Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-03-02 / 18. szám

о —

láttamozásiéi az ország határán való megérkezéséig lefolyt időtartam alatt a bebocsáttatásra nézve aggály fenn ne forogjon. — Jelen rendelet folyó évi március hó elsején lép hatalyba.

Az a í I ti о 1 török viszonyok mnglazulásáról mind sűrűbben érkeznek hirek, még pedig egyidejűleg olyforma tudósításokkal, mintha London és Szent pétervár között közeledés volna készülőben a porta rovására Egy konstantinápolyi távirat ma újból tudatja, bogy Anglia befolyása nagyon meggyöngült és Khirleddin basa nyíltan ellenzi mindazon terveket, melyeket Layard előterjesztett, s melyeket a szultán is mind határozattabban visszautasít, úgy hogy Layard, ha vissza is tér még Konstantinápolyivá, csak visszahívó levelének átadása végett fog visszatérni. E hirek egyelőre óvatossággal veendők, bár feltűnő, hogy az a hir, melyet múltkor egy londoni közlemény alapján följegyeztünk, hogy t. i. Anglia a keletruméliai kérdésben teljesen megváltoztatni készül politikáját, ma más oldalról is megerősítést nyer.

TirnovAból ugyanis jelentik, hogy a keletruméliai küldöttek kihallgatást nyertek az angol biztosnál s eléje terjesztették kérelmüket Bulgária és Kelet-Rumélia egyesítése iránt. Az angol meghatalmazott igen szívesen fogadta a küldöttséget, biztositotta őket óvakodjanak minden tüntetéstől, mert a nagyhatalmak egyhangúlag azt kívánják, hogy a kongresszus által meghatározott uj rendje a dolgoknak zavar nélkül lépjen életbe a Balkán- félszigeten. Hasonló értelemben nyilatkoztak a francia és olasz meghatalmazottak, egyúttal azonba határozottan jelentik, hogy a nagyhatalmak jelentékeny engedményeket hajlandók tenni a ruméli- táknak. A berlini szerződés azon határozata, mely szerint a Balkán szorosait török helyőrségek szálljak mei,r, nagy ellenzésre találván a bolgárok közt, a hatalmak most már állítólag rá akarják bírni a portát, hogy e joga érvényesítéséről „egyelőre“ mondjon le. Különösen fontosnak tartják azon körülményt, hogy épen Anglia hajlandó teljesíteni a bolgárnép e kívánságát. — Egyelőre nem vagyunk hajlandók hitelt adni e híreknek, mert a Balkán megszállása török csapatok által épen angol és osztrák-magyar szempontból is oly fon tos, hogy ezen, Berlinben oly nehezen kivívott határozat egyszerű elejtését a bécsi és londoni kabinetekről alig tehetjük föl. — A bolgár nemzetgyűlésről különben jelentik még-, hogy a szervezeti statútum megállapítása után első sorban mindenesetre Dondukov herceget fogja fejdelemnek választani, Dondukov herceg azonban nem fogja elfogadni s azután megválasztatik Battenberg her cég, ki ellen a nagyhatalmak nem fognak kifogást emelni.

A görög határigazifás ügyében a porta uj tervezetet küldött a hatalmaknak véleményadás végett. Hogy ez a terv sem fogja kielégíteni a görö- göket, kitűnik Muktár basa legújabb nyilatkozatából, melyet konstantinápolyi lapok közölnek, s mely szerint a porta, a hatalmak minden közve- titgetése dacára nem fogja a berlini szerződést árgyalási alapul elfogadni.

Román lapokból.

A nagyszebeni „Telegraful Roman“ a románok küldöttségének ő Felsége által történt fogadtatása alkalmából irt vezércikkében azt irja, hogy ö Felsége válasza örömet, de egyszersmind bánatot is kell hogy keltsen a románok szivében. — Örömmel konstatálja azt, hogy a románok, mióta a jogar alá kerültek, emberiesebb bánásmódban részesültek, könnyítve lett sorsukon ; de másrészről fájdalom érzete kell hogy olfogjon mindenkit, látva hogy a magyar nemzetben, melynek közel ezerévi együttélés alatt elég alkalma volt a románok éré nyeit megismerni, még mindig akadnak emberek, kik a helyett, hogy az etnográfia ujj mutatásait követnék, oly utópiákon törik a fejüket, melyek mind a két részre nézve ártalmasok.

A magyarnyelvnek a népiskolákba való behozatalára vonatkozó törvényjavaslatról azt tartja, hogy annak a félhivatalos részről adott értelmezés szerint az a tendenciája, hogy jövőben Magyarországnak csak azon polgárai lehessenek boldogok, kik nemcsak név, — de nyelvszerint is magyarok lesznek. — Ezt elég oknak tartja arra, hogy "az országban lakó három millió román szive elfacsarod- jék, midőn látja, hogy nyelve és nemzetisége épen azon részről van fenyegetve, honnan minden erőből a román elem fejlődését kellene előmozdítani. Elég oknak tartja arra nézve, hogy' a románokat bánat fogja el, látván, hogy miután ez más kormányoktól örökölt kultur-eszközök, melyek alapjaihoz egyébiránt ők is adóznak, következetesen elvonatnak, a jelenlegi magyar kormány oly javaslattal áll elő, mely képes kiirtani utolsó szikráját azon reménynek, melyet mindig tápláltak, hogy t. i. ők is igényt tarthatnak a kormány atyai gondoskodására. De ime — a trón, honnan a múlt és a jelen században vigasztalás és könnyítés szokott jönni, ezúttal is hallatta vigasztaló szavát a román küldöttségnek adott fejedelmi válaszban.

Örömét fejezi ki végül a felett, hogy a klérus és a nép vezérférfiai kezükbe vették az ügyet s azt hiszi, hogy a védők jövőre is hivatásuk mellett

lesznek; az ügyet pedig elveszíteni nem lehet s a * legroszabb esetben is felebbe/hető lesz mindenkor, mert elévülni nem fog mindaddig, mig él a nép, a melyet képvisel.

Zsedényi Ede temetése.

Február 24-én adták meg Lőcsén az elhunytnak a végtisztességet. A város zsúfolva volt a temetésre 1'rkezettekkel. Minden utón és kapun mindenfelől érkeztek kocsin a városok, intézetek, testületek küldött-égéi nagymessziről is. Cékus szuperintendens tegnapelőtt éjjel érkezett meg; ZzeiF- nyi öccse Gyula, másnap reggel. Az országgyűlési küldöttség többi tagjai : Vizsoly, Ernuszt, Andaliá- zy és Simonyi Ernő 11 órakor érkeztek meg ku- lönvonaton.

A gyász ünnepélyről a „Hon„-nak a következőt jelentik :

A gyászravatal a megyeház nagytermében volt fölállítva. Ott gyűltek ősaze a gyászmemetben résztvevők. Pontban 2 és fél órakor kezdődött a gyászüpnepély : a megye város, választókerület,

községek, felekezetek, testületek, intézetek képviselői az előre meghatározott sorrendben állták körül a ravatalt Képviselve volt valamennyi felekezetű pap s a honvédtisztek teljes számban jelentek meg*.

Keil megyei főjegyző rövid beszéd után a megye nevében koszorút tett le u koporsóra s ekkor megszólalt Cékus szuperintendens, mondván:

Átvesszük a nagyhazafinak, a megye és az egyház hü fiának, Zsedényi Edének hült tetemeit s el visszük a magunk egyházába, hogy ott a végső tiszteletet megadjuk néki.“

Ezzel felemelték a koporsót és a menet megindult, legelői lovaspandurok, azután a középiskolai tanulók lobogókkal, erre a koporsó négyfogatu gyászkocsin bányászok és honvéd gyalogság által fedezve ; a koporsó után Cékus és a gyászoló család, Maiéterek és Okolicsányiak, azután a különféle testületek, képviseletek és sok ezerre menő néptömeg. — A templomban az iglói lelki pászés szenior, Fábry, magyar egyházi ének után né- net gyászbeszédet mondott. — A magyar g)^sz- beszédet megható, meleghangon Cékus szuperintendens tartotta. Megemlékezett a elhunytnak mo- csoktalan jelleméről, bőkezűségéről. Egész élete két fő-könyvön alapult : a biblián és a corpus jurison.

Cékus rövid beszéde után következett az ál dás s most a menet a temetőbe indult, hol még egy gyászéneket zengettek el. A temetés 4 óra után ért véget.

VIDÉKI ÉLET.

Kézdi-Vásárhely, 1879. február 22.

Tekintetes szerkesztő ur !

Becses lapja hü képviselője lévén társadalmi életünknek, ebből kifolyólag szabad legyen remélnem, hogy, habár a bálok saisonja le is járt, egy igen kedélyes estély lefolyásáról egy pár szóval becses lapjában megemlékeznem megengedi.

Mind vártam, hogy K. elvállalt kötelességének megfeleljen ; de úgy látszik, Bachus italának mámorától máig is aluszik s e legsikerültebb táncvigalomról sem értesíthette a t. olvasó közönséget.

Ez álarcos t íncvigalom fol}ó év február 15-én rendeztetett a háromszéki „Erzsébet“ árvaleányne- velő intézet és a kézdi-vásárhelyi „Stephanie“ men- ház javára.

Nem tudhatom igazán megítélni, hogy <? bál fényes sikeréért a rendezés főszerepét magára vállalt s azt páratlan buzgósággal be is töltött Szőcs József polgármesterné urholgyé-e kizárólag az érdem, vag*y részese annak ez intézetek ügyét mindig lelkesülten felkaroló városi és v déki intelligens közönség is. Hog*y a részrehajlás legkisebb vádja alá se helyezhessen e bál reputációját any- nyira felemelő fényes társaság, a siker érdemko- szorujából, — már csak becses megjelenésükért is mindnyájoknak egyenlő részt ítélek.

Különös elismerést érdemel a bálrendező bizottság igen tisztelt elnöke, azon fáradhatlan mun kásságáért, hogy dacára annak, hogy a bálrende zésre kiküldött bizottság* egyetlen tagja sem se gódkezett, Terpsychore templomát oly aestetikus ízléssel rendezte be, hogy abban az egész fényárban úszó városi és vidéki nagy számú intelligens közönség nemcsak kedvére mulathatott, — hanem gyönyörködhetett is.

A mily nemes volt e bál célja, oly kedélyes és vig volt lefolyása is. A maszkok a bál méltóságának megfelelő elegáns öltözetekben jelentek meg s oly ügyesen vLélték magukat, hogy a vizsgálódóknak alig sikerült nehány gentlemanon kívül mást felismerni

A kedélyes mulatság csaknem reggelig tartott. Ott láthattuk vidékünk és városunk előkelő hölgy és férfikoszoruját s hogy állításom a t. olvasó által kétségbe ne vonassák, — legyen szabad azon tisztelt egyéniségek közül, kik e bál méltóságát, kedélyességét és sikerét oly magasra emelték, néhányat megnevezn m.

Elsősorban azt sem tudom, kit említsek meg, s hogy Eris almáját én, illetéktelen egyéniség — gondatlanul el ne dobjam : talán jobb hallgatnom. De nem, hisz fenn említettem, hogy e bál ékes koszorújának minden jelenvolt hölgy egy nélkülözhetetlen szép virágát képezte.

Itt tehát nem kiváló szépségük és kegyessé* güket óhajtóm dicsőíteni, mert azt nagyságukhoz méltóan leírni nemhogy én, de még* Calliope sem tudná, az Eris almájának elítélésénél maga Paris is zavarba jőne.

Megkezdem hát úgy, mint az gyenge memóriámban ez ideig élt. Potsa Ilona, Potsa Gizella, Szacsvai M, Benedek Zsuzsa, Kun Irma, Pethő Mari, Sinkovics Katinka, Hankó Gizella, Kovács Tekla, Szabó Vilma, Miletz Mari, Kovács Etel, Simó Vilma, Nagy Irma, — mélt. Potsa Gyuláné, Koncéi Mikló-né, Zajzon Lázárné, Török Bálintné, ifabb Tóth 1st vánné, Kovács Károly né, Balog Gyuláné, Nagy Lajosnó, Nagy Ferencné — s mint az egész bál létesítője Szőcs Józsefné. Ott voltak a kir. törvényszék, honvéd tiszti és ügyvédi kar kiválóbb tagjai, számos fiatal kereskedő és intelligens polgár s vidéki ifjú stb. Ha netalán valakit akaratom ellenére kifelejtettem, jegyzéknaplóm éltévé elésének méltóztassanak tulajdonítani. Jövőre azonban ígérem, hogy ily becses jegyzékét gondosabban fogok megőrizni — s akkor kötelességemnek pontosabban teendek eleget.

Az eddigiekből átláthatja a t. olvasó, hogy csakugyan szép és jó bálunk volt. Egy valaki azonban hiányzott bálunkból, ki a gyermeki kötelesség teljesithetése végett maradt el, de azért most is megemlékezett árváiról s körülöttünk repkedő szelleme élénkité társaságunkat.

Bezárom értesítésemet, őszintén kívánván,hogy megyénk és városunk e két jelentékeny intézete iránt oly páratlan, dicséretre nem szoruló áldozat- készséget tanúsító közönségét teljes boldogságban isten sokáig éltesse

Oinlody.

A hosszufalusi müfaragaszattal megtoldott állami felső népiskola.

(felolvasta Berte Diniéi körelnök a hosszufalusi állami felső népiskola önképzőköre által felmiár 8-án tartott estélyen.

Motto: «Elvé.z a nép, mely tudomány nélküli*

Isten az embert két olyan jeles tehetséggel ruházta fel, melyek közül az egyik kimutatja azon utat, melyen haladva elérhetjük, — vagy legalább megközelíthetjük azon magasztos célt, melyre emberi méltóságunknál fogva hivatva vagyunk és viszont az ellenkező irányba vezetőt is. — Ez az okosság.

Másik az, a melynél fogva tetszésünk szerint választhatunk az okosság által kimutatott utak közül. Ez a szabad akarat.

Mig a figyelmes szemlélő keblét elkomolyitja és lehangolja az olyan egyének tettének szemlélése, kik nem a magasztos cél felé vezető utón haladnak : addig az okosság által kimutatott utón haladó egyéneknek nemes tette édes gyönyörrel, elismerésre méltó érzései tölt el és mintegy önkén telenül vonzatúnk a oknak követésre méltó példája által.

Mily boldog azon kör, mely sokakat számlálhat tagjai között olyanokat, kik tántorithatatanul, szi árd léptekkel haladnak a magasztos cél felé. Igen, boldog, mert az ilyeneknek köszönheti léteiét sok olyan intézmény, mely a húzás. a nemzet oltárára drága kincseket van hivatva hozni.

Engedje meg a nagyérdemű közönség, hogy én, ki az említett intézetnek már tények által igazolt intencióit ismerem, sorolhassam azt az ily naines hivatással biró intézetek közé, de egyszersmind engedje meg azt is, hogy az ennek létrejöttében és fentartásában fáradozó egyéneket az okosság utján haladók közé sorolhassam.

Mielőtt azonban ennek miértjét fejtegetném, legyen szabad egy futó pillantást vetni azon nép jelene és jövőjére, melynek kebelében van hivatva áldásos sugarait szétlövelhetni.

Ezen népnek — értem a csángó népet — jelen anyagi helyzete nemcsak hogy kiállja a versenyt a szomszéd székely nemzettel, de sőt azt felül is múlja, mert gazdag keresetforrást nyújt neki egyfelől a szekeresség, — másfelől a fakereskedés, mely szerencsés fekvésénél fogva könnyen értékesíthető.

Ha ezen két gazdag keresetforrás nem volna, vaijon lehetne e szó ilyen anyagi helyzetről? ismerve a körülményeket, habozás nélkül kimondhatjuk, hogy nem. Már pedig ezen említett kere- setforrásoknak kilátására biztos kilátás van, minek okát nem kell messze keresni, mivel már csaknem érezzük a kőszénszagot s az előrelátónak vagy jobban mondva hallónak már fülébe hangzik a hatalmas gőzsip hangja, mely a szekeresség gazdag forrását magával ragadja.

Midőn a fakereskedésről elmélkedtem, azon napszámos példája jutott eszembe, ki egy rakas követ vállalkozott bizonyos helyről máshelyre szállítani. A kövek között természetesen voltak nagyobbak és kisebbek is, de ő nem véve ezt tekintetbe, erejét a kisebbek elhordásában annyira kimerítette, hogy később a nagyobbakat nem bit ta elhordani. Vagy ha úgy tetszik, állhat itt a „Tékozló fiú“ példája is.

Ezek szerint megszűnvén az említett lcét ne vezetes jövedelemforrás, milyen sorsnak néz elébe ezen nép, vagy legalább ennek gyermeke ? Nyo. mórnak, anyagi elszegényedésnek. Nyomorán segi. tendő, miféle utakat és módokat választand . \ aj-