Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-03-13 / 30. szám
— lid = megnyargalva a jövő elé, egyszerre érzem, hogy szomjaztam. Ha Pesten szomjaztam volna meg, a Pipába térnék be egy „fröcs“-re, de mert Lajtáninnen szomjaztam meg, tehát sört kívánt meg a gyomrom (az ördögbe is, milyen különbség a két talaj közt!) s betértem egy kriglire a legközelebbi helyre, a hol a fehér tajtéku sárga poharat [megpillantám nagy transparentek között, hogy|itt egyszersmind volk- saengerek is mulattatják a nagyérdemű közönséget. A hely a „Rother Igel“ nevét viseli. A sündisznó ki van pingálva a falakra és igen kedvelt jelvénye a városrésznek. Legalább ma tömérdek embert csalogatott be a jeles signum. Csak nagy nehezen kaptam helyet két pisze ur között. Nőknél még megbocsátom a piszeséget, de férfiaknál már jellemhiba. A mint elhelyezkedtem s megizlelem az elém tett sört, épen egy uj darab kezdődött a világot jelentő deszkákon. Egy ur lépett ki. Vivát Grosz! kiálták nebányan s ebből megtudtam, hogy Grosz úrhoz van szerencsém. Grpsz ur meghajtja magát a következő kalandját beszéli el olyan természetesen, hogy az ember szinte elhiszi, hogy nem játszik: Képzeljék önök, mikép jártam. Hisz önök tudják, hogy én kirurgus és borbély vagyok s üzletem a Schulerstrassen van. Mintegy négy éve annak. Epen a „Rother Igeiből“ mentem haza késő este. Közel az operához nyögést hallok. Ki az, mi az ? Hát egy részeg ember feküdt ott s a feje össze volt törve vagy négy helyen, de olyan rettenetes nyilasok, hogy az agyvelejét látni lehetett. Megesett a szivem s fölébredt sebészeti geniali- tásom hiúsága is, váltamra vettem az embert s bevittem az officzinámba, hogy gyógyításához fogjak. Azonban ez nem volt könnyű dolog az egész agy rendszere fel volt forgatva. Gondoltam magamban, azt kell előbb megigazgatnom s csak aztán varrni össze a fejbőrét. — Az agyvelő is vérrel volt borítva. Egy merész ötletem támadt. Kiveszem ennek az embernek az agyvelejét és megmosom a lavoírban. Ügy is tettem, kivettem az agyvelőt, de mily szerencsétlenség ! Mikor vissza akarom helyezni az agyvelőt, oda pillantok, hát nincs ott! Irgalmas isten mi történhetett ? Hát az történt, hogy a kutyám kimászott a pulpitus alól éé észrevétlenül bekapta a pacziensem agyvelejét. Már most mit csináljak ? Olyan voltam mint az őrült. Bántott a lelkiismeret. Végre arra határoztam magam, hogy fürészport teszek az emberem fejébe agyvelő helyett. Szükség- ből^ jó lesz. Épen volt ott egy láda fürészpor, megtömtem vele pacziensem fejét, bevarrtam a fejbőrt. Mondhatom önöknek, uraim, a kísérlet sikerült, az ember élve maradt. De mégis féltem a következményektől, hát kituszkoltam az ajtón. Nem tudtam, azóta mi lett belőle. Mig végre most az őszszel egyszerre csak elém jön a Práteren, — megismerem, utána szaladok és megszólítom : — Hát ön él ? Milyen szerencse, milyen meglepetés ! — Igen, én élek . . . — Hogyan, azzal a fejjel ? — Igenis, ezzel a fejjel. — És mivel foglalkozik ön, ha szabad kérdeznem? — Magyar delegátus vagyok. * Eddig beszélt Grosz uram. De elég is volt eny- nyi. A tömeg kitörő lelkesedése és tapsa nem hagyta volna tovább beszélni úgy sem a kedvelt komédiást, ki így el tudta találni a köztetszést. Én pedig kiittam a kriglimet és azon gondolkoztam, hogy mégis csak széles folyó ez a Lajta: egy tenger van vele köztünk. Otthon a németet gúnyolják, itt meg a magyart. És igy lesz az talán mégis örökké. De nem is olyan nagyon rossz ötlet, hogy a delegátusunk fejébe fürészport tesz a bécsi korcsma- phantázia. VEGYES HÍREK. Meghívás. A háromszéki gazdák folyó hó 9-én tartott értekezlete a gazdaság emelés.e érdekéből egy műmalmot részvénytársulat utján kívánván berendezni, felkért uraságodat e czélból márczius hó 16-án a megyeházánál íartandó alakuló gyűlésre meghívni. Kelt S.-Szentgyörgyön, 1884. márczius hó 10-én. Potsa József. Molnár k.-vásárhelyi fényképész néhány napra városunkba jött; lakása az Olt utczában van. Egy vád Kossuth Lajos ellen. Sporzon Ernő privigyei orsz. képviselő, a ki tudvalevőleg a mult választások alkalmával abban a hírben állott, hogy nemzetiségi érzelmű s ezzel szemben nyilatkozott is, hogy kormánypárti, egy társaságban folytatott politikai jellegű dískusszió közben Kossuth Lajosi-ól azt állította, hogy kivitte a nemzet kincstárát. Sporzon e nyilatkozatáról egy privigyei lakos értesítette barátját Hentaller Lajos orsz. képviselőt. Iientaller | a levél vétele után azonnal felkérte Apponyi Lajos és Horváth Gyula orsz. képviselőket, hogy Sporzon Ernőtől kérjenek felvilágosítást s esetleg nevében hívják ki. Appony Lajos és Horváth Gyula nemcsak hogy szívesen engedtek a felszólításnak, hanem egyúttal kijelentették, hogy az ügyet ők is magukévá teszik, fölkeresték Sporzon Ernőt s felvilágosítást kértek tőle. Ez erre kijelentette, hogy Kossuth Lajosról egyáltalában semmiféle vádat nem hangoztatott, s ezt Írásban is kinyilatkoztatta azzal indokolva kijelentését, hogy ő nem is szólhat a 49-iki eseményekről, mert ez időben csak kilencz éves volt. A Sporzon és Hentaller közt fenforgott ügy ezzel befejezést nyert, de azért Sporzonra nézve alkalmasint folytatása is lesz, mert most azokkal áll szemben, a kik állították róla, hogy Kossuthot rágalmazta. A nagyszebeni rablógyilkosság tettesei a börtönben teljesen elvesztették önuralmukat, s testileg úgy mint lelkileg megvannak törve. Nyugtalankodnak, sokat sírnak s Kleebergen különösen erőt vett a tompa kétségbeesés Látszik az irtózás jele az elkövetett embertelen mészárlástól s leverte a remegés a közeli gyászos végtől, melynek biztos tudatával bírnak, kegyelemre nem számítanak, s a felébredt lelkifurdalás gyötrelmei rendkívüli változást szültek rajtok. Hogy készpénzt mit vittek el, azt nem lehetett eddig megállapítani, mert vállomásnk szerint mindsössze csupán 2 — 3 frtot találtak a tűzmentes szekrényben. Ezzel szemben a szerencsétlen család ismerősei azt állítják, hogy az orvosnak több ezer frtot érő értékpapírjai is kellett, hogy a kasszában legyenek. A vizsgálat ennek megállapításán fáradozik s azt kideríteni iparkodik, hogy vájjon nem voltak-e még czinkostársak. Bárha ennek feltevését a gyilkosok vallomása kizárja, a vizsgálat mégis nagyon kutatja, hogy a 'temetés napján a hid alatt talált egyik kést a megtaláló gyermek kezéből vájjon ki rántotta ki. Ez a körülmény igen gyanúsnak tűnik fel, mert a gyilkosok azt vallották, hogy ők csak egy kést rejtettek a hid alá. Mindegyik gyilkos még külön vallatás alá jön, hogy egynémely ellenmondást tisztába hozzon a vizsgálatot vezető biró. Ők azt állítják ugyanis, hogy az áldozatok nem védték magokat, az orvosi vizsgálat ellenben a kezeken több vágási sebet konstatált. A gyilkosok előéletének adataiból kitűnt, hogy kora ifjúságoktól kezdve haszontalan dologkerülők voltak, s Kleeberg számtalan alkalmazásban volt, a honnan mindig tol- vajlásért csapták el, sőt egy ízben egy serfőződében inaskodott, a hol gyutogatási késérleten kapták rajta. Tegnapelőtt azt a kívánságukat fejezték ki, hogy szeretnék szüleiket látni, s a vizsgálóbiróság értesítette erről a két szerencsétlen családot. A fiumei húszezer forintos lopás. Fiumeből írják ez ügyben, hogy a vizsgálatot az a körülmény nehezíti meg, hogy a két ajánlott levél Mekinda szolgának történt átadása és a távirati tudakozódás között huzamos idő tellett el. Ugyanis Mekinda volt Adria“ részéről felhatalmazva a postán érkező ha erőszakkal is hurczolnátok az oltár elé, még ott is „nem“-mel felelnék a papnak ! Most hirtelen vad lárma hatolt kívülről a szobába, mely félbeszakitá Nerina szavait. Az öreg megijedve lépett az ablakhoz, de e perczben egy szolga rohan be hozzá. — Mi ez odakünn ? — kérdé haragosan a doge. — Nem tudom biztosan, — feleié ez félénken — de odalenn a Markus-téren csak tolong a nép és gyilkosságot kialt. — Lázadás! lázadás! — mormogá a doge és fel8zakitotta az ablakot. — Add ide kardomat és köpenyemet! — paran- csolá aztán a szolgának, — magam akarom látni, mi történik. E szavakkal sietve elhagyta a szobát és eltűnt a folyosón. A zaj mind nagyobb és nagyobb lett. Nerina tit kos félelemtől megszállva sietett a nyitott ablakhoz, hogy hallgatózzék. A távolban fáklyákat látott, mint közelednek azok mindinkább a palotához. A hűvös éjjeli levegő hasította égő arczát, de ő ezzel mit sem törődött. Ekkor hirtelen Lorenzo nevét hallá és ezzel egyidejűleg ezer meg ezer hang kiáltá : — Bosszút, bosszút Dandolo Cézáron, az ő gyilkosán ! Egyetlén megrendítő sikoly, azután minden elsötétült szemei előtt és a másik perczben már ájul- tan rogyott az épen belépő Teréz karjaba. Ezalatt a doge, kisérve fáklyákat vivő szolgáitól, lesietett a lépcsőn és épen azon pillanatban ért a kapuhoz, midőn egy lihegni is alig tudó hajós által vezetett csolnak akart kikötni. A csolnak ban Dandolo Cezar és fivére ültek. — Óvj meg, kérlek, nagybátyám, óvj meg ! — kiáltá reszkető hangon, véres tőrrel kezében Cezar, és lehető gyorsan ugrottak ki mindketten a csol- nakból. — A Márk-téren heves szóváltásba jöttem Tiepo- lival és leszúrtam őt ; most pedig hajósainak egész raja van nyomomban, megboszulandó rajtam vezé- rök halálát. Ments meg bátyám, mert veszve vagyok ! . . . E közben csolnakok száza érkezett a palota elé és a dübös hajósok késeket és baltákat villogtatva hatoltak már az első lépcsőig, midőn a doge méltóságteljes, parancsoló alakja tűnt fel előttük, ki nyugodtan állva várta érkezésöket. Egy perezre néma lön minden ajk, a hajósok hátrálni kezdek. — A doge! Zeno Raniero maga! -- repült villámsebességgel szájról-szájra és a hajósok lebocsá- tották baltáikat. — Mit akartok ? — kérdé hatalmas hangon a doge. — Mit jelentsen az, hogy éjnék idején dühöngő lármával, felemelt baltákkal jelentek meg palotám előtt ? Az első pillanatban hallgatott minden; de a másik perczben már száz meg száz torok kiabálta : — Meg akarjuk boszulni parancsnokunk, Tiepoli Lorenzo halálát! Igazságot követelünk, a gyilkos szigorú megbüntetését ! A dogénak nem szabad őt oltalmazni és a megérdemlett büutetés alól elvonni, mert unokája. Halált reá! halált a gyilkosra, ki urunkat gyilkolta meg! — s ismét elkezdtek tombolni. (Folytatása következik.) az közönséges és ajánlott levelek átvételével. A posta- hivatalnál az ajánlott leveleket egy erre szolgáló könyvbe szokták bevezetni, a két ajánlott levél be is van írva, de Mekinda ezeket nem irta alá, mig a következő postával érkezett levelek átvételét nyugtázta. A postahivatainok azt a hibát követte el, hogy midőn Mekinda visszaadta a könyvet, nem nézte meg, hogy aláirta-e azt. Mekinda ellen leginkább a gyanú abból támadt, hogy nem követelte a postahivataltól a beirt ajánlott levelek kiszolgáltatását, hanem a könyvet aláiratlanul visszacsem- csempészte a postahivatalba. Keresd az asszonyt. Raab Ferencz fehérmegyei baracskai czipész már régebben nagy gyűlölettel viseltetett Veith János nevű legénye iránt, kiről tudta, hogy felesége szereti őt és fájdalom erről már minden kétséget kizárólag meg is győződött. A gyűlölködés annyira ment, hogy a legénynek távoznia kellett. Ez évi január 3 án, mint a távozás napján, a czipész és legénye megjelentek a község házánál, hogy egy pörüket lebonyolítsák. Innét eljőve a legény már nem is ment gazdájához vissza, hanem betért a velük egy házban lakó Varga Istvánhoz bucsuzóra. Raab tudván, hogy legénye távozik, e pillanatban föl támadhatott lelkében a történtek emléke, mely elkeserített kedélyét és megsértett becsérzését boszura ingerlé. Most ő is bement Vargá- ékhoz és könnyű volt neki legényét czivódásra provokálni. E vita közben Rabb, kiből a düh csak most tört elő, arczul vágta Veithot, de erre Veith olyat vágott vissza, hogy Raab a kályához esett. Egyéb sem kellett, Raab elővette zsebében tartott revolverét és Veithot úgy lőtte hasba, hogy e 2 óra múlva kiadta lelkét. A székesfehérvári törvényszék a megtartott végtárgyaláson Raab Ferenczet szándékos emberölés vétsége miatt 5 évi fegyházra ítélte. A közvádló, úgy a vádlott fölebbezésüket jelentették be. Regény a kórházban. Rouenban most a közbeszéd tárgyát botrányos eset képezi, mely az odavaló közkórházban történt. Pár nap előtt ott egy férfi égő szerelmet vall a szép szamaritán nőnek s biztos helyzetet igér neki, ha meghallgatja esengé- seit. Két házi lelkiatya (három van ilyen az intézetben) kezéhez kapta a szerelmes levelet és mindkettő rögtön fölismerte, hogy azt senki más nem irta, mint a — harmadik pap. A két lelkész haladéktalanul fölkereste a levélírót, követelte tőle, hogy azonnal mondjon le papi teendői végzéséről. Ezenfelül a levelet elvitték a kórház igazgatójához, hogy ez a saját hatáskörében intézkedjék, mig ők az ügyet fölterjesztik egyházi fölebbvalóik, a káptalan elé. Az igazgató elővette a beteg ápolónőt, a ki egy perczig sem vonakodott megmondani, hogy a levél csakugyan a paptól származik s igy az ügy napnál világosabb lett. A két fővikárius, a ki az érsek távollétében most a roueni egyházmegyét kormányozza, ép úgy nem vette a dolgot tréfára, mint az első följelentés tevői, a házi lelkiatyák. A viká- . riusok megparancsolták a szerelmes papnak, hogy tüstést hagyja el helyét és menjen kolostorba, bevárni, mig illetékes egyházi törzényszék ítélni fog fölötte. A pap csakugyan távozott is a kórházból s nem végez többé semmi funkeziót; de fölebbva- lói parancsát még sem fogadja meg egészen, mert biz ő nem ment kolostorba. Hatvan óriáskígyó- A berlini aquariumba hatvan óriáskígyót hoztak a napokban. A negyvennyolez órai utón egy sem veszett el. Nemezzel bélelt és melegitő palaczkokkal ellátott ládában hozták a hüllőket Hátsó-indiából. Mikor a ládákat felbontották, a kígyók összedugott fejjel voltak egy rakáson. A szolgák egyenkint szedték ki őket; az egyik kígyó meg is harapta egy szolga kezét. Mikor a ki- gyóketreezbe helyezték őket, el kezdettek fel s alá szaladgálni s minden zugot megnéztek. Azutáu belerohantak a vizes medenezébe. A hatvan kígyó értéke 10,000 márka.
