Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-08-10 / 64. szám
64. szám. ~m- ----------- ——• S zerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, bová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: егпз tzi n 0Tcá гк KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és 'előfizetési pénzek bérmentesen intézendők, A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. • -----------------* P olitikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászati lap. Aí „Hárarnszéfet háziipar-egyesület" ХП. évfolyam. Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár | helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre 6 frt — kr. Fél évre S frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. És ezek akarnának vezérkedni?! — 1882. augusztus 7. (—ёУ) Nem azért Írjuk, mintha el akarnánk vele dicsekedni, hanem azért, hogy mindenütt, a hol csak lehet, tehát itt is — rámutassunk arra, hogy mennyire szükséges Magyarországban egy meggondolt mérséklő párt, melynek a dolgok intézésén kivül még az a hivatása is legyen, hogy helyrehozza, a mit a meggondolatlanok elrontanak, így például a trónörökös erdélyi vadászatának alkalmával történt amaz igen szép jelenet, mikor egy nemzetiségieskedő oláh szónoknak a trónörökös oda szólt : „Nem tud ön magyarul?“ Hát ez a magyar király fiától és a leendő magyar királytői olyan szép volt, hogy bármiféle szempontból fogjuk fel, minden esetre azt jelenti, hogy a magyarság nyom a latban és ezen nem változtat semmiféle travestáczió ; mert ha pusztán azért mondta is ezt a királyfi, mert a magyarok kedvét meg akarja nyerni, hát mindenesetre szebb vonás, mint ha azt akarná mutatni, hogy a magyarokat fel sem veszi. Igaz, senki se tagadja, hogy egy fejedelem épen úgy avagy talán még jobban rá van szorulva népe jóakaratára, mint az a fejedelemére, mely jóakaratnak különben kölcsönösnek kell lenni. De hiszen az mindig így volt. Régi közmondás: „A fejedelem hatalma népének erejében rejlik.“ Az a nép pedig csak erős a fejedelemre nézve, ha fejedelmével tart. És mégis, hány fejedelem félreismerte már ezt a hatalmat, hány volt népének zsarnoka, hány kormányozott jóakarat helyett vas vesszővel, hány vetette meg a népet a helyett, hogy magához emelte volna. És mi volt az eredmény? Folytonos viszály a nép és fejedelem közt. Elégedetlenség, dulakodás, forradalom ; a fejedelem nem volt biztonságban, hatalma nem volt szilárd, népe nem volt boldog, hanem azért dulakodtak, makacskodtak, viszálkodtak. És ily eset sokkal több volt és sokkal több lesz még, mint a hol nép és fejedelem közösen keresik egymás kedvét. Az a beszéd tehát, hogy : „azért keresi a kedvünket, mert ránk van szorulva“, éretlen beszéd : mert hát úgy is tudvalevő, hogy a ki jó ma- #gának, jó, a ki pedig rósz, az magának rósz; és mégis több a rósz, mint a jó ember. Hát ha a fejedelem jó, magának jó, ha rósz, magának rósz — mégis több a rósz, mint a jó. Ne hánytorgassuk tehát, hogy : „azért keresi kedvünket, mert ránk van szorulva“, hanem azon igyekezzünk, hogy mindig keresse a kedvünket, mert nekünk is úgy jó. Meggondolatlan, éretlen és sértő megjegyzésekkel ne akarjuk megrontani az ő jó indulatát s azt a helyes nevelést, melyben részesült s azt a fogalmat, melyet úgy látszik, leikébe csepegtettek, hogy : mindenekfölött a magyarnak legyen jóbarátja. Mert azt hiszem, hogy ez a barátság nekünk nem árt, hát miért akarnók azt elriasztani magunktól s miért akar- nók erővel daczra hívni azt a fiatal lelket, mely- lyel összefogva még nagyon sok üdvösét végezhetünk. Nem nevezhetem hát másnak, mint bárdolat- lanságnak a „Függetlenség“ azon czikkét, mely- lyel a trónörökös erdélyi vadászatának alkalmából valóságos gúnyt űzni igyekszik s gúnyos kifejezésekkel bántalmazza legjobb akaratnyilvánuíását. Meg vagyok róla győződve, hogy a király e lap eljárását, melylyel a király és nemzet közötti egyetértést és mondhatom ragaszkodást megbántani igyekszik, föl sem veszi és sokkal jobban ismeri ma már a magyar nemzet józanságát, mintsem hogy azt egy ily, többnyire gyerekek által irt lappal azonosítaná; de hogy azért jól sem esik neki, az is elgondolható. Hát az e féle sületlen, nemcsak meggondolatlanság, hanem lovagiatlan durvaság is, mi pedig a magyar nemzetnek épen nem tulajdona s bizonyos vagyok benne, hogy azt a nemzetnek kileuczven századrésze nem helyesli, sőt elitéli. Mert hogy a ki nekem köszön, azt fejbe üssem, — azt nem teszi meg még talán a zulu sem. Hogy a ki irányombau jóakaratot tanúsít, hát azt kinevessem és kiguuyoljam, az már igazán pimaszkodás ! Ez után Ítélheti meg az olvasó, hogy mire menne 'az oly nemcsak esztelen és lovagiatlan és A „Nemere“ tárczája. Háromszéki.. .*) Háromszéki szép virágszál, Gyönyörű teremtés! Szebb vagy Tündér Ilonánál, Ajkad rózsa feslés. Egyszer jártam életemben Ott, a hol termettéi Es azóta szebbnél szebben Hányszor megjelentél. Megjelentél álmaimban, Láttalak imetten, Mély igézet szálain van Fogva nálad lelkem. Csataghi. Fürdői levél. Élőpatak, 1882. augusztus 9. „Ha & föld isten kalapja, Úgy hazánk bokréta rajta.“ ügy elhalmozta isten a mi hazánkat, s külö- nosen ezt a szép Székelyföldet a természet kincseivel, hogy egyebet ne említsek, az összes vi ingnak együtt véve nincs annyi megbecsülhetetlen sa> m'nt a székelyföldnek. Es mégis a külföldnek akárhány olyan gyógyforrása van, a mely a mieinktől messze hátra maradt gyógy erőre n -zve és mégis sokkal többet jövedelmez, mint ) Mutatvány cxeizónck s aj tó alatt levő költeményeiből. a mi számtalan gyógyformamk és fürdőink együtt véve. Ez á kérdés nem c-ak a gyógy-források és fürdők tulajdonosait, nemcsak minket, jámbor pa- tienseket érdekel; ez hizánkra, különösen a székelyföldre és épen S.-Szentgyörgyre Jés vidékére egy fontos nemzetgazdáizati kérdés. Nem akarunk ez akalommal összes fürdőink leírásába bocsátkozni, nőst a fürdői idény végével úgy is késő volna, csak futólag jelezzük, hogy az előpataki, málnási ;usnádi, büdösi, kovászna- jakabfalvi, kászoni stt. gyógyfürdők és gyógyvizek, mostani primitiv állásukban is nehány százezer forinttal gyarapiták pénzforgalmunkat ; hát ha ezek a fürdők az ülülést és gyógyulást kereső közönség igényeinek riegfelelnének, minő fontos tényezők lehetnének tmgődő nemzetgazdászatunk terén? ! Ez úttal az előpstaki gyógyforrások nemtője iránti hálából és imádattal határos tiszteletből, a fürdőbirtokosság érd kében mondunk el egyet s mást. Némely, különösin gyomor, máj sat. betegségekben, a világnak cak egy gyógyforrása van és ez Élőpatak; ezze nem versenyezhetnek, sem Karlsbad, sem Marieibad, sem egyik, sem másik világhírű fürdő Es régis ennek a fürdőnek a közönsége évről-évre, lem hogy gyarapodnék, de talán fogyó félben vm, ez évben idáig, mintegy 800 rendes vendége volt. A vendégek számának apadása mellett feltinő, hogy az előkelőbb és gazdagabb osztály a legelőző években sokkal nagyobb számmal voltképviselve. Mi ennek az oa? Egy nagyobb, pl. egy fővárosi, vagy egy internationáüs lapbn tartózkodnánk elmondani, a miket igy, úgy zólva négy szem közt el monegy nemzetét megbélyegző nyegle eljárással, mint a milyent nevezett lap tanúsít, — ha nem volna egy okos párt, mely az eféle kölyök-tempóskodást paralizálná ! Hogy nem lenne a nemzetnek egyéb dolga, mint marakodni, veszekedni és elpusztulni, ész nélkül, egyenesen csak a szenvedély alatti érzékének hódolni ? D ej szén olyan politikával nem ment még sokra senki és Európában nem is található már fel, csak a legmüveletlenebb nemzetek vagy a müveit nemzetek legmüveletlenebb osztályai közt. Belföld. Az ital iné rési jog inegszttatetéae tekinteteté ben — nagyob akadályok merülnek fel, mint a minőkre eredetileg gondoltak. A pénzügyi körök nézetei szerint igen bajos lesz a községi jogok megváltására szükséges hitelt az állam közvetítése és jótállása nélkül előteremteni, s igy nem lehetetlen, hogy a pénzügyminiszter az ország első pénzintézeteitől augusztus i-ig bekért ajánlatok helyett, csak bővebb informácziókra vonatkozó kérdéseket fog kapni. Mindazáltal e körülmény a kormány munkálatait nem fogja befolyásolni, mert az ezen fontos tárgyról szóló törvényjavaslat már elkészült, s minden részleteiben világos, kimerítő munkálatnak mondható. A törvényjavaslat nemcsak az italmérési jog megváltásának keresztülvitelév t\ foglalkozik, hanem az arra vonatkozó minden ga- rancziákat is részletezi. A megváltás keresztülvitele 32 évi időszakban történend meg, s a törvény- javaslat, mely a pénzügyi, belügyi, földművelésügyi és igazságügyi minisztériumok képviselőiből alakitatott bizottság munkája, legközelebb a minisztertanács elé kerül, a midőn is esetleg módosításokon mehet keresztül. Megemlítendő, hogy jelenleg csak az italmérési regale m ^váltásáról van szó, tehát oly (értékről, mely az 1868 —1870. évi átlagok szerint évenként 5,165.035 irtot jövedelmezett. Az italmérési jogból a községekre háramlott és 1.927-936 frtot kitevő jövedelem n ;tn fog megváltatni, ha a községek nem kívánnák. Az évi 1,840.146 frtot jövedelmező malomiog és a 118.000 frtot jövedelmező halászati regále m ígváltásáról most nincsen szó, bár e jövedelemforrások szintén regálék. Még különösen felemlíti a nevezett lap értesítése, hogy az italmérési jog jelenleg többet jövedelmez, mint 10 év előtt, mert az 1879 —18З1. évi adójövedelem szerint az ezen regálékból be folyt jövedelem díszesen 10,827.309 frt volt, éspedig magánosok részére 4,612.000 frt, állami 960.000 dunk, hogy segítségére siessünk erkölcsi támogatásunkkal annak a néhány jó gondolkozásu birto • kosnak, kik tenni és áldozni készek volnának. 1. A lakások, eltekintve a kényelem-hiánytól, egy-kettőnek kivételével rondák, egészségtelenek. A fürdők nagyobb részének gyógyhatása abban rejlik, hogy a nagyvárosi romlott levegőről, vagy a zárt palotákból, irodákból, üzletekből, műhelyekből a tiszta, üda fertőzetlen levegőre menekül az, a kinek ideje és módja van hozzá. Aztán milyen keserűen csalódik az ember Élőpatakra jőve, midőn egy 6—9 nőnapig folytonosan hermetice elzárt büzhödt szobát nyitanak ki; melyekben az állati és növényi élet látható és láthatatlan élődi fajtái hónapokig háborithatatlanul tenyésztek, és meg- szaporodának ezer iziglen. No hanem hagyján, ha van nekünk egy ügyes takarékos asszony, a ki az e fajta növényeknek és állatoknak épp oly nagy ellensége, mint a milyen nagy barátja az apró majorságoknak, kerti vete- ményeknek és virágoknak ; az ilyen aszony csak kiszellőzteti, kitakarítja, kifüstöli, a rozzant bútorokból feldíszíti és lakályossá teszi szobánkat, s valahogy elfeledjük az otthon megszokott kényelmet, tisztaságot és rendet; de sem én, sem feleségem, sem pedig anyósom nem tisztogathatunk az udvarokon. Olvasóink iránti kíméletből és tiszteletből nem irom le, milyenek Élőpatakon az udvarok, kertek és ama bizonyos helyek, melyekre Élőpatakon m'nden patiensnek olyan nagy szüksége van. Ott vannak azok az áldott patakok, bő forrású csermelyek, mind azt csevegik-csörömpölik : „itt vagyok, mosdjál meg.“ Akár az egész Élőpatakot, házastól, sétatérestől, mindenestől fogva minden órában tisztára lehetne kevés költséggel mosni ; csaknem minden házba, mesterséges és költséges esz-
