Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-03-20 / 33. szám

- 131

likot bemutassák, midőn ez a párbaj megtörténtével erre a segédeket felkérte. — Történt pedig ez akként, hogy éppen akkor, midőn Málik eléje lépett, Bartha hii télén megfordult s hátat fordított neki. Málik ekkor elhagyta a tért s egyedül távozott', Bartha pedig ellenfele segédeihez lépett és sajnálkozva jelentette ki, hogy a bemutatás visszautasításával épenséggel nem őket akarta megsérteni; de mert magára nézve az elégtételt megadottnak nem tekintheti, Málik ellen a társadalmi illem parancsszavait követte.

Bartha Miklós az eset megtörténte után még 48 óráig városunkban időzött, várva vájjon Málik József elégtételt kér-e tőle ezen sértésért, de minthogy ez eddig nem történt, elutazott.

Fenn jelzett körülményre vonatkozólag különben Bartha Miklós ur által következő figyelmeztetés közlésére kérettünk fel:

Figyelmeztetés

Bogdán Arthur cs. kir. tart. hadnagy és Brandner Gyula cs. kir. hadnagy urakhoz.

Az igen tisztelt hadnagy urak segédei voltak Málik József urnák abban a párbajban, melyet nevezett ur márczius 16 án vívott velem. Ennélfogva figyelmeztetem a hadnagy urakat, azon közleményekre, melyeknek Málik Józseí ur az általa szerkesztett „Székely Nemzetiben helyet ad azon párbajról, melyben ő volt az egyik fél.

Kelt S.-Szentgyörgy, 1884. márczius 18.

Bartha Miklós

BRASSÓ.

— 1884. márczius 15-én.

Iiitka élvezetben részesült tegnap Brassó lakosságának zenét pártoló része. Csalatkozik a t. olvasó, ha talán azt hiszi, hogy az Unthan-nal utazó Beschta nővérek, vagy talán az „Estudiantina es- pagnola“ utazó czigányok adtak hangversenyt, sőt ellenkezőleg, a brassói phiiharmonicusok egy kiváló klasszikus zenéből összeállított programmal léptek fel és a Redoute termei zsúfolásig meg valának telve szebbnél-szebb közönséggel. Már a programm maga, melyet ezennel — már utólag — közölni bátor vagyok, elegendő annak bizonyítására, hogy hasonló zenemüvekkel csak művészek foglalkozhatnak: Wagner R : Előjáték „Parsifal“-hoz (zenekar). Hummel J. N: D-moll (1. tétel). Septett zongora, flóta, obve, Waldhorn, viola, violoncello és Contrabassra Írva. Wagner R: Halotti induló Siegfried halálánál a „Götterdammerung“-ból (zenekar) ; végül Beethoven : 8-ik symphomája zenekar részére: a) Allegro vivace e con brio, b) Allegretto scherzando. c) Tempo di menuetto. d) Allegro vivace. Eddig Wagner zenéje nálunk alig adatott elő nyilvánosan, de Parsifal-ból és illetve annak előjátékát máig nálunk — értem egész Magyarhont — még nem adatott elő. Hogy a mi zenészeink Wagnernek és a Wag- nerianereknek eleget tehessen, kénytelen volt a helybeli katonazenétől öt fuvó-kangszert kezeld zenészt segítségül venni, mert csak igy lehetett oly általános sikerrel személyesíteni Wagnert bősz haragjávei váddal lépnek föl ellened, a mi aztán igen sok erőnkbe fog kerülni.

— Ha te véded uuokaöcsédet, — vágott közbe Giovanni — akkor nem lesz senki a uemesek között, ki gyilkosság vádjával merészelne föllépni.

A doge aggodalmasan rázta ősz fejét.

— Ha unokám pártját fogom és állásomat s tekintélyemet oda érvényesítem, hogy befolyást gyakoroljak az ügy fordulatára, akkor elleneink még szaporodni fognak a nemesek között s hangos panaszok fognak hallatszani uralkodásom igazságtalansága ellen. De feltéve még azt is, hogy Tiepoli pártja a vezér hiányában oly gyáva volna, hogy nem merne a doge unokája ellen a tribunus előtt váddal előállani, akkor légy meggyőződve, megteszik ezt a hajósok.

— Nem hinném, — szólt közbe Giovanni. — Mihelyt holnap a fellázadt kedélyek lecsillapuluak, nem lesz erre egynek is bátorsága; ha ezt azonban mégis megkísértenék, akkor csak Contarini Luigi- nak kell szólni s ő parancsot ad az elhajózásra. A legvégső esetben pedig még itt vagyok ón is, ki bizonyságot tehetek róla, hogy öcsém csak önvédelemből rántott tőrt.

— A testvér bizonysága ilyenkor keveset nyom a latban! — mondá vállvonva a doge. — Hát kívüled ki volt még szemtanúja az esetnek ?

— Az aranyműves, kivel a kehelyre alkudtunk ; egy igen alázatos emberünk, a ki bizonyára előnyünkre s kívánságunkra fog tanúskodni.

— Az már jobb, — mondá a doge; — de mindemellett csúnya tett marad.

— Meg nem foghatom, nagybátyám, — mondá Giovanni csaknem haragosan — hogy te ezt a dolgot oly komolynak tartod; te vagy a köztársaság leje s a mig te a dogéi székben ülsz, addig csak nem lesz senki oly merész, hogy unokád ellen gyilkossági váddal lépjen fel.

(Folytatása következik.)

ban. A sextett szűnni nem akaró tapsokra ragadta a közönséget és különösen Brennorbm-g Jozefina ő nagysága, a brassói polgármester neje tündökölt zongorajátékával. A ki Beethoven 8-ik symphoniá- ját ismeri, az tudni fogja, hogy nem volt csekélység azzal a nyilvánosság előtt fellépni, és ba hozzáteszem, hogy a mi philharmonicusaink ritka össz- hangzattal és kellő kifejezéssel játszottak, akkor bátran mondhatni: ily élvezet ritka. Es mindezen élvezetért első sorban a brassói városi zenekar karmesterét, Brandner Antal urat illeti a dicsőség. Ő páratlan szorgalommal és kitartással vezeti a próbákat és miután a phiiharmonicusok részben műkedvelőkből állanak, képzelhetni, hány próbát kell tartani. Ámde Brandner ur nem kiméi időt, nem fáradságot, csakhogy a város lakosságának műélvezetes estéket szerezhessen. Ehhez járul, hogy a műkedvelők — nők és férfiak — határtalan odaadással csüngnek mesterükön. Mint hallom, rövideden uj programmal lépnek fel a phiiharmonicusok, mit szivemből kívánok úgy én, mint velem számosán. De a mi nevezetes, hogy eddig nálunk a klasszikus zenét nagyon gyengén pártolták és hogy ezúttal a Redout terme zsúfolásig megtelt, a soraim elején említett szélhámosoknak vagyok bátor tulajdonítani. Hogy mikép jövök ez ideára, azt bátran ki merem mondani. A lábatlan Unthan néhány hét előtt, hogy a reclame nagyobb legyeu, elhozott magával két óriás énekesnőt. Igaz, hogy óriások voltak a testben, de törpék az énekben, mert nem egyebek, mint rossz chansonette-k. A „Nro 1“ terme megtelt publikummal, de keserű volt a csalódás. Alig mentek el a tisztelt dámák Brassóból — bum 1 bum! Mi az újság ? Jönnek a spanyol deákok hasas hangszereikkel. Kiragasztvák a plakátok, azokon egy pár trikós nyalka spanyol nemzeti öltönybe bujtatott monoklis diák van lerajzolva és mint a falragasz mondja: a művészeknek alkalmuk volt a mi felséges királynőnk előtt is fellépni, stb. stb. No, már az ilyen reklám csakugyan gyújt. Spanyol is, diák is, trikóba, monoklival, nemzeti hangszer, ő felsége a királyné előtt fellépés, kegynyerés stb. Mi sem volt más várható? Spanyolok lettünk, spanisch bis zum Excess! A „Nro 1.“ szálloda nagyterme és a melléktermek zsúfolásig megteltek, a remény nagy volt, a kíváncsiság határtalan és mit láttunk • néhány spanyol czigányt! Vizváry szerint mit hallottunk: ein Gleklinzer! Egyik kitűnő zenészünk felhasználta az alkalmat és felhúzta (a német „aufgezogen “-ból fordítva a brassói német lapban a brassóiakat. Szemökre lobbantá, hogy a Beschta nővérek és a spanyolok a reklámmal és humbuggal odacsalták őket tömegesen a „Nro 1“- be, mig ha a mi kitűnő zenészeink adnak hangversenyt, fülnél kell az embereket huzni. Ezen fogás gyújtott! A phiiharmonicusok bámultak a szép és a nagy közönségen, és remélem, szívesen fogják a spanyolokat és a Beschtákat ezentúl is látni. Azon jó reményben zárom jelen értesítésemet, hogy alkalmam lesz nemsokára egy hasonló élvezetes estélyről említést tenni.

Legközelebb azonban a Brassón 1884. évi márcz.

25-én tartandó Saxophon négyes ről leszek bátor említést tenni.

Miért nem leszJIarosvásárhely-tölgyesi vasút?

Nevezett vasút ügye Hoitsy határozati javaslata s az ellenzék egészséges érvelése daczára elnapol- tatott ad graeca8 Calendas; pedig beláthatatlan anyagi és szellemi haszonnal járt volna a Székelyföld egy igen tekintélyes részére; ha el akarták is vitatni ezen vasút stratégiai szükségét, de abban a nézetek egyöntetűen megegyeztek, hogy több hasznot hozott volna, mint a megszavazott Munkács— beszkidi.

Hogy Ivánka Imre az észak-keleti vasút igazgatója oly melegen védelmezte a megszavazott vasutat, azt könnyen lehet érteni, ha meggondoljuk, hogy az északkeleti vasút zsák-utczában végződik, most már lesz legalább indirekt összeköttetése s ez által nagyobb forgalomnak is fog örvendeni.

Azt mondja a közlekedési miniszter ur, hogy egy társulat adott be hozzá kérvényt, melyben egy Maros-Vásárhelytől Tölgyesig és Tölgyestől tovább Bakóig menendő vasutat szándékoznak létesíteni, de a társulat nem nyújtott kellő biztosítást arra nézve, hogy a román kormány a csatlakozást léte- sitni fogja-e ?

A miniszter ur által felhozott társulat mindent elkövetett, hogy a vasút engedélyeztessék, egy igen jeles, nagy tekintélynek örvendő hazánkfiát megnyerte, hogy a román kormánynyal e tekintetben tegye magát érintkezésbe s a csatlakozást kieszközölje; a román miniszterek érdemes hazánkfiát a legszívesebben és kitüntetéssel fogadták és mindent megígértek, úgy hogy az ügy kedvezően befejezettnek látszott.

Napok múlva a „L’Indépendance Roumaine“-ban egy czikk jelent meg e tárgyról, melyben hatalmas dorgáló szavakkal ront a kormányra, hogy ily veszélyes vállalatba bocsátkozik, ugyanezt visszhangozta egypár más román lap is. Említett lap a muszka kormány által 50 ezer frankkal szubven- cziónált, jobban mondva alapított lap s nem szenved kétséget, hogy épen az oroszok nem akarják ezen vasút létesítését.

Miután a „L’Indépendance Roumaine“ ily határozott hangon nyilatkozott, a román kormány hallgat.

(Bukarest) Dl*. H. F.

VEGYES HÍREK.

Tisxtelgés a főispánnál. József napjára Pótaa József főispánnál különféle küldöttségek tisztelegtek, hogy névnapi üdvözletüket átadják. Legelső volt a megyei tisztikar Apor Gábor báró alispán vezetése alatt; ezt követte Szentgyörgy város küldöttsége élén Császár Bálint polgármesterrel, majd az adó- felügyeloség Babarczy adőfelügyelővel élén, különféle iskolák és egyéb testületek. A főispán a küldöttségeket a nagyteremben fogadta s igen szívélyes hangon megköszönte a meglepetést.

„Műmalom részvény társaság.“ Pótsa József megyei főispán elnöklete alatt még e hó 9-én népes értekezlet volt a megyeház nagytermében, melyben egy-egy műraalom (létesítése volt tárgyrenden. A műmalom ügyében f. hó 16 án ismételten gyűlés volt, melyben ennek S.-Szentgyörgyön leendő felállítását elvileg ki is mondották. Elhatároztatott háromezer ötven frtos részvény kibocsátása. Ideiglenes bizottság is alakult ugyanakkor ez ügyben, melynek elnökévé Pótsa József főispán ur, jegyzőjévé Kökössy Endre ügyvéd ur választatott.

Posta. Lapunk 31. számában közöltük ama folyamodványt, melyet a postai tisztek s kézbesítők szaporítása érdekében a Brassó-külvárosi polgárság készül a postaigazgatósághoz benyújtani s hozzácsatoltuk ehhez kérésünket is. Mint örömmel értesülünk, felszólalásunknak megvolt a kivánt eredménye, mert Brassóban április elsejétől a levélhordók száma hattal szaporittatni fog, s a külvárosokban is naponképt kétszer, esetleg háromszor fognak a levelek stb. kézbesittetni. Köszönettel tartozunk ezért a postaigazgatóságnak, nemkülönben a brassói postahivatalnak s különösen az ügybuzgó Schmidt József postafőnök urnák.

A brassói izr. kereskedő ifjak által rendezett tánczvigalom f. hó 15-én tartatott meg a „Nro 1“ czimü szálloda termeiben. A zenét a városi zenekar szolgáltatta. Az estély jól volt látogatva, de a sepsi-szentgyörgyi izr. nők által mult héten rendezett fillérestély minden tekintetben felülmúlta az ép említett tánczvigalmat. (Tudósítónk itt is, ott is vala.)

Brassón a Bolonyában ottani polgárok egy fiatal gavallért szolgáltattak át a policziának, ki exczen- tnkus modora által feltűnt. A nála tartott motozás eredménye 600 néhány forint, egy revolver és egy tőr. Az illető állítólag brixi születésű, magánzó, előbb távirdatiszt volt. A megindított vizsgálatról később teszünk említést.

A csernátfalusi községi iskolaszék jelen évi febr. hó 9-én részben az iskola, részben az állandósított óvóda javára bállal összekötött szinielődást rendezett, mikor is bevételeztetett 100 frt és 25 kr, a mely összeghez felülfizetésekkel járultak a következő kegyes adakozók: Blaha Gyula, Jekelius Gusztáv, Sipos János, Krausz György, Jilk Ernő, Csü- dör Benedek 1 — 1 frt; Grósz Frigyes 2 frt, Jan- csó Gábor 50 kr, Binder X. 35 kr, Veres Ferencz, Lukács Károly 20—20 kr. Kiadás 76 frt és 28 kr. Tiszta jövedelem 23 frt 97 kr. Fogadják úgy a pártolók, mint a kegyes adakozók hálás köszönetét a csernátfalusi községi iskolaszéknek.

A nagy szebeni rablógyilkosság ügye újabb fordulatot vett. Megdöbbentő a vétkeknek az a hosz- szu sorozata, melyet a két rablógyilkos évek során keresztül vitt a nélkül, hogy a sújtó igazság karja elérte volna őket. Marlin Robert bevallotta, hogy a Nagy-Szeben városát oly nagy rémületbe ejtő akkori tüzesetek az ő vétkes kezének müvei. íme legújabb bűneinek sorozata: 1881. január 18-án négy háztető égett le. 1881. február 2-án három ház gazdasági épületei; nemsokára a Bayer-féle ház gyuladt ki, de itt a tüzet hamar eloltották; 1883 augusztus 31-én felgyújtották a Burger malom csűrét; 1883. szept. 4-én a „Bécs város“ szálloda istállóit ; szept. 6-án ismét a Bayer-féle házat akarták felgyújtani; ugyanazon este kísérletet tettek a „római császár“ szállodában is. Október 9-én a templom-utczában, november 2-án a major-utczában ütött ki a tűz; nov. 5-én leégett a román metró- políta egy szénaboglyája; nov. 8-án dr. Bruckner ügyvéd háza gyuladt ki, de megmentették: nov.

9-én szintigy járt Preda ügyvéd háza. Hogy Marimnak és Kleebergnek egyenként mennyi réezük van e tüzesetekben, azt a későbbi vizsgálat fogja kideríteni. Ez uj vallomás roppant izgatottságba hozta Nagy-Szebent.

Katonai brutalitás. A „Pesti Hírlapiból vesz- szűk át a következőt: Ily czim alatt ma egy kő- nyomatu lap hajmeresztő részleteket hoz arról, hogy vertek meg és kínoztak el — állítólag tisztek parancsára. — Szolnokon állomásozó katonák egy Ernst Miksa nevű gabonakereskedőt. Az esetre az adott okot, hogy egy pinczérnő szívesebben fogadta a gabonakereskedő, mint nehány tiszt udvarlását. Ezért az utóbbiak közül egyik megjelent a