Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-09-28 / 78. szám

Az egyelőre inkább csak magán jellegű érte­kezletre — a dolog természetéből kifolyólag meghivatott a helybeli kir. erdőfelügyelő is, ki is részt vett tehát szintén személyesen abba. Az értekezlet elnökéül Imrich volkányi ev. luth, lelkész és országgyűlési képviselő megválasz­tatván, részint Zaminer Ede városi erdőmester és a megyei közigazgatási erdészeti bizottság alelnö- ke, mint a mai értekezletre felkért előadó, továb­bá Nagy Gyula királyi erdőfelügyelő részletesen megismertették és kifejtették egyfelől a törvény­nek ide vonatkozó intézkedéseit, másfelől a megyei közig, erdészeti bizottságnak — tudomásunk sze­rint — a közig, bizottsággal egyetértőig ez ügy­ben tett kezdeményezését is. E szerint t. i. még múlt végén készített a bi zottság a kir. erdőfelügyelőség indítványa folytán egy Szabályzatot, melynek értelmében a me­gyebeli erdőbirtokosok összes erdeiből (mintegy 125 ezer kataszteri hold) mindenek előtt erdő­rendezés szempontjából „Brassómegyei társulat er­dőbirtokosok szövetkezete“ czimén egy erdőrende­zői kerület képeztetnék, melynek élére szakértő munkavezetőül közösen választanának egy erdő- rendező főerdészt az erdőbirtokosok, a kinek külö­nös feladata lenne aztán : főleg a rendszeres erdő- gazdasági üzemterveket minden erdőbirtokra néz­ve a törvény értelmében elkészíteni és előterjesz­teni ; to vábbá a fennálló Utasítás értelmében meg­tartandó iQ—10 éves (időszakos) részletes gazda­sági terveket, és felsőbb jóváhagyás végett ezeket is a kitűzött időre és helyre előterjeszteni stb. A szabályzat azonban még mindez ideig nem érkezett vissza felsőbb helyről, holott az üzemter- vek elkészítésére előirt határidő napról-napra te­lik. Miért is elérkezettnek látszik tehát azon idő, hogy maguk az erdőbirtokosok is, saját jól felfo­gott érdekükből kiindulva, dologhoz lássanak és a kezdeményezést ez ügyben ők is tegyék meg már egyszer, annyival is inkább, mivel az erdő­törvény tudvalevőleg egyáltalában nem Írja elő azt, hogy az erdőbirtokos ki által és mi módon készíttesse el az üzemlerveket, hanem ezt egészen az erdőbirtokosok tetszésére bízza ; valamint az­tán az abból folyó következményekért is első he­lyen és kizárólag csakis az erdőbirtokost magát teszi felelőssé ; miből önkényt következik tehát az is, hogy bárminő határozattal fog is az erdőren- dezöi állást illetőleg felsőbb helyről leadatni a fel­terjesztett szabályzat, annak foganatba vételéhez mulhatlanul szükséges leend az is, hogy az erdő- birtokosok annak czélját, szükségét és hasznát először maguk is belássák és annak betöltéséhez részükről is hozzá járuljanak. Az értekezletnek tehát legfőbb czélja abban összpontosulna, hogy az abban részt vevő küldöt­tek úgy az elvvel mint magával a szóban forgó szabályrendelettel is megismerkedve s a felett né­zeteiket előlegesen is kicserélve, ismertessék meg azt otthon maradt küldőikkkel is és hívják fel őket arra, hogy legkésőbb jövő hó 31-éig jelentsék be a megyei közig, erdészeti bizottságnál tudás és bővebb tájékozás végett azt, hogy vájjon elfogad­ják-e az erdőrendezés czéljából is leendő társulás eszméjét a Szabályzatban kifejezett elvek és mó­dok szerint ? avagy valamely más módot szándé­koznak részökről követni az erdőrendezést ille­tőleg ? A társulás eszméje és egy közös erdőrendező főerdésznek állandó alkalmazása többek részéről hathatósan pártoltatok, már csak azon okból is, mivel sokkal valószínűbb, hogy a szóban forgó nagy horderejű és az erdőgazdálkodás egész jele­nére és jövőjére mélyen kiható munkálatok vég zésére valóban ügyes és szakavatott egyént fog­nak kapni az illetők, ha közösen s tehát jobban is díjazott állandó állomást szerveznek e czélból, s ezt eleitől kezdve közvetlenül a közig, erdészeti bizottság szakavatott ellenőrzése és hatósága alá helyezik, mintha mindenki külön külön maga lát az után saját módja és tehetsége szerint. I о vábbá kiemeltetett, hogy: ha egyetlen kéz­ben lesz az erdőrendezés összpontositva, ez eset­ben attól sem lehet tartani, hogy az üzemtervek esetleg oly módon és elvek szerint készíttessenek, melynek eredménye az lenne, hogy az egyes er­dőbirtokosok egymásnak veszélyes és káros ver­senyt támaszszanak erdei termékeikkel a fakeres­kedelem terén, és a miért tehát a jóváhagyás jo­gát biró hatóság kénytelen legyen esetleg viszsza adni egyikét, vagy másikát átdolgozás avagy mó­dosítás végett a benyújtandó terveknek. Meg lett magyarázva továbbá azon körülmény is, hogy a hétfalusi járási szolgabiróság területén fekvő erdők egyelőre számításon kívül fognak ha­gyatni, a mennyiben t. i. az ott fennforgó vitás kö­rülmények folytán azoknak rendezése és kezelése a birtokviszonyok tisztába hozataláig különös in­tézkedéseket igényeltek, melyek egy ideiglenes kezelő bizottságnak a szóban forgó szabályzatéval KÖrülbelől azonos elvek szét int történt szervezése folytán már a foganatosítás küszöbén is állanak. 1 ovábbá meglett ismertetve a szabályzat azon része is, mely az erdőtörvény 21., illetőleg 23. és 5°- §£?a* értelméből kifolyólag oly czélból lett szer­kesztve, hogy ha az erdők birtokosai nem tehetné­nek eleget önmaguktól, saját kezdeményezés foly­tán, külön-kiilön azon kötelezettségüknek, hogy a rendszeres erdőgazdasági üzemtervek szerint va­ló gazdálkodás czéljából megfelelő számú és, kép­zettségű szakértő erdőtisztet alkalmazzanak erdő­gazdaságunk körében fel fognak hivatni, illetőleg rá fognak szorittatni annak alapján „erdőgondnoksá- gok“-at alakítani, vagyis a törvényben megengedett ily czélu társulást ezen az alapon eszközölni. A több órán át tartott élénk eszmecsere után megköszönvén elnök az abban résztvetteknek a szívességét, azon óhajtással zárta be azt, hogy vajha maradandó és üdvös eredményt szülne az eszméknek ily módon megkisérlett tisztázása az it­teni erdőgazdasági állapotokra nézve, melyek t. i. hova tovább mind nagyobb jelentőséggel kezdenek bírni közgazdasági szempontból is e vidéken. K-y. — 311 — Az eszéki vasúti szerencsétlenség. F. hó 23-án I óra 54 perczkor az Eszékről Bécsbe indult vegyes vonat a fahid beomlása foly­tán a Drávába zuhant. A pilléreken nyugvó egy­szerű faszerkezetű hidat utóbbi időben igen meg­rongálta a szokottnál 330 ctméterrel magasabb viz állása. A Dráva rohanó hullámai annyira megin­gatták a pilléreket, hogy azoknak egy része a las­san, vigyázva haladó vonat súlya alatt óriási recse­géssel összeomlott. A mozdony, a málhakocsik és a két első személykocsi a Drávába estek s azon­nal elmerültek ; a többi kocsi — számszerint min­tegy 20 — szerencsére a kapcsok elszakadása foly­tán részint a hidon, részint a parton sérületleniil maradt és az utasok, nagyobbrészt katonák, meg­menekültek. A vonat a Boszniából hazatérő 15. huszárezredhez tartozó katonákat szállított, az első kocsikban kizárólag katonák foglaltak helyet és igy csupán ezek estek a szerencsétlenség áldozatául. Mikor a vonat nagyobbára katonákkal telve a magyar part közelébe érkezett, egyszerre hall­ható lett a híd ropogása és látható volt annak sü- lyedése. Ifj. Gregersen mérnök, az épülőfélben levő vashid építési vállalkozója és több munkás a hidon lévén, tüstént észrevették a veszélyes helyzetét és gyors elhatározással a Drávába ugrottak s úszás­sal mentették meg életüket. Erre lassan kezdetét vette a hid összeomlása, páni rettegést idézve elő. A mozdony és 5 kocsi — ezek közt két teherkocsi és egy katonaszálliló kocsi — a vízbe zuhant. Az utasok, nagyrészt ka tonák — feltörték az ajtókat, beverték az ablako­kat és mindent elkövettek megmenekülésükre. Egy huszárhadnagy egy kocsiajtót idejekorán felnyitva, ily módon 7 ember életét mentette meg Egy utász a bevert ablakon kiugrott, s a távirda sodronyok­ba kapaszkodva megmenekült ; többen, kik belees­tek vagy önkényt ugrottak a vízbe, későbben a men­tőcsónakokba vétettek fel. Az ilyenkép megmen­tettek valamennyien sérülést szenvedtek. Az egyik­nek oldarbordái zuzattak be, a másiknak az egyik füle szakadt le. Már kétségbevonhatlanul meg van állapítva, hogy a katasztrófának huszonhét személy esett ál dozatul; a 74 huszár közül teljesen ép csak 14 ma­radt. A holttestek egy része a vasúti kocsik rom­jai közül bizonyára előkerül ; sokat azonban a fo­lyó rohanó árja ragadt magával. Bebizonyított tény, hogy a gerendák korhadtsága volt első és főoka a szerencsétlenségnek s ezért a vasutigazgató ág eljárása a legszigorúbb elitéltetésben részesül. Ma már nagy erővel megkezdték a romok eltakarítá­sát s készületeket tettek a vizbe zuhant kocsik ki­emelésére. — A hid kiigazítása hosszú időt fog igé­nyelni ; vasúti hid gyanánt azonban nem fog többé használtatni. Nagy számmal érkeztek a fővárosból hivatalos személyek, vasúti közegek, szakértők, hir- laptudósitók. Egész nap temérdek közönség nézte a katasztrófa szomorú nyomait. A felháborodás és megbotránkozás általános. Evek óta csak halábjedelem közt haladtak át az utasok ezen a hidon. Mindazáltal csak az idén szánta magát rá az alföldi vasút, hogy vashidat épit, de elmulasztotta azt, hogy addig is a fahidat jó karban tartsa. Egész határozottan követelik az alföldi vasút haladéktalan államosítását és a vétkes mulasztást elkövetett egyének példás megbüntetését. Konstatáltatok, hogy a hidanyag rothadt, szakem­berek apodiktice állítják, hogy a pillérek alá vol­tak mosva. Noha több hajó volt a közelben, egyet­len egy sem vett részt a mentési munkában, mely csónakok segélyével eszközöltetett. A lezuhant ko­csik emelőgépekkel fognak felszínre hozatni. — Ugyanazon bizottság állítása szerint, mely hordké- pesnek nyilvánította az összedült fahidat, a kocsi- hid nincs veszélyeztetve. Eszék, szept. 24. Az elveszett 26 huszár egyikének sem került meg a holtteste. Ma délután, a mennyiben a Drávának sebesen rohanó árja meg­engedte, csolnakokon közeledtek a vízből némileg kilátszó vaggonok felé s azokat úgy a hogy, erős kötelekkel egymáshoz s a hid megmaradt részeihez kötözgették, hogy a folyam el ne vigye. A wag- gonok azért látszanak ki, mert ép azon a helyen a hid főjármainak közelében kis zátonyféle van. A vi/be csüngő málhás waggonba merész hajósok életök koczkáztatásuval bemásztak s több málhát kihoztak. Burka huszárhadnagy a vízből kilátszó waggonokat csákányokkal megvizsgáltatta. Egyet lenegy holttestet sem hoztak elő a csákányok. Az igaz, hogy nem minden waggonhoz leheteitt férni s a csolnakok ingadozása folytán a csákánydobás igen bizonytalan volt. Mi is kotorásztunk csákány­nyal egy waggonban, de a csákány puha tárgyra sohasem akadt, mindig deszkába ütődött. Ebből so­kan azt következtetik, hogy a holttesteket á viz a waggonokból már kimosta és tovább vitte. Ha e feltevés való volna, alkalmasint már partra vetett volna egy-két hullát a viz. Hogy tegnap a kime­nekülés mily nehéz lehetett, képzelni lehet abból, hogy épen a szakadás irányában oly erős a viz sodra, hogy csolnakunkat, amint a waggonoktól visszatértünk, pár száz méternyire leragadta ma­gával. A vizbefult huszárok névsora a következő: Balogh Péter káplár, továbbá Bonyoczky, Barkó, Bérezik, Balog, Gyakas, Jobak, Kmecz, Kovács János és Mihály, Kupor, Molnár, Nagy, Orbán, Onofry, Oszinsky, Pruma, Bozsipanka, Szabó, Szar­ka, Szkiba, Tóth, Szalay, Vargha és Bállá tiszti­szolga. VEGYES HÍREK, — A királyi pár Gödöllőn. Az udvar élete Gödöllőn meglehetős egyhangú. A király reggeli négy órakor kell föl, kávét reggeliz, aztán két fogatos kocsin a babolai erdőbe megy cser­készni. Ő felsége rendesen 9 óráig szokott az er­dőben idő7.ni, s kiváló szerencsével pusztítja a szarvasokat, 23-án is 9 szarvast ejtett el. — Igaz, hogy van is mit pusztítani, mert a gödöllői erdő igen népes. — A szarvasaggancsokat kicsiszol- tatja ő felsége s egész gyűjteménye van az általa elejtett szarvasok agancsaiból. 9 órakor visszatér a kastélyba, ekkor dolgozó szobájába vonul. A király rendkívül pontos és szorgalmas. A kabinet- irodában soha sincs restantia. 11 órakor , egyszerű dejeuner van ; délután ismét vadászni megy s este 7 órakor van az ebéd. q órakor a király lefekszik. Lefekvés előtt megállapítja a holnapi programmját és attól egy hajszálnyira se tér el. 23-án reggel 4 óra előtt 5 perczczel jelentették ő felségének, hogy a kocsi készen van О felsége megnézte órá­ját és azt mondá. hogy még van idő, s pont 4 óra­kor szállt a kocsiba. A királyné ő felsége kevés­bé rendszeres. Nála az órák nincsenek oly ponto­san meghatározva. Ha jó kedvében van, akkor töb­bet szokott lovagolni, s van olyan nap, mikor 8—10 lovat is kifáraszt. Napjait lovaglással, tornázással, kocsizással és sétálással tölti. ígéri kedveli a ku- tya-falkát is, m-lybm mnden egyes kutyafaj kép­viselve van. Ö felsége mindennap délután maga szokta megsétáltatni a kutyafalkát is, s nagyokat kaczag, ha az ebek összemarakodnak. — A görgényi vadászatok nem valami fényes eredménynyel indultak meg. Három hajtás tartatott, de egy medve sem került lövésre. A va­dászatot udvari ebéd követte. Mi a vadásztársa­ság br Kemény Kálmán által rendezett vadásza­ton vesz részt. A trónörökös pár október 2-áig lesz Görgényben. —- Jókai Mórt komáromi tisztelői tudvale­vőleg egy művészileg készített tulipántos ládával lepték meg. Jókai az ajándékot a következő, Mol­nár Ádámhoz, mint a Jókai-ünnep volt rendező bi­zottsági elnökéhez intézett e soraiban köszönte meg : „Kedves barátom ! Most vettem át a tulipán­tos ládát, s azóta egyebet sem csinálok, mint azt mutogatom. Ennél kedvesebb mü :mlékkel még nem találkoztam a világban Igazán remekben ké­szült munka! Asztalos, festő, rajzo’ó, fényképész, könyvkötő, lakatos mind igazi világtárlatba ki­tenni méltó remeket készített benne. A hozzá kö- tö t véghefetlen nagy szeretetről pedig, melylyel engem mindnyájan elhalmoztatok, nem is lehet pa­piroson beszélni. Azt talán élő szóval, de még in­kább (a hogy az én tehetségemtől telik) élő tet­tekkel lehet csak megköszönni. Kérlek, add át há­lás üdvözletemet mindazoknak, a kik ez emlék lét­rejöttének hozzájárultak ; ott fog az állani az Író­asztalom mellett, egy kincsesei telt láda : valahány­szor a kedélyem k'merül, ezt nyitom ki és megtöl­töm belőle! Isten áldása rajtad és szeretett szülő­városomon ! Budapest, 1882. szept. 3. Ölel igaz ba­rátod Jókai Mór.“ — Hosszú ősz lesz. Ezt jövendölik a ta­pasztalt gazdák azon körülmény folytán, hogy az orgonata s körtefa másodszor virágzik. Nagyiétá­ról pedig azt írják, hogy egy veres virágú vadgesz­tenyefa régi levelét elhullatván, uj hajtásokat, s eze­ken teljesen kifejlett virágot hozott. — A kataszteri országos bizottság kö­vetkező tagjai érkeztek ma Sepsi-Szentgyörgyre : Bittó Béniám, Kussevits Svetozár, Fejér Miklós, Bocskor An­tal, Móricz Yincze. Hanz Pál, Györgyevits Adolf, Be- nitzky Gyula, br. Kemény Endre, Simíts tábornok, Bo- dányi Mátyás, Lovag Ivits kapitány, Stoll Károly, Duka Marczel, Juranek Aurel, Filep Sámuel, Gaibl Rezső, Ivállay Aurél, Elekes György, Biró Lajos, Nagy Adolf. — Kilyén felel a város határán megyénk főispánja s a megyei és városi hivatali kar szívélyes fogadása után a bizottság magán házaknál szállásoltatok el. Ma este a főispán vendégei lesznek; holnap délelőtt elutaznak Földvárra. A kolozsvári tenyészállat-kiállítás bíráló bizottságai serényen dolgoznak; a jury ed­dig a ló, juh és sertés-osztályok bírálatát fejezte be. Nyertek csődörökkel dicsérő oklevelet: Gaál Gyula, Paget János, Sigmond testvérek, Wesselé­nyi Miklós: kanczákkal: Bánffy Adám, Bánffy Er­nő, Gajzágó Antal, Jósika Andor. Száz frankos Bi- azini-dijból: Hatházy István 50 frankot, Vig György húszat; hazai fajta juhokkal: Lázár Manó 10 ara­nyos első dijat, Bánffy Ernő 7 aranyos második dijat, Teleki Miksáné 5 aranyos harmadik dijat, Bánffy Adám 3 aranyos negyedik dijat, Bánffy Er-

Next

/
Oldalképek
Tartalom