Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-08-28 / 96. szám

• Édes öröm s magasztos lelkesülés hatotta át egész valómat azon tüneményszerü esemény észlele­tén, hogy elvégre — azon szentelt helyen, mely ma­gasztos érzeményeket kelt fel a lelkekben, — nem­zetünk s hazánk történetében oly kiváló emlékna­pon szivemnek viszhangjaként ily szív és lélekhez szóló szónoklatot hallhatók. A katholikus vallás szelleme egyáltalában nem zárja ki a nemzetiség ápolását, sőt ennek, szelíd elveinek a leghelyesebb utat mutatja, jelöli ki, me­lyen magas rendeltetéséhez jutandó, haladnia kell. A brassói katholikusoknak hasonfele í'észe, — ha nem több, — magyar, és mégis eddigeló mindég azon szomorú tapasztalatot kellett tennem, 'hogy minden nevezetesebb ünnepen, de főleg a sátoros ünnepek első napjain az isteni tisztelet nem ma­gyar, mint a viszonyoknak megfelelően lennie kel­lene, hanem németül foly le, és csak is a második napon mintegy kegyelemből végzik magyar nyelven is, a midőn az ünnepélyes szertartás sem oly fé­nyes, mint első nap szokott lenni. Hogy jól van-e ez igy, azt ón, s velem bizonyára mindazok, kik a magyarságnak még az Istenházá­ban való nyilvánulást is az őt, jogánál fogva meg­illető módon kívánjuk, vagy jobban mondva kíván­nák, kétségbe vonják, de sőt tagadják. Hisz ha már a duálizmust még templomban is el kell ismernünk, ám legyen, ezúttal még semmi ki­fogás az ellen; de ezen duálizmus nyugodjék a teljes egyenlőség elvén, és ne monopolizáljon épen annak előnyére, a melyet a két fél kö­zül, az előnyre való jogosultság kevósbbó illet meg ; mert a katholikus egyház Magyarországban csakis magyar volt kezdettől fogva, és soha sem német, fényes állását, javadalmait a magyar királyok ad­ták és tartották fenn időről-időre és nem más nem­zetiség, melylyel isten kegyelméből ma napság ama kizárólagos jogot duálisztikus formában megoszt­hatni, a mint látszik, még szerencsénknek kell tar­tanunk. X.— Nyilvános nyugtázás. Zajzon, 1884. augusztus 8. Tekintetes szerkesztő ur ! A zajzoui szerencsétlen tüzkárosultak számára julius 30-tól augusztus hó 7-ig begyült kegyadomá­nyokról az alábbi kimutatást azon kéréssel küldöm meg, hogy szíveskedjék annak közöl hetése végett becses lapjában egy kis tért nyitani.*) A nemes szívű adakozók névsora a következő : Morresz Ilyés 2 írt. Jakab István 2 fit. Gyer­tyánig Emil 5 írt. Miss Lud. 2 frt. Stern Ernesz- tine 1 frt. Ifj. Förder Sándor 1 frt. Brennerberg Mór főispán 10 frt. Ster Eliza 1 frt. Béldi Lujza 3 frt. Grünfeld 2 frt. Wagner I. 1 frt. Sindel 50 kr. Radvici 1 frt. N. N. 1 frt. Dressier E. 5 frt. Ijilberger J. 1 frt. Surber A. 2 frt. Hornstein Re­beka 5 frt. Szekula Lászlónó 1 írt. Gust Terézia 1 frt. Illasevics 50 kr. Németh Regina 1 frt. Ser­vatius Julia 1 frt. N. N. 20 kr. Deuttel A. r frt. *) Szívesen adunk helyet a nemes adományok nyilvános nyugtázására; s hogy e közleményt csak most adhatjuk ki, oka az, hogy a nagyon felgyűlt kézirat-halmaz közül nem tudtuk előbb sorát ejteni. Szerk. Savai igyekezett velők magát megismertetni. — Uraim ! . . . uraim! . . . hölgyeim! . . . De nem hallgattak reá. Tánczoltak, ugráltak és üvöltöttek. Végre megszűntek tánczolni. Most Savai igy szólt: — Uraim . . . ! Egy magas, szőke ifjú, kinek arczát egész az oirczmipákig szőr borította, szavába vágott: — Mi a neve, barátom ? A jegyző magánkívül kiáltott fel: — A nevem Savai. Egy hang közbe kiáltott: — Akarod mondani: Baptiste. Egy nő igy szólt: — Ugyan hagyd nyugton a pinczórt, végre még megharagszik. Azért van fizetve, hogy bennünket kiszolgáljon, nem pedig azért, hogy belőle gúnyt űzzünk. Most vette észre Savai, hogy minden vendég ho­zott magával valamit. Az egyik palaczkot, a másik pástétomot tartott kezében, az egyik kenyeret, a másik sonkát. A magas fiatal ember óriási kolbászt helyezvén karjára, igy szólt: — Menj, rendezd el a büffet-t abban a sarokban. A palaczkokat állítsd jobbra, az étkeket balra. Savai ki fejét vesztette, igy kiáltott fel: — De uraim, én jegyző vagyok ! Pillanatra uyugalom következett be, azután őrült kaczaj tört ki. Egy ur, ki kétkedni kezdett, ezt kérdező: — Hogyan jő ön ide ? Mindent elmondott, elbeszélte tervét, hogy az operát meglátogatja, utazását Vornonból, Rárisba érkeztót, az egész estét. Körül ülték őt, hogy meghallgassák, élezés meg­jegyzéseket tettek, cheherezadenak nevezték, — 383 — Radulescu J. 2 frt. Fabritius Lujza 1 frt. Sneider Sarolta 1 frt 50 kr. Stojauovics C. 25 kr. Lazar de Mago 2 frt. Ascher E. 1 frt. Raussner J. 1 frt. Resch Ernő 10 frt. Kindler Vilma 5 frt. Köpe Hermina 5 frt. Dr. Morresz Ede 2 frt. Boltesch J. 1 frt. Tusch 1 frt. Weber Ede 2 frt. Greissing 1 frt 50 kr. Gratianu 1 frt. Saligni E. 2 frt. Samó Julie 2 írt. Cuvics Katalin 1 frt. Harmath Lajos 5 frt. Harmat Lajosnó 5 frt. Constantinescu 3 frt. Ifj. Rab János 1 frt. Arzt Józófa 2 frt. T. K. 50 kr. Ladstädter L. 1 frt. Kun R. 1 frt. Oberster v. Theurkauf 5 frt. Langer Lujza 1 frt. Leitner és Schmidt Karolina 1 frt. Yasilliade Katharina 1 frt. Györbiró Lajos 1 frt. Orendi F. 1 frt. Egy valaki 1 frt. Stojola 2 frt. Huber 1 frt. Szabó Ferencz ref. pap 1 frt. Kaufmann 30 kr. Z. 10 kr. Málnási Károly 1 frt. Erősdi Bálintnő 45 kr. Irnescu 50 kr. Allniány fiv. 1 frt. Huditska Károly 25 kr. Móni Gyula 20 kr. Biró Vinczénó 1 frt. Gr. Béldi Istvánná 1 frt. — Összesen 131 frt 25 kr. Biró Vincze, községi vezénanitó. Színház. Polgár társulata egymás után adja elő Csiky da­rabjait; megkezdte „Cecil házasságá“-vai, azután a „Szép leányok“-at, kedden pedig „Bozóti Már- t h a" került színre. A társulat nagyon helyesen cselekszik, midőn Csikyt kultiválja. Csiky elvitázhat- lanul a legjobb magyar társadalmi színműíró, bár­mennyi kifogást tegyen darabjai ellen az akadé­miai pedanteria, meg az a hatást a frivolitásban kereső klikk, melynek színtelen, nem a mi földün­kön született alakjait s nyakatekert, izetlen vagy kétértelmű szójátókait kiszorítják az ő egészséges humora s kíméletlen satyrája, melylyel a mi saját gyöngeségeinket, a mi társadalmi fólszegsógeinket s bajainkat ostorozza. Bozóti Márthában az uzso­rát állítja pellengére. Csiky azonban nem typuso- kat rajzol, midőn társadalmi életünk betegségeit tárja lel, hanem egyéneket, telve a legkülönbözőbb jellemvonásokkal. A szívtelen uzsorásnak kikiál­tott Bozóti Mártha anya, ki a gyermeke iránti sze- retetből adja magát vagy inkább nevét a lealázó életmódra; annak a rideg nőnek, kitől rettegnek az adósok, keble mélyében rajongó szeretet rejlik fia iránt, kinek őt nem is szabad ismernie, Ha van hiánya Bozóti Mártlia jellemének, azt inkább a ki­vitelben találom. A darabban kevésbbé látjuk azt a szívtelen nőt, kit annyiszor emlegetnek, mint jellemének conceptiójábar,. Bozóti Mártha, a mint előttünk áll, csak a fiát szerető s a magára vállalt szereptől undorodó nő, kinek magának is nagy fájdalmat okoz a tettetett, a ráerőszakolt szívtelen­ség. Cs. Szabó Ilka, ki Bozóti Mártha szerepét adta, felfogta e különböző jellemvonásokat s művé­szien kidomborítva állította elénk Bozóthi Márthát. Vilmával való jelenete 3 a fiával való találkozás egyike volt legszebb alkotásainak, melyekre a kö­zönség zajos tapsokban tört ki s nyílt jelenetben megéljenezte a művészi játékot. — A valódi uzso­rás Villányi Adolf, kit Liptay személyesített igen ügyes s jól átértett felfogással. Villányi jelleme is különböző vonásokból áll; a pénz szeretete mellett bolondulásig szerelmes. Jellemének alapvonása az önzés s ebben pénzvágy, a közbecsülós utáni törek­Romantin nem tért vissza. Más vendégek jöttek. Savai urat bemutatták nekik, hogy újból kezdje el­beszélését. Vonakodott, de kényszeritették. A há­rom szék egyikén két asszony közt tartották, kik őt szünet nélkül itatták. Ivott, kaczagott, sőt éne­kelt. Székével akart tánczolni, és elesett. Ettől a pillanattól kezdve nem tudta többé, mi történik vele. Azonban úgy tetszett neki, hogy le­vetkőztetik, ^lefektetik és hogy rosszul érzi magát. Világos nappal volt, mídőu felébredt. Egyik zug­ban ágyban volt, a helyiséget nem ismerte. Egy öreg asszony, kezében seprővel, dühös pil­lantásokkal méregette őt. Végül telkiáltott: _ Könnyelmű ficzkó ! Takarodjék innen ! Sza­bad az embernek magáról ennyire megfeledkezni ? Savai az ágy szélén ült. Rosszul érezte magát. — Hol vagyok ? — kérdező. Az öreg asszony rákiáltott: — Hol van ön, ön részeg. Nézze, hogy elhordja magát, még pedig mennél hamarább. Savai öltözni akart, de ruhái eltűntek. Mi tevő legyen ? — Romautin ur nem tért vissza ? Az asszony rámordult: — Hordja el magát, hogy legalább itt ne ta­lálja. Savai egészen zavarodottan így szólt: I — Hiszen nincs ruhám, elvitték mind. Várakoznia kellett, s ezeket elmondania, barát- jait értesítenie, pénzt vett kölcsön, bogy ruhát vá­sárolhasson. Csak este indulhatott haza. Es midőn szép szalonjában Vernonban énekelnek és játszanak, fontoskodva jelenti ki, hogy a festészet igen alárendelt mesterség. Guy de Mayrassant után írancziából; 0. Á. vés, szerelem és féltékenység jól megférhetnek egy­más mellett. Kitűnő mellékalakja a darabnak Er- szényi, ez a Mosolygók fajtájához tartozó elzüllött cynikus, mindamellett teljesen meg nem rontott ügyvédbojtár. Csiky előszeretettel rajzolja az ily jellemeket; Mosolygó, Köcsög, Erszónyi egy kate­góriába tartoznak, de még sem mondhatni azono­soknak ; mindegyik külön egyéniség ; bár hasonlit- nak egymáshoz, jellemük mégis más más elemek­ből van alkotva. Erszónyit valódi művészi felfogás- sei és kivitellel játszotta B. Polgár Gyula; arcz­és szemjátéka, egy-egy kézmozdulata oly jellemző, annyi kifejezéssel teljes, mely őt a legkiválóbb ko­mikai erővé képesíti. Az est sikerének egyik főtó- nyezője kétségkívül B. Polgár volt s a közönség nem is fukarkodott a tapsokkal, hogy elismerésé­nek kifejezést adjon. Polgár Fanny az okos, de tapasztalatlan és naiv s naivságában oly kedves Vilma szerepében határozott sikert aratott. Sok de­rültséget keltett Polgár Károly, mint a szele- burdi Mancs Ottó személyesitője. A többi szereplő is egytől egyig rajta volt, hogy az előadás egyike legyen a legjobbaknak ; közülök megemlítjük még Komlóssit (Dávidházi), Deákot (Elek), Szabó Gábort (Édes Lőrincz), Kiss Sándort (Pagonyi), Lipthainét (Leona), Nómethet (Dereglyéi) 8 Rózsánét (özvegy Czirok Mihályné). Meganikos. VEGYES HÍREK. A király adománya. A király Zebegény község felhőszakadás által sújtott lakosainak segélyezésére ezerötszáz irtot adományozott. Kossuth Lajos neveuapját a józsef- és ferencz- városi függetlenségi párt ez idén is nagy lelkese­déssel ünnepelte meg. A vidéken is sok helyen ün­nepelték meg e napot; igy Esztergomban az ottani függetlenségi párt 100 teritékü bankettet rendezett vasárnap az ősz hazafi tiszteletére, melyen lelkes toasztok mondattak, s honnan üdvözlő táviratot is küldtek Turinba. Halálozás.. Szemerjai Bora Ágnes folyó aug. hó 27-én végelgyengülés következtében 76 éves ko­rában elhunyt. Temetése 29-ón pénteken délután 2 órakor fog végbemenői. Nyugodjék csendesen 11 Szurkálódó lovagok Szászvároson. Vidám társa­ság mulatott a „Széchenyi“ kertben. Szászok ős ro­mánok. Egyik románnak a felesége szemet szúrt egy fiatal szásznak és elkezdette vele a kaczórko- dást. Ez azonban a bortól vidám hangulatban levő fiatal embernek nem volt elég, hanem midőn a nő egy pár perezre otthagyta az asztalt, a fiatal szász utána ment és a nőt kezdetben szóval, majd tettel ínsultálni kezdette. Ezt meglátva egy egészen idegen fiatal román, hozzá ment és felszólította, hogy távozzék el ás hagyjon békét a nőnek. Azon­ban a szász ezt nem tette, mire szóváltás, majd du­lakodás támadt a két fiatal közt, minek végered­ménye az lett, hogy az oláh kihúzta a kését a tü­szőjéből ős beleszurta a szásznak a hátába, ezzel oldván meg a gordiusi csomót. A szász most otthon fekszik. A seb nem veszélyes. Az oláhot nem tud­ták ki. „Istóczyhoz.“ Pápán B. K. dühös antiszemita egy korcsmát nyitott, melynek ajtaja fölé díszes betűk­kel Íratta ki e czőgért: „Istóczyhoz.“ Fogyott is a bor, kivált mikor az élelmes vendéglős egy szom­bati napon a „Talmudzsidó“ czimü könyvet kitette. A rendőrkapitány azonban a könyvet elkoboztatta, a vendéglőst megbírságolta s meghagyta neki, hogy korcsmájáról Istóczy nevét nyolez nap alatt töröl­tesse le. A vendéglős azonban csak a „czy“ betű­ket vakarta ki, s helyébe „k“ betűt íratván, most a pápaiak „Istókhoz“ járnak egy kis antiszemita italra. A ki nem élhetett neje nélkül. Fűimében a Wliitehead-féle törpéd ügyárban dolgozott egy Luigi Adamoli nevű derék fia­tal gépész. Az ifjú munkás, kit becsiiletességeért és .szorgal­máért mindenki kedvelt, tavaly nősült meg; szive vonzalmát követve elvett egy szép leánykát. Boldogan éltek, de nem so­kára meglátogatta házukat a szerencsétlenség. A fiatal asszony első gyermekágyában meghalt. A férj nem találta nyugtát, '3 mióta eltemette, a kit annyira szeretett. Már a mult héten Fiúméból Triesztbe menve gőzösön, ki akarta ragadni a kapi­tány szobájából a töltött karabélyt, hogy megölje magát, é9 erőszakkal kellett őt megakadályozni borzasztó szándéka vég­rehajtásában. Tegnapelőtt Luigi Adamoli visszaérkezett Fiu- mében. Első teendője volt revolvert vásárolni, aztán lakására menve, agyába sütötte a fegyvert. Nem halt meg, de oly sé­rülést szenvedett, hogy felépülése lehetetlen A kórházban' mie- dig csak azt mondja; „Ne gyógyítsatok, hagyjatok egyesülni az én angyalommal, a ki nélkül nem élhetek!“ Disznók-e a német honvédek? Torgau várában jolenleg három zwickaui honvéd van elzárva a fö- lebbvalók iránti engedetlenség miatt. Az eset a kö­vetkező: A lipcsei eilenburgi pályaházból közelebb mintegy 100 honvéd készült útnak indulni a tor- gaui hadgyakorlatokra, s minthogy nem volt elég személykocsi, egy részüket a barom kocsikon he­lyezték el. Ez ellen három zwickaui honvéd erősen tiltakozott s a csapat parancsnoka csak nagy nehe­zen birta a kocsikba elhelyezett embereket a há­rom zwickaui bujtogatásai ellenében megnyugtatni. E hárman azonban Lipcsében maradtak, s igazsá­guk érzetében a táviró hivatalba mentek s a vá­laszt megfizetve, az épen Gasteinban időző német császárnak ezt táviratozták : „Lehet-e a német hon­védekét disznókként bmomkocsikban a gyakorlat-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom