Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-05-18 / 40. szám

159 — a Standgeld fizetése elől futva menekülni akaró pereczes gyerkőczökre, s nem kevesebb, mint hétféle adónemet rótt önmagára, hogy legalább legyen, miből fizesse tisztviselőit! li prudens város-atyák, kik már örök-álmaitokat aluszszátok, vagy kik oly elégülten húzzátok nem megvetendő uyugdijaitokat, kik mindnyájan, csak­nem egytől egyig ennek a sparoló, fenkölt jellemű „Kultur-Volk“-nak valátok úri szülöttei! vájjon az igazak álmát alusszátok-e ti ott lent ? a tiszta be­csülettel kiérdemelt, a kegyeletes elismerés nyúj­totta kenyeret élvezitek-e ti ide fent ? íme, a ti sáfárkodástokat követő korszak ez, a melyben a gazdag Brassó ma holnap uzsorások kezeibe jut. Szegény Bzassó ! Ha végig megyek utczáidon, itt egy, két, három, nem régiben nagy tekintélynek örvendett kereskedői üzletnek, amott milliomosnak tartott bankárházaknak ajtóit látom bezárva és a távo­labbi utczákból százak átkait hozza felém a bu­sán suttogó, baljóslatú szellő; és egy, két, három családapa koldusbotot ragad munkára már képte­len, reszkető kezeibe s zokogva kiáltja a bukott tőzsér szemeibe: „megcsaltál, légy átkozott!“ S ezalatt nehány üzletben liczitácziót, fél és egész „végeladást“ doboltatnak. . . . Pokoli zaj ! Szegény Brassó! . . . Judex. Tóth Lőrincz szellemes beszédben köszöni meg a szives megemlékezést csekély működéséről. Maj- láth György országbíró a biróí kar nevében él­teti az ünnepeltet, Lónyay az Akadémia nevében. Komárom polgármestere Tóth Lörinczre, mint Komárom városának 1848-diki követére emeli po­harat. Ráth Károly főpolgármester a régi pesti polgárt, a községi képviselet tagját, Bercsényi a magyar színészet nevében mint drámaírót élteti. Pulszky Ferencz megemlékezik arról, hogy ő és Tóth Lőrincz 40 évvel ezelőtt együtt választattak meg és akkor is együtt ünnepelték meg azt, vala­mint mostan, de akkor — úgymond — egy terí­ték egy forint volt, ma már hat forint; igy vál­toznak az idők! Számos üdvözlő távirat érkezett. ig> a töb­bek közt Kovács Páltól a társulat „ős“ tagjától, Tárkányi Bélától Rómából, Pap Gábor szuperin­tendenstől stb. A bankett d. u. 5 óráig tartott. Tóth. Lőrincz jubileuma. F. hó 14 én ünnepelte irói működésének fél- százados évfordulóját Tóth Lőrincz, kinek tiszte­letére a Kisfaludy-társaság ez alkalomból fényes lakomát rendezett a Frohner-Holzwarth vendég­lőben. Pontban két órára a közélet legelőkelőbb tagjaiból alakult díszes társaság gyűlt össze a teremben, hova az ünnepeltet Gyulay, Csiky és Beöthy, mint a társaság főképviselői kisérték fel. Megérkezésekor éjenzés fogadta a veterán irót, ki az üdvözlésére sietőkkel kezet szoritván, az asztalfőn helyet foglalt. Jobbján Majláth György országbíró, balján Gyulay Pál ült. Az akadémia két elnöke Lónyay Menyhért gr. és Pauler mi­niszter által volt képviselve, a főváros részéről Ráth főpolgármester, Ipolyi püspök, mint a kép­zőművészeti társulat elnöke, a Petőfi-társaság kép­viseletében annak polgármestere. Jelen volt még a kúriának számos tagja, az országgyűlésből Szon- tágh, Csernátony stb. és a Kisfaludy-társaság ösz- szes tagjai. Az ebéd sorát Ágai állította egybe, az étlap igy hangzott: Tört csibe leves. Rostélyon sült fo­gas. Ökör hátszíne (nyárson sülve) zöld főzelékkel. Spárga, vajas máriással. Idei liba, uborka salátá­val. Fagylalt tejszin-hab. — Gyümölcs, — sajt — czukorka. Fekete kávé, cognac, champagner. — Borok Sashegyi vörös. — Sólyomi fehér. — Fran- czia pezsgő. A lakoma derekán a Kisfaludy-társa­ság elnöke, Gyulai Pál felköszönté ő felségét a királynét, s a trónörökös párt. Közvetlen utána az ünnepélyt rendező társa­ság név. Tóth Lörinczre mondja a következő nagy hatású toasztot: A Kisfaludy társasaság nevében emelem poharamat és üdvözlöm Önöket uraim, a kik jelenlétökkel megtisztelték e lakomát, a melyet társaságunk Tóth Lőrincz félszázados irói pályá­jának ünnepére rendezett. Bizonyára őt hosszas és mnnkás pályáján nem egy oly intézet és testü­let fogadta kebelébe, melyek sokkal magasabban állanak, mint a mi szerény társaságunk. Hogy mégis mi kezdeményeztük és rendeztük ez ünnepélyt, szolgáljon mentségül az a körülmény, hogy Tóth Lőrincz mint költő kezdette irói pályáját, társasá­gunknak egyik legrégibb tagja és már alakulása­kor tisztviselője volt. Abban a korban lépett az iró pályára, midőn a nemzetiség, házafiság és ha­ladás eszméit leginkább a költők hirdették és egy uj Magyarországról áimadoztak, a melyet közülök Ыу kevesen érhettek meg. Hozzájuk csatlakozott Ő is és Bajza, Vörösmarty s Toldy Athenaeu mának legbuzgóbb dolgozó társa lett és drámái­val lelkesen gyámolította a Budán küzdő magyar színészetet, mely végre pár év múlva Pesten, ál­landó tűzhelyre talált. De politikai és jogi tanulmá­nyai csakhamar elvonták a költői pályától, de foly­vást ugyanazon eszmék és érzések dobogtatták szi­vét, melyekért mint ifjú költő lelkesült. Mind vé- gig költő maradt, mert a költészet nemcsak a szép versben nyilatkozik, hanem a szép életben is és mi egyéb az élet küzdelme, a tudós és hazafi ér­deme, — mint nemes költői álmok valósítása. Tóth Lőrincz egy munkás és szép életben valósitá meg ifjúkori költői álmait és a magyar tudományosság­nak, társadalomnak és államnak kitűnő szolgálatot tett. Legyen azért általunk üdvözölve, ez ünne­pélyes perczben, félszázados irói pályájának em léknapján és egyszersmind vele együtt üdvözlöm Önöket is uraim, a kik érdé nei megtisztelése vé­dett gyűltek ez asztal köré. Éljen Tóth Lőrincz! Éljenek vendégeinkI“ Gyulai toasztja után Szász Károly majdnem télóráig tartó beszédben az ünnepelt érdemeit so­rolja fel, mint a kinek tiszteletére a főváros színe java összegyűlt, hogy a törhetetlen buzgó- ség kiváló képviselőjét ünnepelje. Jókai kiindulva abból, hogy az előtte szólók, a mi Tóth Lőrincz bokros érdemeit illeti, letaroltak előtte mindent, részére, úgymond más nem maradt hátra, mint bű­neiről emlékezni meg, s egyik bűne az, hogy ő Jókait költővé lenni elősegité, kiadván első versét. VEGYES HÍREK, — A magyar kir. honvédelmi minisz. terium a honvédcsapatoknak az ország összes raktáraiban elhelyezett, több mint ió millió forint­nyi értéket képviselő ruha-, fegyver- és egyéb felszerelési készleteit legközelebb az Első magyar általános biztositó társaság és a Foncière, Pesti biztositó-intézet két hazai társulatnál egyenlő rész­ben 10 évi tartamra biztosította. — A tűzoltók majálisával már évek óta végzetszerüleg esős, borús, zimankón idő van összekötve. A f. hó 14-én rendezett majálisra a leg- zordonabb idő borult. Azt hitte volna pz ember, hogy ilyen zord időben senki sem fog részt venni e mulatságon; de részint az ifjúság szórakozási vágya, részint a derék tűzoltók iránti rokonszenv következtében a délutáni órákban megnépesedett a szemerjai erdő. Csenglek a poharak, harsogott a zene, az egyházi dalárda szép dacait viszhan- gozták a bérezek; az ifjúság fáradhatatlanul tán- czolt. A Csinádi Lajos által rendezett „kakas lö­vés“ jó időtöltést szerzett, az első kakas úgy ki­állotta a csatát, mint egy bosnyák hős, csak az ötvenedik lövésre esett el. Ajánljuk derék tűzol­tóinkat a közönség szives pártfogásába. — Körözött körjegyző. Vaska István, Nyén, Bodola és Márkos községek körjegyzője, hivatalos hatalommal való visszaélés és csalás büntette miatt vád alá helyeztetvén, Segesvárról, hol utóbb tartózkodott, megszökött. A sepsiszent­györgyi járásbíróság most körözted-— Albrecht főherczeg Herczeglakon. E hó 14 ikéről írják Herczeglakról: Ma délután Albrecht és Frigyes főherczegek és Izabella fő- herczegnő kívánatára a környékbeli magyarok és sokaczok bemutatták nemzeti tánezukat. A főher- czegeken kívül jelen voltak Montenuovo herczeg nejével, b. Piret főudvarmester, gróf Herberstein szárnysegéd, Thun grófnő udvarhölgy, Peczel főis­pán, Sey és Mayer szolgabirák, úgy az összes uradalmi tisztek. Nagyszámú közönség volt jelen. A csárdást a mohácsi czigányok zenéje mellett vá­logatott bezdáni magyar párok, a leányok piros papucsban, a kólót dályoki sokaczok s a leányok bizarr nemzeti öltözetükben, dudaszó mellett jár ták. A csárdás kezdetével a főherczegek, Frig y es főherczégné, Montenuovo herczeg nejével, s az ud­vari kiséret a tánezosok közelében foglaltak helyet s rendkívüli érdeklődéssel nézték a tűzzel járt csár­dást, melyet többször ismételtettek és maguk is láthatólag táncz-mozdulatokkal kisértek. A tán- czösnök közül többeket magokhoz s ólitottak, és velük leereszkedőieg beszélgettek, E:ek után Al­brecht főherczeg vezetése alatt a m a ebédre meg­hívott vendégek a minta tehenészetet tekintették meg. Nagy érdeklődéssel nézték a gyönyörű shor- torni és hollandi x/.±, Va» 3U és egész vér állató kát. A souper alatt a mohácsi czigányok magyar darabokat játszottak. Albrecht fhg Sey szolgabiró Ferencz József rendjelére megjegyezte, hogy: „Ezt ö.i a mohácsi árvíz alkalmával érdemelte ugye?“ A tegnapi misén, melyet Urai baáni esperes mon­dott, Izaoella főherczegné udvarhölgyével, a mai misén pedig a főherczegek s kiséretök és az ösz- szes uradalmi tisztség voltak jelen. — „Krokodil a Tiszában“, ezt a hirt ter­jesztették Szolnokon és a hírlapok is közölték; pedig csak a városkapitány ijesztőül találta ki a gyermekek ellen, hogy ne fürödjenek a Tiszában. A berlini egészségügyi kiállítás palo­tája f. hó i2 én leégett. A tűz 7 órakor kezdő­dött s a rettentő szélvihar óriási mérvben felkor­bácsolta a lángokat, úgy, hogy egy óra alatt az egész palota leégett. A kár több millióra megy s egy része által tiz biztosító-társaság károsittatik. Mivel a tárgyak nagy része még nem volt kicso­magolva, a kiállítók is károsodnak. Nehány veres- keresztkocsi is elégett s általában a városi vasút­ról jobbra eső tárgyak, tehát a kiállítás 9O°/0-a elpusztult. A tegnapelőtt létesített vízvezeték tönk­rement. A magyar kiállításból a közoktatási s ke reskedelmi minisztérium (gyógyvizek), orsz. téboly­da, Budapest, Szeben, dr. Fodor s Rózsahegyi, Sáxlehner.Mattom, Dobos, Hacsek, Knuth, Strausz, Stager, Brettner, Iianz és Lories, Feszi, Kempe- len, Liebermann s a margitszigeti felügyelőség kiállításai, tehát csaknem az£egész megsemmisült. Óriási embertömeg volt az uczákon, a lovasrend­őrök sem tudtak rendet csinálni. Már eddig 16 em bér elveszését konstatálták. — Hazajáró lélek. Hobják György elment módot keresni az alföldi Kánaánba. Időközben egy hullát fogtak ki a Hernádból, s rokona és a falubeliek a hullában Hobják Györgyöt ismer­vén fel, szokott jajgatások között eltemetették énekszóval. Az abaujmegyei árvaszék a kassai járás szolgabiráját bizta meg; a hagyaték rendbe­szedésével. Bodnár Ernő segédszolgabiró meg is jelent s egy pluszt talált az érdekeltek között „Hát kend kicsoda?“ „En Hobják György vágyom.“ „Hisz kend meghalt?“ „Nem haltam meg, kérek, s nem is engedek, hogy enyém vagyokája meg­oszoljon.“ „Már pedig kend meghalt, mert az irás mondja.“ De bizony kitűnt, hogy az élő Hobják a valódi a másikért hiába fizettek a rokonok te­metési taksát. Nem is akarta a falu sokáig befo­gadni a hazatért Hobjákot, — hazajáró léleknek gondolata. A segédszolgabiró mit tehetett egye­bet, jelentést tett az árvaszéknek, hogy halassza el a hagyaték tárgyalását, mert az örökhagyó él és jó egészségnek örvend. — Feldúlt sírok. Szolnokról írják : Egy a halottak iránti kegyeletet lábbal tapodó hallatlan, eset tartja jelenleg az egész várost lázas izgatott­ságban. E hó 12-én tették itt ugyanis nyugalomra Kapusy Mihály háztulajdonos és építési vállalkozó hült tetemeit. Ez alkalommal megfizetett helyen külön sírboltot emeltek számára oly helyen, hol csak hónapok előtt eltemetett holttestek feküdtek, A sírásók az utasításhoz híven a helyszínén levő sírokat feldúlták, a még ép koporsókat, feloszlás­nak indult holttesteket, ruhafoszlányokat kidobál­ták a sir szélére s ily módon 10 — 16 egyén sírját rombolták szét. Mikor az esetnek hire terjedt a városban, a vallási érzületében megsértett nép szá­zával tódult a sirrombolás színhelyéhez, hogy a hallatlan asetről magának meggyőződést szerez­zen. Midőn látta, hogy a hír való, hangos zúgoló­dásban tört ki a tömeg, azok, kiknek övéik sírját feldúlták, sírtak és jajveszékeltek, általános volt a panasz a pap, az előljárósg és a kapitány ellen, kik ezt állítólag megengedték. — Eugenia Császárné Emsben. III. Na­poleon özvegye Elszász Lotharingiát, a lefolyt franczia-porosz háborúk szomorú emlékű színhelyét gondosan kikerülve, Párisból Belgiumon át e hó 6-án délben az emsi fürdőbe érkezett, hogy ott töltse a Fürdő-évad egy részét. Lakást a Petita Elysée villában vett. Kíséretében vannak Le Bre­ton Bourbnkiné asszony és Piennes marquis. A volt császárné Pierrefonds grófnő név alatt íratta be magát az idegenek lajstromába. — Távlovaglás Madridba. Legközelebb­ről létesülni fog Bécsben a Franzke által terve­zett távlovaglás Madridba. A lovaglás időtartama 24 napra van tervezve, 12 — 12 mértföld napi úttal. E megállapodás értelmében a lónak oly állapot­ban kell a czélhoz beérkeznie, hogy a lovaglás esetleg tovább is folytathátó legyen. A távlovag­lásra kijelölt ly a „Fecske“, egy gesztenyebarna, hatéves, tizenöt markos magyarországi kancza, mely már négy hét óta van idomitás alatt. Az út Semmering, Villach, Pontaffel, Pordanone, Trevi­so, Mantua, Piacenza, Portona, Savona, Brignol- les, Lunell la Ville, Beziéres, Perpignan, Pulg- cerda, Barbostro és Saragossa állomásokén megy keresztül. Annak idején értesíteni fogjuk olvasó­inkat az érdekes távlovaglás kimenetele felől. — Az aquincumi ásatásak. Torma Ká­roly e hó i-én újból hozzá kezdett Ó-Budán az aquincumi ásatásokhoz, illetve az amphitheátrum kiásásának folytatásához. Első sorban eltávolíttatta a falakról a földet, szalmát és deszkákat, melyek­kel a műit évben, az ásatások befejezésekor, azokat betfödték. Azután megvizsgálta a kiásott részt, nem eset-e barmok a tél folyamán nagyobb kár és annak állapotát kielégítőnek találtak. A belső terek kitisztítását a napokban fejezték be s öss/esen 506 köbméter kőtörmeléket távolítottak el onnan. A mérnöki hivatal által eszközölt talaj­víz levezetési munkálatok a nagybecsű régiséget biztosították a nagyobb mérvű rongálások ellen. Torma most az amphitheatrum utolsó részletének a „csigadomb“-nak feltárásához fog, melyre a kor­mány múlt évi dotatiójából még 1200 frt áll ren­delkezésre. F.z a munka körülbelül 2 — 3 hetet fog igénybe vonni. Ezután Torma a Papföldön foly­tatja, a múlt évben Hampel József által megkez­dett casztrum ásatását, melynek nagyobb részét még az idén kiásatja. A papföldi ásatásokra a kormány tudvalevőleg erre az évre semminemű dotatiót nem adott s azt kizárólag a város által megszavazott 3000 írtból fogják végezni Torma aránylag igen csekély tiszteletdijért váhilta el a munkálatok vezetését. A közönség már is nagy számban látogatja az ásatások színhelyét, daczára annak, hogy az ó-budai közúti vaspálya végállo­másától a rendes omnibusz-menetek még nem indul­tak meg s ezek csak a jövő hó elejétől fognak közlekedni. —- Előfizetési felhívást vettünk a követ­kező helyesirástani és nyelvészeti munkára: „A magyar batürendszer egyszerűsítése. 22. ábra és 25. kömetszetü mintalap melékletével. Irta: Bor­sodi Szilágyi Dezső.“ A folyó évi deczember hó folyamán mint egy 15 — tó ívnyi terjedelemben meg­jelenendő munka előfizetési ára: 2 frt, mely jövő hó végéig szerzőhöz: Budapest, Milsi-utcza, 22. , sz. küldendő. Bolti ára magasabb leend.

Next

/
Oldalképek
Tartalom