“ ? Ezzel végzi szellemtől áthatott czikkét: „a bereczki választást megsemmisíteni nem lehet, mert nem szabad ; a mely forum azt megtenné, az a törvénynek mind betűjét, mind szellemét megsértené.“ A *C*> A Magyar királyhymnusz.*) Isten ! népek nagy királya, Hozzád száll ma hő imánk ; Küldd le ránk kegyed sugárát, Áldd meg népünk jó királyát, Áldd meg benne Hunniát! Ezredéve birva e hont, Száz baj, vész kelt ellenünk ; Agg eszélyly el, férfi karral I Szálltunk szembe vész-viharral, S nem hagyál el, istenünk ! A szabadság s jog hazája Ezredévig volt hazánk ; Sokszor nagy volt bár az ára, Ám királyunk egy szavára Eltet és vért áldozánk. Oh! viselje hát örömmel Os hűségünk zálogát; Nemzetünknek büszkesége, Koronánk szent égi fénye Vonja fénybe homlokát. Szent István mély bölcsességét Szent örök-ként nyerje hűn, Véle László hősi karját S nagy Lajosnak nagy hatalmát Áldva benn és félve künn. *) A hazai zeneszerzők becses figyelmébe ajánljuk kö7tőni’ame y a D"‘gindult királyhyninusz. mozgalomnak És ha múltán századoknak Visszanéz rá honfi-szem : Mátyás mellett emlegetve, Híven áldva és szeretve Éljen népe keblében ! Kacziány Géza. A kisértet. (Folytatás.) Midőn a hadnagy magában maradt, a terem ajtaját jól bezárta, minden zugot megvizsgált s miután mitsem talált, leült, zsebkönyvét kivette s nyugodtan olvasott ; majd ismét föltekintve figyelt, de az egész palotában halotti csönd uralkodott. Végre a hosszas várakozás után unatkozni kezdett, mig- nem álom ereszkedett szeme pilláira s elszunyadt. — Álmából azonban rendkívüli zörgés, csörömpölés é9 szélzugá9 riasztotta fel. Midőn fölriadt, széttekintett, de mitsem látott; a zörgés és a rendkívüli zugás azonban fent, lent s oldalt egyaránt hallatszott. A hadnagy feszült figyelemmel várta, mikor nyílik máraz ajtó, midőn egyszerre háta mögött lábcsoszogást hallván, visszafordul — s im, a grófnő által leirt kisértet: a meghalt olasz gróf feléje közéig. — Megállj! Egy lépést sem tovább! — kiáltá bátor hangon a huszár tiszt, s pisztolyához kapott. De a kisértet szobormereven megállt, jobbját méltósággal emelő fel s a hadnagyot halálsápadt ujjaival megfenyegető. ~ ki vagy ? — kérdő a hadnagy. — Felelj, különben halál fia vagy ! A kisértet újra megfenyegető. A hadnagy hidegvérrel a tüneményre czélozva, elsütötte pisztolyát. . A kísértő gróf nyugodtan kapta meg a golvót s azt a hadnagynak visszadobta. A tiszt másodszor is neki czólozott s tüzet adott. A kisértet ismét visszadobta a golyót. — Majd meglátjuk hát! — mondá a hadnagy, s a falon függő kardjához sietve, azt hirtelen kirántotta s a kisértetnek akart rohanni ; de az nem volt többé ott . . . eltűnt. A hadnagy, ki különben igen bátor ember volt s a kísértetekben soha sem hitt, megdöbbent ez ördöngös játékon. A terem minden zugát újra átvizsgálta, azonban sikertelenül, mert semminek sem jöhetett nyomára. A zörgés, zugás ismét az egész palotát elárasztó, de a kisértet többé nem mutatkozott azon éjjel. Az ezredes, a tisztikar, leginkább pedig a grófnő, feszült kíváncsisággal várta az éj eredményeit. Másnap a grófnőnél a huszár tisztek kedvéért ismét nagy lakoma tartatott. A grófnő szemei a vállalkozó hadnagyot keresték s azonnal bámulva kérdő : — Hogyan, hadnagy ur? ön itt? Meg nem foghatom. Tán nem is látta a kisértetet? — De igen! — válaszoló a hadnagy, s elmondó az egész éjjeli eseményt. — Tudtam, hogy sikertelen lesz a fáradozás! — mondá a grófné. E nyilatkozat bosszantó az ezredest. — Grófnő! — mondá, — a kísértet még ez éjjel fogva lesz. Ekkor a terem ajtaja felé pillantott, melyben napos huszárja állott. — Barta! — szólító meg az ezredes. Barta János közhuszár, gyöngyösi fiú, az ezred Toldi Miklósa volt; rendkívül hosszú tömött bajsza széles válláíg ért, nagy fekete szemei villámokat szórtak, hangja menydörgésszerü volt. Az ezredes megszólítására előlépett s kardjára csapva, tisztelgett. (Vége következik.)
