Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-08-23 / 94. szám
— 375 — róla, ha bennem is : „consuetudo fit altera natura.“ Oh emberi gyarlóság ! Különben egy érdemes k. tanácsos urnák az én csekélységem tanácsokat nem szándékozik osztogatni ; de at mégis jogom van tisztelettel kérni, hogy a valósággal, a tényekkel homlokegyenest ellenkező koholt híreket felőlem ne tessék terjeszteni vagy terjesztetni. Mert e körülmény ismétlés esetén csakis kihívó okot fog szolgáltatni, a tisztességgel össze nem férő, a férfiasság elvével meg nem egyező az ily eljárás : a méltó és indokolt ujabbi megrovás teljesitéséi'O. Hiszen én jól ismerem, hogy ki az, a ki e megyében alárendeltjei által mit, mily mérvben, minő irányban s hányszor sugalmazott és befolyásolt saját énjének dicstelen tömjéneztetése érdekében. Ila a szükség úgy hozza magával, jövőre többet, illő tisztelettel Pürkereczen, 1884. augusztus hó 11-én.*) Fejér Gyula. Színház. Csütörtökön operettet láttunk. A „Kisasszony felesége m“, e kedves, játszi zenéjü, pajkos és folyton a sikamlósság határszélét érintő, de még sem frivol operette került színre, melyben ismét alkalma lön B. Polgár Gyulánénak sz. Aitner Ilkának (mint Marjolaine-nek) ujahb babérokat aiatni. 1 olgárnét láttuk operetteben és népszínműben ; Marjolainen kívül adta Itimanovszkit a Kol- dusdiák“-ban s Hankát a „Tót leányában ; kellemes, csengő hangjával s élénk játékával egyszerre megnyeite a közönség tetszését. Marjolaine szerepében különösen kitűnt; úgy látszik, a vidor, pajzán szerepekben van elemében; az oly szerepekre, melyekbe szentimentális elem vegyül, mint pl. â Unokáéba, kevésbbé alkalmas a temperamentuma. — Mellette kitűnt Németh (Frikkel), kit már régebbről ismer a sepsi szentgyörgyi közönség, de nem eléggé; szép, olvadékony hangja, midőn harmadéve itt volt, csak is az utolsó hetekben jött meg huzamosabb rekedtség után s csupán egy-két előadás alkalmával hallhattuk; továbbá B. Polgár Gyula (Palamed Vanderbum báró), ki sok humorral a neje leány voltára büszkélkedő ostoba férjet; Latabárnó (Avelin), S z a b ó G. (Peter- sop), Csige L. (Hannibál), V e re s S. (polgár- mester) sat. — A kitünően előadott kardalokért Brodmann Richard karnagyot méltán megilleti az elismerés. Meganikos. A közönség köréből.*) Nyilatkozat. Több barátaim, ismerőseim régebbi és újabb időben azon váddal támadtak meg, hogy első sorban Koós Ferencz tanfelügyelő ur s általa mások azon véleményben vaunak felőlem, miszerint én a „N. II. K.“, a „Sz. F.“ és a „Sz. N.“ czimü lapokban nevem alatt megjelent közleményeimet, czikkeimet mások sugalmazása alapján irtain és tettem közzé. Hogy én bizonyos egyéneknek csak vak eszközül szolgálok terveik, czéljaik kivételére, eszméik, gondolataik hírlap utjáni közlésére. En ezen alaptalan vádakat, igaztalan gyanúsításokat a nyilvánosság színe előtt — ezennel ünnepélyesen és határozottan visszautasítom — s a brassói magyar casínoban, valamint Hétfaluban, úgy netalán egyebütt, épen nevezett indokolatlan men- tegetődzésőre felhozott s már széles körben elterjedt ama kósza híreket rosszakaratú üres koholmányoknak és valótlanságoknak deklarálom. Annál inkább is, mert a gyámság alól már rég kinőttem; mert mindig szerettem a magam lábán járni; mert a sugalmazásoknak, befolyásoknak nem voltam s nem vagyok barátja; mert nekem is van egyéni elvem, meggyőződésem s egy kevés önállóságom, miket itt ezúttal tüzetesen indokolni helyén valónak nem tarthatok. No meg igaz, a visszaélések megrovására is van egy kevés hajlamom. Ez ugyan némelyek szerint nem nagy virtu» s nem valami dicséretes tulajdonság. De hát mit tehetek *) Ezen rovat alatt megjelent közleményekért a sajtóka- tósággal szemben nem vállal felelősséget a Szerk. A jegyző élményei Parisban. Az egész Vernonban nem volt szenvedélyesebb enthuziasta, mint Savai körjegyző. Még fiatal, de már kopasz fejű, mindig gondosan beretvalva, kissé testes, aranykeretü orrcsiptetőjével az ószerü pápa- szem helyett, élénksége, udvariassága és vidámsága is hozzájárulván, az egész Vernonban művésznek tartották. A zongorán otthon volt, hegedűn is játszott, zeneestélyeket adott, melyeken a legújabb dalműveket adták elő. Ha nevét valamely teremben említették, mindig volt valaki, ki magyarázólag tette hozzá: — Oh, az nem műkedvelő, de művész, igazi művész. Es két vagy három egyén mély meggyőződéssel ismételte: — Igen, valódi művész, — mi mellett a melléknevet igen hangsúlyozták. A hányszor valamely párisi nagyobb színpadon uj darabot adtak elő, Savai Párisba utazott, hogy az újdonságot megnézze. Mult évben a „VIII. Henrik“ czimü dalmüvet akarta megnézni. Tehát a futárvonaton utazott, mely délután 4 óra 30 perczkor érkezik Párisba s el volt határozva az éjféli vonattal visszautazni, nehogy vendéglőben kelljen megszállnia. Mindjárt estélyi öltözeteket vett magára, frakkot és fehér nyakkendőt, bő felső kabáttal, mely az öltözéket elrejtette. Attól a pillanattól kezdve, midőn az Amsterdam - utcza makadamjára lépett, jó hangulatban volt. Ezt gondolta magában : — Kétségtelen, hogy a párisi légkör semmi mással nem hasonlítható össze, valami „nem tudom mi“ van benne, mely az embert izgatja, vidám hangulatra kelti, kedvet ébresztvén benne valami bolondos csíny elkövetésére, szóval egészen másképen érzi magát, mint egyébkor. Alig hogy kiszálltam, ján fogja megtenni a Dunán. A yachtot egy gőzös fogja követni a király kíséretével s ezenkívül egy ágyunaszád, mely a Duna hosszában eldördülő üdvözlő lövéseket fogja visszonozní. Fehér foglyokat lőttek a napokban Cseklészen (Pozsonymegye). Ezen ritkaság, melyről a madarakkal foglalkozó természettudósok, mint a természet legszeszélyesebb játékainak egyikéről emlékeznek meg, párosával röpkédé tt a pagonyban, midőn egy szerencsés vadász egyetlen lövéssel elejtette. Kár, hogy ennek daczára csak az egyik került meg, mert a másik a vízbe esett és minden keresés mellett sem volt megtalálható. Magyarországon ez tudtunkra a negyedik eset, hogy valaki fehér foglyokat lőtt. Kívánatos volna, hogy a megmaradt példány mint ritkaság a múzeumba kerüljön. „A.szerelem mindent pótol.“ A felvidéken most sokat beszélnek egy előkelő családból való leány szökéséről. A csinos 20 éves leány — egy béressel tűnt el a szülőháztól s most minden áron a legény felesége akar lenni. A szerelmes pár most a béres szüleinél lakik: a regényes ifjú leány, kastély helyett, a hol eddig lakott, paraszt-kunyhóban. Gfipszmé rgezés. Egy pozsonyi család hót tagja a mult napok egyikén, epéd után, hitelen rosszul lett és erős hányás fogta el mindannyit. Orvost hivattak, ki mérgezést konstatált, s vizsgálat után kiderítette, hogy a mérgezést az ebéd alkalmával elfogyasztott tésztás étel okozta, melyhez a szakácsnő liszt helyett a keze ügyébe került gipszport használta fel. Ugyanekkor egy másik család is megbetegedett, mely amattól ugyanilyen gipszes mákospatkót kapott kóstolóba. Az alkalmazott ellenszernek sikeres hatása volt. Esküvő akadályokkal. A mult kedden volt kitűzve egy veszprémi ifjú pár esküvője. A násznép mind együtt volt már, csak indulni kellett volna a templomba. Ekkor előáll a vőlegény, hogy ő addig meg nem esküszik, mig a hozomány az ő tulajdonába át nem iratik, mibe aztán a menyasszony bele nem egyezett, és a násznép üres'gyomorral, a vőlegény pedig asszony nélkül szétoszlott. Ezután mégis meggondolta a dolgot a mennyasszony, a birtok átírásába beleegyezett és nyomban hozzáfogtak a már készletben tartott lakomához, s igy történt meg azután az, hogy előbb lakadalom volt, és csak másnap suttyomban esküdött hűséget a fiatal pár egymásnak. Múmiává száradt. Sebestyén Ferencz sándorházi lakos nevezetes pinczefeltöréseiről. Mult óv január havában egyszerre eltűnt. Nem igen sajnálták, tehát nem is keresték. F. hó 9-én azonban a hegy- gyepüben dolgozó munkások egy félig elásott holttestre akadtak, melyben Sebestyén Ferenczre ismer- ! tek. A holttest egészen ép, de múmiává száradt. A rejtélyes ügyben megindították a vizsgálatot. Előbb golyó, aztán VÍZ. Nagyváradon egy Mat- rácz József nevű székesfehérvári illetőségű 35 éves czipész hétfőn kiment a v.-velenczei vasúti hídhoz s ott előbb pisztolylyal szájába lőtt s aztán a Kőrösbe vetette magát. Egy hajóslegény utána vetette magát s kifogta. Egy esketósi bizonyítványt találtak nála, melyre irónnal ez volt följegyezve: „pénzem nincsen Budapestre menni, Újfaluból jöttem Nagyváradra halni.“ A kórházban ápolják, életben maradásához nincs remény. Különös betegség. Egy városi cseléd engedélyt kért asszonyától, hogy hazamehessen egy család- belijének a temetésére. Haza bocsátották őt, de csak oly föltétellel, hogy ismét visszatérjen, ha a falusi elöljáróságtól hiteles bizonyítványt hoz, hogy rokona nem valami ragályos betegségben halt meg s hogy a faluban egyáltalában nem pusztít semmiféle ragályos betegség. A cseléd néhány nap múlva visszatért, a biró ilyen bizonyítványával: „Ezennel hivatalosan bizonyittatik, hogy kerületemben semmiféle ragályos betegség nem uralkodik, csak én s X. pedig a saját betegségében halt meg.“ A koporsóban szült. Komradsdorf Boroszló melletti faluban a mult héten egy asszonyt temettek el. Nehány nap múlva rebesgetni kezdték, hogy az asszony nem természetes halállal mult ki. A hir a hatósághoz is eljutott, mely a holttest exhumálását rendelte el. Midőn a koporsót fölnyitották, a halott mellett egy teljesen kifejlett gyermek holttestét találták. A bonczolásnál konstatálták, hogy az asz- szony természetes halállal mult ki. Féltékeny vőlegény. A legutóbbi themzei regattában Milton baronesse, a londoni arisztokráczia egyik ragyogó szépségű hölgye, vőlegénye társaságában gyönyörködött a gőzhajó födélzetéről. Egyszerre — véletlenül-e vagy készakarva, nem tudni — a habokba zuhant. Villámgyorsan rohant utána egy fiatal tengerésztiszt s szerencsésen ki is mentette a habokból. A vőlegény most a helyett, hogy megköszönte volna a tengerósztiszt áldozatkészségét, melylyel arája megmentésére sietett, — párbajra hívta ki őt, hogy miért merte az ő jegyesét karjaiba ölelni. Eredeti végrendelet Braunauban nemrég halt meg a 74 éves Zentner János háztulajdonos és czi- pészmester, a ki nyers tréfáiról volt ismeretes egyéniség. Végrendeletében is következetes maradt önmagához 8 a többi között 50 irtot oly föltétellel VEGYES HÍREK. A trónörököspárról. Stefánia trónörökösné B. Bauer táborszernagy társaságában a brucki tábor 10. számú barakkjában mindent igen nagy érdeklődéssel tekintett meg. Különösen a konyha s a tűzhely tetszettek meg neki. „Azt hallottam a férjemtől, — mondá egyebek közt, — hogy a katonák nagyon jól s nagyon gyorsan tudják elkészíteni az ételeket.“ A csapatszemle alkalmával megjelent a táborban egy fényképész is, hogy lefotografirozza az érdekes jelenetet. Sehogysem volt azonban képes, alkalmas pillanatot találni a czéljának kivitelére. A trónörökösné látta, mily zavarban van a szegény fotográfus, s hogy segítsen rajta, a férjéhez fordulva, rámutatott a fényképezőre. Egyszerre odafordult minden arcz, a fotográfus felhasználta a pillanat kedvezését s a felvétel sikerült. A görgényi udvari vadászterületen a trónörökös szeptetemáer végén tartja meg medvevadászatát. A vadászati terepekhez vezető utakat az idei sok esőzés nagyon megrongálta, melyeknek jókarba állítása végett Kőrösy Albert járási szolgabiró már megtette a szükséges intézkedéseket. Vilmos német császár aug. 18 -án a potsdami kastélyban I. Ferencz József császár és király születésnapja alkalmából diszebédet adott, melyen uralkodónk egészségére pohárköszöntőt mondott. A zenekar az osztrák néphymuszt játszotta. Meghívó. A helybeli tanuló ifjúság Sepsi-Szent- györgyön, 1884. augusztus 28-án a községi fiúiskola nagytermében hegedű-duettel és szavalatokkal egybekötött zártkörű tánczvigalmat rendez. Belépti díj: szemólyjegy 00 kr; családjegy 1 írt 20 kr. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak s hirlapilag fognak nyugtáztatni. A tiszta jövedelem a községi fiúiskola könyvtára javára fordittatik. Kezdete esti 8 órakor. — Ajánljuk a jóratörekvő derék fiatalság e nyári mulatságát a közönség figyelmébe. Károly román király belgrádi útját — mely tudvalevőleg szeptember elejére esik, — saját yacht*) Tárgyhalmaz miatt késett eddig. Szerk. úgy érzem magamat mintha, egy üveg champagneit ittam volna. Mily életet lehetne folytatni ebben a városban művészek között 1 Boldogot a választottak, a nagy férfiak, kik ily városban tekintélyt élveznek. Milyen exisztencziájuk lehet az irigylésre méltóknak. Es terveket készített; szeretett voha ezen hires emberek nehányával megismerkedni, logy Vernonban felőlük beszélhessen s időnként midőn Pá- risban megfordul, velük töltsön egy-egy estét. Egyszerre eszméje támadt. A távol boulevardo- kou kis kávéházakról hallott, mslyţkbeu festők, irók, sőt még hírneves zeneművészek k össze szoktak gyűlni, s lassú lépésekkel a boulevard Montmartre felé kezdett haladni. Két órája volt még. A hírneves fórfiikat szinről- szinre látni kívánta. Elhalad a sörháza: előtt, melyeket az említett osztályú bohemienok látogattak és pontosan megnézte a fejeket, hogy i művészeket kitalálja. Végre a czégér által csalogatva betért a „döglött patkányához. Hat vagy hét asszony ült, könyökeikül a márványasztalra támaszkodva ; halkan beszégettek szerelmi ügyeikről, Hortensenek Louivel aló viszonyáról, Oktave fösvénységéről. Érett kcuak, igen vastagok, vagy igen soványok, fáradtak, ióltek voltak. Sejteni lehetett, hogy kopasz fejüekés a sört úgy itták, mint a férfiak. A vernoni jegyző leült távol tőlük egy asztalhoz és várakozott, mert az absynth-óra közel;ett. Nemsokára magas fiatal ember ült mellé A korcs- máros „Mr. Romantin“-nak nevezte. A jegyző kéjes félelemtől reszketett. Az a Romantin vora ez, ki az utolsó „Salon“-ban a nagy aranyérme kapta ? Az ifjú magához intette a pinczért. (Folytatása következik.)
