Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-07-26 / 60. szám
60. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1883. Csütörtök, julius 26. XIII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- l rek dija előre fizetendő. í ШеШЦш, ЫпаЛа1:щ, és ЩщшЫфгаЫ 1ац. Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, \ vagy vidékre postán küldve: Egész évre 6 írt — kr. \ Fél évre 3 frt — kr. . Negyedévre 1 frt 50 kr. • Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-díjért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Politikai szemle. Veigelsberg Leo, a „Fester Lloyd“ munkatársa, ki abban a hírben áll, hogy a németnyelvű magyar irók közé tartozik, a tisza- eszlári ügy alkalmából egy mérges czikket eresztett meg a megyei rendszer (dien. Minden okos és jóravaló embernek — Írja — tisztában kell lenni azzal az egygyel, hogy e por által a municzipálizmusra ki van mondva a halálitélet. Ki kell tisztítani a politikai és társadalmi sülyedtségnek ezt a termőföldjét ; föl kell újra törni és be kell vetni áldást- hozó veteinényuyel. Az egészséges józan ész — folytatja tovább — nem lehet azonos hülye előítéletekkel ; a szabadság után való vágy nem a basáskodó önkénynyel ; a haladás vágya nem a barbár sülyedtséggel, sem az őszinteség és igazságszeretet a hazügsággal és képmutatással. Sok igazat mondott Veigelsberg e czikkben. Való igaz, hogy a tisza eszlári pör annyi piszkot és szennyet kavart föl, a hülye előitéle- teknek, barbár sülyedtségnek, hazugságnak és képmutatásnak annyi nemével ismertette meg a világot, mely minden igazságszerető embert undorral tölthetett el. Csakhogy ezek termő földje nem a megyei szervezetben van ám ! A nagyhangú szavak, még ha Veigelsberg mondja is azokat, a ráfogások, még ha Eötvöstől kerülnek is ki azok, mit sem érnek, ha a tények egészen ellenkezőt bizouyitanak. A tények pedig azt tanúsítják, hogy a sülje- dettség büzhödt légkörétől e hirhedt bünper- ben épp a megyei szervezet maradt leginkább menten. A pénz hatalma, mely hogy e pörben nagy szerepet játszott, azt a napról-napra szaporodó leleplezésekből s annyi más jelből látjuk —- épp e szervezeten törött meg. Vagy talán Veigelsberg ur szemében ez képezi az előítéletet és barbár elmaradottságot ? S e hülyeséggel nem azonosíthatja magát az egészséges józan ész ? ! — Jól tudjuk mi, hogy vannak a megyei szervezetnek hiányai s különösen mai korcs alakjában, hanem ebből korántsem az következik, hogy az önkormányzatot most már meg kell fojtani. Mi is követeljük a közigazgatás reformálását, de nem a czentralizáczió képében, mely ellen úgy történelmi fejlődésünk, mint a legújabb államtudományi elmélet tiltakozik. Karlóczán a szór bek nagy ünnepélyt tartottak. Radicsevics Branko, egy harmadrendű szerb költő hamvait hozták haza Bécs- ből s ezért gyűltek össze Szerbiából, Montenegróból és Horvátországból a szerbek. Radicsevics, mint iró, nagyon jelentéktelen s épp azért érthetetlen is lett volna az a nagy hűhó, ha a szerb egység költője nem lett volna. Dusán czár birodalmáról ábrándozott, a nagy szerb császárságról, mely magában foglalná Szerbiát, Ráczországot, Montenegrót, Hercze- govinát, Boszniát Szlavóniát, Bácskát és a Bánságot. Ezért adtak találkozást Karlóczán, a délszláv egység fanatikusai. Az ünnepély azonban nem fajult politikai tüntetéssé. A szer- bek komolyabb része s a magyar hatóságok elővigyázata elejét vette annak, hogy a dél- szlávizmus hívei tüntessenek a magyar állameszme ellen. Oroszországban a forradalmi szellem a czár megkoronáztatása daczára is terjed. Újabban egy titkos parasztliga nyomára jöttek, mely az Uraiban, a parasztlázadások e régi fészkében keletkezett azon czélból, hogy a kormányhatalmat magához ragadja s egy egészen uj orosz szövetséget alapítson Európa és Ázsia határán. Egyiptomban a kolera folyton terjed. Most már Kairóban is dühöng, mely város eddig még meg volt kiméivé a járványtól. Múlt csütörtökön 54, pénteken 174, egy jul. 22 iki sürgöny szerint pedig az utolsó 24 óra alatt 381 ember halt meg. Alexandriában az egészségi állapot kielégítő, csak attól tartanak, hogy az egészségi kordonok feloszlatása után menekülők az ország belsejéből ide is elhurczolják a járványt. A Ludovika-akadémia uj növendékei. (Folytatás.) 3. A felvételi vizsga tantárgyai. Az első osztályba leendő felvételért pályázók a fentebbi 1. e) pontban említett iskolák IV. osztályában előadott minden tantárgyból (a classicus nyelvek kivételével) felvételi vizsgát tartoznak letenni, u. m. magyarnyelv, németnyelv, földrajz, egyetemes történelem, mennyiségtan, természetrajz és természettanból. Ezen tantárgyak ismerete oly mérvben követel- tetik, mint az a középiskolák IV. osztályára nézve előszabva van. Az első két tantárgyból írásbeli, a többiekből szóbeli vizsga teendő le. Horvát-Szlavonországí illetőségű vagy más idegen ajkú pályázók, kik a magyar nyelvet eléggé nem értik, a felvételi viasgát horvát, illetőleg anyanyelvükön tehetik le. A felvételi vizsgának főczélja az, miszerint a vizsg. bizottság meggyőződést szerezhessen arról, vaj - jón a pályázó ifjú, az általa végzett tantárgyakból előmutatott ismereteinél s felfogási képességénél fogva, hivatva van e arra, hogy az akadémiai tan- folyamot jó sikerrel befejezhesse s a részére adományozandó helyet rendeltetésének megfelelőleg betölthesse. Ha a pályázók szülői (gyám-gondnokok) a felvételi vizsgán jelen kívánnak lenni, ez nekik a vizsgaterem térviszonyaihoz képest megengedtetik. 4. A felvételi vizsga kezdete. A felvételi vizsgák a Ludovika akadémia helyiségeiben folyó évi szeptember hó 25-éu kezdődnek s szeptember hó utolján végleg bezáratnak. Szept. 29-ike után rendes felvételi vizsgák többé nem tartatnak, ennélfogva az addig még meg nem jelent pályázók a felvételhez való igényüket elvesztik, ha csak rendkívüli körülmények által okozott elmaradásukat nem igazolhatják. Minthogy a felek érdeke hozza magával, miszerint pályázó fiaik a felvételi vizsga sikeres letétele után az akadémiába azonnal felvétethessenek, a felvételi vizsgák pedig a fenforgó visszonyok közt a fentebb említett határidő előtt meg nem kezdhetők : figyelmessé tétetnek a szülők, hogy pályázó fiaikat a polgári tanintézetek valamelyikébe az 1883/4-iki iskolai év elejével kezdődő első tanfolyamra felvétessék, ely czélból, hogy a felvételi vizsgán esetleg visszautasítottak tanulási pályájukat akadály nélkül folytathassák. Az utazási költségeket a pályázók szülői (gyámgondnokok) kötelesek viselni. A „Nemere“ tárczája. A szemfényvesztő nő Németből Hoós János. (Folytatás.) Most a tüzet fölszitják újból, s a föllobogó fűztől megvilágítva áll ott . . . Óla, az ő felesége! A fiatal ember halk kiáltást hallatva, vissza ros- kad ülésében, s vad fájdalmában halvány arcza előtt össze csapja kezeit. — „Ez hát a viszontlátás öröme Ólával ! Bolond voltam, hogy oly bűvös képeket varázsoltam magam elé, a inig éjben és szélben gyöngéd vágyódással siettem, hogy pár órával előbb nála legyek, s ő azalatt ehagyja gyermekét, házát, titokban fut mezőn, pusztán át a barna legényekhez, hogy enyelegjen és eszelősködjék velők.“ — Ily gondolatok támadnak az ifjú kertésznek kétségbeesés, keserűség és szenvedélydulta lelkében, elfeledve szerelmet és bensőséget, s már arra a gondolatra jött, hogy lovát haza kergesse és az ajtót neje előtt elzárja, de ekkor újból egy hangot hall a mulatók zaján keresztül. „Húzzatok zenészek egy kört, itt a pénz, Ólával akarok tánczolni !“ Brievall urfi volt ! Anzelin határtalan dühében ökölbe szorította kezeit; ilyen volt tehát neje hűsége ? így tartotta meg fogadását ? Oh, gyalázatos csalónő ! Mint őrült csapkodja a lovat, s a kicsi szürke vadul ágaskodva fordul meg, s dübörgő patákkal vágtat tüskén-bokron keresztül az örömükben ujjon- gató hontalanok felé. Mint a puskából kilőtt golyó, rohan a könnyű jármű oda, s a ló a tűz előtt hirtelen vissza ijjedve, tüsszögve, horkolva ágaskodik föl. Fent a szekérülés- I ben Anzelm áll hajadon fővel, erős markában tartva a gyeplőszárat. Hangos kiabálással ugrik szét a tánczoló sereg és kimondhatatlan ijedséggel szalad minden felé; a zene hangjai elhangzanak, s vad futásban menekül kiki a ló patái elől. Csak az urfi áll büszkén és daczosan, szikrázó, haragos szemekkel, karján Ólával. Halványan, mint a halál, bámul a szemfényvesztőnő férje magas alakjára, reszketegség futja át tagjait, s kezeit összekulcsolva, némán roskad le térdeire. Lángoló tekintettel bámul le reá az ifjú kertész, homlokát sötét pir borítja el, ajkai rángatóznak a felindulás- és szánakozástól. — Óla! — szólal meg végre ziháló lélekzettel, — ez a te hűséged ? Ez a te esküd elvetemült asz- szony? Titokban elhagyod gyermekedet és házadat, hogy a mezőre lopózkodj, hogy mások karjaiban mulatozva elfelejtkezél az esküről, melyet az oltár előtt tettél, hogy kicsufold szerelmemet, mely téged csendes otthonba vezérelt? Készinüsködté), mikor hűséget gyanítottam. Most már eljátszottad azt utálatos szenvedélyeddel, a mit én szentnek tartottam ! Bocsássa meg neked az Isten ! Menj vissza oda, a iionnét jöttél, szemfényvesztőnő! vidd magaddal tarka rongyaidat s végre hagyjanak el azok is, mint a hogy engem elhagytál. Gyermekem és házam nem ismernek többé, Isten engem úgy se- géljen ! A halálos gyötrelem egy kiáltása hangzott föl hozzá : — Anzelm! ne taszíts el magadtól, gyermekünkért bocsáss meg ! 01a térden állott, összekulcsolt kezeit kétségbeesetten emeli föl hozzá, Anzelm pedig összeszoritá ajkait, előbb egy a büszkeség- és megvetésben lángoló és mégis fájdalmas tekintetet vetett feleségére, I aztán elfordulva tőle, fölveté magát a kicsi szekérre, í s mélyen fölsohajtva vágott a kicsi szürke nyaka közé, mely a szekeret hirtelen megkapva, mint a szélvész nyargalt tova a sötét éjben. Mozdulatlanul feküdt 01a a szikrázó tűz mellett. A cserfa ágai közt susogott a reggeli szél s a távoli láthatáron csillámlott az arany nap első sugara. Némán összefont karokkal áll ott Brievall ; most sebesen Ólához lép, erős karjaival magához emeli. Szemei különösen villogtak, s ajkai mintegy diadalban rángatóztak. — Mért sírsz, 01a? — kérdé, szorosan mellére szorítva. — Hogy ama paraszt bezárja előtted ajtaját ? Az nem érdemel könnyet! Hogy durva szavakkal sértegetett? Ezért boszut fogsz állani ! Még ma kastélyomba viszlek, s te annak úrnője lész, a ki neked megvetőleg ajtót mutatott! Légy enyém 01a, maradj velem s szeress engem és meglásd, oly boldog fogsz lenni, mint Spanyolhon forró napja alatt soha ! , Zavart tekintettel bámult reá 01a. — Az ő úrnője ? Hogy meghajoljon előtte, hogy ruhája szegélyét csókolja? — Egy féleszelős nevelés hangzott föl ajkairól 8 egy szenvedélyes mozdulattal kiszakitá magát Brievall karjaiból. — Soha többé! Ő eltaszitott engem és ón szeretem őt. Bezárta előttem ajtaját, de én hozzá megyek, rimánkodok rajta, hogy hagyjon az ő küszöbén meghalni. Ismered e a szerelmet uram? Az nem hal meg a gyűlöletben ! Es az én gondolatom az övé ! A világ megveti a czigánynőt, hűségét ingatagnak nevezi, mint vándorbotját, pedig meg tartja azt a sírig! Tiéd lenni uram? Azt nem tehetem! Tied a mosolyom, övé a könnyem! Élj boldogul, bocsáss meg és felejts el engem. Mostantól fogva hazám széles e világ! í
