Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-11-30 / 96. szám

— 382 —

igazságügyminiszterhez. A közgyűlés egy 1 1 tagú bizottságban állapodott meg s ennek tagjaivá Dr. Dell - Adami Rezső, Funták Sándor, Györífy Gyula, di. I*íiec mann Bernât, Králik Lajos, Stiller Mór, Liedemann Károly, Tarnay János. dr. Jellinek Arthur, rayer László és Sík Sándort választotta meg. Más tárgya a közgyűlésnek nem volt.

A honfi köblök logiijahh fVíjdalinai.

— 1882. november 25.

(T.) A politikus csizmadiák kifogásáról csak' nem akar lemondani a szélsőbal! vezérség, valamint, bogy a magyar közönségnek a parlamenti küzdelmek alatt fejlődő politikai látköre oda is tereli a dolgot nemsokára, hogy a szélsőbali politikát a politikus csizmadiákon kívül más elemek nem fogják élvezhetni. Mert. az a loly- tonos kortes fogás és egyre kortes fogas, semmi komolyság és soha semmi komolyság, csak kell. hogy elvégre is felvilágosítsa az embereket és megértesse velük, hogy a szélhal, mindenhol korteskedést csinálván, a haza dolgával foglalkozni már nem is képes. így cselekedett a közigazgatási qualifikácziók kéreésében mikor meg akarta nyerni a íjualifikálatlanokat is felbujto- gatni a kormány ellen az ügyvédeket, és igy cselekedett a 17. magyar zászlóalj kérdésénél.

Mert miről volt itt szó?

Arról volt itt szó, hogy a könnyebb mozgósítás ezéljából ezentúl minden ezred ott legyen elhelyezve, a a hol kiegészíttetik, tehát a magyar ezredek Magyarországban, a csehek Csehországban stb. Ámde, 'mert tii- zérezredek és vanász ezredek is v nnak, melyek az ujoncz jutalékot nagyobbára Magyarországból kapták, mindazonáltal nem Magyarországban voltak elhelyezve, de nem is tekintettek magyar ezredeknek, következésképen most ezeket az ezredeket is Magyarországba hozzák, tisztán innen fognak kiegészíttetni, és ezentúl ezek is magyar ezredeket fognak képezni. Azaz : most már lesz egy tökéletes magyar hadsereg, felszerelve tüzérséggel, vadászokkal, műszaki csapatokkal stb. és a mely hadsereg állandóan Magyarországban fog feküdni.

llát hogy ez ismét és megint egy oly vívmány melyre a szélbaliak gondolni sem mertek, hanem bele vannak szédülve, az természetes . Mostani egész kortes igyekezetük óda irányul tehát, hogy e vívmány becsét elvegyék, plane oda kapaczitálják a politikus csizmadiákat, hogy azok kezeiket összecsapják, szemeiket égre meresszék és borzalommal kiáltozzák, hogy: átkos ez a Tisza kaurmány !

Azon körülményt ugyanis, hogy miután az uj tüzér és vadász ezredek ezentúl csak is Magyarországból lesznek kiegészitendők, az ujonczjutalékot több magyar gyalogsági ezredtől elvonta, s igy a gyalogsági ezredek számát le kell szállítani. Az uj rendszer folytán a beszüntetnie ezredek más ezredekbe olvasztatnak be, ámde 17 zászlóalj azonképen marad ki, hogy azok számára a magyar ezredekben már nincsen hely. Több magyar ezredet, ha csak az ujonczok számát nem emelik, szintén nem lehet alakítani, mert annyi ujoncz "nem telik,

seges, ha a konyha — a már elősorolt kellékek mel- lett még jól szellőzhető i s, anélkül azonban1 •1 о 8 У egyszersmind légvonatos is legyen Ha a konyhát nem lehet jól szellőztetni, állandó fészkét lógja az képezni nemcsak az egészségtelen konyhai gőzöknek, a minden nemű felbomlási terményeknek; de a túlságos nagy százalékú szénsav tartalomnak is. Már pedig az megint az egészséget ássa alá.

A szénsav ugyanis nemcsak az a gáznemű test, .1 mely minden lélegzésnél és égésnél képződik, hanem az is, a niel) ha a belégzendő levegőben egy bizonyos határon túl szaporodnia — minden állati életet kiolt. Ez a gáz okozza, hogy a különben tökéletesen egészséges egyének rögtön élettelenül rogynak össze, ha pl. oly pinczékbe mennek — vigyázatlanul — be. a, melyekben nagy menyiségü uj bor forr, s a melyek nmek daczára is vagy egyáltalán nem, vagy csak rosszul szellőstettetek.

De nemcsak idáig van a dolog; a szénszavnak nemcsak azon mennyisége, a mely rögtön öl, hanem meg az is, a mely távol van ugyan attól, hogy rögtön ‘••jftn, de azért a rendes mennyiségnél még is nagyobb. Ez nem öli ugyan rögtön, hanem azért még is elseny- veszti az embert. Innen van, hogy a rosszul szellőzött házak lakói sápadtak, vérszegények és nagy mértékben esnek a tüdővésznek áldozatul ; az ily helyiségek lakóinak csaknem 3 ,-e tüdővészben pusztul el.

De, hogy a csuzos — rhumaticus — hülések kikerültessenek (a melyek aztán igen sokszor alapját képezik a gyógyíthatatlan szívbajoknak), azért a konyhának légvonatosnak sem szabad lenni A szakácsnő, a gondos, szorgalmatos gazdasszony a konyha lobogó tüze mellett könnyen es hamar felmeleggedik ч s ha lég vonat, vagy szép magyarsággal Г ez ug

hát mit csináljanak a 17. zászlóaljjal ? Semmi egyebet, mint azt, hogy adddig, mig helyük akad, „ideiglenesen és kivételesen“.Figy szólván a törvényjavaslat is. a laj- tántuli ezredekbe osztják be. Ezt a körülményt akarja tehát a szélbal kizsákmányolni és azonképen meresz- tetni a politikus csizmadiák lmjaszálait az ég felé, hogy ime: „Ordíts kapu, kiálts város!“ Viszik a magyar bukat kifelé, ezenképen bontván meg alkotmányunk bástyáját. és áldozván fel vívmányait ! Melyet különben a közösügy biztosított számunkra, s melyre azt mondta akkor a szélbal, hogy mit neki a magyar ezred? reá nézve tökéletesen mindegy, akár németnek hívják, akár magyarnak, ha németül fogják kommandirozni és sárga- fekete lesz a zászlója.

S ime, a feles 17. zászlóalj miatt, melyet csak ideiglenesen és kivételesen osztanak most más ezredhez, egyszerre tüzet kiált az egész, dervis tábor, kijelenti a magyar ezredeket egyszerre szerelinetes gyermekeinek, alkotmányunk (a mi szerinte eddig nem volt) vívmányának, és hazánk védbástyájának, száll mellette síkra és hullat farizeus könnyeket. A politikus csizmadiák tábora meg persze, hogy szörnyüködik, és tiszta készpénznek veszi azokat a tántuszokat, melyeket a vitéz Ptottyán a, „gyenyelárisok“, a nemzeti hiszékenység megvesztegetésére hullattnak. Es valóban, mit is tehetnek egyebet a tisztelt hívők, mint hogy keserű kényeket hullatnak a haza bukása felett. Mert hát: Ululara cum lupis . . .

Egv élvezetes est Ivézdi-Vásárlielyeii.

A „Nemere“ egyik közelebbi száma hozta azon „müsorozatot“, melyet a kézdi-vásárhelyi olvasó-egylet saját alapja javára rendezett „társas estélyre“ megállapított,

Már maga ezen miisorozat sokat Ígért; de mégis kedvesen lépettünk meg, kedvesen csalódtunk; sokkal többet kaptunk, mint a mit reméltünk ! Többet kaptunk nemcsak műélvezetben, de azt illetőleg is, hegy ezen legfőbb kulturális tényezőnk, olvasó-egyletünk iránt eddig mutatott közönbösség kezd eloszolni, a részvét növekedni.

Igaz, hogy most is láttunk többeket, a kiknek szerény nézetünk szerint jelen kellett volna lenniük, de a kik mégis távollétükkel tündököltek ; hanem ezek helyett nem csak három-négyszeresen, de tízszeresen kárpótlást is nyertünk azon oldalról, a melyről eddigelé a legnagyobb közönyösséget voltunk kénytelenek tapasz talni. Különösen jól esett nekünk, nem győztünk rajta eléggé gyönyörködni, hogy oly előkelő nőközönség gyűlt itt együvé, a milyent ritkán van szerencsénk láthatni, s a mely hivatva volna azt eszközölni, hogy Széchenyivel szólva elmondhassuk, miszerint Kézdi-Vásárhely nem volt, hanem lesz.

A hol a nők elől mennek, ott a férfiaknak is akarva, nem akarva, haladniok kell. Es nőink megírni" tatták, hogy ha akarnak, tudnak jótékonyan hatni a tömeggel előre törni. Vagy az oly sikeresen működő fillérestélyek, a melyeket lelkes nőink oly kitartó buzgalommal rendeznek, nem állításunk mellett bb.onyita- nak-e?

De visszatérve a társas estélyre, az estély műélvezetét a zene-szakosztály azzal nyitotta meg, hogy

éri az illetőket, kész a liiilés, kész az izom, vagy ízü- Jet-csúz.

Ezekben t. hölgyeim, röviden elmondottam, hogy a konyha „helyiségénél“ fogva, hogy és mennyiben iolyhat be a család egészségére; igy tehát még azt kell szintén röviden előadnom, hogy a benne vég zen dők vagy is maga az ételkészítés van-e, és ha igen: mily befolyással a család egészségére?

Egy jó gazdasszonynak nem csak azt kell tudni, hogy ezt vagy azt hogy kell főzni , hanem azt is, hogy ugyan azon értékkel — pénzzel — hogy tud legnagyobb tápértékét előállítani, s hogy ugyanazon tápanyaggal minő eljárás által érhet egyszer ily, máskor amolyan eredményt el.

Ezek t. hölgyeim roppant fontos tényezők, s a konyhaművészet összes elemeit, tudni valóit magukban foglalják, s ha én mind ezekről tüzetesen akarnék szólam, aligha a jövő farsang végéig is (hetenkint egy felolvasást tartva) készen lehetnék. Ennél fogva — engedelmükkel — csak néhány főbb adatot fogok röviden megemlíteni.

Azon számtalan anyagokat, melyeket a szakácsnő az ételek készítésére lehasznált, tulajdonképen 5 csoportba lehet beosztani ; s ezek :

1. A feliérnye-félék (ide tartoznak: a lojás, hús, sajt, főzelék stb) ;

2. a zsírok (zsír, vaj, olajok);

3. а к e mé ny i tő-fél é к (a hová a rizs, kuko- rieza, gabnafélék, burgonya, stb. tartoznak.

4. a sók (konyhasó, vili savas kali, szénsavas mész), és

5. a v i z.

(Vége következik.)

programmon kívül, mig a közönség teljesen begyült, a Rakóczy-induló eljátszásával lepte meg és gyönyörköd tette a szép számú közönséget.

Általában ki kell jelentenünk, hogy a tárgysorozat összes darabjai teljes meglégedésre adattak elő. s a működők az elismerés világos jelét élvezhették a szűnni nem akaró tapsokban, a melyekhez a hangot, a tusst, azt. mondhatjuk, azok a gyönyörű kacsók adták meg, a melyekről eleve azt tételezhette volna fel az ember, hogy csak a profanas vulgus kézcsókjainak elfogadására alkalmasok. Hogy hölgyeink mily lelkűkből tapsoltak, annak illustrálására csak azt hozom fel, hogy még a karomnyi kis leányok is egész torok-, vagy tenyérszakadta hol tapsoltak, még ezeket is egészen megveszte- gette, nem a kiszámított hőkölni akarás, hanem a, lelkesedés és a művészi szép iránti érzék. Es ez igen jól van igy: ha a jövendőbeli hajadonok és anyák ily irányban indulnak, akkor Kezdi-Vásárhely, hol nem az a haj, hogy kévés az anyag, hanem, hogy a sok anyag mellett is a szellemi loglalkozás nem igen nyomja agyon az egyéneket., lel log virágozni s góezpontja leend a szellemi olőhaladásnak.

Speezialiter az előadásokról csak két dolgot kívánok megjegyezni. Az egyik :

A tanítói dalkör igen nagy elismerést érdemel, hogy a „Szózatot“ a Mester Károly composit.iója szerint adta elő; sokkal nehezebb, az igaz, mint az Eg- ressy-féle, de annyival szebb is.

A másik megjegyzésünk Csiszár Emilia к. а.-га vonatkozik, nemcsak azért, mert a működők egyetlen női hígja () volt; hanem mert valóban megérdemli, hogy teljes elismerésünkkel adózzunk neki. Szavalatainak korrektsége, érzelemdussága reményeinket felülmúlta. Darabját nemcsak átérzette, de telj oson át is kellett hogy értse; csak igy adhatta meg annak mindenhol a, Kelléi hangsúlyt, a kellő érzelmet. Valóban Tompa ösz- szes virágregéit gyönyörrel hallgatnék, akár egy búzámban is tőle végig. De hogy nemesük a virágregék szavalatára bir képességgel, azt elárulta jelen szavalatának azon helyével, hol a szerelemnek adott kifejezést. Gyuj ó, megindító volt. Vajha minél gyakrabban hallanék я kisasszonyt, a ki szavalata alatti nyugodtságának is fényes jelét adta. De az ő sikeréből az is a tanúság, hogy Kézdi-Yásárhely szellemi életének felvirágoztatására női folyhatnak leginkább he. Tegyék is.-h. —ly.

Magyar szinrszrt.

Brassó, 1882. november 27.

Kedden az oly hamar nagyhírűvé lett „Rosenkranz és Güldenstem“ czitnii 4 felvonásos vígjátékot hozták színre. írója, Klapp Mihály, osztrák költő és journalista, főkép eme darabjával alapította meg nevét. Legelőször is a bécsi Burg-Thoater-ben hódította meg az egész udvart, a mikor még ismeretlen volt a szerző neve. Mily nagy lön azonban a meglepetés, midőn e nevet a legfelsőbb körök megtudták! mert Klapp Mihály nem más, mint a kinek egy a gödöllői kastélyról irt közleménye miatt a „Gartenlaube“ pár évig kitilta- tott vala az osztrák-magyar területekről. Ez azonban már mit sem változtathatott a dolgon : „Rosenkranz és Güldenstem“ s vele Klapp M. már győztek volt ekkor.

— Ezen darab szép közönséget vonzott össze Brassóban is, mert tudtuk, hogy Osiky Gergely csak kitűnő darabot ültethetett át nyelvünkbe. Hanem a legnagyobb fajdalmunkra be kell vallanunk, hogy várakozásainkban erősen csalódtunk. Lángnak (Rosenkranz báró) kezeiben volt a fő szerep, oly kezekben, melyekben az igazgató is, a közönség is megbízhatott. Hanem, hiába! a sze- rep-nemtudás kényszerítő őt oly halk, oly csendes beszélgetésre, hogy a közönség ötödrészét is alig hallhatta mondókáj inak. E körülmény egészen lerontá a darab hatását és csak az ige tartotta meg, hogy a közönség zajosan nem nyilvánitá elégedetlenségét. . . . „Sapiente pauca.“ Láng urnák sem szabad igen sok

— most megtanulhatta. D.csérettel kell megemlékeznünk ílomokainéról (Kienborn grófné) és P. Rótt Mariról (Clarisse), kik ezúttal is kitünően alakítottak, úgyszintén Sárdy (Liebenstein herczeg), Csikász (Ernő gróf alias-Güldenstem) és Püspökiről (Saufieben), kik mindent elkövettek a darab megmentéséért.

A szerdára hirdetett „Háromcsőrü kacsa“ nagy operette helyett, Bényeiné hirteleni betegsége miatt — „Váljunk el“ került rögtönözve másodszor színre. Az előadás kitűnő volt, épen mint a múlt alkalommal, hanem a közönség feltűnően részvétlen maradt, lévén ő még a tegnapi kellemetlen behatások alatt.

Csütörtökön, e hó 23-án adatott: „Magdolna,

vagy egy nő bünhödése“, színjáték 4 felvonásban \\. Collins és C. \\ heael után fordította Kárffy 1 itusz. — Ismét egy kitűnő angol színjátékkal találkozunk, melyen főkép az izgalmasságig érdekfeszit<í regényéi áltál híressé vált Collins novellista arany pennája látszik meg. Nehogy valaki a bibliai Mária Magdolnára gondoljon, dióhéjban elmondom a darab érdekfeszit,ó meséjét :

Rosehbery Edith, árva leány, atyjának ajánló levelével Ladi Roy Janett gazdag angol rokonához indul, hogy ennek gondjai alatt növekedjék. Htja a francziák fölött győzedelmeskedő német hadseregen át viszi. Itt azonban egy szertep^ttant gránát darabja leteriti. Ajánló s más leveleit a gondviselés a szegény, üldözött Merick Mari kezeibe játsza я mintegy kényszeríti őt, hogy a szerencsétlen Rosebbery Edit helyét foglalja el. így jut vécrre Ladi Roy Jeanettelnz, kinél — mint Edith mindenki által szeretve, inir-mir teljesen b >ldaggá lesz, a midőn egyszerre a halottnak vélt, d : a uéunt W er-