Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-06-12 / 65. szám

ditni a vendégek elszállásolására és így magyarok i és románok is adtak szállást az érkező vendégeknek, melyeknek száma az 500-at majdnem elérte.

A bukaresti vonattal körülbelül 170 vendég, ős pedig 2 dal- és 1 zeneegylet sok nővel, május 31-én délután 3 órakor érkezett meg. A vasúti állomáson az egész dalegylet és számos brassói lakós fogadta a vendégeket, mig a katonazenekar vig indulókkal emelte a fogadást. Szívélyes üdvözletek után a vendégek körülvéve a brassóiakkal gyalog jöttek be a városba és elkisértettek szállásaikba. Már eleve megállapított terv szerint a főfogadás a Szebenből érkező szász dalegyleteknek lett fenntartva, kik G'/a órakor érkeztek az állomásra. Ezen fogadás azután valósággal impozánssá vállott. 5 órakor a brassói szász dalegylet a Romániából érkezett egyletekkel és az egyleti zászlókkal, élükön a nem régen szervezett brassói önk. tűzoltó egyleti zenekarral és nagy kiváncsi közönséggel zeneszó mellett indult ki a vasúti állomáshoz, hol már százakra és talán több mint ezerre menő ember várakozott a vonatra, mely „Festzug“ alatt külön vonatként jelent meg 7 óra felé. A Brassóban levő összes equi- pagok, fiakkerek ellepték a vasúti állomás előtti nagy teret és utat. Midőn a „Festzug“ megérkezett, a tűzoltó zenekar egy hatalmas indulót fújt és a szűnni nem akaró „Hoch“-ok elhangzása, az üdvözlő beszédek befejezése, az ölelgetés megszűnése és a podgyász átvétele után, az átláthatlan tömeg gya- log, zeneszó mellett indult meg a városba a tűzoltó egylet depot-ja elé, mely ez időben elszállásoló helyiséggé és ünnepi irodává lett változtatva. Már a Bolonyában, de különösen a nagy-utczában virágzápor hullott alá a vendégekre és ezrekre menő csokrokat dobtak a majdnem minden ablakon kettesével is dolgozó gyöngéd női kacsók. A m. kir. távirdahivatal helyisége különösen tüntetett és mondhatom — ezt magam is láttam — legtöbb virág a m. kir. állam által fizetett helyiség ablakaiból hullott alá. Dicséret az ilyen buzgó hivatalfőnöknek, I kinek csinos, barna és kedves leánykája szász nem- I zeti szalagokkal feldíszítve demonstrativé tüntetett a szász atyafiak mellett. (Mint hírlik Kopanitsch ur a brassói ált. nyugdíjintézetnél felállítandó „Ver- waltungsrathok? egyikévé van kiszemelve. Üdvözlöm e téren!) Már 8l/a óra lehetett, midőn a vendégek elszállásolása be végződött és 9 órára volt kitűzve az ünnepi helyiségben az ismerkedési estély.

Az ismerkedési estélyen az 1000 embert magába fogadható, csinosan feldíszített terem zsúfolásig meg volt telve és lehetett benn 1600 ember. Habár a helyiség homlokzatán — felsőbb meghagyás folytán — nemzeti színű zászló lobogott, mindazonáltal a teremben úgy érezte magát az a 2—3 magyar ember, ki ott volt, mintha német Schulverein magyarországi főfiókjában vagy nagy Németország egyik városában lett volna. Német szó, német színek, német szív és német lelkesedés. A magyar szót csak legfelebb akkor lehetett hallani, midőn szidták a kiszolgáló 24 pinczért, kik nem voltak képesek az éhes és szomjas publikumot kielégíteni. A tágas színpadon a városi zenekar válogatott darabokat játszott, mígnem kürtök jelzék, hogy: „der Vorstand“ vagyis a dalegylet elnöke „hat das Wort.“ Philippi tanár üdvözlé a vendégeket, kik minden oldalról ide sereglettek a német dalt mivelő egylet ünnepélyén részt venni. Majd Hintz Ernő egyleti alelnök felolvasta a Römer Gyula tanár által szerkesztett üdvözlőt, mely fennen magasztalja a „deutsches Lied aus freier Brust,“ stb. és mely üdvözlő vég sorai ekkép hangzanak:

„Es hält, wer deutsch und treu ira Sinn blieb

und Gemiith,

Auch test und treue an dem deutschen Lied!“ (Folytatása következik.)

Vidéki levelezés.

Nagy-Borosnyón, 1884. junius 6.

Tekintetes szerkesztő ur!

A jogos védelemnek érzetében fordulok becses lapjához, melyben nekem megtámadottnak, szives lesz egy kis tért engedni. Csak most mások által figyelmeztetve jutott tudomásomra, hogy „egy szülő aláírással innen községünkből, f. é. május 25-iki kelettel e becses lap 01. számában taniigyünk „szomorú“ állapotát egész jeremiádokban festő levél kö- zöltetett. Minthogy pedig ez a közönség félrevezetése szándékából íratott, nem vehetem hallgatva tudomásul, hanem a t. szerkesztő ur engedelmével egyetmást én is elmondok, mi „egy szülőnek“ a nagy-horosnyóí közvizsgálatról Írott levelét kellő világításba helyezi.

ítéletünk igazsága felől nem vagyunk annyira felelősek, mint annak őszinteségéről. Ez leend azon zsinórmérték, melylyel „egy szülő“ siralmas levelét mérlegelni fogom; meglehet, hogy a védelem a támadás megsemmisítésében talál concentrálódni, de ez talán mindegy.

Levelében különösen két oly szakasz van, mely önt bemutatja tökéletesen, mert a többek közt igy ir: „A vizsgán alig volt jelen lOszülő s a zisk. szék részéről csak az elnök és a gondnok, de ezek is lassan-lassan elpárologtak, megszégyenlelték a kudarczot.“ Vájjon „egy szülő“ azt a számszerinti 10 szülőt úgy számitotta-e, hogy ha apa és anya együtt nincs — serarai?- 259 —

S ha mégis igy számította volna, akkor sem állanák jót állítása igazságáról; daczára annak, hogy arra a napra esett az uzoni barom-vásár is, melyről a férfiak igen nagy része el nem maradhatott, ez tán czikkiró előtt is tudva van. E miatt a kik meg szoktak jelenni s meg is jelentek volna, mind Uzonba mentek, köztük a templomozás végeztével a ref. lelkész ur és községi biró ur is, kiket csak azért voltam bátor megnevezni, hogy iskolaszékünknek intelligens tagjai közé tartoznak. Tökéletes igaza van abban, hogy a nők „lassan-lassan elpárologtak“, mert tudomásom szerint mind „székely gazdasszonyok“ voltak s igy a d. u. 1 óráig tartott délelőtti vizsgát nem várhatták legtöbben végig. A nőket tehát kötelesség szólította haza, s ezt czikkiró mégis másfelé volt képes érteni.

De menjünk tovább!

„ .... Nem hiába merültek fel panaszok az egész évben a tanító hanyagsága ellen, s nem hiába jelentette fel több szülő a tanítót a közig, bizottságnak, habár nem is használt a panasz semmit.“ Az igaz, hogy ez vád, de „itt“ én nem vagyok vádolva, hanem a közig, bizottság, hogy az „egy szülő“ álta ljelzett panasz alapján el nem „csapatta“ a hanyag tanítót.

Most pedig fordít egyet a „hajitó fán“ s mint villám üt be a nagy-borosnyói iskolaszékbe s igy zengi tovább: „Iskolaszékünk jói tudta ezt (értsd: a tanító egész évben hanyagolt) s ezért jónak látta nem is küldeni kocsit a tanfelügyelő ur által a vizsgára kiküldött tapasztalt és érdemekben gazdag tanító után, restelték a kudarczot.“

íme t. olvasó ! egy iskolaszék, mely „egy szülő állítása szerint jól tudta, hogy a tanító egész évben hanyagol, és semmit sem tesz a hanyag tanító rendreutasítása, esetleg megbüntetése érdekében. Azért hivatkoztam fennebb az itéleteinknéli őszinteségre, hogy kimutathassam azt, melyszerint „egy szülő“ nem resteli csak azért, hogy engem hanyagnak bélyegezhessen, egy erkölcsi testületet a nyilvánosság elé hurczolva, semmittevőnél is többnek, a hanyag tanítóval egy kézre játszónak degradálni.

Az iskolaszéknek jegyzőkönyveit újból átnéztem, hogy találnék-e benne valamit olyant „hanyagságról“ melyről az isk. szék is tudott volna? — Hát biz én találtam. — A 48. sz. a. „Elnök jelenti, hogy több helyről felszólítást kapott arra nézve, hogy az egyházi ének tanítás a k. iskolában tökéletesen el van hanyagolva“ stb., mire az isk. szék határozatot is hozott. Vájjon nem e miatt jajdult fel „egy szülő“ ?

Vagy talán „egy szülő“, szótárában a „hanyagság“ és „betegség“ egy értelemmel bírnak? Különben azt hiszem, nem hallgatta volna el „jere- miádjában“ azt, hogy csaknem 2 egész hónapon

(

keresztül tüdő-, agy- és mellhártya gyuladás által megtámadva, élet és halál közt álltam s ezen idő alatt semmit sem tanítottam.

Ha már „egy szülő“ anyira fel volt tanügyünk iránt lelkesülve (vagy talán lelkesittetve), iskolára és tanításra nézve ezen egyforma szerencséi lenség elhallgatása rosszakaratnak nevezendő s ámítsa a világot azzal, hogy taniigyünk fejlődését szivén hordozza, erre csak azt mondom : „apage sa- tanas“ !

S hogy t. „egy szülő“ jövőre a tanügyi állapotokról a kellőbb módon tájékozva lehessen, s hogy az ily nagyjában személyes dologra vonatkozó polémiáknak vége szakadjon, szívesen látom jövőben a tanítási óráimon — ha ugyan a sport iránti érdeklődése megengedné — tantermemben. így, gondolom sok dologról szerezhet magának meggyőződést, s higyje el, ha egyetlen egy órai indokolatlan kötelességmulasztást is a kir. tanfelügyelőség tudomására juttat, tudni fogja, mit kell tennie; ajánlatom annyival is inkább figyelmébe ajánlom, mert elfogadása által nem annyira én, mint az illető felsőbb hivatali közegek lesznek a zaklatástól és hasztalan gyanúsításoktól megkímélve. Jelenlegi eljárására pedig mást nem mondhatok, csak azt, hogy „rossz helyt mosta a szennyest!“ mert egy embernek „egy szülő“ módjára — még ha hibás lenne is, oly váddal, melynek elintézésére hivatalok állnak fenn, a nyilvánosság Ítélő széke elé vezetése bárki előtt is megróvást érdemelt.*)

ügy látszik, „egy szülő“ az én t. kisasszony kollegám érdemeit máskép méltányolni képtelen, hacsak egy ellentétet nem állít melléje s ennek éppen „egy szülő“ által nekem kellett lennem. Pedig kár volt, mert ha „egy szülő“ helyettem saját magát festette volna le, jót állok róla, hogy a „fény“ erősebb s az „árnyék“ sötétebb lett volna, s igy az én beteges, gyenge vállaimat nem kellett volna a Parnassusra vezető lépcsőnek felhasználni . . .

Földes Géza.

VEGYES HÍREK.

— „A ki másnak vermet ás" czirnil tárczaczikkünk befejezését tárgyhalmaz miatt jövőre halasztottak.

Mint a „Háromszékmegyei gazdák szövetkezeté“nek egyik szerény tagja, nem mulaszthatom el kifejezni azon örömemet, hogy e nemes, humánus irányú intézet azon szép eredményt érte el már e rövid idő után, hogy szükségben szenvedő tagjai

*) Ez talán nem áll egészen, Szork.

számára kisebb nagyobb kölcsönöket hyujt váltóleszámítolás által 8% százalék mellett. Ezen örömem nyilvánítására annál inkább hiszem följogosítva magam ép ezen időben, mert tudom, hogy többen vagyunk szerény tagokul azon helyzetben, hogy most ez idő szerint szükségleteink számosak és égetők mindannyian. (. . s . . ö .)

Helyreigazítás. Lapunk 26—62-ik számaiban közölt „N" e- r i u a“ czimli rendkívül érdekfeszitő történeti beszélynél elmaradt, hogy németből van fordítva, mit ezennel netaláni félreértések elkerülése végett sietünk helyreigazítani. — A beszély külön könyvkiadásban is megjelent s kapható lapunk szerkesztőségében. Ára a 140 oldalra terjedő kötetnek 50 kr.

A medvék a mult hét végéii ismét papolezi Bagoly Mózes és Szabó Mózes egy-egy darab tulkát megölték a „Bodza-kánya“ nevű helyen. Jó volna, ha a közigazgatási bizottság már intézkednék, mert a körjegyző ur korteskedik s nem ér reá, hogy a szükséges lépéseket megtegye, s igy ma-holnap a faluban is megeszik marháinkat a medvék.

A trónörökös könyve Jókai Mór előterjesztései a trónörökös által kiadandó nagy mű Magyarországot illető részére nézve — mint Bécsből jelentik — megnyerték a jóváhagyást. A magyar korona országainak történelmi és néprajzi leírása e szerint önálló szerkesztőség vezetése mellett, kiadásában és függetlenítve, hazai irók és művészek közreműködésével teljesen Budapesten fog készülni. A munka felett való felügyeletre külön magyar irodalmi és művészeti bizottságok alakíttatnak Budapesten. Az e tárgyban hozott határozatokat a bizottság a trőnörökös-főherczeg elnöklete alatt tartott ülésen Jókai Mór előterjesztésére hozta.

Botrány az érettségi vizsgálaton. A fővárosi V. kerület katli. főgymnáziumának érettségi vizsgálatait — mint lapunk egy barátja értesít — botrányos eset miatt kellett félbeszakítani. Két hét előtt folytak ugyanis ott az érettségi írásbeli vizsgálatok s folyt egyúttal a — veríték is. Hanem hát a diák nem azért diák, hogy ne tudjon magán segíteni. Megvesztegettek egy szolgát s ez egész kényelmesen hordta le a pínezében elrejtve levő 8-ík osztálybeliekhez a kidolgozandó thémákat s a készeket aztán vissza. A dolog úgy ment, mint a parancsolat s az ügyes muzsafiak már-már meg is feledkeztek az egészről, midőn a csütörtöki „szóbeli“ alkalmával Lutter főigazgató — képzelni lehet, mily hatással — kérdőre vonta őket s 34 tanulót vettetett vissza. Az esetet Lutter főigazgató anonymlevél által tudta meg, mit neki egy hordár kézbesített. Az izgatottság természetesen igen nagy, minthogy a visszavetett ifjak többnyire jó tanulók, kik csak D - d tanár túlságos szigora miatt fordultak ezen eszközhöz. A hetedik osztálybeliek küldöttségileg szándékoznak fölkérni Corsan urat, hogy jövő évre a gyűlölt D—d helyett a közszeretetnek és becsülésnek örvendő' Kassai tanárra bízatnék a 8-ikban a klasszikus nyelvek tanítása.

Harmincz év múlva A fővárosi mérnök- és építész egylet helyiségeiben szép ünnepet rendeztek régi iskola- és bajtársak, az Amerikából látogatás végett haza érkezett Taplányi Sándor tiszteletére, ki a magyar forradalom után menekülvén, végig küzdé az amerikai polgárháborút és mint tábornok az odavaló törvény által nyugdijaztatott. Az ünnepen részt vettek: Klapka György tábornok, Ambro- zovics Béla, Belicay Gyula, Joanovics György, Ko- tzó Pál, Liptai Pál, Sántha György, Than Mór, Ulrich Ferencz Verderher István, magyar államvas- uti igazgató, Wabrosch Béla gépmérnök stb. Az első felköszöntőt Ambrozovics Béla mondta az ünnepekre. Taplányi beszédét magyarul kezdé, s bár nyelvünket jól beszéli, daczára a harmincz évi távollétnek, már hiányzik nála a szóbőség, a miért bocsánatot kérve, angolul mondá el toasztját, éltetvén barátait. Czigány zenekar is lévén jelen, érdekes volt tapasztalni a magyar zene hatását a hazájától harmincz évig távol élt Taplányira, mint lelkesült fel a „magyar yankee“ s csakhamar mily hévvel énekelte szép bariton hangján a gyönyörű régi népdalokat. A társaság a Klapka-induló dallama mellett csak nagyon későn oszlott szét, kezet szorítva a régi bajtárssal Taplányival, ki e hó végén indul ismét vissza uj hazájába Amerikába.

Egy dunai gőzös elsülyedése- Zunony fölött f. hó 4-én este 6 óra tájban a cs. kir. szab. gőzhajózási társaságot nagy kár érte. Banowze mellett, a Duna bal (magyar) partja mentén haladt a „József“ gőzös két uszályhajóval, midőn egyszerre géptörést szenvedett, minek következtében tizenkét perez alatt elsülyedt. A hajószemélyzet mind megmenekült az uszályhajókon levő csolnakok segítségével. Emberélet tehát nem esett áldozatul. A „József“ gőzös

100,000 frt értéket képvisel. Az okozott kárt még nem lehet pontosan megállapítani, a hozzáértők szerint azonban igen nagy. A gőzös kiemelésére nagy előkészületeket tesznek s az emelő gépek már azóta talán meg is érkeztek a szerencsétlenség helyére. A közlekedés különben más hajókra nézve nem szenved fennakadást.

Gyilkosság és öngyilkosság. Engelsheim Ernő nevű foglalkozás nélküli fiatal ember Gráczban szeretőjét Rozer Máriát, egy kávéházi kasszírnőt lakásába csalta s a mint a leány a szobából el akart