Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-08-07 / 63. szám
63, szám. Sepsi-S/enf györgy, 1879. Csütörtök, augusztus 7\Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön a ref. kollégium épületé ben, hová lap szellemi részét illető özlernények küldendők’ IX. évfolyam. Kiadó hivatal : ^ollík JAór könyvnyomdája és könyv- kereskedése, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. Háromszék! Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászat! lap. Megjelenik ezen lap heten . f kint kétszer: “ csütörtökért és -vasürimp. es hivatal as feo2d«p. ELŐFIZETÉSI FELTÉTEK Helyben házhoz hordva, vagy vidékié postán küldve Egész évre . . 6 frt —- kr. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . . i fit 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nytlttér sora 15 kr. A marosvásürhely-román-jászvárosi vasút. Ezen vasútnak kiépítését 1872 óta folyton sürgetve a legnagyobb örömmel olvastam Thaly Emil urnák közelebbről a „Nemzetgazdasági Szemlédben ezt illetőleg közzétett tanulmányát. Mindenesetre reám és az „Ellenőrire csak örvendetes lehet, hogy a mi mellett mi eddig ugyszólva csak solo küzdöttünk, most más oldalról is vizsgálódás tárgyát képezi, nemcsak sőt annak valósítása szükségesnek, sürgősnek ny ilvánittatik. Miután én már más alkalommal fejtegettem ezen vasutat, jelesen az „Ellenőr“ 1878. évi 375. számában kiemeltem ennek úgy nemzetgazdasági, mint stratégiai fontosságát, ez alkalommal csak azért szólalok fel, hogy a Thaly ur cikkének pár téves adatát helyreigazítsam. Thaly ur a Marosvásárhely-Sz.-Régen Toplica- Ürotva-Putna-Preszekári irányt veszi föl és teszi tanulmánya tárgyává. Ez azonban nem a rendes irápy. A helyes irány vagy: Marosvásárhely, Sz.- Rég£joy>Toplica, Székpataka, Borszék, Preszekár, vagy Marosvásárhely,)Szász-Régen, G. Szentimre, Ditró, Putna, Preszekár. Az első — a borszéki — vonal az én számításom szerint kerekszámban a határszélig 130 k. métert tenne ki s egy — de csak kisfoku — vízválasztót szelne át ; a második — a görgényditrój — vonal 125 kilóméter hosszú volna, de két — az előbbinél ugyan nagyobb, azonban még mindig kisfoku — vízválasztót fogna átszelni, s még pedig az elsőt Görgény és Ditró közt a „L'ehérág“ nevezetű helyen, a másodikat a Putnán a melyet a Thaly ur vonala is vágna. Ez — a polibaputnai vonal — az én számításom szerint 145 kilóméter hosszú, tehát a toplicaborszéki vonalnál 15, a gör- gényditróinál 20 kilométerrel hosszabb. De nem ezen hosszabb volta miatt, hanem nemzetgazdasági szempontból nem pártolhatom a toplicaputna vonalat. S hogy ezt miért nem viszi Thaly ur Toplicától Székpatakán át Borszéknek ? Teljeséggel nem értem. Borszék — gyógyhatányát illetőleg — Europa egyik legelső fürdője. Jelenleg is, midőn a vasúttól minden irányban oly távol van, 5 —6 milió liter savanyu vizet küld évenként szét — Budapesttől Konstantinápolyig terjednek a raktárai ki. Van üveggyára, terjedelmes kőszéntelepei, s vidéke ma is élénk kereskedést üz. A görgényditrói vonal szintén népes tájon, s a gör- genyi állam uradalmakon vonul keresztül ; tehát itt az államvagyon közvetlen is tetemesen fogna értékében növekedni, s azon kívül stratégiai szempontból is ez a legelőnyösebb volna, Ditró és Maros-A ásarhely közt ez lévén a legrövidebb ut. S Ditrónak Brassóval vasút által való összeköttetését a hadi kormányzat is rég és hathatósan sürgeti. Ezen vonal irányát illetőleg is azonban az én nézetem eltér a hivatalosan jelzett tervtől. Hogy miben és miért ? azt -még az „Ellenőr“ múlt évi 375‘ik számában kifejtettem. Itt tehát elégségesnek látom, ha azon cikkemből a következő pár sort idézem : „Mint rövidebb és egyenesebb vonalat, eddigié az Olt-völgyi vonalat hallottam hangoztatni. En ezúttal egy más vonalra hívom föl a közfigyelmet, a mely úgy nemzetgazdasági, mint hadászati szempontból sokkal fontosabb. S ez a Brassóból, vagy még helyesebben Földvárról kiinduló kézdi- vásárhely-kászon-ny ergesi vonal. “ Ma is ezt mondom Sőt ma még sokkal inkább mint egy évvel ezelőtt. A „Hon“ jelen évi juh 20-iki számában ugyanis azt olvasom, ho^y : Negroponti — a Kelet Rotschildja — komoly nyilatkozatot tett, hogy az^Ojtozig kiépitessék — részünkről — a vasút, onnan saját költségén rx.djutig ő maga ki fogja építeni. Negropontinak úgyis ezen vonal a birtokán menne át ; itt pedig gazdag sótelepeket fedezett már is föl. Ennélfogva kormányunknak meg kellene a lépé.séket tenni, hogy a Földvár Sepsi Szentgyőrgy Kézdi-Vásárhely Ojtozi mint egy 87 kilométer ho- szu vonal a legsürgősebben kiépíttessék. Ezen vonal át haladna Élőpatakon, Sepsi -Szentgyörgyön, Háromszék das rónáján, Kézdi-Vásárhelyen és Be- recken — erről is rnár többször és tüzetesen szólottám — s erős meggyőződésem szerint ezen egész vonalat mintegy 3.000,000 forinttal ki lehetne építeni. sLzen vonal a mig stratégiai szempontból a legfontosabb szoroson halad át, addig a legrövidebb utón fog-na Keletre vezetni. A marosvásárhely- tölgyesi vonal pedig Dél- oroszország felé volna a legrövidebb vonal. Ezen maró ".vásárhely tölgyesi vonal kiépítésének költségét is Ihaly ur igen magasra teszi. Szerinte 118 063 forintba kerülne kilométerenkint. En azonban meg vagyok győződve — ismerve a helyi viszonyokat és körülményeket — hogy Marosvásárhelyről a tölgyesi szorosig kilométerenkint jól ki lehetne épiteni 65000, forinttal : tehát még a hosszabb borszéki irányban is elég volna 8.450,000 forint : s ha Tölgyesen túl, itt személyes tapasztalatból nem ismerem ugyan a,helyi viszonyokat, de vízválasztó nincs, hanem mindenütt a Beszterce folyam völgyén haladna — másfél ennyi költség-et veszünk is föl, mégis ezen 95 kilométer hosszú, vonal — Romániáig — mintegy 9 millióba kerülne. Ez pedig több mint 11 millióval volna kevesebb, mint a hogy azt Thaly ur kiszámította. Szóval : a helyi viszonyok tanulmányozása még a Thaly ur által nyert eredménynél is sokkal kedvezőbb eredményre vezet. Ez pedig szolgáljon a kormánynál ösztönül arra, hogy a keleti vasútnak célszerű, nemcsak, sőt szükséges csatlakozásait igyekezzék minélelébb valósítani. Ma is ismétlem, a mit annyiszor mondottam, hogy a keleti vasút csak úgy fog jövedelmező lenni, ha ezen csatlakozások kiépittetnek. Hogy a Marosvcísárhely-toplica-borszéki, vagy a marosvásárhely görgény-ditroi irány-e az előnyösebb ? arról a kormány — a részletes tanulmány alkalmával — könnyen meg fog győződhetni. Egyébiránt azt hiszem, a kereskedelmi miniszter ur közelebbi kőrútjában meggyőződött arról, hogy a székelyföldi ipar és kereskedelem — minden egyébtől eltekintve is — megérdemli, hogy a közlekedés könnyítése által a kormány, illetőleg az állam részéről is némi pártfogásban részesüljön. Mai napig egyedül csak a székelység az, a mely a vasút jótékonyságát épenséggel nem élvezi. Es ez nemzetiségi szempontból is nagy hiba. l)r. Cseli Károly. Azuj török kormány igen dicséretes föladatot tűzött maga elé. A közigazgatást egyszerűsíteni és reformálni - valutát javítani és a hadsereget bék lábra akarja állítani. Ezek Ja belügyi kérdések, a melyeknek megoldását fölvette programmjába a porta, és a kormányzókkal is tudata ezen szándékát. Aarifa pasa külügyi politikájáról eddig semmi hir, de valószínű, hogy nem is fogunk többet megtudni, Az uj kabinetről még nagyobb joggal lesz elmondható, hogy az ellent- álláson kivül nem lesz programmja. Hírlik, hogy Szavfet az uj külügyminiszter Parisban ígéretet tett Waddingtonnak a görög határ rendezést illetőleg. Ez ígéretek azonban, ha csakugyan me/tétettek volna is, bizonyára leolvadnak, mire Kons- tantinápolyba ér Szavfet pasa. Az uj kabinetnek mindenesetre elég bajos lesz helyzete már csak azért is, mert Kheiredclin nagy népszerűséget szerzett eljárásával. A török nép a kalifa iránt való határtalan tiszteletben "nő fel, de a Konstantinápolyból érkező tudósításokból világosan kivehető, hogy az ottomán birodalom jelen fatális helyzetéből Abdul Hamidnak is ki juttatják az őt illető részt; Kheireddin pasa kívánsága, hogy kellő határok közé 1 szoritassék a szultán kényuralma, nem tévesztheti el hatását. E hatás nem fog csökkenni, ha valósul az a hir, hogy Khaireddin visszautasította a párisi nagykövetséget, mert ő4'a nagyvezirségröl is azért mondott le hogy nem helyesli a szultán politikáját . ezt tehát más állomáson sem támogathatja. Az uj török cabinet és Khaireddin pasa poli tikája közt talán meg fogjuk tudni a különbséget, mert az exnugyvezir röpiratban szándékozik megismertetni tervezett, prograinmját. E különbség azonban aligha lesz lényeges, mert annyit mulasztott Törökország hogy jó ideig az európai hatalmak által kitűzött irányban lesz kénytelen haladni és saját kezdeményezése számára nagyon kevés tere marad. A szultán ismét 'helyre akarja állítani a nagyvezirséget. Mint a Presse Párából jelenti, Ed- hem pasát szándékozik kinevezni nagy vezirré, Aa- rifi pasát pedig külügyminiszteré. E d h e m p a s a, a bécsi török nagykövet, mint a „Polit, corr“ értesül, két havi szabadságot kért, hogy Konstantinápolyba mehessen magán ügyeinek rendezésére. A porta azonban fölszólította a nagykövetet, hogy a török kormánykörökben végbemenő gyökeres változásra való tekintetből mondjon le egyelőre kívánságáról. Edhem pasa is azok közt volt, a kiket fölszólítottak a görög határkérdés tárgyalására : de ő nem log adva el ezt a megbízást. S z о fi á b ó 1 írják a „Politische Correspon- <lenz“-nek, hogy a bánbulgárok megindították lapjukat. „Zelepukna Bulgária“ („Egész Bulgária“) a neve. Az első szám élén kijelenti Sziavejko.f, a párt vezére és a lap szerkesztője, hogy a „Zelo- kupna . Bugária“ támogatni fogja a nemzet egyesülési törekvéseit Ez azonban nem azt jelenti, hogy a párt’ igonrálja a fejedelemség nemzetközi helyzetét és meg akarja sérteni a berlini szerződést ! sőt inkább szükségesnek tartják a radikálisok annak hangos nyilvánítását hegy értékesnek tartják az országra nézve a nagyhatalmak jó akaratját, a melyet egészen meg akarnak őrizni. „Nekünk bizalommal kell viseltetnünk Europa szándékai iránt de ez nem zárja ki, hogy előkészítessék a nemzet a nagy és nehéz munkára, hogy annak idejében fölhasználhassa a kínálkozó alkalmat.“ A bánbulgárok mérsékletéről tudomást ve- szüuk, és reméljük, hogy annál inkább meg fognak győződni e magatartás célszerűségéről, mm él inkább látni fogják, hogy abban a „kis Bulgáriában“ is nagyon sok a teendőjük. Egyszersmind azt is registráljuk, hogy az orosz kormány Davidoíf államtanácsost nevezte ki bolgárországi képviselőjévé, akinek azt az utasítást adta Hiers az orosz külügyi hivatal vezetője hogy semmiképen se avatkozzék be a fejedelemség belügyeibe. Csak az a kérdés, hogy a muszka diplomata képes lesz-e megtenni ezt. Belgár- ország érdekében mindenesetre kívánatos lenne. A britt követségnek Kabulba való érkezéséről a következő hivatalos jelentést küldötte Londonba az indiai alkirály : ■ A várostól négy mérföldnyire kétoszerdár fogadott bennünket lovassággal és két elefánttal. Mi az elefántokon lolytattuk utunkat nagy lovas kiséret mellett. A városon kivül kétjüteg, négy lovasság és kilenc lovvagezred volt oszlopokban' * felállítva. A csapatok üdvözöltek bennünket, a zenekarok a beit néphymnust jútszták, és midőn óvárosba bevonultunk, a nehéz ütegek 17 iidvlövést tettek. Nagy néptömeg volt összegyűlve, a mely a legnagyobb tisztelettel viselte magát. Balahisszár- ban szállásunkon két szerdár fogadott Irénünkét. 6 órakor formális látogatást tett Cavagnari az emir- nél, és átnyújtotta az alkirály levelét. A< emir kérdezősködött az alkirály, úgyszintén a királyné és a királyi család felöl, és sajnálkozását fejezte ki a császári herceg halála fölött. Az emir magaviseleté a legbarátságosabb volt. Az osztrák-magyar ban к tő ta rácsa mint a „Pester Lloyd“ nak Becsből tivirják, mind a magyar mind az osztrák kormányhoz feliratot határozott intézni, a citnerkérdés megoldásának sürgetése végett. A bankjegy kiállításán ugyanis már 1853. óta nem történvén semmi változtatás, ez által a hamisítások nagyon könnyítetnek, minél
