Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-04-01 / 27. szám

106 — hoz járul a politikai helyzet bonyolultsága. Mint az „E. “-nek Írják Nándorfehérvárról, az ország min­den vidékén napről-napra növekszik az elégedetlenek száma, sokan ama honatyák közül, kik a kormányt eddig mindenesetben támogatták, aggodalmukat fe­jezték ki, s félnek, hogy egy kis, de nagyratörő ország, mielőtt czéljainak, quasi missziójának el­érése végett a második lépést megtenné, anyagi­lag tönkrejut. Az országra rótt terhek kezdenek elviselhetlenekké válni. Л rósz gazdálkodás és pa­zarlás mindenütt a nemzet anyagi erejét támadja megy, s ez itt olyan állapotokat idézett elő, hogy alig kapják meg Bécsből a milandorok utolsó rész­letét, s már az állampénztárban egy krajczár sincs. Frcincziaorszáy, a mióta a fenyegető zavarok el­múltak, ismét oda irányozza figyelmét, hogy meg­ingatott tekintélyének érvényt szerezzen a külföldön is. Az uj franczia kabinet s különösen Challemel- Lacour külügyminiszter igen erélyes álláspontot foglal el Angliával szemben ; egyáltalában semmit sem akar engedni jogaiból az egyiptomi kérdésben. E nyilatkozatok gyors egymásutánját ép most két­ségkívül Lord Dufferinnek sokat emlegetett memo­randuma idézte elő, mely a franczia napi sajtóban folytonos megbeszélés tárgyát képezi. Különösen a kabinettel szoros viszonyban álló lapok bírálják erő­sen ezt az emlékiratot, mert Dufíerin tervezetéből Angliának azt a szándékát olvassák ki, hogy Egyip­tomot állandóan gyámság alatt akarja tartani. Kü­lönösen abban a tervben botránkoznak meg, hogy a khedive hadserege, melynek létszámát 6000 em­berre emelik, külföldi katonákból szerveztessék, és miként a hasonlóan szervezett csendőrség is, angol tisztek parancsnoksága alá helyeztessék. Az ango­lok ama biztosítását, hogy az okkupáló cmpatok visz- sza fognak vonatni, „mihelyt azt a körülmények megengedik,“ a franczia lapok igen kétértelműnek találják és úgy vélekednek, hogy az angol kabinet nem fogja egyhamar alkalmasaknak találni a körül­ményeket arra, hogy a csapatokat visszavonja. A csángók. Ezer ötszáz lélek, köztük hatszáz férfi, áll telje­sen elkészülve az indulásra. Áprilisban pedig ismét közel kétszáz szekeres jómódú gazda készül hazánk­ba. Az andrásfalviak igazolványait kedden vitte el a küldöttség a radautzi kapitánysághoz, megerősi- tés végett, ki a csernoviczi hatóság utján Bécsből kapott utasítás szerint most már nem kíván mun­kaszerződést a kivándorlóktól s nem gördít akadá­lyokat az igazolványok kiadása elé. Két nap alatt kiállíttatnak az úti igazolványok s akkor indulhat az első csoport. Az indulás péntekre volt kitűzve. Az úti költség már hétfőn kiosztatott. A szegény bukovinaiak alig várják az indulást, remélik, hogy szenvedéseiknek akkor vége lesz. Tü­relmetlenségük különben nagyon érthető, mert azzal együtt az ínség is nŐttön nő. Az andrásfalvi gaz­dák, kik szilárdul hitték, hogy tavaszszal már be fognak vándorolni az Anyaországba, múlt őszszel nem vetettek ; ha tehát most nem kaphatnának földet, éhínségnek néznének eléje. Soknak már most sincs ennivalója, úgy hogy a bizottság kénytelen volt az ünnepek alatt 3—5 frtos részletekben 1500 forint előleget osztani ki segélyképen az andrásfal­viak között. Budapestről érkezett utasítás szerint figyelmeztette a bizottság a szekerekkel készülőket az utazás nehézségeire s a takarmány szükségre, türelemre és várakozásra intve őket. De kétségbe­esnének, ha visszatartanák őket. Többen közülök már rég eladták házaikat, földjeiket s szekereket készítettek az ősi hazába való beköltözésre. Legszomorubb sorsuk van a papjuk s elöljáróik által félrevezetett szegény hadikfalviaknak, kik a nyárra elszegődtek Moldovába s előleget vettek föl a bojároktól. Négyszáznak már ápril 1-én indulni kell Moldovába s ha vonakodnak, a bukovinai ha­tóság karhatalommal is kényszeríteni fogja. A sze­rencsétlenek kétségbe vannak esve ; elkeseredésük leírhatatlan, bélnek a bojárok kínzásától, kiknél nagyon ellenséges a hangulat ellenök, mióta a moz­galom hire oda is eljutott. A küldöttség csillapítja őket,^ tűrjenek még egy évig. Mert nem igen van kilátás rá, hogy az idén hazajöhetnek; a fölvett előlegek 30 ezer forintra rúgnak s e pénz aligha jönne be egyhamar számukra. A kormány közbelé­pésére pedig nem lehet számítani. Ott volna ugyan a íendelkezési alap s a szegény hadikfalviak sorsa egyszerre jobbra fordulhatna ; hanem hát Bécsben nem jó szemmel nézik ezt a kivándorlási mozgalmat, mint azt a bukovinai hatóságok akadékoskodása , ®kimutatta, s ilyenkor a mi erélyes és haza­fias kormányunk igyekszik a háttérbe vonulni, ne­hogy valamikép abba a gyanúba jöjjön hogy rokon­szenvez a mozgalommal. De lehetne a kormányt bevégzett tényekkel kényszeríteni a beavatkozásra. Jöjjenek a bukovinaiak valamennyien s akkor akár akarja a kormány, akár nem, kénytelen lesz elhe­lyezésükről gondoskodni. Mennyiie tiirhetlen a bukovinai nép nyomora s mily nag} hullámokat vert a bevándorlási mozga­lom, mutatja az, hogy a Magyarországból Bukovi­nába szakadt tótok is készülnek vissza az őshazába. Husvét második napján Solorecz faluból mentek so­kan a küldöttséghez és sírva kérték, hogy hozza vissza őket is Magyarországba. Négyszáz család azonnal indulna. Apáik Trencsénből szakadtak ki i Bukovinába; jobbára magyar nevüek, van köztük: Révay, Kuruez, Dudás. * Szerdán Hadikfalvára ment a küldöttség, hol ezer­nyi panaszos nép sereglett köré s panaszkott, hogy a biró ráakarja őket venni a visszamaradásra, azt állítva, hogy a herczegtől semmit se várjanak, mert az be sem mer menni a faluba. Odescalehy az ut- czán maga elé idézte a hazudozó bírót s kérdőre vonta a nép előtt. A biró megijedt s mentegetőd- zütt. Az aflairenek az a haszna lett, hogy most már kész az előleget vissza vermi ; azoktól, kiknek pénzük nincs, csak földjük, kötelezvényt is elfogad. A radautzi hatóság Taafte gróf .osztrák minisz terelnöktöl intést kapott, hogy az igazolványok ki­állításával minél előbb készüljön el ; most már nyakra-főre dolgoznak vele. A küldöttség szerdán járt Radautzban a kapitányságnál ; Miskolezy járás- biró s Ratsay körjegyző, kikhez Odescalehy elment, megígérték, hogy a birtokeladási szerződések, árva ügyek s katonakötelezettségek rendezésénél a leg­nagyobb buzgósággal fognak közreműködni. A kormányhoz Somssich utján kérdést intézett a bizottság, hogy a községi igazolványokkal indulni lehet-e ? erre az a válasz érkezett, hogy a községi igazolványok teljesen elégségesek. Ha a hatóságok akadékoskodnak : protestálni kell eljárásuk ellen, és az okozandó költségekért felelőssé kell őket ten­ni. A vasutak képviselőivel megállapodás történt, hogy az első csoport bevándorló pénteken délután fog indulni. A csángó bizottság szerdán délben ismét ülése­zett, mely alkalommal a hazaszállítás körül fölme­rülő intézkedések megtételével Somssich Pál elnök bízatott meg. Somssich jelentést tett az eddigi ki­adásokról. Eddig átvett a lapok gyűjtéseiből 31,309 frt 13 krt., egy drb. 20 frankos aranyat s 5 régi húszast. Ebből Odescalehynak átadott 5000 frtot, Tolnay Lajos magyar államvasuti igazgató kezeihez a vasúti szállítás költségeire befizetett 8000 frtot, táviratokra stb. 20 frtot. Az összes kiadás eddig 13,020 frt. Bekövetkezvén a pénzkezelés ideje, kéri a bizottságot, hogy válasszon pénztárnokot. Meg vá­lasztatott Bánífy Béla gróf. — Ezután jelenti az elnök, hogy magánosoktól részint szóval, részint írásban ajánlatott kapott, hogy egyes bukovinai csa­ládokat birtokukon hajlandók letelepiteni. így Eszterházy Móricz gróf pápai uradalmába 14 családot zsellérkép kész letelepiteni. Eötvös Károly Mező-Szentgyörgyön Veszprém megy ében egy házat, 4 marhára való istállót, G00 négyszögöl beltelket, 4 hold első minőségű földet ajánl fel 1800 forint értékben, ezenkívül 10 magyar holdat 15 évi tör­lesztésre. Wéber Ede budai polgári iskolai tanár egy családnak hajlékot és keresetet nyújt addig, a míg az biztos megélhetési módra nem talál. Ezek­re nézve, miután többen ellene voltak a szórványos letelepítésnek, kimondja a bizottság, hogy felhívást ajánlatok tételére ugyan nem bocsát ki, de ha azok kötelező alakban tétetnek, elfogadja s a megalaku­landó nagy bizottsághoz teszi át. * Múlt szombaton Pancsováu a csángók ügyében egy értekezlet tartatott, melyen Bereczky minisz­teri tanácsos, Nagy György kormánybiztos, Szabad- kay Ignácz, a telepitő bizottság elnöke s rajtuk kí­vül még többen vettek részt. Szabadkay a kapko­dás és felületességek elhárítása végett azt a hatá­rozott véleményt nyilvánította, hogy ha a „Wojlo- viczi“ erdő átadásáról mielőbb nem gondoskodnak, a csángók idejövetelével nagyon felsülnek, mert sem­mi szín alatt sem lehet őket csak a rétre szorítani, követeli továbbá, hogy az ügy érdemére első sor­ban Hertelendy főispánt és Tallián alispánt hallgas­sák meg, mert különösen Hertelendy évek óta buz­gó előharezosa a telepítésnek és a viszonyokat jól ismeri. Tegnap megtekintette a bizottság Hertelen- difalvát és a közel lévő rétföldeket; ma a Pancso- vától Kubinig terjedő egész vonalat szemlélik meg. Egy konzorczium is jár itt; az a veszélyes konzor- czium, mely az első ármentesitést megölte, ügy mondják, hogy a településre szánt rétből közel 3000 holdat e konzorczíumuak adtak át, évi ingyenhasz­nálatra. Tehát hová telepitik az 1000 csángót ? ! A Háromszéki takarékpénztár köz­gyűlése. A helybeli „Háromszéki takarékpénztár“ évi köz­gyűlése folyó hó 22-én tartatott meg Pótsa József főispán ur elnöklete alatt. Miután elnök a gyűlést határozatképesnek jelen­tette ki, felolvastatott úgy az igazgatóság, mint a felügyelő bizottságnak az 1882. üzletóvről szóló je­lentése. A közgyűlés mindkét jelentést tudomásul veszi és a zárszámadásokra a felmentvényt egyhan­gúlag megadja. Az elnökségnek mind az igazgató­ság, mind a felügyelő bizottság jelentésében mélta­tott ügybuzgalmáért elismerést és köszönetét sza­vaz. A nyeremény felosztására nézve elfogadja az igaz­gatósági jelentés feloszlatási tervezetében foglalt ajánlatokat, mely szerint: 1) részvényeseknek 5% = 1500 frt, 2) tartaléktőkének 5% = 614 frt 79 kr, 3) igazgatóságnak 14% = 1635 frt 34 kr, 4) felügyelőségnek 6% = 700 frt 8G kr, 5) elnökség­nek 3% = 350 frt 43 kr, G) vezérigazgatónak 2% = 233 frt 62 kr, 7) jótékony czélokra 2% = 233 frt 62 kr, 8) tisztviselőknek 3% = 350 frt 43 kr mint az alapszabály 84. §-án alapulók a megálla­pított összegekben kiadatni rendeli. A részvényeseknek osztalék czinién kiadatni ja­vasolt 22% ra vonatkozó ajánlatát az igazgatóság­nak oda módosítja a közgyűlés, hogy a részvénye­seknek az 1882. évi nyereményből osztalékul adas­sák ki 20%, az igy fenmaradt 2% pedig fordittas- sék a tartalék alap dotatiojára. Az alapszabály szerint el nem rendelt és a köz­gyűlés további rendelkezése alatt maradott 1576 frt 70 kr hová fordítására nézve szintén elfogadja a gyűlés az igazgatóság ajánlatát, mely szerint : 1) a baróthi meghatalmazottaknak közvetítési dij fejé­ben 250 Irt, 2) jogtanácsosnak évi szolgálatáért tiszteletdij 170 frt, 3) kezelő és segédszemélyzet jutalmazására 390 frt, ezenkívül jótékony czélokra az igazgatósági javaslat szerint a következő össze­geket szavazta meg: 1) a helybeli tűzoltó egylet­nek 50 frtot, 2) a helybeli nőegyletnek alapítvány- kép 50 frt, 3) szegények menházára egy hely ala­pítására takarékpénztárilag kezelve 100 frt, 4) a szövő iskolánál egy szegény sorsú növendék ellátá­sára 74 frt 40 kr, 5) a polg. fiúiskolánál a műla- katosságban legkitűnőbb 2 tanuló részére à 10 frt és à 5 frt =15 frt, 6) a Mikó-tanodánál teljesen szegény legkitűnőbb tanulónak 15 frt, 7) a rom. kath. egyház-kerítés építésére 20 frt, 8) az ev. ref. egyház építésre 20 frt, 9) a kisdedóvó-alapra 50 frt, 10) Arany János szobrára 20 frt, 11) az aradi vértanuk síremlékére 20 frtot. Ezenkívül a gyűlés a maga részéről a következő adakozásokat szavazza meg: 12) a helybeli kaszinó részére 100 frtot, 13) a helyb. zenekar szervezésére 100 frt, 14) a beos- kereki ev. ref. mint magyar egyház segélyezésére 5 frt, 15) a telekkönyvvezetők országos egyesülete újbóli alakulására 20 frt, 16) a bukovinai csángók betelepítésére alapitványkép 50 frtot, s felhatal­mazza az igazgatóságot mindezen czélokra meg­szavazott összegeket rendeltetésük helyére kiszol­gáltatni és szabályszerüleg elkezelni. A fenmaradt 250 frt 92 krt. 1882 évi nyere­mény maradék czimén kezelni és számadásba ve­zetni rendeli. A baróthi fióktelep felállításának kérdésére vo­natkozólag helyeslő tudomásul veszi az igazgató­ságnak a baróthi közvetítő intézet életbeléptetése és működésére vonatkozó eljárását a múltra; jö­vőre nézve elfogadja az igazgatóságnak azon elő­terjesztését mely szerint a Baróthon felállított köz­vetítők további működése beszüntettesék, és tudo­másul veszi azon eljárását, mely szerint az igaz­gatóság az „Erdővidáki takarékpénztári szövetkezet“ létesítésénél közbenjárva a tartalékalap terhére és részére 100 frt öszbetétet 5000 frt erejéig a Há­romszéki takarékpénztári részvény társaság tarta­lék alapja nevén jegyzett. A részvényesek után javaslatba hozott 40% be­fizetésére nézve az igazgatóság indítványát azon modosittással fogadja el, hogy tekintetbe véve a múlt- évi szüktermést és azt, hogy a Baróthon fel • állitott „Erdővidéki takarékpénztári szövetkezet“ lé­tesítése következtében a piaczra bocsátott nagyobb összeg a forgalom igényeinek valószínűleg meg felel: jelen 1883-ik évben a befizetést nem kívánja; de határozatilag azonban kimondja, hogy az első kibo­csátású részvények után a 100 frt névérték kiegé­szítésére még hiányzó 40% befizetését kívánatos­nak tartja; a befizetések mily részletben ni és ido- bermi befizetése fölött határozni az igazgatóságot azon kikötéssel hatalmazza fel, hogy az egyes rész­let befizetések összege az évi osztalék erején túl ne menjen. Kötelességévé tette az igazgatóságnak, hogy jövő évi zárszámadások beterjesztése alkalmával a tiszt­viselők részére egy „nyugdíj alap“ megteremtésére vonatkozólag tegyen javaslatot. Éljenzéssel s köszönettel veszi tudomásul Pócsa Jó­zsef főispán ur elnöknek azon nagylelkű nyilatko­zatát, melyszerint az alapszabály értelmében részére az 1882-dik üzletévi tiszta nyereményből járó 233 frt 62 krt a múlt évi 204 frt 46 krhoz csatolva és azt 500 frtra kiegészítve egy s.-szentgyörgyi elszegényedett „önkéntes tűzoltó“ javára adomá­nyozza, oly kikötéssel, hogy a mikor a takarékpénz­tár az általa egy s-szeutgyörgyi elszegényedett iparos részére adott 500 frtot kifizeti, fizesse ki aman­nak szintén azon 500 frtot is. Az illető egyén kije­lölésére a s.-szentgyörgyi „önkéntes tűzoltó egyle­tet“ bízza meg az adományozó. Adományozó fölkéri egyúttal a takarékpénztár igazgatóságát, hogy az alapitó levelet ezen kibő­vítéssel S.-szentgyörgy város közönségének, a sepsi­szentgyörgyi önkéntes tűzoltó egyletek, Hatolyka község képviseletének és a takarék betéti könyvvel Háromszék megye közönségének egy példányban küldje meg. Thuróczi András igazgató állomására megválasz­totta a gyűlés Mélik Jánost 191 szavazattal 3 évre, továbbá az alapszabályok értelmében kilépő Temes- váry Jánost 181 és Bogdán Flóriánt 191 szava­zattal igazgatóknak 4 évre újból megválasztotta. Felügyelő bizottsági tagokul pedig általános leg­több szavazati többséggel Kokösi Endre, Gyárfás Samu, dr. Antal Mihály, rar. Szász Károly és Csu­tak János választattak meg. A közgyűlésről vezetett jegyzőkönyv hitelesitésé- re, a megvizsgált zárszámadásokat és Mélik János

Next

/
Oldalképek
Tartalom