Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-02-26 / 17. szám
— 67 „Tisztelt Önképzőkör ! Nemes ifjúság ! Nincs szebb, kellemesebb jelenség a társadalmi életben, mint ha az „ifjúság oly téren mozog, mely őt leginkább megilleti; mint ha jelét adta szellemi tevékenységének s munkálkodása által bebizonyítja azt, hogy nem érzi magát elválhatla- nul az anyagi világhoz kötve, hanem képes a mindennapi élet légkörén felül emelkedve, a szellemiekben is gyönyörűségét s lelkének éldeletét feltalálni. Ilyen értelemben szivem legtisztább örömével üdvözölöm községünk, ifjúsági önképzőkörét“, mint a mely több év folytán tanúságát adla annak, hogy nemesen tud érezni, s hogy lelkében egy hizonyos szükség-érzet él, mely őt a mindennapi élet kérdései mellett — magasabb, szellemiebb javak megszerzésére is ösztönzi. Állításomnak igazolásául szolgál e mai nap ; mert hisz’ ezen „ifjúsági önképzőkör“ kebelében született meg a dicsérendő eszme : hogy a mai napon — mint hazánk koszorús költőjének — a külföld által is ünnepelt írónak — Jókéi Mórnak születés napján — az Ő tiszteletére egy diszgyü- lés tartassék. Nemes ifjúság! A mi szép és nemes valaha létrejött a társadalmi életben; a mi üdvös és jótékony eszme szétáradt az emberiség között, azt mind nem az anyag bálványozói, a földhöz ragadt bölcsek hozták létre : ha íem létrehozták a szellemnek bajnokai, azon istentől különös képpen kegyelt bajnokok, kik szellemüknek világával bevilágították a setéiben tapogatózó embe riség ösvényét. Ok a hirdetői a társadalmi életben az erénynek, az igazságnak, a becsületnek, a hálának, a haza-, ember- és baráti szeretetnek, ezen sarkalatos erényeknek; és viszont ők az üldözői, kérlel- hetlen ostorozói a bűnnek, hazugságnak, hálátlan Ságnak, gyülölségnek, rágalmazásnak, a hazaárulásnak, az önkény és a zsarnokságnak ; s hiszem, hogy ha valaha az emberiség között örök béke jövend létre s szebb arczot ölt a társadalmi élet s nem kell mindenünnen egy-egy keserű falatot vinni haza szánkban : a jutalom nem másé, mint ezen fenkölt szellemű bajnokoké, ezen világitó sző- vétnekeké leend. Kik legyenek ezek, ezek az emberiséget örök hálára kötelező nagy szellemek? Talán a törvényhozó, ki bölcs törvényhozásával intézkedik, hogy a társadalomban béke és rend legyen? avagy a törvények végrehajtója, ki nem engedi hogy a bűn a maga büntetését, az erény a maga jutalmát ki ne nyerje? Egyik sem! Hanem azok lesznek a nagy jutalomra érdemesek, a kiktől maga a törvényhozó és végrehajtó is nyerte közvetve inspirálóját, hogy az egyenes útról el ne tévedjen; -- azok lesznek, kik tudományukat nem emberektől nyerték, hanem mintegy isteni kijelentésképen szállt beléjök, hogy az emberiséget vele boldogítsák. Azok lesznek a — költők. Es nekem úgy tetszik, hogy ma, midőn az ilyefalvi „ifjúsági önképzőkör“ azon fenkölt szellemű bajnokok egyikének, az ünnepelt költőnek, Jókai Mórnak születésnapján az ő tiszteletére disz- gyülést tart: egyszersmind az ilyefalvi ifjúsági önképzőkör a nagy költő által örökbecsű müveiben hirdetett nagy, nemes és emberiség boldogító eszméinek ünnepét is üli ; vagy más szóval : az ő müveiből merített szép és nemes eszméktől áthatva és azoktól mintegy átnemesülve, mutatja be ma tiszteletteljes hódolatát a nagy költőnek. En azt hiszem, hogy ez igy van ; én hiszem, hogy ez a jövöbeu még mindinkább igy leend, á mit adjon is a kegyelemnek istene! Es adja a ke gyelemnek istene, hogy a nemes eszmék hazánk ifjúságát mindinkább áthassák, hogy a nagyoknak az ifjúság szivében kivivott eszméik győ- z e d e 1 m e legyen emlékjelök. Es most még egyszer üdvözölve a nemes ifjúságot és üdvözölve a t. vendégeket, felköszöntöm jelen ünnepélyünk tárgyát : adja isten, hogy Jókai Mór, Magyarország koszorús költője, a társadalmi magasztos eszmék fenkölt szellemű hirdetője, körünknek nagyrabe- csült pártfogója — a magyar haza és nemzet anyagi és szellemi felvirágoztatására soká és boldogul éljen ! hogy boldog legyen ő, ő általa mi és mi általunk a haza. Éljen Jókai! Éljen a haza!“ Az elnöki beszédre a közönség szűnni nem akaró éljenzésben tört ki, melynek lecsillapultával az egesz beszéd — a mai nap emlékére — jegyző - könyvre vétetni határoztatott. Telegramm Jókaihoz. A lelkesült éljenek megszűnte után elnök bejelentette, hogy az ünnepély tárgyához — mai napon következő táviratot menesztette : „Ilyefalva, 1882. febr. 19. Nagyságos Jókai Mór urnák, Magyarország koszorús költőjének — Budapesten. Ifjúsági önképzőkörünk mai napon, mint Nagyságod születés napján, becses személye iránti határtalan tisztelete kifolyásául diszgyülést tart. Ez alkalomból kérjük az egek urát, hogy drága személyét a haza és nemzet felvirágoztatására sokáig és boldogan éltesse. —- A kör nevében L. L., elnök.“ * Jókai élelrajza. Az ünnepély egyik kellemes részét képezte tek. Gál Károly titkár és munkás kör tagnak felolvasása, melyből hogy ünnepélyünket annál jobban megvilágítsuk — álljon itt egy részletecske : „Az a nagy férfi, t. kör! kinek homlokát megcsókolta a nemzet geniusa; kinek hatalmában van megolvasztani a köveket és felszántani a könnyeket, ki Magyarország költőjének — a halhatlan Petőfinek kortársa és szellemi testvére, ki lángeszével világosságot árasztott akkor, mikor Magyarország sötét volt, mikor mindnyájan egyenlők voltunk, mert rabok voltunk; ki szívvel, kedélyével mosolyt csalt ajkainkra, megolvasztá a fájdalom köveit lelkűnkben, felszáritá könnyeinket, ki megtanította a nemzetet hinni, remélni és szeretni; a 19-ik század egyik legnagyobb költője, az utánozhatlanság ragyogó tollú iró Jókai Mór, kinek ma 58-ik születésnapját ünnepeljük: született 1825-ben Rév Komáromban, hol atyja József ügyvéd volt. Elemi tanulmányait szülővárosában^kezd- te, folytatta Pozsonyban és Pápán, hol megismeri kedett Petőfivel, s hol mint tagja a kollegiumbeli önképzőkörnek az „Isten Ítélet“ czimü beszélyével pályázatot nyert“. Itt következnék Jókai irodalmi működése, melyre nézve utalom a t. olvasót-Teldi „Költészet irodalmára“, honnan felolvasó a felolvasott adatokat vette. Jókai ideál képe. Hogy az eseményeknek hü képét adhassuk, újból idézethez kell nyúlnunk, és pedig idézünk az ünnepély egyik kiemelkedő részéből, Kis Albert derék körtagunk felolvasásából. Ö igy ir: „1846—47-ben nagyon kicsiny gyermek lehettem, de mégis jól emlékszem reá, hogy öreg nagyapám egyiit akkori újságot kezében tartva, olyan jól eső mosolylyal monda: kár, hogy azt a Jókait nem hívják „Mókainak“, olyan kedves tréfával tud irni. Ez a név akkor megragadt a fejemben ... Es azután eltelt nehány év, midőn én is kezdettem szabadságot venni magamnak olykor egy-egy pillanatot vetni a regény világ bűbájos országába. Mikor kezembe vettem a „Varchonitákat“ „Halil Patronát“, „A Janicsárok végnapjait“, „Erdély aranykorát“, „A magyar Nábobot“, „Kárpáti Zoltánt“ : akkor már az a gyermekkoromban hallott név — a fejemből a szivembe költözött . . . Es mikor elolvastam az „Elátkozott családot“, „Po- tikai divatokat“, „Mire megvénülünket“, „Az uj földes urat“ stb : akkor egy csodálatos eszménykép alakult lelkemben a nagy költő személyéről, melyet kitűnő regényei hős alakjainak jellem vonásaival igyekeztem felékesiteni; s ekkor már nemcsak fejemben volt meg a Jókai neve, szivemben az ö nevének tisztelete: hanem egész valómat mondhatnám bizonyos rajongó szeretet foglalta el, mely őt előttem végtelen magasba emelte. Mert én mindég úgy képzeltem, hogy Jókai regényeinek hős alakjaiban saját egyéniségének, saját jellemének egy-egy vonását engedte előtűnni. Ezekből a regényekből alkottam én magamnak egy- egy ideális képet Jókairól; ezt kisértem meg a t. körnek ezúttal bemutatni.“ Ennyi az idézetekből. Ezután felolvasó saját képzelete által alkotott kép kiszinezése végett idéz Jókainak müveiből és feltünteti a tiszta szerelem, a felebaráti szeretet, a hazaszeretet, az igazi vallás tündöklő jellemvonását stb. De nem folytatom tovább; elég az, hogy a ki felolvasót figyelmesen végighallgatta, az megtanulhatta, hogy a regényt nem a meséjéért olvassák, hanem a bennök rejlő magasztos erkölcsi igazságokért, mely drága gyöngyök pedig Jókai müveiben minden lépten-nyomon tündökölnek. S igy müvei ép oly bátran olvashatók, mint akár a szt. biblia. Jókai sznYftliuftnyai. Ezúttal Petke Etelka és Gál Károly egy párbeszéddel a „Szigetvári vértanuk“-ból, Csusz Anna Jókainak egy „Prolog“-jával, Petke Jula „Anna keservéivel élénkítették ünnepélyünk tárgysorozatát. Nem szándékunk se kedvező kritikát, se ellenkezőt irni. Előadók körünknek évek óta fáracHhatlan szavalói s hogy ezúttal is mindnyájunkat elköteleztek: magától értetik. Dal. Gyermekeknek rendesen nem szoktunk köszönetét mondani, hanem ha jól viselik magukat, megdicsérjük őket. Ezúttal azonban a dicséret mellett szives köszönetét mondunk iskolás leánykáinknak, mert e szép ünnepélyhez oly valamit adtak, a mi nélkül annak szépsége sokat csökkent volna, t. i. dalt. Azért tehát köszönet nekik s köszönet jó tanitójoknak. Elnök indítványa. „Azt hiszem, hogy helye sen cselekszünk s voltaképen magunkat tiszteljük meg, ha a hazának azon nagyérdemű fiát, a kihez eddig is annyi szellemi kapocscsal voltunk hozzá kötve, még egy kapocscsal közelebb füzzük magunkhoz: ugyanazért indítványozom, hogy koszorús írónkat, Jókai Mórt az önképzőkör válasz sza meg jelen gyűlésén díszei nőké n e k.“ Az indítvány nagy lelkesedéssel fogadtatok s a kör megbízza elnököt és jegyzőt, hogy ezen határozatát mihamarább hozza tudomására az ünnepeknek . Induló. A férfi kar, mely ünnepélyünket egy „Hymnussal“ kezdte meg, most egy lelkes „indulóval“ zárta be ; s a szép közönség lelkében gazdagon — éljenek közt oszlott szét. * íme a Jókai-ünnepély rövid vázlatában. Elismerjük, hogy a férfi érdeméhez képest végetlen csekély, mit érte tehettünk. De él keblünkben a tudat, hogy százszorta nagyobb az, mit kifejezni nem tudtunk, de mélyen érzünk iránta : az, hogy ő soká és boldogul éljen! „Addig éljen, mig a honnak él!“ L ...................................s. V EGYES HÍREK. — A nöegylet álarczos fillérest élye, melyet hushagyókedden a városház nagytermében tartott meg, remekül sikerült. — Már 8 óra előtt gyűlni kezdett a közönség s 10 órakor egészen zsúfolásig megtelt a nagyterem, annyira, hogy a franczia négyeseket 100 párnál többen tánczolták. — A sűrűn hullámzó tömegben álarczosok is voltak láthatók, kik között egy pár csinos női maszk (mint mondják, Ilyefalváról jöttek) általános feltűnést keltett. Az álarczos fillérestély a 40 kraj- czáros belépti dijakon kívül még más kedvezménynyel is össze volt kötve. A mellékteremben ugyanis sültek, sütemények, hüsitő italok, válogatott pin- czeegyleti borok halmaza állott, melyeket fürge pinczérnők, alias nőegyleti tagok olyan kedélyesen árulgattak, hogy a „kinálatot“ vissza nem utasíthatta senki s a ki az asztalok mellé letelepedett, bizony nem is bánta meg; mert azok a 25 kraj- czáros adagok Ízletességben és mennyiségben csakugyan páratlanul állottak. A nöegylet ilyen „kosaras báljai“ rendesen sikerülni szoktak; ez alkalommal az elért sikert még fokozta a közönség teljes megelégedése és elismerése is azon körülmény felett, hogy nem verték nagy költségbe a publikumot, hanem kevés pénzért olyan ropogós mulatságot rögtönöztek Carneval urfi búcsúztatójára, a melynek még a reggeli órák is alig akarták végét vetni. A mint a hozzánk beküldött kimutatásból látszik, a 40 krajczáros bevételek meglehetős summára rúgnak. Bejött ugyanis 227 frt 15 kr; ebből leszámítva a kiadásokat, maradt tiszta jövedelem Ш frt 12 kr. A nőegylet választmánya lapunk utján mond köszönetét a városi tanácsnak, mely a nagytermet díjtalanul volt szives átengedni, Csutak János kereskedő urnák, ki az étterem számára az edényeket ingyen szolgáltatta s a szives adakozóknak és felülfizetőknek, kik jelentékenyen hozzájárultak a jövedelem emeléséhez. (Ezek névsorát jövő számunkban fogjuk közölni. Szerk.) — Kimutatás a háromszéki háziipart s iparos szakoktatást terjesztő székely egyesület által folyó februárhó 18 án rendezett álarczos táncz- vigalom jövedelméről. Bevétel: Belépti dijakból 329 frt 30 kr, felülfizetésekből 49 frt 90 kr; összese n 379 frt 20 kr. Kiadás: Zenéért 65 frt, világítás 4 frt 74 kr, fűtés 4 frt 40 kr, szolgaszemélyzet ellátása 3 frt 78 kr, álarczokért Brassóba kiküldött bizottság költsége 7 frt, különfélékre 5 frt 24 kr, pipereasztal felszerelésére 2 frt 32 kr, nyomtatványokért 24 frt, tisztogatásra 8 frt, sürgöny Kézdi Vásárhelyre 64 kr, portásnak bére 1 frt 50 kr, bálengedélyezésért bélyegre 1 frt, álar- czosnak szállás 2 frt, Budapestről Szentgyörgyre sürgöny dij 58 kr ; összesen 130 frt 20 kr, mely- összeget levonva a bevételből, marad tiszta jőve d e 1 e m 249 frt. — Felülfizettek: méltgos Potsa József 8 frt, Künle József, Málnásiné urassz. 3—3 frtot. Bodor Domokos, Imecs Jakab, dr. Antal Mihály, Liszer Zsigmond, Blaskó József, N. N. 2—2 frtot. Gróf Bethlen Károly, gr. Bethlen Pál, gr. Bethlen Béla, Szabó Sándor, Mátyás Zsigmond, Német Márton, br. Räuber István, Bernstein M., Tisch János, Szász Izsák, Bogdán István, Kelemen Eajos, Nagy Károly ügyvéd, Benedek János, Hauser Zsigmond, László Mihály, Kupferstich Jakabné, Kupferstich Józsefné, Fülöp János, Henter Béla, Kiss Dénes; ’’Gyárfás Lajos, Bögözi István 1 — 1 frtot. Nagy Józsefné 50, Wertheim Jakab 40 krt. — At. felülfizt'tők, valamint a nagyérdemű közönség fogadja a szives pártfogásért a legszivé- lyesebb köszönetünket. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. február 25, A rendezőség. — A sepsi-szentgyörgyi I. temetkezési egylet f. hó 12-iki közgyűlésén felolvasott titkári jelentés beküldetett hozzánk, melyet azonban nagy terjedelme miatt nem közölhetünk, hanem az egylet tevékenységére valló alábbi adatokat szívesen megemlítjük. E szerint az egyletnek a szerencsés újjászervezés óta van jelenleg 340 fizető tagja, kik után minden egyes haláleset után bejött 68 frt ; a künnlevő követelések behajtására, illetőleg biztosítására nézve eredményes lépéseket tett az igazgatóság, igy például Lukács Dániel, volt pénztárnok a nála maradt 919 frt 22 krajczárnak részletenként leendő törlesztését már megkezdte; a Jó- zsiás Ferencznól lévő 553 írtból azonban csak 50 irt 28 kr. .fizettetett be, mivel ennek halála után a többi részét az örökösök megtagadták. A volt elnök szintén 254 frt megfizetésére kötelezte magát, de eddig a részletfizetéseket nem teljesítette. Ezen hátralékok biztosítására a törvényes intézkedések megtétettek. Az egylet alapszabályai elkészíttetvén, felsőbb megerősítés végett Sepsi-Szent- györgy város tanácsához benyújtanak^ Sajnálattal konstatálja a titkári jelentés, hogy választmányi gyűlést a tagok részvétlensége folytán csak egyet lehetett tartani. Igen meleg hangon fejezi ki végül elismerését az egylet derék elnökének, bábián Györgynek, ki halmozott teendői daczára is oly lelkiismeretes buzgósággal vezettte az egylet ügyeit; köszönetét mond Grósz Józsefnek, ki fáradhatatlan tevékenysége által tetemesen szaporitá az egylet tagjainak számát.
