Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-09-02 / 71. szám

71. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1888. Vasárnap szeptember 2.___________XIII. éviokam. S zerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: cBzz-nztzi'n KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve : Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-dijért külön 60 kr. Nyilttér sora 15 kr. A zavargások. A zsidóellenes zavargások a Dunán­túl egyre tartanak. Egy helyen elfojtják, más helyen újra kitör. Zala-Egerszeg már csendes, a négy század gyalogság s 240 dragonyos, mely itt összpontosítva van, már csirájában meggátol minden kitörést. A vidéken azonban annál jobban terjed a mozgalom. A nép Za­lában mindenfelé forrong s kitörni készül, s a mozgalom a szomszéd Somogyba és Vasba is elhatott. Azonkívül Pozsonyban is újólag meg­kezdődtek a zavargások. A zavargások főhelye Zala-Lövő, hol múlt szombaton kezdődött a mozgalom nehány ablak beverésével. Hétfőn 11 óra felé, mintegy ezer ember fütykösökkel, s dorongokkal, töb­ben puskákkal s revolverekkel föl fegyverkezve rontott be Zala-Lövőre. Tizenhárom boltot fel­törtek, a boltokból a tárgyakat elrabolták, a bútorokat összezúzták. A zavargókat állítólag egy fekete álarczos, juhász-viseletet hordozó ma­gas ember vezette. A dulás éjfél után ért vé­get ; a zavargók, a midőn szétoszlottak, fe­nyegetőztek, hogy az országos vásár alkalmá­val, mely szerdán lett volna, de betiltották, a mozgalomnak folytatása lesz, s akkor nem elé­gednek meg az ablakbeveréssel, hanem vérnek is kell folyni. Kedden este újra zavarogni kezdett a nép, midőn nyolcz óra tájban Zala-Egerszegiől dra- gonyosok érkeztek Lövőre. A dragonyosok a várost azonnal körül fogták s a lázongó tö­meget szétoszlásra szólították fel ; de ez nem akart engedelmeskedni. Az éj sötét volt s a csőcselék kövekkel dobálta a katonákat, kik­nek támadása elől mindig megfutottak. így folyt ez több órán át. Egy vakmerő zavargó egész közel jött s köveket haj igáit a kato­nákra Ezt rögtön leszúrták s türelmüket veszt­ve lőfegyveröket is használták s a népre lőt­tek. Egy Treiber nevű szentjakabi és egy Csepregi nevű zala-lövői legény megsebesültek. A lázangók egy katonát megsebesítettek. A lövések után a főként szomszéd falvakba való zavargók szerte futottak s a réteken, mező­kön húzódtak meg kisebb csoportokban. A ka­tonák hat zavargót, kik a szomszédos A'asme- gyébe valók, elfogtak. A leszúrt egyén egy szent-jakabi asztalos másnap délelőtt meghalt. A zavargók a megelőző napon borzasztó pusztí­tást vittek véghez. Összesen tizenkét boltot ra­boltak ki ; a portékákat készen tartott kocsi­kon hordották el a városból, a bolti felszere­léseket pç4i£ÿ összetördösték. A bútorokat ki­dobálták áfMjkzákra s izzé-porrá rombolták. A kár negyvenezer forintra rúg. Számos zsidó­család teljesen koldusbotra jutott s most két­ségbeesve járnak a városban, honnan a tehe­tősebb zsidók már mind elmenekültek. Lövőn most már négy század katonaság van elhelyez­ve, de ez sem nyújt teljes biztonságot. Sárii idán hétfőn éjféltájban mintegy húsz főnyi baltákkal, kaszákkal, csépeli kel, botokkal fölfegyverkezett csapat tört Stern vagy Stärk Lipót házaló zsidó vagy más tudósítások sze­rint sakter hajlékára; a jajveszéklő 64 éves öreg embert ki vonszolták házából és az utczán összevagdalták és verték. Homlokán tátongó sebekkel, melyeket éles fejszék ütöttek, hevert a boldogtalan az utcza közepén, nagy vértó­csában, hörögve. Nőrokonai a sötét éjszaká­ban félmeztelenen menekültek el és a szán­tóföldeken bujkáltak reggelig, mikor irgalmas emberek fogták pártjukat nés látták el őket ruhával, és élelemmel. Stärk faluszerte isme­retes szegény zsidó, kinek nem voitak irigyei ; a féktelenkedők az „üsd a zsidót“ jelszóval csak azért törtek rá, mert ép az ő háza esett legközelebb. A boldogtalant, kit úgy összevag­daltak, hogy nincs rajta emberi kép, csak haj­nalszürkületkor vitték be az utczáról és része­sítették orvosi segélyben. De már késő volt a a segítség ; a szerencsétlen kedden délelőtt meghalt, a nélkül, hogy eszméletre tért volna és megnevezhette volna gyilkosait. A gyilkosságban a törvényszék szerdán kora hajnalban kik üld ve Gidro vizsgálóbirőt Szalay törvényszéki jegyzővel, megindította a vizsgá­■■ " ' —— Il I TST~ latot. Minthogy ellenszegüléstől lehetett tartani, a vizsgálóbirőt tizennégy kocsin katonák ki­sérték. Midőn Sárhidára megérkeztek, még az egész falu lakossága otthon volt. A katonák az utczákat elállták, hogy senki észrevétlenül ne távozhassák. A lakosság meg volt ugyan rémülve a katonaság láttára, de nyugodtan ma­radt. A vizsgálóbíró először is kihallgatta a meggyilkolt zsidó tanító sógornőjét, ki négy embert felismert azok közül, kik házukat meg­támadták és Stärket halálra verték. E vallo­más alapján sikerült öt embert elfogatni, kik kétségtelenül részt vettek a gyilkosságban. A hatodikat hiába keresték, mert neszét vevén a dolognak, valamikép megszökött Az elfogot- takat a vizsgálóbíró a katonaság fedezete alatt még délelőtt beszállította Zala-Egerszegre Zala-Szentgróton vasárnap volt za­vargás, melyről rémhirek terjedtek el, de a melyek nagyon túlzottaknak bizonyultak. Az esetről a „Nemzet“ a következőket Írja : Hat paraszt legény Schwarz korcsmárosnál duhajkodott vasárnap este 8 órakor a „zik- czene, zakczene, büdös zsidó“ gunydalt éne­kelve. A korcsmárost nem bántották, hanem innen nagy lármával eltávozván, Kohn nevű kereskedő boltját beverték, néhány lépéssel tovább Morgenstern kávéházának estek, a ká­véházon az ablakokat, ajtókat beverték, fel- szaggatták, két petróleumlámpát az ablakon keresztül leütöttek. A kifolyt petroleum meg- gyuladt, ettől egy asztal és két szék láugra- gyult s ha egy péklegény hirtelen el nem fojtja a tüzet, az összes bútorzat elég. A ká­vés kocsisát, amint az ajtókat hirtelen bezárni akarta, egy nagy kővel úgy fej bevágták, hogy félholtan rogyott össze. Nagy szerencse, hogy tüzet kiáltottak és a tűzoltók megjelenvén, egyszersmind a zavargó legények ellen is fordultak, azokból hármat véresre vertek s elfogtak. De a tűzoltók meg­érkezése előtt az egyetlen városi hajdút egy doronggal úgy vágták főbe, hogy most élet­A „Nemere" tárczája. A franczia uralkodóliaz. 1. Egyetlen egy ural ko ló családja sincs Európának, mely előkelőségre és régiségre vetekedhetnék a Capet-házzal. Nyolczszáznegyven esztendeig uralko­dott e család Francziaország fölött, melynek har- minczöt királyt adott; nem csoda, ha oly mereven ragaszkodott isteni jogaihoz a közelebb elhalt Cham­bord gróf, ki egyenes ősei közt tizennégy franczia királyt számlált, u. m : Capet Hugót (987—996), Róbertét (996 — 1031), I. Henriket (1031 — 1059), I. Fülöpet (1059—1108), VI. Lajost (1108—1137), \II. Lajost (1137 —1180), II Fülöp Ágostot (1180 —1223), VIII. Lajost (1223 —1226), IX. vagy Szt. Lajost (1226 —1270), s azután IV. Henri két (1589 — 1619), XIII. Lajost (1610—1643), XIV. Lajost (1643—1715), XV. Lajost (1715—1774) s X. Ká­rolyt (1824—1830). A Capet ház, mely már a Karolingek korában leg­előkelőbb s leghatalmasabb családja volt Francziaor- szágnak, királyokat számlált tagjai közt már akkor, midőn Európa máig fenn maradt legrégibb dynas- tiáiról az első homályos említést találjuk. A Zühriny- családnak, mely ma Baden felett uralkodik, első is­mert őse Lanzelin gróf azon időben élt, midőn Ca­pet Hugó királylyá választatott; ennek egyik uno­kája Radeboto épitteté Habsburg várát a XI. szá­zad elején s tőle származott a Habsburg-dynasztia. A lothurinyi herczeyi család is, melynek egyenes ága a XV. században kihalt s a Yaudemonti gró­fokban sarjadzott tovább, ezen időből ismeri legré­gibb ősét, Ragenar herczeget ; de a Capet-házzal vetekedő jelentékenységre csakis a múlt században tett szert, midőn az 1740-ben Károly német csá­szárban s magyar királyban férfi ágon magvasza­kadt Habsburg dynasztiába olvadt. Az olasz királyi család őse Berth old, Sant-Mau- ricei gróf szintén a XI. század elején élt; 1016-ban szerezte meg III. Rudolf burgundi királytól a dy- nasztia ősi fészkét, a Savoyai grófságot, mely azon­ban csak 1416-ban lesz herczegséggé s 1720-ban, megnagyobbodva Szardíniával és Piemonttal, király­sággá. A Hohenzollerek első ismert őséül Dankmar em- littetik, ki 866-ban halt tneg ; a család azonban egész a XV. századig jelentéktelen szerepet vitt s csak akkor kezd kiemelkedni., midőn AT. Fridrik nürnbergi várgróf (f 1440) Zsigmondtól 1417-ben a brandenburgi őrgrófságöt szerzi meg s választó­fejedelemmé lesz, királyi rangot azonban ez a csa­lád is csak a múlt században, 1701-ben nyer. A Welf-Este ház, melyből a braunschweigi és hannover-britanniai uralkodó családok származtak, a XI. században emelkedik ki, midőn I. AVelf gróf 1083-ban Bajorországot kapja meg. A Wettin-házat, mely Szászországban, a thüringiai herczegségekben (Szász - Weimar, Szász - Koburg* Gotha, Szász-Meiningen s Szász Altenburg). Belgium­ban s Portugáliában uralkodik s Viktoria halála után a Hannoveri-ház örökébe lép a britt biroda­lomban, a-XII. század elején alapította meg Konrád meiszeni őrgróf. Ugyanezen időben alapítja meg Adolf Schaumburgi gróf a Holstein-házat, a dániai és oldenburgi, s 1762-től kezdve a Holstein-Gottorpi ág egyik mellékágának a Romanov-házba való olvadása következtében az oroszországi dynastiát. Es ugyancsak a XII. században emelkedik ki a % \Vittelsbach-c§‘à\&à is, mely 1180 óta birja Bajoror­szágot. Még későbbi az Ozmán- dynastia, melynek első ismert őse Szulejmán sah, a XIII. század elején élt s uralkodó házzá 1299-ben vált, midőn a török bi­rodalom alapítója Ozmán az utolsó szeldsukida szul­tán Alaeddin halála után független uralkodónak nyilvánította magát. A Capet-ház alapitója Capet Hugo, Isle de Fran­ce tartomány lierczege volt, ki a Karoling házból való AC Lajos halála után 987-ben választatott meg franczia királynak. Hugo halála után, mely 996-ban következett be, a franczia trón több mint 300 évig egy páratlanak mondható jelenséget tüntetett lel. 996 —1316. 12 nemzedéken át az uralkodót mindig fia követte a franczia trónon, az egyenes örökösö­dés soha sem szakadt meg, mely körülmény lénye­gesen hozzájárult ahhoz, hogy az iseni jogon való uralkodás elve sehol oly tisztán s oly nagy mérték­ben ki nem fejlett, mint Francziaországban. X. Lajos (1314—1316) volt az első uralkodó a Capet- házból, kinek nem maradt tiuutóda. Testvérei, V. Fülöp (1316-1322) s IV. Károly (1322—1328) szintén örökösök nélkül halván el, 1328-ban tör­tént először, hogy a Capet-ház egyenes ága magva szakadt. Chambord gróf halálával most ötöd Ízben történik ez. Másodszor 1498-ban VIII. Károly, har­madszor 1517-ben XII. Lajos, s negyedszer 1589- ben III. Henrik királyban halt ki a főág. De mindig voltak virágzó s népes mellékágak, melyek biztosították a Capet-ház fennmaradását. IV. Fülöp (1285 —1314) három fiának örökös nél­küli elhaltakor nehány kisebb jelentőségű mellék­ágon kivid három nagy ága volt a Capet-család- j nak, melyek mindegyike több mellékágat hajtott s • mindegyik, mint uralkodó család szerepel a. törté-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom