Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-03-19 / 23. szám
roszalását is kifejezte Pétervárott. Szkobelyev tábornok hir szerint újból „nyilatkozott“ s állítólag azt mondta, hogy a háború a nélkül sem kerülhető ki, de szükséges is, tehát annál jobb, minél hamarább kiüt. Ha a czár nem akarja a háborút, akkor másoknak kell akarniok. Oroszországnak, úgy látszik, ismét meggyül a baja Ázsiában. Moszkvai lapok jelzik ugyanis, hogy az orosz kormány ki akarja a hadkötelezettséget terjeszteni Turkesztánra is, vagy esetleg 3 millió rubel hadmentességi adót vetni ki. A te- kincek és turkmenek legöregebbjei erre kijelentették, hogy az ő nemzetök mindig szabad volt, mig a fehér czár meg nem hóditotta őket, a kihez hivek akarnak maradni s ha ellenség támadja meg, elbánnak vele a maguk módja szerint, — de védkötelezettséget rájuk ne erőszakoljon senki. — Magánhirek szerint a lakosság elkeseredése oly nagy, hogy könnyen lázadás ülhet ki. A délszláv lázadás. Krivosje elfoglalásával — újabb harcztéri tudósítások szerint — a délszláv lázadás leveretése még nincsen befejezve. A hivatalos távirati tudósítások ugyanis azt mondják, hogy abban az időben, midőn Jovanovich a döntő csapást mérte Krivosjében az ottani felkelőkre, egyúttal Her- czegovinában támadás intéztetett, de annyiban sikertelenül, hogy az útnak indult négy hadosztály egyike sem akadt felkelőkre, bár tudomást szerzett arról, hogy egy más irányban még sok felkelő tanyázik a montenegrói határ közelében, Her- czegovina és Bosznia határa felé. Aligha nem nehéz munka vár még ott csapatainkra s Jovano- vicsra. E derék altábornagy fényes sikereiért méltó elismerésben részesült, ő felsége a király ugyanis a következő Jovanovics báróhoz intézett táviratban adott kifejezést elismerésének: „Megelégedéssel vettem tudomásul távirati jelentését Krivosje teljes megszAdásáról, és e vállalat erélyes keresztülviteléért különös elismerésem fejezem ki önnek. Egyúttal megbizom önt, fejezze ki megelégedésemet az abban részt vett parancsnokoknak és csapatoknak. I. Ferencz József, s. k.“ Krivosje lakói majdnem teljes számban Montenegróban vannak. Állítólag megveretésök előtt már igen lehangolta őket azon körülmény, hogy sem a herczegovinaiak, sem pedig a montenegróiak nem segítették őket oly mérvben, mint az megsértetett. Az éhség és nyomor is pusztítani kezdett köztük, miután az összegyűjtött s a szomszédok által küldött élelem is végire járt. Éhez hozzájárult még az is, hogy ama számitásukban, hogy a mi csapataink élelmezési oszlopainak időnkénti elcsipése által fentarthatják magukat — igen-igeu csalódtak. A becsület megmentése kedvéért azt is elhatározták, hogy csapataink támadását bevárják s a remélt győzelem után Montenegróba vándorolnak ki. Kissé csalatkoztak ezen reményükben is, de azért — úgy látszik — szándékuk második részét meg fogják valósítani: hadd boldoguljon velők Montenegró ! Az orosz lapok közül csak a „Golosa szól eddig a krivosjeiek leveretéséről s azt hiszi, hogy ez után a herczegovinai kérdést csak a garanczia- hatalmak intézhetik el illetékesen, mert szerinte ez már nem belügyi kérdés. Érdekes hirt közöl a „Times“ is Pétervárról. E szerint az ottani hivatalos körökben az a hir van elterjedve, hogy az osztrák-magyar csapatok a herczegovinai felkelők sorában orosz tiszteket fogtak el. Ledenicze 1)61, márczius [hó 12 ről jelentik a következőket: Tegnap délután a Hesseni ezred I ső zászlóaljának egy századát, mely a dragalyi fensikra akart leszállani, hirtelen oldalt lövöldözni kezdték. Kőlavina görgött le a sziklafalról. A kő- záport a felkelők rémitő orditása és mintegy ötven puska sortüze követte. A század rögtön harcz- vonalba fejlődött s két szakasz Kovák tiszthelyettes parancsnoksága alatt raj vonalakra oszolva fel- kuszott az ellenség által megszállt fensikra. A terep nagy nehézségeket gördített eléjük. Az ellenség hatalmas szikladarabokat gördített a csapatra. A lövések hallatára két század sietett oda s visz- szaszoritották az ellenséget a kősáncz mögé, hol állást foglalt s folytatá a lődözést. Mikor katonáink a fensik széléhez mintegy száz lépésre köze, ledtek, borzasztó kőgörgeteget mozdítottak rájuk mely alig okozott kárt. A katonák inegmászták á hegyet s hurráh ! kiáltások között az ellenségre vetették magukat, mely megfutamodott s Monte negróba menekült. Novák tiszthelyettes és hat ember könnyen megsebesült. — Márczius 12-én a fölkelők Lupog- lava szorosban a csendőröktől kisért öszvérszáliit- mányt megtámadták. Három öszvért megöltek, egy csendőrt s egy öszvért megsebesítettek lövéseikkel. A helyőrség oda érkezvén, a felkelők visszaverettek, Montenegróba menekültek. Veszteségeink : egy csendőr s hat vadász sebesült. Rukavina őrnagy holttestét iszonyúan csonkítva megtalálták. 2a7 Adolf megdicsőülése. Brassó,"1882 ynárczius 16. — Máté XVII. 1—8. — A választás után két hónappal maga mellé vévé Zay Gull Józsefet és Steinacker Ödönt, a Graffius atyafiát és felvivé őket magával Budapestre, ama nagy hegyre, mely neveztetik vala képviselőháznak. Es monda vala nekik egy beszédet, mely szól vala nagy Németországról és annak hűséges gyermekeiről az — erdélyi szászokról. Es ime, Zayt meghallják vala Brassóban és látó szemeikkel látják vala őtet. Es elváltozék előttök Zay és fényes vala az ő orczája, mint a nap és az ő ruhái fehérek valának, mint a fényesség. Monda pedig Gött Brennerbergnek : jó volna minekünk a mi urunkat, Adolf Zay urat, ama hires hegyi prédikácziójáért egy „von den Kronstädter Sachsen dem Reichstagsabgeordneten Adolf Zay überreichten Adresse“-el megtisztelni. Es mikor ezeket mondaná a „Kronstädter Zeitung“, imé nagy fényes köd körülvevé őket és imé, a ködből szó adaték: „ezek az én szerelmes fiaim, kikben én megválasztattam; őket meghallgatom !“ Es mikor a „Zeitungék“ ezt hallották volna, arczczal leesének és igen megrémülének s intézék hozzá azon imádságot, mely meg vagyon Írva a „Krönst. Zeitung“ 1882. 42-ik számában s melyből lelki üdvösségnek és szent épülésnek okáért ol vassátok el illő figyelemmel és alázatossággal a következőket : „Most már magasan és büszkén lobognak a testvériség, az ó szászok zászlói, mert mienk a jövő ebben az országban is (Magyarországban) daczára mindennek és mindennek!!“ „Koronát az érdemnek ! Önt illeti (Zayt) a korona !“ „A mi őseink vére bőven omlott (!) e haza külső és belső ellenségei előtt a védelemben. Ezt a földet saját kezünk szorgalmával szereztük meg; az őserdőket, a mik addig medvék vad tanyái voltak, emberi lakhelyekké tettük. Évszázadok óta mienk ez a föld.“ „Önnel tartunk, tisztelt uram, mivel ön leál- czázta azon képmutatást, mely azon feltevésben rejlik, hogy a szászok az államban privilegizált állást foglalnak el. Nem nekünk vannak privilégiumaink, mi nem is akarunk kiváltságokat (?); hanem azok a kiváltságosak, a kik nemesi szüle- tésökre alapítják választó jogukat s ezen az alapon meg is választatják magukat.“ „A legörvendetesebb elégtétel gyanánt említjük, hogy az ön választókerületében mindenki nemzetiségi különbség nélkül zajosan helyeselte az ön szavait“ „Önnel tartunk, mert volt önnek bátorsága, azoknak, kiknek a hatalom kezükben van, szemök közé dobni a magyar állam eszményét, melyet annak idejében szent István is eme szavakkal irt körül: „regnum unius linguae imbecille est“. Volt bátorsága önnek bebizonyítani, hogy a jelenlegi hatalom-bitorlók minden eszményt megtagadnak, midőn ezen soknyelvű államból egynyelvű biro dalrnat akarnak csinálni. Európa mai helyzetében egynyelvű birodalmat életbe léptetni vakmerőség, szemfényvesztés lenne ; mert az lehetetlen“. (S ezt a „nagy német egység“ után rajongó ó szászok mondják.) „Elfelejthetlen esemény volt, midőn Huet A1 bért 1591 ben Fehérvárit a szász nemzet megbán tott becsületét és megingott jogait megvédelmezte. Egy második Huet Albert állott elő Önben tisztelt uram !“ „Mi ön mellett tartunk most és minden időben. Jöjjön, n minek jönnie kell!“ Sok volna egy szuszra a tisztelt sógorok do- xologiáját egészen leforditni; ennyi azt hisszük elég izlelitőül. Sok tanúságot vehet ebből a magyar. Megtudhatja, hogy a föld kerekségén a leg vitézebb legények a szász földön teremnek. Azt azonban elfelejtették az ipsék saját dicsőítésükre elmondani, a mivel annak idejében őket Bem apó megtisztelte. Mikor ugyanis egy nyápicz szász legény térdei összekoczogtak Bem előtt abbeli fél tében, hogy besoroztatja, azt kérdezte Bem tőle: „A többiek is ilyenek, mint te?“ — „Igenis“, — felelt fogvaczogva a fráter. „No ha mind ilyenek, akkor menj vissza, te sem kellesz“ — válaszolt az öreg boszusan. Éhez aligha kell kommentár. A mi pedig Zay ur nymbusát illeti, az nagyon is fényesen áll előttünk és az ő megdicsőtte- tése után nekünk gyarló férgeknek már mondani valónk nincA semmi; — hanem hogy az egész választó kerület nemzetiségi különbség nélkül trium- phálva tapsolt volna Zay ur remekelésének, azt a brassói magyar polgárok nevében ezennel iinne pélyesen visszautasítom. Ka............. A sepsi-szentgyörgyi „Eíso székely szövőgyár14 részvénytársaság közgyűlése. Sepsi Szenlgyörgy, 1882. márcz. 16. Áz „Első székely szövőgyár“, mint annak idejében jelentettük volt olvasóinknak, ma tartotta meg évi közgyűlését. A közgyűlés jobbára a városi részvényesekből állott, [daczára annak, hogy a vidékiek nemcsak lapunk' utján, hanem a kolozsvári és budapesti lapokból is értesülhettek annak idejéről. Á gyűlést Potsa József elnök nyitotta meg, miután konstatáltatott, hogy az alapszabályok szerint érvényes határozathozatalra megfelelő számú tagok vannak jelen, illetőleg a bemutatott részvények száma erre nézve elégséges volt. Mindenekelőtt Kökösi Endre, sepsi-szenteyör- gyi ügyvéd és a részvénytársaság vezérigazgatója tette meg évi jelentését, melyből kiemeljük a következőket. A szövőgyár által az iSSi-ik évben elküldetett 271 csomag 2406 írt 97 kr értékben; a szövőszékek száma az első hónapokban 7 volt ; az utolsó négy hónapban már tizennégy szövőszékkel dolgozhatott s kifizettetett összesen munkabér czimén 1950 írt 65 kr. A múlt évben előállittatott 5020 frt 42 kr értékű szövet; fonalból elárusitás utján bejött 1572 frt 79 kr. Majd Kupferstich József olvasta fel a zárszámadást, mely szerint a bevételekből leütve a kiadásokat, maradt tiszta nyeremény 499 frt 72 kr. Ezen összegből az alapszabályok értelmében 400 frt a részvényesek között kiosztatni határoztatott nyeremény fejében. A közgyűlés az igazgatóságnak a felment- vényt megadván, tudomásul vette Háry Géza lemondását igazgatói állásáról, kinek helyébe a jövő közgyűlésnek leend feladata uj tagot választani; az elhunyt Csutak Péter helyébe Geréb János a felügyelő bizottságba beválasztatott. Még egy méltányos intézkedése volt a köz gyűlésnek, hogy t. i. Potsa József elnöknek, a ki nemcsak a háromszékmegyei háziipar emelkedésének legfőbb tényezője, hanem a szövőgyárnak is megalapítója s rövid fennállása óta valóban lelke volt, éljenzések között jegyzőkönyvi köszönetét mondott a közgyűlés. Ugyanezt tette az igazgató- sággal szemben is, kiemelvén annak tevékenységét és -buzgó munkásságát a részvénytársaság ügyeinek előmozdítása körül. Miután a jegyzőkönyv hitelesítésére bizottság küldetett ki, Potsa József elnök ur a tagok éljenzése között a közgyűlést bezárta. Es itt mi is bevégezhetnők tudósításunkat ha az Első székely szövőgyárt, mint részvénytár . sa.ságot csak amolyan mindennapos üzlettársaságnak tekintenék, a melynek egyéb czéija sincs a gsüftnél, a közönségesebb értelemben vett nyerészkedésnél. Nem szükség magyazázgatnunk, hogy ez intézet, midőn részvényeit kibocsátotta, csakugyan arra alapította üzletét, hogy a befektetett tőke megfelelő kamatokat hozzon a részvényeseknek. E nélkül nem is volna ez vállalat. A mai „vá'lalkozó,“ reális szellem valóban megköveteli s kötelességévé teszi a magyarnak is, hogy olyan irányban munkálkodjék, a mely a közvagyonoso- dást előmozdítja. Ha frázisokkal akarnánk beszélni, igen könnyen túleshetnénk ezen a kérdésen; nagyhangú szavakkal rámutatnánk a hazai ipar nyomorúságos állapotára s rászoritnók a közönséget, hogy csupa hazafiságból, minden nyerészkedésre való tekintetet nélkül tessék 10, 20, 50 frtot áldozni a honi iparnak; majd aztán évtizedek múlva gyermekei, vagy unokái hasznát fogják annak venni. Körülbelül ilyenformán beszélnők tele a közönség fejét, a „hazafias czélu“ intézmények pártolásába. A hazafias czélők — tapasztalat mutatja — nagyon is lelkesitnek akkor, ha azoknak külső értékük is van. Tagadhatatlanul hazafias irányt tűzött maga elé az „Első székely szövőgyár“, de ha ennek minden indító oka csupán ez volna, bizony aligha akadt volna annyi részvényese, mint a mennyivel pályafutását megkezdette. Odajutottunk tehát, hogy kimondhatjuk, miszerint az „Első székely szövőgyár“ hasznossági szempontból nagyon is életre való vállalat. Nem az idei nyeremény után Ítélünk (mikor a kezdet nehézségei mellett passivát nem mutat ki, hanem bármily csekély nyereményt, az magában véve solid és biztosan jövedelmező vállalatra mutat); de a hazai közönség pártfogása után mondjuk mi, hogy ennek a vállalatnak fényes jövő mutatkozik. — A sajtó többszörös .ismertetései után ma már egész Magyarország figyelme és érdeklődése rá irányult. Egyik megrendelés a másikat éri az ország legtávolabb eső részéből s a meg rendelések egyik legfőbb oka az, hogy az „Első székely szövőgyár“ készítményei a mellett, hogy hazaiak, olcsóság, tartósság és csinosság tekintetében bármely külföldi hasonnemü csikkekkel bátran kiállják a versenyt. Es mikor ily előnyös figyelemben részesül a székely szövőgyár, önként élőnkbe tolul a kérdés: mi az oka annak, hogy ezt a nagy jövőt ígérő vállalatot szélesebb alapokra nßm fektetik? Miért nem bocsátnak ki még részvényeket most, mikor csupán a Királyhágón túli részekben 3—400 részvény az első pár hét alatt beváltatnék? Bizonyára minden üzletember szerencsésnek érezné magát, ha az „Első székely szövőgyártól“ részvényeket bírhatna. Minthogy tehát ezen vállalat egyike a legpraktikusabb intézményeknek, felhívjuk az igazgatóság figyelmét az általunk elmondottakra any- nyival i? inkább, mivel nagyobb tőkebefektetések nélkül nagyobb eredményeket elérni nem lehet.
