Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-07-05 / 54. szám
melyet törvényeink biztosítottak, melyre a végzet által a szükséges kellékekkel teljes mértékben fel \an ruházva. Kívánom, hogy azt mielőbb megélhessük s hogy azon örömünkben hontalan nagy hazánkfia Kossuth Lajos is részt vehessen. Kívánom, hogy éljen a haza, éljen a független Magyarország és abban Kézdi-Vásárhely független, szabad gondolkozáeu polgárai ! (Éljen !) Ezután Török Sándor szólalt fel, megelégedését fejezvén ki a képviselő működése felett, erőt és kitartást kívánva a továbbiakhoz. Bartos Károly indítványára az összegyűlt polgárok bizalmat szavaznak a képviselőnek, ki viharos éljenzés között hagyta el a termet. Válasz a hétfalusi óvodák ügyében. (Folytatás ) II. A „Székely Nemzet“ ez évi május hó 27-ről kelt 80-ik számának l-ső bekezdésétől a 4-ikig, Őszinte elismeréssel mondom, hogy ezen pontokat, eszméket ée szakismerettel irt óvodaügyi dolgokat nagy örömmel s meggyőző épülettel olvastam. Lám, ha az ügybe mélyednek a szakértők, mind megannyi eddig nem hangsúlyozott elvek és nézetek tűnnek fel, a miből egy nevelésügybarát sokat tanul. Az tagadhatatlan, hogy a 2—3 éves kis gyermekekkel valóbán több baj van és ezek nagyobb gondot igényelnek, mint a fejlettebbek. En a 60-as években láttam 2—3 éves csoportú kisdedóvodát Budapesten, hol férfi volt az óvó és mellette 2 ápoló nő végezte teendőit. Az óvoda bútorokkal, képekkel, játszó eszközökkel kifogástalanul be volt rendezve. Meglepett az a szép rend, a mit észleltem. Ha szememmel nem látom, alig hiszem vala, hogy egy szakférfi még ezen kicsinyek seregében is, mily szép és hasznos elfoglaltatást tud eszközölni. A kis gyermekek egy része természetnagyságu színezett képeket, rajzokat szemlélt; a nagyobbak pedig jó nagy kocz- kákkal bizonyos alakokat raktak ki az adott krétaalaprajz szerint játszó asztalaikon. Feltűnő volt előttem az a megszokott otthonias rend, a mit ezen kicsinyeknél tapasztaltam. Meggyőződtem arról, hogy ezek a kis gyermekek már hónapok óta rendes látogatói voltak a szakszerű, finom tapintattal vezetett kisdedóvodának. Ennek tanfolyama, mint értesültem, az egész éven át tartott. A kisgyermekeket a cselédek reggel oda-, este ismét a szülei házhoz hazavitték. Az ötödik bekezdésben K. F. ur alaptalan vádat zudit Libertás ellen, midőn igy szól: „A mit én mondok, az Libertás előtt mind haszontalan beszéd, a mit pedig Libertás mond nekem, az aztán előttem legyen szentirás.“ Tizenhét évi nyilvános életem bizonysága annak, hogy engem K. F. uron kívül soha senki nem vádolt a miatt, hogy valakire nézeteimet ráerőszakolni akartam volna ; azt sem mondom, hogy állításaim kifogás alá nem jöhettek. Nekem — mint a múltkor is érintéra — minden ügy terén, a mi vita alatt áll, elvem ez: „győzzön mindig és mindenben az — a mi jobb!“ Ószintén elismerem K. F. ur ezen állítását, még pedig itt e nyilvánosság előtt: „Vagyok olyan legény, mint te.“ S a szép dal másik részét is ennek jeléül igy alkalmazom. Igen, K. F. ur különb öreg legény, mint én, s vágott és vág különb rendet, mint én! De hát azért mindakettőnk — egyik inkább, a más kevesebb jó akarattal az adott viszonyok, a kínálkozó alkalmak szerint, mégis használhatunk a Köd borongott a tájon s sürü fátyollal takarta el a természet szűzies arczát. De egyszerre a keleti hegyek gerinczén vékony tüzszalag kígyózott végig, a köd oszolni kezdett, az ég szőnyege halványodott és elpirult, mint a „kirabolt szűziesség országa.“ Napkelte volt. Rég élvezett kedves látvány ! A napkirály előre küldte aranyvesszejét, aztán megjelent maga is lassú méltósággal, vakító fény- pompával. A vonat zakatolva röpült tova, s utasaink elragadtatva bámulták a természet szépségét. Erezték, hogy tágul keblük a nagy, szabad, dicső természet láttára, melynek viruló ékes fején ott ragyogott a nyárnak minden dísze, virága. Mintha csak magát a tavasz tündérét látták volna szép, szűz, kecses mosolyával, világos öltönyével, koszorús fejével. Pacsirta röpült föl a zöld mező bársonyos füvéből s úgy ringatózott az immár kitisztult, hömpölygő léghullámokban. Mily tenger-érzelemnek kell kis szivében lakni, hogy abból ilyen lelkes dal fakad. Es a mint fönn röpködött az illatos, éles leve- gŐben/a fiatal pár lelke is „vele szállt dalolva“ s ők megérték, mit zokog el kis szive a nagy szabad természetnek. í S lelkűk vele ujongott, vele röpdösött az öröm, boldogság miatt. A vasparipa pedig iparkodott utólérni a képzelet szárnyait és lihegő ércztüdővel fújta ki magából a gőzlehelletet. népnevelés magasztos ügyének ! Hogy pedig a tudományokért K. F. urnák sok haja szála hullott ki, s hogy sokat tanult és tud — azt viszont őszintén elismerem, és kinyilatkoztatom, miszerint én „nem vagyok méltó, hogy sarujának kötőjét is megoldjam.“ De hát mégis megbocsásson, én is érzéki eszes lény — ember vagyok. Az én keblem is egy kis templom, melynek szentélyébe nem szabad senkinek jogtalan lábbal tapodni, sem pedig önérzetet sértő kezekkel becsmérlőleg handabandázni. (Folytatása következik.) — 215 -3 VEGYES HÍREK. Huszka József helybeli rajztanárnak a műemlékek országos bizottsága a bessenyői templom régi falfestményeinek lemásolásáért nem régiben száz forint tiszteletdijt szavazott meg. Újabban ismét háromszáz forintot utalványoztak neki a gelenczei freskók lerajzolásáért s egyszersmind megbízatást nyert a közoktatásügyi minisztériumtól, hogy a ho- moród-szentmártoni unitárius templomban levő régi freskókat is szabadítsa ki a százados mészréteg alól s rajzolja le. Reméljük, a homoród szentraártoni unitárius egyház nem fog nehézségeket támasztani e megbízatás teljesithetése ügyében, sőt minden tőle telhető módon elő fogja segíteni, hogy középkori festészetünk e becses maradványai napvilágra hozassanak s a tudomány által értékesithetőkké legyenek. A helyteli ref. Miki-tanodáhin a következő tanulók részesültek ösztöndíjban és jutalomban. Előkészítő osztály: Bartók Ferencz és Bajkó Vilmos a Bodola Sámuel alapítványából bibliát, Elekes Lajos a Révay Pál alapból 5 frtot, Fazakas András, Kelemen Miklós, Lázár Mihály a Bodola Sámuel alapból bibliát, Muzsnai József bibliát, Nagy Sándor könyvet, Weltmann Sámuel átlászt, Veres Kálmán könyvet a Körösi Csorna Sándor alapból, mindnyájan jó tanulásért; ezenkívül Wellmann Sámuel kapott az Írásért Antalfi Elek ajándékából 1 könyvet. Az I. gymn. osztályban kaptak jó tanulásért: Bobes György, Demes Péter, Géléi András, Kelemen Gábor, Zoltáni Géza a Körösi Csorna Sándor alapítványból könyvet, Farkas Imre, Kis Sándor, Maksai Géza a Bodola Sámuel alapból bibliát, Szabó András a Daczó Eszter alapból II frt 68 krt, és Zoltáni Géza 1 frtot Lehrer Jánosné ajándékából; továbbá Demes Péter mint 2-ik tornázó Császár Sándortól, Mikó Miklós és Székely Jenő tornázásért (futás) 1—1 frtot, előbbi Bodor Domokos, ez Révay LajcH ajándékából. A II. gymn. osztályból könyvjutalmat nyertek a Körösi Csorna Sándor alapból Elekes Andor, Kis Ferencz, Nádori István, Szabó Árpád, a Bodola Sámuel alapból Imre Sándor bibliát, pénzjutalmat a Daczó Eszter alapból Bokor Sándor 11 frt 68 krt, Balog Miklós a Künle József alapból 8 frtot, Fülöp Károly az Olaez-Csulak alapból 8 frt 40 krt я Incze Béniám a Fábián Istvánué alapból 6 frtot, mind jó tanulásért ; a tornáért ketten kaptak 1 frt jutalmat és pedig Bálint Dénes (korlát) Benke István, s Borbát Teofil (távugrás) Nádory Nándor ajándékából. А III. gymn. osztály jó tanulásért megjutalmazott növendékei voltak : Bába Pál, Bodolai Pál, Folia Máté, Imreh Domokos, Könczei László, Lehrer Henrik, Nádori Béla, kik a Körösi Csorna Sándor alapítványból könyvvel lettek jutalmazva, továbbá Antal Gerő a Csákány Elek alapból 6 frtot, Harmath Jenő ugyanannyit a Fábián Istvánué alapból, Fodor József az ösztöndij- kamatból 2 frtot, Kovács Ignácz a kisborosnyói alapból 1 frt 95 krt kaptak; rajzért Lehrer Henrik kapott Hirsch Sámuel ajándékából könyvet, Bencze Lajos és Gombási Károly Bodor Domokostól 1-1 frt ajándékot; szavalásért Harmath Jenő egy névtelen ajándékából 2 írttal és Antal Gerő a Nagy Ferencz alapból 7 húszassal jutalmaztattak; tornáért Lehrer Henrik mint első tornázó kapott Bodor Domokos ajándékából 1 frtot s 1 húszast, magas ugrásért Folia Máté és Kovács Ignácz kaptak 1-1 frt jutalmat Nádory Nándortól, mig a dobolásért Gyárfás Lajos ajándékozta meg Eilend Lajost 1 írttal. A IV. gymn. osztálybeli tanulók közül a Künle-alapból Szabó Lajos és Szabó Ignácz jutalmaztatott 8-8 írttal, a Tisza Lajos alapból 50 frtot kapott Péter Antal, a lévai kaszinó-alapból Forró Imre 8 frt 40 krt nyert, a helybeli takarékpénztár 15 forint ajándékát Koréh Lajos kapta, ugyanő Lehrer Jánosné ajándékából 1 frtot, Sándor Károly a br. Szentkereszty István alapból kapott 4 frt 34 kr jutalmat a jó tanulásért; rajzért megjutalmaztatott Bodor István és Cseh Klek, mindkettő 1-1 frtA fiatal pár elmerengve nézi a kedves vidéket, mely mind jobban ismerőssé kezd válni előtte. Itt, e gombos torony kelt föl bennük emlékeket, amott arra a Kunhalomra ismernek rá. Ösraerős kis falvak, rég látott népviselet, rég hallott tájszolás, oh mindez hevesebb dobogásra készteti a szivüket és érezteti velük, hogy immár közeledik az a kies kis falu bogárhátu házaival, hova ők tartanak: : Éppen most sietnek el a „hármas határ“ mellett. Ott kanyarodik a szőke folyó, melyben a fűzfák ingó-ringó ágai fürödnek. Ott látszik a „puezta torony“, ez a régi rom, mely regéket beszél a török világról, és ott az a kis bádog torony, mely oly fényesen veri vissza a nap sugarait. . . . * Merengésükből hosszú éles fütty rázza fel őket. Czélnál vannak. Az indóháznál kocsi vár reájuk, Az öreg kocsis alig bir magán uralkodni, úgy meg van indulva. Hogy ő még valaha viszontláthatta „kis gazdáját“, akit hajdan olyan sokszor ringatott a térdein. No lám, hogy megeraberesedett azóta ; már felesége is van ! Ezt is ösmeri. De ki is hitte volna, mikor még együtt játszottak a porban, hogy ilyen szép pár „cseléd“ lesz belőlük. Az öreg kocsis durva ingujjával dörzsölgeti lop- pal.^ejtett könyeit. A hű lélek maga is mosolyog magán. A két láda felkerül a kocsira, s mig ez döczögtal Bodor Domokos ajándékából, mig a ronde-irásért Koréh Lajo3 kapott jutalmul 1 könyvet Hirsch Sámueltől ; szavalásért 8 húszast nyert Forró Imre a Nagy Ferencz alapból, s végül a tornázásért kapott Vajda Zsigmond 1 forint jutalmat Császár Sándor ajándékából. E szerint kiosztatott 56 tanulónak 67 jutalom, és pedig pénz (ösztöndíj) jutalom 177 trt 35 kr s 16 huszas, könyvjutalom 51 frt 15 kr, összesen 228 frt 50 kr és 16 huszas értékben. A fennebbi kimutatásba iol nem vett, de az idénre a jogosultak közt kiosztandó családi alapítványok után járó összeg 301 írt 68 kr, s igy a közvetlen segélyezés összege 530 frt 18 kr. Végül, ha ehhez számítjuk, hogy 63 tanulónak engedtetett el részben vagy egészben a tandija 337 frt 90 kr értékben, s hogy 20 tanuló részesült 33 drb 29 frt 50 kr értékű tankönyv használatban : altkor az összes tanuló ifjáságra kiterjedt csaknem ingyen bennlakáson kívül a közvetlen vagy közvetett segély főösszege 897 frtot és 58 krt tesz. ^ Hogyan lehet ft hamis bankót megismerni ? Egy uriasan öltözött ember magyarázgatta a múlt szerdai sokadalom alkalmával, kezében egy tízest tartva, egyik csapszék előtt a körűié összesereglett s őt áhitatosan hallgató székely atyafiaknak, hogy miről lehet a hamis bankót fölismerni. A hallgatók közt volt egy nagyajtai gazda is, ki a vásáron két ökröt adott el, melyeknek ára két százas és nehány tizes és ötös bankóban a zsebében volt. Szerette volna megtudni, vájjon nincs-e köztük hamis pénz, s a jószivü urnák, ki oly készséggel adott felvilágosítást mindenkinek, ő is átadta pénzét, hogy vizsgálja meg. Ez meg is vizsgálta és székely atyánkfiának nagy lelki nyugalmára kinyilatkoztatta, hogy bankói közt egy sincs hamis. Azután a két százast szépen keresztbe hajtva, úgy hogy két végük derékszöget képezett, betette a többi bankó közé s át- nyujtá gazdájuknak. Ez meg is fogta, de a jószivü urnák még volt egy kis magyarázni valója s egy kevés ideig ő is tartotta a pénzt a másik végénél. Midőn a magyarázatot bevégezte, székely atyánkfia meg se nézve a pénzt, egész megelégedéssel zsebre dugta. De mennyire elképpedt, midőn haza menve, a két százasnak hült helyét találta. A jószivü ur egy ügyes zsebmetsző volt s a két százast egyenesen a markából lopta ki a székely atyafinak, azalatt, mig a pénzcsomagot együtt fogták. A kárvallott, ki különben jómódú s értelmes gazdaember, nem annyira a szenvedett veszteséget sajnálta, hanem hogy az a gazember úgy rá tudta szedni. De hát ki nézte volna ki abból a tiszteséges úri emberből, hogy a szegény embert meg akarja károsítani ? ! Halálozás. Magyari Ferencz, aldoboly-szentkirályi körjegyzőt súlyos csapás érte újabban. Ugyanis még be sem hegedett a család fájó sebe, melyet alig egy óv előtt elhalt II. gimn. osztályos Sándor nevű fiának elhunyta okozott, s már e hó 1-én másik fiát, az ép, erőteljes Lászlót is 26-ik éves korában, egy véletlen baleset miatt el kellett vesztenie. Ezen jámbor, szorgalmas és gondos ifjúban a kesergő atya valóban keze-lábát, a család főtámaszát vesztette el. Mert mig az atya hivatalos kötelességei által volt elfoglalva, addig a derék fiú oly pontosan vitte a gazdaságot, hogy abban legkisebb hiány sem volt. Temetése a közeli falvakból és a helyiségből összesereglett nagy néptömeg részvéte mellett jul. 3-án délután folyt le. A mély családi gyásznak senki sem lehetett volna alkalmasabb tolmácsa, mint helybeli ref. lelkész Gáspár Albert, ki a halottas háznál és a sírnál megható imája és gyászbeszéde által könnyeket fakasztott a nagyszámú gyásztisztelők szemeiből. A koszorúkkal díszített koporsó előtt a helybeli kántor által vezetett énekkar gyászdalait időnként az itten nemrég alakult polgári zenekar gyászzenéi váltották föl, melyekkel temetési alkalommal most először léptek fel, в azonve halad a rögös országúton, a fiatal pár némán merül el emlékeibe. Elnézik az országút mellett fekvő földeket. Ez a nyárfás tanya a postamesteré ; ez a dohányföld a jegyzőé; ez a kukoricza, melynek ut- czái között a tök indái nyalnak el, az árendás zsidóé. De nini ! amott a fasor között látni már a karcsú templomot bádog tornyával. Epen most harangoznak. Ah. ez a régen nem hallott harangszó ! Mily lassan ring a levegőben ezüst csengése ! De irae, ismerős alakok közelednek. Ezek is megismerik az utasokat s bámulva nézik őket. Majd beérnek a faluba. Minden házra vissza tudnak emlékezni. A mióta nem látták, — már tizenöt éve! — nagyon keveset építettek. Végre megáll a kocsi egy sárga ház előtt. A kapu hirtelen megnyílik és a kedves, kedves rokonok örömtől sugárzó arczczal rohannak ki eléjük s körülfogják az érkezetteket. Loránd kitárja karjait s magához öleli az — — íróasztalát! * Csak az álom tündére űzte vele pajkos játékát. Otthon ült biz ő a szobájában, íróasztala mellett, elnyomva a melegtől. Hej ! az a kis feleség, kivel ő azt a boldog utazást megtette, majd még csak két hét múl va lesz igazán az ő kis felesége ! Akkor aztán utazhatnak !...
