Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-03-22 / 24. szám

24. szám

Sepsi-Szentgyörgy 1888. Csütörtök, márczius 22.

Szerkesztőségi iroda

Sepsi-Szentgyörgyön

Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kiadó hivatal:

11 tó Г e i 11 01C a t Гг ;

KÖNYVNYOMDÁJA.

hová a hirdetések és ' előfizetési pénzek bérmentesen intézendők.

A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő.

$сИЩш. társadalmi. gwfijmкщегфецщгЫ

és ЩщаиЫ4%аЫ (aß.

XIII. évfolyam.

Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : csütörtökön és vasárnap.

Előfizetési ár

helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr.

Hirdetmények dija:

3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr.

В ól у eg-d i j é r t külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr.

Politikai szemle.

I.

Kétheti beható vita után elfogadta a képviselőház általános tárgyalás alapjául a középiskolai törvényjavaslatot. Л magyar parlament rég nem emelkedett oly magas színvonalra, mint ez alkalommal. Gazdag volt a vita tartalomban és eszmékben s az érdekeltség mindvégig állandóan megmaradt. De fontos kérdések is voltak azok, melyek fölött a vita folyt. A középiskolai oktatás kérdésébe belevegyült az államiság s az autonómia kérdése is, sőt túlnyomóan ezek uralkodtak a vitában. Oly kérdések, melyek szorosan a középiskolai oktatás keretéhez tartoznak, minők : egységes középiskola, szakítás a classicismussal s az iskolának az élet kívánalmai szerinti berendezése stb.. kisebb hatást keltettek. A vitatkozás kiválóan az állameszme s az autonómia eszméje körül forgott. Az állami felügyelet szükségét ellenzék és protestánsok egyaránt elismerték s még ha elébb el nem ismerték volna is, szükségességéről meggyőzhette volna őket a szászok föllépése. Csakis az állami felügyelet mérve jöhetett kérdés alá s e fölött a protestánsok véleméuye megoszlott. Voltak, kik a törvényjavaslatban az autonomikus jogokat látták megsértve ; mások ellenben ép az autonómia érdekében tartották szükségesnek, hogy a felekezetek adják meg az államnak, a mi az államé. Valóban a nemzetiségekkel szemben megkívánta a magyar államiság az állami felügyelet azon fokát, mely a törvényjavaslatban van kimondva. De nem is a felekezeti iskolák azok, melyekre a miniszteri mindenhatóság annyira ránehezedik, hogy minden szabadabb mozgásnak útja van vágva, hanem az állami iskolák. Nem a felekezeti, hanem a

tanügyi autonómia van durván megsértve, S erre a merev centralisatiora valóban nem volt szükség; az állameszme követelményeire reflektálni fölösleges az állami iskoláknál. Az állameszme s a felekezeti autonómia nagy kérdései mellett azonban e kérdés egészen háttérbe szorult s csak nehány függetlenségi párti szónok, mint Bartha és Mezei Ernő foglalkozott vele tüzetesebben.

II.

Múlt csütörtökön Hofgráff János szász képviselő nyitotta meg a vitát. Beszédjét úgy olvasta föl. Nem fogadja el a törvényjavaslatot, mert az megtámadja az összes e hazában lakó nemzetiségeket anyanyelvűk szabad használatának fejlesztésében, azon túlzó magyarosítás! czélzás által, mely mint veres fonal húzódik végig az egész törvényjavaslaton. Miebi Jakab védelmébe veszi a katholikus papságot azon tapintatlan támadások ellen, melyeket protestáns részről intéztek némelyek ellene. A már-már lobbot vetni akaró felekezeti türelmetlenségnek Németh Albert tapintatos felszólalása vetett véget, ki hivatkozva Bartakovics egri érseknek a protestáns templomokkal és iskolákkal szemben gyakorolt bőkezűségére s másfelől arra, hogy a protestáns részről történt kifakadások régi sebeknek sajgásai, óhajtandónak tartaná, ha a kölcsönösen nyilvánult szenvedély most már elnémulna a parlament méltóságának érdekében. Humoros megjegyzésekben mutatott rá a görög nyelv tanításának szükségtelenségére. Rossival szólt ezután a törvényjavaslat mellett ; a papi vagyonra vonatkozó kifakadásokról megjegyzi, hogy a kik igy beszélnek, azok a kommunizmus álláspontjára helyezkednek, Mocsáry erre válaszolva azt monda, hogy azon vagyont köznevelési czélok- ra adták a magyar királyok a papságnak s azért a protestánsok a maguk számára is igényelhetnék azt. GyóTy Elek az autonómiát nem felekezeti szempontból kívánja sértetlenül fentartair, hanem főleg azért, mert ebben látja

a szabad fejlődés garancziáit. Nagy István óhajtotta volna, hogy a törvény megalkotása előtt az alapok és alapítványok jogi természetének kérdése is megoldassák. Bausznern Guido úgy találja, hogy a javaslat veszélyezteti az erdélyi szászok nemzetiségét. A külön nemzetiséghez való ragaszkodást összeférhetőnek tartja a hazafisággal. Beniczky Gyulának a javaslat egyes részletei felett vannak aggodalmai Polit Mihály azt tartja, hogy a törvényjavaslatban nem helyes kultúrpolitika nyilvánul, mert a nem magyar nemzetiségiieket erőszakosan akarja magyarosítani, holott ezt csak a magyar kultúra fejlesztésével lehetne elérni. Figyelmeztet arra, hogy Magyarország nem teljesen független állam s igy ki van téve az eshetőségeknek. Nem szabad az állam kezébe annyi hatalmat adni, melyeket a körülmények a magyarság ellen fordíthatnak. Szabó Kálmán szól még röviden a különvélemény mellett.

Szombaton Csanády Sándor kezdte meg a vitát, úgy találva, hogy Tisza Kálmán nem csak a politikai, hanem az egyházi téren is hitehagyott. Román Sándor az oláhok sérelmeit panaszolta el. Steinacker Odón két óra lmsz- száig beszélt a javaslat ellen, védve a szászokat a hazafiatlanság vádja ellen. Mezey Ernő a vitában egy nagy elvi kérdést lát érintve, az állami fenhatóság elvét szemben a felekezeti önkormányzattal. Elhibázottnak tartja azt a felfogást, mintha a magyar államot most kellene szervezni. Ezredéven át fejlődtek oly intézmények, melyek összenőttek a magyarság öntudatával, egygyé lettek a haza fogalmával. Ilyen a megyei intézmény s ilyen a protestáns autonómia. Szóló veszedelmesnek tartja az állam beavatkozását, ha az egyesek hazafias erőfeszítésének lelohasztására vezet. Elismeri, hogy a közoktatás rendezésére okvetlen szükség van, s hogy a javaslatnak vannak helyes intézkedései; de ha egész intentioját tekinti, kénytelen azt mereven ceritralistikusnak mondani. Nem felekezeti szempontból érti. hanem ott, hol meggyökerezett viszonyokkal nem kell

A „Nemere“ tárczája.

Eijiszta -volt az élet.

Puszta volt az élet, és szomjas vándor én ;

>Szei elmed forrásként kiildé az ég elém

1 ol)dogált előttem, s hívéin elérhetem ;

De mint a délibáb, csalva játszott velem

Ha nem találkozunk ebben az életben :

Mennyire rideg az és mily örömtelen !

Ha nélküled látom múlni peiczet, s napot:

E sivár pusztában érted szóraján halok !

De végre, megnyerőm én is a jutalmat,

Csókjaiddal óltom égető szomjamat !

Megpihenve alszom s jövőnkről álmodom —

>S alomdalt a csermely zeng hozzá ajkadon . . .

Nagy Elek.

Emlékeim a hatvanas évekből.

(Folytatás.)

Mindnyájan oly víg kedélyben voltunk, hogy nem bírtunk magunkkal. Nagy sebességgel haladtunk a Dunán teleié, s 6 óra körül már elértük a Fekete- tengert.

Minő látvány terült el előttünk! Itt a Duna nagyon keskeny, s azért sok a hajó-elsülyedés ; jobbról- balról, a hogy mentünk, láttunk hajókat elsüllyedve, csak a kémény látszott ki a vízből.

A kikötőben megszámithatatlan hajó volt, melyek mind а кeketetengerre készültek indulni. Kapitányunk elvégezve a kikötőben dolgait, rendeletét adott az indulásra. Mas hajó egyetlen egy sem mozgott

s megtudtuk, hogy nem is indulnak, mert előre tudták, hogy nagy vihar lesz a tengeren, a mi úgy is lett. Mind beljebb-beljebb haladtunk s a parto kát mind jobban vesztettük el szem elől, inig végre el sötétedtünk, s nem láttunk semmit, csak bizonyos morgást hallottunk. Minő érzés támad az emberben, mikor már semmit sem lát, csak az eget és földet ! Nem hiszem, hogy annyira megátalkodott ember lenne a világon, a ki meg ne döbbenne s ne gondolna az Istenre.

Mentül tovább mentünk, annál jobban kezdődött a hányattatás; olyan lökéseket kaptunk, hogy megijedtünk. — Egyszerre elkezdett dörgeni, villám- lani. A ki tengeren nem utazott, annak fogalma sem lehet arról, minő borzasztó egy tengeri vihar, s mi éppen a legroszabb hóban utaztunk. — A szélnek zúgása, a tenger hullámzása, a dörgés, villámlás oly borzasztó bömbölést idézett elő, hogy az embernek haja szála az égnek meredett. Soha sem hittem volna, hogy egy tengeri vihar akkora hatással legyen az emberre.

Sokan közülünk megkapták a tengeri betegsé get. Bizony, e betegség nagy kínokkal jár. En behúzódtam a kis kantinba, hol egy görög kávét s rhumot árult; egész éjjel ittuk a rumot, fekete kávét; én czitromot rágtam, rám nem is jött a tengeri betegség. Minden perezben készen voltunk a legnagyobb szerencsétlenségre. A vihar egész éjszaka tartott.

Reggel felé a dörgés megállott, de a tenger erősen hullámzott. En kiállottam a hajó orrához, megfogva a vasmacska lánczát és úgy bámultam belé a tengerbe. Láttam, hogy jött egy-egy torony magasságú hullám s arra a hajó felfutott, a másik perezben pedig már, mintha egy óriási mélységbe zu- j hant volna belé. Önkénytelenül bele kapaszkodtam |

jobban a lánczba, s igy bámultam jó darab ideig, elgondolva, mit tudnék most csinálni, ha a hajó el- sülyedne.

Hajóskapitányunk nem a legjobban látott el. Eledelünk reggel fekete kávé volt kétszer sülttel, délben kaptunk szemes paszulyt, semmi lé rajta, hagymával, karikára vágva ; a kinek egy kis pénze nem volt, bizony megéhezett.

Körülbelül négy óra lehetett, mikor megérkeztünk a Bosporusba. Sokan leírták már azt a felülmúlhatatlan látványt, melyet a Bosporus nyújt; a szebbnél szebb nyári paloták, gyönyörű kertek mindenütt: paradicsomi látvány ez. Jó hosszú ideig kell menni, mig a Bosporust elhagyva, Konstantinápoly alá ér a hajó. A Bosporuson jobbról és balról is bevehetetlennek látszó erősségek vannak, megszá- mithatlan ágyuk szája tátong a vízre ki. En nem is hiszem, hogy Konstantinápolyi a tengeri oldalról be lehetne venui, s ha igen, úgy rémitő véráldozattal lehetne csak.

Mindenütt, a merre a szem lát, a legszebb nyárilakok láthatók. Beérkezve a kikötőbe, élőnkbe tárult Konstantinápoly. A tenger felől nézve e város hasonlithatlanul szép, de mennyire csalódik az ember, mikor bemegy. Vaunak ugyan szép paloták, de a város maga nagyon hanyagul van kezelve, piszkos, szemetes; a legnagyobb utczákon, rongyos kis viskók állanak, s még az a kellemetlenség is megvan, hogy akár merre megy az ember, mindenütt tele vannak az utczák kutyákkal, melyek mind gazdátlanok, s mivel a török törvények szerint a kutyákat bántani nem szabad, kényök-kedvök szerint járhatnak a város utczáin !

Igen szép látvány a tenger felől a szultán háreme ; sokan szerettünk volna bemenni megnézni, de nem lehetett. Ossze-vissza bolyongtunk a vá-