Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-10-01 / 79. szám

— 314 — talanságától, valamint a Romániában igen gyak­ran előforduló olyan esetektől, mikor a munkások ott fizetésök kiszolgáltatásánál tetemes megrövidí­tést szenvednek. A helyes eszme érvényesülését annál óhajtandóbbnak tartjuk, mert az anyagi te­kintetek mellett erkölcsi oKokból sem helyesel­hetjük, hogy a hazai érdekek háttérbe szoruljanak a külföld miatt. Hatalmas tényezők a többiek kö­zött a közegészségügy- és a fajfentartás kiáltó követelményei is. Belföld. A közös miniszteri tanácskozások eredményei felől a félhivatalos értesítések szerint több függő­ben levő közös ügyre nézve végleges határozatok hozattak s az 1883-ik évre szóló közös költségve­tési előirányzat véglegesen megállapittatott Ez elő­irányzatban szerepel a megszállási hitel is, melyre nézve a „P. N.“ azt közli, hogy a kormány újabb póthitelt is fog kérni. Ez előterjesztések tárgyalása czéljából a delegácziók október 25-ére fognak Bu­dapestre egybehivatni. A közlekedésügyi tárcza betöltése ügyében az alkudozások Csáky Albin gróffal — a „P. N.“ ér­tesülése szerint megakadtak. A félhivatalos jelen­tés is azt mondja, hogy a betöltés iránt határozat még nem hozatott, és igy a kombinácziók újra megindultak. Elsőbben ismét Tisza Lajos nevét hoz­ta kombiuáczióba, de miután az előbb nevezett lap értesülése szerint jelenlegi állását ő sem hajlandó elhagyni, a miniszterelnök ifjabb Szögyényi Lász­lót kínálta meg a megüresedett tárczával. Ez csak nemrég neveztetvén a közös külminiszteriumba osz­tályfőnöknek, hol jól érzi magát, a diplomácziai pályát elhagyni vonakodik, s minthogy bajos lenne helyére más jó magyar embert találni, ezen kom- bináczió is elejtetett. Jelenleg Péchy Tamás házel­nök visszahivatása a közlekedésügyi minisztérium élére terveztetik, korántsem bizonyos azonban, hogy e terv is sikerüljön Lönyay János mármarosi főis­pánt, kiről régebben szó volt, várják a fővá­rosba; ő, valamint Ivánka Imre már korábban ki­jelenték, hogy nem hajlandók a minisztériumba be­lépni. Közlekedési államtitkár minden valószínűség szerint Táborszky Kálmán miniszteri tanácsos fog lenni. A debieczeni reform, zsinat módosított hatá­rozatait a közoktatásügyi miniszter előterjesztése folytán ő Felsége a király — a hivatalos lapban megjelent legfelsőbb kéziratában — időlegesen jóvá­hagyta s megengedte, hogy a zsinat által megálla­pított egyházszervezeti javaslat, illetőleg egyházi törvény végleges teljes szövege annak elkészülte után jóváhagyás és szentesítés végett eléje ter- jnszthessék. Külföld. A Bosznia llmezotrovTia nnnekUlásíira vonat-, kozólag többször merültek tel hírek és fehevések- melyek többnyire mindig alaptalanoknak bizonyul sek által keiesitülvitték azt a nevetséges határo zatot, hogy a pápa ezentúl — csalhatatlan. Kár, hogy a mi IX. Piussal történt, nem ez­előtt ezer évekkel történt. Hol állana mostan Európa ? Bátorkodtunk, a mennyiben tőlünk telhetett, bizonyítani azt, hogy isten és lélek nem költészet ; bizonyítottuk továbbá, hogy a vallás a lelki tehet ségének s az úristen elismerésének kifolyása = Érintettük a keresztyén vallást és fájdalom, ez a magasztos Krisztus tana az, melyet a pápák’Euró­pa kárára s ők és az uralkodók a haladás, vagyis az emberi lelki tehetség kifejlesztése ellen felhasz­náltak. Röviden tárgyaltuk a reformácziót is, melylyel az uj kor kezdődik s ez, a sajtó s a leg­újabb időkben a franczia enciclopedisták voltak az irányadók az európai haladásnak A hogy Európa a középkori rozsdát magáról lerázta, s a papi, s uralkodói békókat ketté törte, rövid 365 évek alatt oda jutott, a hol most áll, — ez egy oly haladás, melyhez hasonlót nem lehet felmutatni. Lukíics Károly. ^SУ kép története. 1862-ben Meissonier azt a megbízást kapta Napoleon herczegtől, hogy bizonyos utasítások szerint készítsen egy képet. Meissonier megfelelt megbízatásának és megfestet­te ama híressé válc nagy és mégis kicsiny műre­meket, mely egy négyszöglábnyi területen I. Na­póleont ábrázolja szürke köpenyeghen és szürke lovon, fenyegető szürke esőfelhők alatt. Hat évvel utóbb megvált a herczeg képétől s 25000 frankot kapott érte Henry Walíistól, ki a kis képet nem­sokára Ruskinnak adta el iooguineért. 13 év múl­va az utóbbi a londoni képvásárra küldte a képet, hol ismét Wallis vásárolta meg hatszoros áron, az­az 6090 font sterlingen. Ez f. év junius 3-án történt; nehány nappal ezelőtt pedig egy dúsgazdag, je­lenleg Párisban elő egypomi 175000 frankon sze­rezte meg. tak. Újabban is szó volt róla, hogy Ausztria-Ma- gyarország a megállapított tartományokat okku- pálni készül, mit most egy berlini diplomácziailag jól értesült lap visszautasig mert bár elismeri, hogy a ké dést előbb utóbb el kell ugyan intézni, de ma még nem érett meg, s nem is valószínű, hogy az okkupáit tartományok államjogi viszonyai már leg­közelebb változást fognak szenvedni. Az egyptomi ügy rendezése még sok retortán fog végigmenni. Eddigelé csupán az a tény, hogy Angolország beleegyezett abba, hogy az egyptomi hadsereg wjjászerveztessék s a khevide Anglia be­leegyezésével e feladattal Baker pasát bízta meg, ki e megbízást el is fogadta. A porta azonban még csak alkudozási stádiumban van az angol kormány­nyal, s nevezetesen egy uj konvenczió merült fel, mely szerint a porta beleegyezésével a status quo lsgyptomban lényegesen megváltoznék, de a szul­tán surverainitása nem szenvedne csorbát Sem a portával való alkudozások tehát nincsenek még tisztában, de sokkal aggodalmasabbak azok a hí­rek, melyek Angliának a többi államokkal való megegyezése tekintetében közöltéinek. A „Times“ nyíltan tárgyalja, hogy a status quo ante helyre állítása Angliára nézve lehetetlenség, mert Anglia — úgymond — respektálni fogja m/.s nemzetek jo­gait, tie nem ismerhet el oly igényeket, melyek máris elégteleneknek bizonyult megállapodásokon nyugos/nak. Hogy mik értetnek e megállapodások alatt, azt nem tudhatni, de hihetőleg ezélzás akar ez len­ni, hogy Anglii az egyptomi ügy rendezésére egy­behívandó konferencziával nem sokat fog lörőani. Berlini diplomácziai körökben viszont az a hir van elterjedve, hogy Oroszország ragaszkodik a konfe- renczia eszméjéhez az egyptomi ügy rendezése vé­gett, mert Anglia követelésének teljesítése esetére a Dardanellák és Bosporus semlegesítését szándé­kozik indítványozni. Hogy az egyptomi kérdés még mennyire nincs tisztában, azt némileg igazolja az is, hogy az ok­tóberben összeülő delegáczióink elé nem. fog a kül­politikai viszonyokról kü ön jelentés bemutattni, hanem az i\ló e/.és folyamában oly felvilágosítások fognak adatni, melyeknek közlése megengedhető­nek mutatkozik. Egy bolgár lap monarchiánkról. Budapest, 1882. sztpt. 28. A „Nemere“ olvasóit érdekelni fogja bizony- nyal, mikép vélekednek a szlávok arról a mi vi­lágnak kikürtölt „orosz politikánkról.“ Megláthatja mindenki az alábbi kis közleményből, melyet ku­riózumból is jó lesz elolvasni, hogy milyen rette­netesen szeret bennünket a szláv faj A philipopoli „Mart ez a“ ugyanis a három egyhitü szomszéd uralkodó Rustsukban leendő ta­lálkozásáról c/ikkezve, ezeket Írja ; „Két szomszéd király látogatóba jön a bolgár fejedelemhez. Üd­vözöljük a két bolgár vendége*, s ámbár némi vi- szálkodások forognak fenn a dobrucsai bolgár egy‘ ház és iskola miatt, valamint a szerb-bolgár hatá­ron is többször félreértések fordulnak elő: mind­ennek daczára vendégeinket szívélyesen fogadjuk, s azt hisszük, hogy a fennérintett kérdéseket bé­kés és barátságos módon elintézzük. De más kér­dés, mely sokkal fontosabb ezeknél, megoldásra vár: ez a Duna kérdése. Véleményünket még a múlt évben nyiltan kimondottuk, s most ismételjük, hogy: nem szabad, hogy a szőke szép Duna osztrák-magyaroké legyen, Az idegen partokon ne legyen Ausztriának semmi felsőbbsége. Szabadság és semlegesség uralkodjék ott: minden állam ura legyen saját partján“ Ezek után áttér a bylgár lap Szerbia és Milán királyra igy okoskodva: amint hírlik, Milán király az oszt­rák magyar érdekeket védi, s mintha a szomszéd nagyhatalom szolgálatában állana, — kormányával együtt oly szerepet játszik, mely azt árulja el, hogy ő és kormánya nem is sejtik, mily veszélyes játé kot űznek, amidőn megengedik, hogy az osztrák­magyar kígyó a nyakuk közé tekerődzék. Mi azonban — folytatja e lap — nem hisszük, hogy az úgy volna. Nem hisszük, hogy a szerb kormány képes volna oly szláv- és oroszellenes politikát űzni. A szláv népik jól tudják, mi a desz- potikus járom, s ez reájuk nézve nagy szerencsét­lenség volna. A bolgár fejedelemnek nincsen szűk' sége, hogy e meredek és veszélyes utón haladjon és hogy a habsburgi monarchiával kaczérkodjék. — Mi követeljük a duna semlegességét, de csak úgy ha minden dunaparti állam teljesen független marad; ha pedig a Duna nem lesz a szlávoké, ak­kor mire való annak semlegessége is. Ily érzelem lelkesítse a három dunaparti ural­kodót; ily értelemben történjék a találkozás. A szerb király és a bolgár fejedelem kövessék a te kintetben a román király példáját, s ne hallgassa­nak a bécsiek, pestiek, vagy a berliniek tanácsaira, mert azok a szláv érdekekre nézve csakis veszé­lyesek lehetnek. Azzal fejezi be a czikket, hogy: „Timeo danaos et dona ferentes.“ Már hogy tőlünk van okuk az ipséknek félni, azt elhisszük; de hogy donumokkal, avagy csak szép szóval is mikor kecsegtettük őket, arra alig ha tudna feleletet adni a fenczimzett bolgár újság. Az eszéki nagy vasúti szerencsétlenség. Készletek a kuínsztróláról. Ma már konstatálnak tekinthetni, hogy a holttestek, melyeknek eredetileg egy waggonban kellett volna lenniök, időközben abból az ár által tovasodortattak. A waggon, melynek ajtai a leesés alatt be­csukódtak, mint már emlittetett, mindjárt a katasz- trópha után egy darabot leúszott a folyamon, né­hányszor megfordu t, mialatt az ajtók részben ki­nyíltak. A 854. sz. teherhajó kormányosa, Gaspa- rovits a waggont mintegy 300 méternyire elérte ; Gasparovies, ki hiteles tanuk vallomása szerint ak­kor már 5 embert mentett meg saját élete veszé­lyeztetésével, azzal a szándékkal ugrott az us?ó vag- gonra, hogy a tetejét bezúzza, de a kocsi fölfor­dult, alig hogy a bátor hajós rálépett s ő maga is csak nagy erőfeszítéssel menekülhetett meg. Gasparovits, bár igen jó úszó, a fölfordult vaggon által három perczig tartatott a vízben lenyomva s teljesen kimerülve szabadult ki onnan. A következő nap Gasparovits Barka huszár hadnagygyal ismét megkísértette a kutatást s ak­kor konstatáltatott, hogy a waggon ajtója nyitva volt s a katonák eltűntek A politikai hatóság rögtön táviratozott a drávai és dunai községek­be, hogy őrök által vigyázhassanak a netán le­úszó holttestekre, de eddig holttestek kifogásáról hir nem érkezett. A vétkes к ön jel mii ség bizonyítékai. Л vasúti hivatalnokok és alkalmazottak köré­ben a katasztrófát megelőzőleg pár nappal a leg­különbözőbb hírek keringtek így Steltzel osztály­mérnök a hid járhatóságára vonatkozólag állítólag a legnagyobb aggodalmakat fejezte ki, melyek azonban Réozey aligazgató azon állítása folytán, hogy a hid legalább két évig még bátran hasz­nálható, nem vétetik figyelembe. A gépész hir szerint már három nap előtt kijelentette, hogy a hídon át nem megy. Esküjére való hivatkozással, hogy tudniillik veszélylyel nem törődve a mozdonynál köteles maradni, kénysze- ritették arra, hogy a mozdonyt a hídon átvezesse. Azt, hogy a vonat személyzetéből senkisem esett áldozatul, azzal magyarázzák, hogy ezek a veszély tudatáuan mind készen álltak a menekülésre. — Hogy a társulat közegei mennyire veszélyesnek tartották a hidat, kitűnik abból is, hogy Schiller segédmérnöknek az volt feladata, hogy a hídon a vonat előtt haladjon s veszély esetén adjon jelt a megállásra Az egyik kocsinak kisiklását» kívül az egész vonatnak lezuhanását még az is akadá­lyozta, hogy a mozdony zuhanásakor a hátulsó kocsiknál gyorsan alkalmazták a fékezőt. A lefoglalt mérési jegyzőkönyvekből kide­rült, hogy a jármok utolsó megvizsgálása augusz­tus 26-án eszközöltetett. Normális körülmények közt ugyan havonkint a jármok csak egyszer vizs­gáltatnak meg, azonban oly körülmények közt, a minők nyolez nap óta fenforognak, ettől a szokás­tól el kellett volna térni. * A vizbefult katonák mind nötelenek voltak - többen azonban agg szülőiket segélyezték s ápol: gári életben őket eltartani lettek volna hivatva ; ennek folytán a vasutigazgatóság ellen előre lát­hatólag igen jelentékeny kártérítési keresetek fog­nak emeltetni. A megmenekültek is mind arról pa­naszkodnak, hogy pénzt vagy pénzértéké holmit vesztettek el a katasztrófában. Itt megemlítjük végül, hogy a katasztrófa ál­dozatainak emlékére a Dráva partján síremlék fog állíttatni, melyre Eszéken már megindították a gyűjtést Az alföldi vasút igazgatósága tegnap délután tartott ü'ésén azt határozta, hogy a megrongált hid helyén most uj fahidat nem fog építtetni, ha­nem egyelőre a létező hidat állíttatja helyre s egy­úttal tőle lehetőleg siettetni fogja az épülő vashid mentül előbb való előkészítését, hogy azzal a biz­tonság igényei teljes kielégítést nyerjenek. Ez el­határozásra döntő volt az. a körülmény, hogy az uj fahíd építése belé kerülne annyi időbe, mennyi alatt némi siettetés medett az uj vashid is elkészít­hető lesz. Földadó. Sepsi-Szenfgyörgy, 1882. szept. 29. let járt az országos kataszteri bizottság mi- nálunk is. Jöttünk, mentünk: száz forint. Ilyenforma hangokat hallottam jobbról balról, s kiváncsi voltam megtudni annak okát is. Tapo­gatóztam, kikérdeztem egyes emberek véleményét, hogy hát mit gondolnak : miért járt itt az a sok I

Next

/
Oldalképek
Tartalom