Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-11-08 / 125. szám

Brassói levél.

—• Jubílaeum, fillérestély, társasestély, műkedvelői eió'adás, visszhangra visszhang, rongyos egylet. —

Tekintetes szerkesztő ur !

Becses engedőimével élve, referálok különféle brassói dolgokról, melyek t. olvasóit bizonyára ér- delkelni fogják.

Kezdem a jubilaeumon és végzem a rongyos egyleten. Nem irok ugyan sokat egyikről sem, mert hát azt hiszem a jubilaeumról fekszik már kimerítő tudósítás szerkesztő ur asztalán ; de elvégre is szerény véleményem szerint eleget mondok a jubilaeumról, ha arról értesítem, hogy az estély tiszta jövedelme 244 frt. Ez már magában véve is ritkaság Brassóban, most meg annál is inkább, bogy még egy másik mulatság is volt ezen estéD, t. i. a protestáns nőegyleté s azonkívül halottak napja előtt is voltunk, a mikor a katholikus világ a temetőbe tódul, egy estét a halottaknak szentelendő.

Mindazonáltal úgy a lutheránus, mint a református mulatság is igen jól sikerült, nagyon látogatott volt. Eleintén rosszul esett ugyan az a kettészakadás, de hát belenyugodtak azután abba is, megmutatta a következmény.

A feszesség tart még egy kicsit, no de majd elmúlik az is. Legjobban örvendettek a vendéglősök, mindegyiknek jutott valami.

Hja ! nálunk vig élet foly.

Alig hevertük ki a dalegylet estélyének fáradságát, már két másikra kellett mennünk s még jóformán ki sem aludtuk a korhelysóget, már elmehetünk a polgári körbe, mely 16-án este saját helyiségeiben hangversenynyel, társas közvacsorával 8 tombolával egybekötött házi társas-estélyt rendez. Az, a mennyire előzze ítélhetni, igen kedélyes lesz ; meghívó nincs, sem belépti dij, sőt az ember még ingyen elletik is.

No úgy 0 bár, jő világot élünk ! Nemcsak szabad bemenet, de még jó vacsora is van. Kelbe több ? Erre csak eljönnek a tagok ?... A rendező bizottság azt hiszi, hogy a termek zsúfolásig tömve lesznek. E véleményben magam is osztozom. De másrészt szükséges is, hogy sokan legyenek, mert különben nem fogy el az a sok étel, a mit a tagok jegyeztek. Fenn voltam a polgári körben, ott láttam az aláirási ivet, és valóban bámultam ezen áldozatkészségen.

S ha majd ennek is vége lesz, akkor előáll a kis Göllner Károly tanár barátunk bárom müködvelői elodással. A tervezet deczember első három péntekére szól, s egyszersmind három czélnak is lesz szanva a tiszta jövedelem. Az állami iskolák s kath. iskolák szegény tanulóinak s dalegyletnek. Az utóbbi ellen nincs kifogásom, de volna a két iskola ellen. Mi értendő az alatt, hogy szegény tanulók javára ? Csak nem akarunk pénzt kiosztani ! . . . Bizonyára felruházás van értve alatta. Erre pedig legegyszerűbb és leghelyesebb volna ezt a pénzt a rongyos egyletnek adni, hogy megkezdhesse működését.

Hisz a rongyos egylet f. hó S én amúgy is megalakul, szerény véleményem szerint tehát legczél- szsrübb volna két részt ideadni. Valóban örveu- düuk már, hogy a szerkesztő ur szén terve is megvalósul, ebből is csak nekünk van hasznunk. Örvendünk különösen annak is, hogy sikerült megnyerni a nemes ügynek a társalgó kitűnő igazgatóját Lázár Gerő urat, a ki az alakuló közgyűlést, mint t. szerkesztő ur tudni fogja, f. hó 9-ón délelőtti 10 órára hívta össze a kaszinó helyiségébe

Utoljára akartam hagyni a rongyos egyletet, de hát neiu úgy lett, mert valami visszhang maradt mág hátra.

Hát bizony régi dolog, hogy a pusztában a szó elhal, a hegyek között meg erős a visszhang. De a pusztában gyakran fog a jó szó. a hegyek között meg vannak völgyek, a hol a jó sző rósz visszhangra talál.

Valami visszhang jelent meg egy „igazmondó“ újságban, a melyet egy „igazmondó“ hazafi adott. Soká tartott, mig hangja hozzám jutott, hanem annál gyorsabban balt is el.

Soha sem tapasztaltam, hogy jő szónak rossz visszhangja legyen, csak most először.

Tanultam ismét valamit; no meg aztán azt is, hogy valami értéke csak mégis van az ily igazmondó újságoknak s embereknek.

De hát minő visszhang is volt ez ? . . . Emlékszik t. szerkesztő ur eddigi leveleim tartalmára, mondja meg, volt-e azokban elfogultság vagy igaz- talanság.

Azt hiszem, ezt nem is mondhatja senki. S még is akadt egy „igazmondó“ levelező, a ki azután kivételesen füllentett.

Persze neki nem tetszett, hogy mi brassóiak a „Nemere Határszéli Közlöny“ mollé sorakozunk s nem az ő lapja mellé, mely egész 5 példányban jő ide s azok közt is 3 tíszteletpéldány.

Ebbéli haragjában aztán visszhangot adott, csakhogy hamis irányban. Jutalma nevetés volt, mert — mint hallom — a kaszinó irányadó elemei jót nevettek a dolgon annál is inkább, mert íróját nem volt nehéz eltalálni ; irálya azonnal elárulta. Ajánlottam is mindjárt Balogh Tamás barátomnak, a ki megígérte, hogy ha neki egy növendéke ily sty- lusban fog irni, azonnal megbuktatja. Megköszöntem neki,

Sajátságos, hogy a visszhang épen Baráczy Sándor „Költői Képek“ cz.iinü verses kötete ellen irányult. Azt hitte, hogy ő írja e leveleket. Pedig hát csalódik, mert „Szemlélő“ én vagyok s nem ő, én pedig nem politizálok.

Hogy mi lelkesedéssel fogadtuk a kötetet s alig várhattuk már, azt nekünk csak megengedi a visszhang t. írója.

S hogy e lap irodalom rovat vezetőjének jobban tetszettek a költemények, mint a visszhang t. írójának, arról szegény Baráczy csak nem tehet.

Élénken emlékszem arra a kritikára, mely igen meleg volt. Jól volt igy. A fővárosi lapok is egy- ről-egyre elismerték benne a tehetséget, mely a „Budapesti Hírlap“ szerint megérdemli a legnagyobb búzditást. A sajtó igen keményen bírálta a verseket s mégis talált igen sok dicsérni valót bennök. Ez ellen pedig hiába emelkedik egy „visszhang“.

Újabb visszhangra találni Brassóban nem íog, legalább addig nem, mig a visszhang mostani helyéből ered.

Szemlélő.

Egyletek.

Lapunk hasábjain volt megpendítve legelőször, még pedig Szt. J. által, egy brassói rongyos-egylet alapításának eszméje. Sok idő kellett, míg az eszme valósággá lón. Uj egyletek alapítása ott, a hol egyletek léteznek quantum satis, nehéz feladat, de azért ez mégis sikerült végre.

Egyelőre csak három gyüjtőiv bocsáttatott ki s ezeken már eddig is vagy 70 aláirás van.

Az eszme életképes, a brassói rongyos-egylet megalakulnak tekinthető. A tervnek Brassómegye érdemes főispánja, gróf Bethlen András ur ő méltósága meg van nyerve; ő méltósága tetszését fejezte ki ez iránt akkor, midőn lapunk szerkesztője neki erről előterjesztést tett. Az ügynek a brassói magyar iutelligenczia teljesen meg van nyerve, eddig az iparos elem van legkevésbbé képviselve.

De bizton remélhető, hogy ez sem fog elmaradni, csak alakuljon meg egyszer az uj egylet. Ez pedig meg fog történni e hó 9 én. Lázár Gerő ur tette meg ez iránt szerkesztőnk felkérésére a szükséges lépést, 0 bocsátotta ki a következő meghívót :

Тек.

.................. ur, mint az alakulandó „Rongyos egylet“ tagja kéretik, szíveskednék a f. hó 3-én délelőtt 10 órakor a „Brassói magyar társalgó“ helyiségeiben tartandó alakuló közgyűlésen megjelenni.

ívelt Brassóban, 1884. okt. 23-áu.

Lázár Gerő.

Már most csak a tagoktól függ a további fejlődés. Mi hinni szeretjük, hogy Brassó magyarsága ez ügyet elejteni nom fogja. E reményben üdvözöljük az uj egyletet szü.'étáse előestéjén, e reményben üdvözöljük a t. tagokat is, kívánva nekik kitartást és sikert.

VEGYES HÍREK.

Nyilvános köszönet Alólirt kedves kötelességemnek tartom a vezetésem alatti „Ferencz József“ kórház nevében hálás köszönetét mondani özv. Beli é n é szül. Kelemen Róza Ő nagyságának azon két praeparált, sarjuból készült matráczérfc, melyet az intézetnek ajándékozott. — S.-Szentgyörgy, 1884. nov. 6. D r. D a d a y.

A brassói magyar protestáns jótékony nöegylet

választmányának szeptemberi gyűlése a bekövetkező téli idényre a megnyitó fiilérestélyt f. hó 2-ára tűzvén ki, midőn a rendező bizottság a megtartás sikeres eredményéről örömmel számol be a nyilvánosságnak annak tudatosával, hogy az értésére későn jutott azon körülmény mellett is, hogy ugyanazon napra még más magyar jótékony estély is volt tűzve, a szépen sikerült filiérestéJy 30 frt 38 kr, mint tiszta haszonnal gyarapította egyletünk pénztárát, kedves kötelességének ismeri azoknak, kik ezen örvendetes eredményre résztvéteiük által befolytak, az üdvös és hazafias czél nevében szives köszönetét mondani; közöttük főként is mélt. gróf Bethlen András főispán urnák, ki 2 jegyért 5 írttal, i.agys. Nagy Gyula erdőfelügyelő urnák, ki 1 jegyért 5 írttal és nagys. Ivoós Ferencz tanfelügyelő s dr. Józsa Ernő uraknak, kik 1 jegyért 1 — 1 forinttal járultak a feunebbi eredmény létre jöttéhez. À jótett öntudata mellett fogadják .mindnyájan az általunk segélyezett magyar protestáns özvegyek, árvák és szagény tanulóké mellett, szives és hazafias köszönetünket. Brassó, 1884. uov. 3. A rendező bizottság.

Vilmos császár balesete. Berlinből írják november 5-éről : Vilmos császár lemondott arról, hogy Wernigerodeba vadászatra ránduljon, mert a szobában megcsúszván, elesett, minek következtében vállán csekély mérvű daganat keletkezett. A császár a déli órákat, mint rendesen, dolgozó szobájában töltötte.

Hóra és Kloska százéves jubileuma, mint Bukarestből jelentik, ott szánalmas véget ért. Az ünnepen csak egy csoport erdélyi román kivándorló s hevü- lékeny diáksereg vett részt. A kormány tett ugyan előkészületeket, hogy az esetleges utczai zavargásokat meggátolja, de minden elő vigyázat fölösleges volt. A „Hotel. Unióban“ készített bankettet nem lehetett megtartani, a részvétel hiánya miatt, bármennyire hirdették a falragaszok. Jassyból hasonló hírek érkeztek, pedig ott nagy arányban dolgoztak a magyarfalók.

Damjanich sirja. Annak idején írták a lapok, hogy Damjanich Jánosnak a mácsai parkban levő sirja fölé Károlyi comtesie díszes emléket emeltetett s hogy október hatodikán koszorút tőn az emlékre. Most az „Alföld“ jelenti, hogy Károlyi Tibor gróf családja halottak napjára a sirt pompásan földi- fazitteté, az alkonyat beálltakor kivilágittatá s a mácsai birtokán időző család összes tagjai megjelentek a hős tábornok sírjánál az uradalom gazdatisztjeivel együtt.

Másod gyümölcs. Kassán a Klaudner-féle kertben a málna nem csak másodszor virágzott, hanem e napokban teljesen érett második gyümölcsöt is hozott.

Nagy zsebmstszés a fopostán. A fővárosi posta épületében kedden reggel egy nagy-károlyi kereskedő zsebéből ismeretlen tettes egy sárga levélala- ku bőrtárczát, a melyben 6800 frt (5 darab ezres,

11 db. százas, 3 db. ötvenes és több apró bankjegy) volt, kilopott s azzal észrevétlenül eltűnt. A nyomravezető 500 forint jutalomban részesül.

Pancsova magyarosodása. Pancsován Faymann Gyula biz. tag, a városi közgyűlésen azon indítványt tette, hogy a város összes jegyzőkönyvei magyar nyelven vezetendők s ezulán a legközelebbi választásoknál csak az oly jelöltek veendők figyelembe, kik teljesen bírják a magyar nyelvet. Hogy ezen ép oly hazafias, mint méltányos indítvány elfogadtatott-e, nem jött tudomásunkra.

Öt gyermek egyszerre. Zavidoviczában (Zepczei kerület) Starcsevics Bego feleségét múlt hó 24-én reggel 4 órakor szülési fájdalmak fogták el, s délután 4 óráig 5 (szóval öt) gyermeknek adott életet. A kicsiuyek mind élve jöttek a világra, de egy negyedóra alatt valamennyien meghaltak. Az anya, ki áldott állapotának hetedik hónapjában volt, teljesen egészséges.

Elövigyázat. Dietmanns alsó-ausztriai falucskából Írják a következő tragikomikus törtánetkét : Egy szegény ember halálos betegen feküdt és a felesége kora reggel száraz gályát indult keresni az erdőre. „Ne menj el asszony, — monda az ember — mert én már a végét járom.“ „Hiába, — felelt a feleség — nekem menni kell, mert mivel fütsek a télen ? Ha meg akarsz halni, ide teszem neked az asztalra a viaszgyertyát, meg a gyűjtőt is; de mielőtt nnpgha.lná.1.. fn.id el a gyertyát, hogy valamikép tűz ne támadjon.“ Mikor az asszony este hazatért, végig el volt égve a viaszgyertya s az ember halva feküdt ágyában.

A miniszterelnök és inasa. Gladstone komornyikja, ki már 1S69. óta szolgálja a kormányelnököt, nem rég kérte urát, hog*7 szerezzen neki jegyet a képviselőház karzatára,'mert szeretné egy beszédét hallani. „Jól van, — mondá Gladstone — kerítek önnek egy jegyet, de mihelyt elmegy a képviselőházba, távoznia is kell szolgálatomból, mert ha hallani fogja azokat a gorombaságokat, melyekkel engem a parlamentben fejbe vagdalnak, nekem ön előtt többé respektusom nem lehet “ Lefébvre ur, a komornyik erre lemondott szándékáról, hogy elmenjen a képviselőházba.

Arviz Péterváron. Az oroszok fővárosát árvíz veszélye fenyegeti. Már október 30 án a Néva és mellékfolyói a Mojka és Fontanka a nagy esőzések következtében oly rohamosan emelkedtek, hogy estefelé kiáradtak medreikből és nagy területeket elöntőitek. Éjféltájban ágyulövések tudatták a város lakosságával, hogy a veszély elérte tetőpontját. A Neva hat öllel emelkedett a sempont fölé és egészen elárasztotta a Galernaja, Koltovskaja, utczákat és a Vaszilevszkij Ostrovot. Nikoiajevics Konstantin nagyherczeg palotáját is árvízveszély fenyegeti.

К ö z g a z (1 a s á g*.

A száj- és körömbetegség a sertések között.

A fővárosi kőbányai telepen a sertések között uralkodó száj- és körömbetegségről terjesztett, részben téve* hírek nagy izgatottságot keltettek a fővárosi és vidéki serteskereskedŐk között és felette nagy kárára vannak magának a sertéskereskedelemnek is. A hízott állatokkal rendelkező kereskedők és tenyésztők a jelzett hírek hatása alatt tömegesen kínálják eladásra a sertéseket, s mivel a hentesek ugyanezen okból tartózkodnak a vásártól, a sertések ára jelentékenyen alászálíott. De a járvány hire külkereskedelmünknek is kiszámíthat lan károkat okozott. A mint ugyanis értesülünk, a német kormány a budapest-kőbányai piaczról elszállított sertéseknek Németországba való behozatalát további intézkedésig megtiltotta. Miután a német kormány által elrendelt beviteli tilalom csakis a budapest-kőbányai telepről származó sertésekre vonatkozik, valószínű, hogy ezeu sertéskereskedelmün- ket mélyen sújtó intézkedés szintén csak a terjesztett hírek következménye.

Az egész járványügy eddigi folyamatáról és je- jelenlegi állásáról közvetlen forrásból a következőket jelenthetjük: Még a múlt hó közepe táján a földmivelési minisztérium állategészségügyi osztá-