Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-07-16 / 57. szám

— 227 —

Kezdődik azzal, hogy szt. László, ki trónon ül, az ország zászlóját átadja egy vitéznek; a háttérben egy román stylü épület látszik. A másik jelenetben László egy apáczának vagy remetenönek fogadást tesz, alighanem a váradi püspökség alapítására; a harmadik jelenet a magyar seregnek a kunok elleni vonulását, a negyedik a viadalt ábrázolja, a besenyőinél sokkal részletesebben; itt is előfordul az a részlet, midőn szt. László egy kun haját megfogta, fejét bárójával leüti; az ötödik jelenetben a leányt elrabló kunnal való viasko- dást látjuk; jellemző a festő naivságára, hogy bár László a kunt egészen keresztül szúrja lándzsájával, a következő jelenetben mégis képes az még bírókra kelni Lászlóval, ki csak úgy képes őt meggyőzni, hogy a leány a bárddal a kun lábába vág; ez utolsó jelenetben László a kunr hajánál fogva tartva, a leány a kun görbe kardjával levágja annak fejét.

Egy másik képczyklus Krisztus kínszenvedését ábrázolja az előbbi kópialatt. Kezdődik a Jtru zsálembe való vonulással, aztán következik az úrvacsora, a lábmosás, a Pilátus előtti jelenet, Jézus kinzatása, megfeszittetése ; üt át megy a déli falra s végződik a feltámadással. Igen sajnálandó, hogy e szépen festett képet a később emelt chorus több helyen megrongálta, úgy hogy pl. a Pilátus előtti jelenetből csak az a részlet látható, midőn Pilátus mossa a kezeit.

A déli falon, melyet azonban a nedvesség nagyon megrongált, szintén több képcsoportozat foglal helyet. Mindjárt Jézus feltámadása fölött a menyország látható, melyet a festő egy erős, bástyákkal ellátott góth stylü várnak képzelt, ajtaja előtt lelkekkel, a mint Péter épen bebocsátani akarja őket. Ennek pendantja a fal másik sarkán a pokol, melyből azonban a lángokon s egy pár bűnös lélek halvány körvonalán kívül nem sokat lehet kivenni.

Egy másik képcsoportozat a déli falon való- szinüleg a Margit legendát ábrázolja, a magyarországi pizidiai szűz szent Margit életet egy történetbe foglalva össze, mely mindkeitőnél azzal kezdődik, hogy férjhez kérik őket, amazt Ottokár cseh király, ezt Olibrius római helytartó, de nem mennek. A mi Margitunknak semmi baja sem tör tenik, visszamegy a zárdába a Nyulak szigetére s ott hal meg, ппч/t azonban, midőn sem kérésre, sem fenyegetésre nem hajolt, Olibrius annyira meg- kinoztatja, hogy Margit belehalt. A kóp, melyet Jézus feltámadásától egy diszitett keret választ el, Margitnak Mária előtt tett szüzességi logadásával kezdődik, azután jön az a jelenet, midőn férjhez kérik, de egy apácza által tartott s tábláján ol- vashatlan góth betűkkel ellátott könyvre mutatva, visszautasítja az ajánlatot; a következő jelenetekben a poroszlónak átadva, azátán börtönben látjuk Őt s végül, a mint kínozzák. Margit mindenütt király leánynak van testve, fején koronával, ez mutatja, hogy a festő előtt rnindakét Margit képe le begett.

Az utolsó képcsoportozat a nyugati falon, nehezen hozzáféri!-tö helyen van. Tárgya Szent Kálmán legengiJtja s úgy látszik, hogy ide a templom alapítójának alakja is bele van szőve Legalább annak néztünk egy háromszor is előforduló, bajuszos, szakállas, fején mindannyiszor kerek kalappal s egyszer dicsfénnyel ellátott alakot, kinek keresztneve, úgy látszik, Jakab volt ; ez következtethető ugyanis a feje fölött egyszer előforduló „S. Iacobus“ föliratból, mely hogy csakugyan reá vonatkozik, kitetszik abból, hogy ez alkalommal fejét dicsfény köriti. A „S. Iacobus“ fölirat még egyszer előjön, de a hozzátartozó alakot a később készített ablak egészen tönkretette; ezenkívül a fölakasztott szent Kálmán fejénél is olvasható neve: „ . oloman.“ Mindegyik u. n. majuscula betűkkel van Írva. J

A mi a képek korát illeti, az különböző. Magának a templomnak {jegyes részei is különböző Korbeliek. л szentélyben egy kis góth stylü ablakocska alatt 573, az az 1573 évszám olvasható; valószínű, hogy ekkor épült a késő góth korra valló, sokszög-záródásu szentély, s ekkor készülhetett a hajó két, fölül szamárnyereg-idomu ajtaja is, mely kívülről festett diszitéssel van ellátva.

Az ajtóval egyidejű, semmiesetre sem korábbi a Margu-legenda, mely az ajtó által két részre szakmánk ott, hol az ajtó éri, diszes kerettel van ellátva. A kifejlett góth kort mutatja különben a legenda első jelenete is, melynél az alakok etrv góth templomba vannak festve. Ezen korba tartozik a menyország is, mely mint említettük etrv ?tyI? várnak van festve- Sokkal korábbiak a Kálmáu ás László legendáját s Jézus végnapjait ábrázoló festmények. Mindenikben vannak román motívumok, az elsőnél a keret díszítésében, a két utóbbinál egy-egy félkörives ablaku építményekben, s habár a jelmezeknél fogva nem lehetnek is e festmények a román korból valók, bizonyos h.og/ fj XIV* század végénél, vagy а XV. század elejénél nem későbbiek. A három képcsoportozat különben nem egy festőtől való, a László-legendát meglehet a besenyői képek festője festette ; annyi Ы/cmyos, hogy egy iskolához tartoztak.

• óhajjal végezzük, vajha

intézkednék a műemlékek országos bizottsága hogy középkori festészetünk e fölötte becses emlékei fennmaradjanak.

Hg

Színház.

Sepsi-Nzeufgyörgy, 1882. julius 15.

Bényei István színtársulata folyó julius hó 13-án (csütörtökön) kezdte meg előadásait városunkban Lecoq csinos operette-jével, a „Kis h e r ez e g “-gél.

A társulat első előadásával a lehető legnagyobb sikert aratta ; a közönség a remekül sikerült jelenetek után viharos tapsokban tört ki s általában ez előadás oly elragadtatást szült, a minőt aligha láttunk többet az itt megfordult színtársulatok estélyein.

A czimszerepet (Parthené herczeg) Bényeiné játszotta ; gyönyörű iskolázott hangja, kellemes és minden árnyalatában szabatos éneke, játékának praecisioja, az üde mozgékonyság, mind-mind befolytak arra, hogy a közönség a rég élvezett tiszta müjáték hatása alatt szűnni nem akaró tapsokkal és éljenzésekkel jutalmazta őt. A második felvo násban főként a Frimuszszal (Püspöki) kaczag- tató páros jelenete, a pórleány kényes, de minden frivolitástól ment humoros alakítása okozott roppant nagy derültséget.

A harmadik felvonásban a sátorjelenel De- chateau Diánával (Ü r m é ny i Margit) igen kedves volt. Ezen előadással Ürményi Margit és Szabó Berta (a növelde igazgatónője), T ó t f a 1 v i (Monlandi) és Püspöki (Frimusz) mutattak be még a közönség teljes megelégedésére az operettekben nem mindennapi jártasságot; Püspöki különösen egyike volt a legügyesebb alakoknak, kit jóízű komikumáért a közönség több ízben megtapsolt.

Általában az egész előadás összhangja (a kevés kihagyás nem zavarta meg), a khorus gyakorlottsága, egyes tercettek és quartettek meglepő pontossága arról tesz tanúságot, hogy eme szín- társulat a legjobb erőkkel rendelkezik, miket vidéken alig volt alkalmunk máskor hallhatnunk.

Olvasóink lapunk állásp>ontját a vidéki színtársulatokkal szemben ismerik már s igy azt is tudják, hogy nem igen szoktuk őket derüre-borura dicséretekkel halmozgatni el, ha meg nem érdemük. Ezúttal azon kellemes helyzetben vagyunk, hogy kimondhatjuk, miszerint a közönség kipótol- hatlan mulasztást követ el, ha a derék társulat előadásaiból csak egyet is elmulaszt.

Ezen figyelmeztetésünk a vidékiekre is szól, kik lapunk utján ezután idejében fognak az előadandó darabokról s szerezhetnek maguknak oly kellemes élvézetet, a mely az idő- és pénzbeli áldozatot kárpótolja.

Bényei István urat üdvözöljük városunkban s midőn szives látogatása felett őszinte örömünket fejezzük ki, egyszersmind kérjük, szíveskedjék városunk vidéki közönsége iránti tekintetből legalább a szomszéd községeket megfelelő időben szinlapok- kal ellátni.

Ma este (szombaton) előadatik „Baranszky János, a fegyencz“ czimü színmű; irta Bohrmann Riegen, fordította Benedek Gyula. — Vasárnap, julius 16-án „Szegény legény és Szép Ilonka“ népszínművet adják dalokkal és tánczczal ; irta Bényei István, zenéjét szerzé Szép János. — Kedden színre kerül „P r y P á 1, a kotnyeles“ kitűnő bohózatos vígjáték; irta John Poule, angolból fordította Csiky Gergely.

VEGYES HÍREK,

— Balogjh S á n d or, a sepsi-sztgyörgyi ev. ref. egyház közelebbről választott mnsodik papj a, f. hó 13-án délután érkezett meg városunkba. A földvári vasúti állomáson az egyház számos tag. ból álló küldöttsége várta az ifjú lelkészt, kit Gyártás Lajos, v. főjegyző fogadott. A város végén Benke István gymn. tanár üdvözölte őt a városi polgárság nevében; a lelkészi lakáson pedig Ré vay Lajos ref. lelkész fogadta őt megható beszéddel; Balog Sándor mindenik szónoknak szépen válaszolt, kiemelvén, hogy legfőbb feladatának fogja tekinten i az egyházközség bizalmát egyházi és társadalmi téren kifejtendő tevékenységével megérdemelni. Az uj lelkész beigtatási ünnepélye vasárnap délelőtt lesz a templomban. Az ünnepélyt közös ebéd követi Bikfalvi Ferencz megyebiróná^

— Tréfás ember lehet minden bizonynyal Gy. F. uram, a ki Sepsi-Szentgyörgyről a napokban Tisza miniszterelnöknek azt a táviratot küldte Gesztre, hogy a városi tanács százötvenezer cserfátadotceljsuttyomban. nem gondolván meg, hogy ha az egész megyét megszorítanák, akkor is nehezen tudná a mi városi tanácsunk kiszorítani ezt a ropant summát. A táviratot „válasz fizetve“ küldötte s nagyon szépen kérte a miniszterelnököt, hogy miután ez diszkrét dolog, ne neki, hanem eí>yikj a táviratban megnevezett komájának küldje a választ. A miniszterelnök azonban csak késett a felelettel flde Gy. urnák mindenképen tréfa kelett s ha ez nem sikerült, gondolt ki egyebet. Irt egy hosszú feljelentést a kézdi-vásárhelyi kir, törvényszékhez, melyben nagy részletességgel előadja,

hogy ő S.-Szentgyörgyön b a n к j e g y-hamisitó társaságot fedezett fel. Meg is nevezte, hogy a „bankó-prés“ ittr és itt van elrejtve. A törvényszék aztán felült a kánikulai tréfának s rögtön elrendelte a vizsgálatot, a mely tartott is 5 egész napon át. A megnevezett bankóhamisitókra rá is találtak, csak azt kellett kifürkészni, hol van a „bankó-p|rés.“ Erre is ráakadt a vizsgáló. Az egyik elvezette őt a Szépmezőre s megmutatta a szép hullámzó vetést: „Ez az én bankóprésem, uram, ebből élek én!“ A másik fölemelte a kérges tenyerét: „ne ijedjen meg uram, csak mutatni akarom, hogy dologból és nem hamis utón élek!“ Es igy tovább mindeniknek meg volt a maga „p rés e“, s csak azt nem tudják elképzelni, mekkora présnek kell lenni annak, a melyik azokat a banknótákat nyomja, a honnan az ilyen tréfákra is jut a nyomozó bíróságnak.

— Nyilvános számadás és köszönet. A baróthi gazdasági felső népiskola igazgatósága az iSŐ^-ik tanévi zárvizsgák alkalmával az intézet tiz éves munkája alkalmából ünnepélyt rendezett, mely alkalommal a szegény és szorgalmas tanulók segélyezésére szánt alap gyarapítása . czéljá- ból a következő adományok folytak be: gróf Kál- noky Dénes ő excellentiája 5 frt. Incze Józ^et országos képviselő ur 10 frt. Dr. Nagy Gusztáv ur 2 frt. Vájná Sándor tanfelügyelő ur 5 frt. Hajós János miniszteri tanácsos ur 5 fit. Végh József, miniszteri hivatalnok ur 2 írt. Özv. Cserey János- né ö nagysága 1 frt. Biró András lelkész ur 1 frt. Komáromy Andor, tanfelügyelő ur 5 frt. Kelemen Lajos, ügyvéd ur 2 frt. Török Áron, lelkész ur 1 frt. Összesen tehát 39 frt. Ez összeg kamatozás végett az „Erdővidéki Népbankéban helyeztetett el. A felmerült költségek fedezéséhez járultak: Bedő József 1 frt 96 kr. Biró Albert 1 frt 94 kr. Dr. Bartha Gyula 1 frt 94 kr. Nagy Imre 1 írt 94 kr. Hoós János I írt 94 krral és igy ösz- szesen 9 frt 72 krral. — Fogadják a nemes szivü adakozók a jutalmazandó ^szegény és szorgalmas tanulók és az intézett nevében Őszinte hálás kö- szönetünket. Az igazgatóságnak 1882. julius hó

7-én tartott ülése határozatából Bárót h. 1882. julius hó il én. Bedő József, igazgato.

— Málnási fürdő, mely kitűnő gyógyító hatású vizéről messze földön ismeretes, egészséges levegőjével egyike Erdélyrésziink legkitűnőbb fürdőinek. A folytonos építések, a csinosságnak és kényelemnek megfelelő javitások évről évre emelni fogják Málnás becsét, a mit a vendégek folyvást növekedő száma is eléggé igazolt eddig. Az idén azonban egy sajátságos körülmény távol tartja a vendégeket; a mint ugyanis értesülünk onnan, a vendéglő méregdrága. Egy személy havonkint 36 irtot fizet ebédért, a mi bizony a Margitszigeten is számot tenne. É miatt aztán a vendégek meg sem állnak Málnáson, hajtatnak fel Tusnádra, a hol olcsóbb az étkezés. Mindenesetre a fürdőbir- tokoságnak lesz kötelessége az ilyen hu/a-vona vendéglős kapzsiságát a fürdő érdekében ellenőrizni.

— A borszéki vendégekről következő névsort közlik velünk : Siklósdi Klára, kenyérsü- töné Maros-Vásárhelyről. Fazakas Andrásné M.- Vásárhelyről. Praszkivá János, kereskedő Brassóból. Dikai János, férfiszabó, fiával M.-Vásárhely- ről. Jónás F erencz, aljb. nejével és ennek testvérével S.-Szentgyörgyről. Jakab Péterné, kereske- dőné, Gyergyó-Ditró. Lázár Lajos, 4-ed éves jo-’ gász, Kolozsvár. Dezső Gyula, 3-ad éves jogász/ Budapest. Puskás Lajos, 4-ed éves jogász, Kolozsvár. Hollánda Mihály, földbirtokos, Fel-Csernáton. Hollánda János, földbirtokos, Alcsernáton, Balog Izra, kir. törvényszéki biró, Kézdi Vásárhely. Kelemen Imre, seg. telekkönyvvezető, S.-Sztgyörgy. Sylvester Dénes, kir. aljárásbiró, K.-Vásárhely Salamon János, főpinezér, Maros-Vásárhely. Kovács Pál vendéglős, Gyergyó Szentmiklós. Pap János, főpinezér, Szatmár. Csernikoszki Gyula, borbély, Kolozsvár. Lázár Gergely, birtokos, Vidrád- szeg. Hájek Sándor, megyei orvos, Radnótii. Br. Bánffy Zoltán, birtokos, nejével, Beresztelke. Freidtnann Mór, tanító Nyir-Béltek.

— Az előpataki gy ógy vendégek névsora «882. jul. 8-tól julius 13-ig. Piblenger F.déné, kereskedőné, Brassó. Massentianu Demeter, kereskedő, Bukurest. Mózes Ferencz, kereskedő, Hévíz. Nagy Lajos, birtokos, Orosztelek. Nagy Sándor, ref. lelkész, Alsó-Rákos. Porumbar János, birtokos, Bukurest. Steger Mihály, birtokos, Kolozsvár. Fab- riczius Mihály gyáros, Na^y-Szeben. Burián Sándor magánzó, Budapest. Maxim Mária, tanár, Con- statinescu Miklós birtokos, Bukurest. Apostol János kereskedő, Bukarest. Bogdán Eliza birtokos, Bukurest. Felix Ákos kir. közjegyző, Békés-Csaba. Keszler Dániel pénztárnok és neje, Segesvár. Pan- t/u Constantin ügyvéd, Brassó. Fleissig Lujza kereskedőné, Fogaras. Schul József kereskedő, Fo- garas Seiter Johanna vendéglösné, Brassó. Vizy József kir. aljárásbiró, Brassó. (Folyt, köv.)

— A tisza-eszlári bűntényhez. Herschko Dávid zsidó tutajos f. hó 8-iki kihallgatása alkalmával bevallotta, hogy Solymosi Eszter ruháját egy zsidó asszonytól, ki előtte ismeretlen, vette át Eszláron. E vallomás után Herschkot Eszlárra vitték s szembesítették az ottani zsidóasszonyok-