Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)

1873-11-28 / 71. szám

— 282 mert mind a két párt kormányképes lenne, s mindakettöhöz azok csatlakoznának, a kiket ösz- szes elveik sulja vitt oda.

Természetes, hogy én csakis a szabadelvű párt uralmát akarhatom; hanem ha Sennyey jutna most kormányelnökségre, akkor is épen azt a czélt érnó'k el, csakhogy kerülő utón, mert ellenében ép úgy szövetkeznének azon természetes szövetségesek, a kik 1867 óta egymást fogyasztották egy jelszó miatt. S épen azért félnek attól, hogy a mostani többségből lépjen valaki a miniszterelnöki székre, mert akkor csak eddigi nyomorúságos pártviszonyaink lennének tovább folytatva.

így Ítél egy igaz Deákpárti, a kit végtelenül boszantott, s a ki közéletünk minden nyomorúságának okát abban látta eddig is, hogy Deák eszményi lobogója alatt helye volt akárminő gyiilevésznek, ha a közjogi kiegyezést lenn- tartandónak vallotta. Vidéki olvasó.

(Országos politikával foglalkozni nem tartjuk a pártszinezet nélküli „Nemere“ hivatásának. Ezen czik- ket közöltük, mert általában megegyezik a mi felfogásunkkal, eltekintve attól, hogy mi Sennyeyt, ki éppen akkor, midőn egy általa vezérelt többségről beszélt, lehetlenné tette magát — semmi szin alatt nem akarjuK kormányon látni, noha tőle a mi specialis viszonyainkra nézve a nemzetiséggekkel szemben sokkal erélyesebb és helyesebb eljárást remélhetnénk, mint miilyennel most vagyunk szerencséltetve. Különben e czikk kiszedése óta a szóban forgó kérdések egyrésze megoldását nyerte.

Kérjük szerzőt, szíveskedjék minél gyakrabban hozzánk bekopogtatni, ha lehet nem — politikával Szerk.)

Brassó, 1873. nov. 2i.

Midőn a t. szerkesztő ur által felszólittattam, hogy írjak valamit becses lapja számára első perczben azon gondolkoztam: hogy mit és miről írjak? Eszembe ötlött a napokban történt tüzeset. Erről akartam mint végi tüzoltótag Írni. Na de ha mint szakértő erről ii- nék, legelőbb is azon kezdeném, hogy az itt lévő tűzoltóknak szivére kössem azon régi de szép és igaz mondást, mely igy hangzik „Übung wird erst den Meister machen“ azt pedig kétségbe vonni nem lehet, hogy az olyanok, kik a tüzoltászattal gyakrabban foglalkoznának, jobban érthetnék a tűzoltás mesterséges ogásait, mint azok, kik ma csak a nevet viselik, de nem gyakorolják azt s talán nem is ismerik. —

Czélom nem szemrehányást tenni, hanem oly dolgot megemlíteni, mely városunk érdekében, a szegények jobb létökre, a férfiak kényelmére, előnyére s haladásnak tekinthető volna.

Bámulatos sőt meglepő, hogy az ember bármely utczában meg lesz támadva a hemzsegő rongyos koldusok által. Nem tudom ugyan kinek tulajdonítsuk ezen szabad ipart, hogy a város elöljárósága nem úgy gondolkozik mint más városban, hol a polgárok kényelméről gondoskodni szoktak. Elvitatni nem lehet, hogy a sok koldus még többet készít s mesterséggé válik olyanoknál is, kik épek, munka bírók, de restek tunyák a dologra. Ezeknek valamikénti elhelyezése égető szükséggé vált Igen, mert a járó-kelő idegen előtt ez feltűnik és a várost Ítéli, gáncsolja e végett;

Mindenki úgy fog gondolkozni, hogy legtidvösebb dolog lenne a szegényeken segíteni, ha a város elöljárósága már dolgozó házakat állított volna fel. Igaz, de ha az nincs, ne segítsünk magunkon? Egy oly módot kitalálni, melylyel ezt pótoljuk kevesebb költséggel, kevesebb eljárással?

Az angoloknál, francziáknál, a németeknél s már most nálunk is magyaroknál a „főveg le nem emelő egylet“ állíttatott fel a szegényekért.

Már magára a kalap (főveg) leemelése az utczán oly valami kellemetlen, sőt néha egészségtelen; költséggel van összekötve, mert a sok hozzányulás által, örökös köszöngetésben a főveg leginkább tönkre jut s újat kell venni sat. így gondolkoztak egykoron az angolok is; s reá jöttek, hogy egyletet alkotnak, mely ezen szokást, kényelmetlenséget tiltja.

Ezen „főveg le nem emelő egylet“ nem egyéb, mint oly tagok egyesülése, kik egy bizonyos összegért pl. 3—4 írtért egy jelvényt kapnak, mely arra hatalmazza fel, hogy az utczán nem köteles senki előtt fövegjét levenni. A jelvény «léggé excusirozza az egyént. A pénz pedig a város pénztárába jön, melyből azután az igazán gyámoltalanok segitve lesznek

a végett, hogy a járó kelő jelvényesek előtt nem szabad alkalmatlankodni — adományt, segélyt koldulni.

Vasady Gyula.

(Ha kezdeményezők találkoznak, szívesen elol- mozditjuk ez egylet alakulását városunkban. Szerk.)

A tizbarczai magyar falusiak erdőségeitől való megfosztása 0. B.-tól.

III. (Folytaás.)

A lőkormányszék e kérelem következtében megdorgálta a biassói magistrátust és szemére vetette, hogy bár többször felszólittatott, de a malom dolgában soha egyenes feleletet nem adott; elrendeli azért a főkor- mányszék komolyan, hegy Molnár Pált elbocsássák, s abban, hogy malomcontractusát kutassa s a guber- niumnak bómutassa, ne gátolják ; továbbá a rajta igazságtalanul felrántott 80 frtot visszaadják, s hogy hosz- szufalusi küldöttek javait miért foglalták el, arról jelentést tegyenek. Hogy a kormányszék e komolyan feddő rendeletének mi effectusa se lett, s hogy Török Pál és társai a kárral és börtönnnel maradtak, s szerencséseknek mondhatták magokat, hogy a kilátásba helyezett akasztófától megmentesültek tanúsítja az, hogy a szegény hosszufalusiak 1762-ben a főkormányszékhez ismét panaszt adtakbe, melyben elé- sorolják, hogy a főkormányszék többször rendelt, a felséges királynő is 1759-ben junius 27-ki re- seriptumában meghagyta a brassói magistrátusnak, hogy Molnár Pálnak malmát visszaadja: de mindezt szépen félre tette a magistrátus, kérik a guberniumot, hogy bizonyos terminust tűzzön ki, mert ha fenn nem védnek, — írják — lehetetlen leszen maradnunk a sok nyomorgattatások miatt. Terminusul ki is tűzte a főkormányszék következő év mart. 8-át, de azért a btassói magistratus soha fel nem terjesztette az ügyiratokat, Molnár Pál malmát, érte folyamodó társai elkobzott holmijukét soha vissza nem nyerték, sőt a brassói tanács azen első sikei-től felbátorittatva, s a Török Páltól erőhatalommal elfoglalt malom alapján képzelt földesúri vesszőparipájára ülve lassankint, s csakis a jelen század kezdetén (1801 —1820-ig) lefoglalta Bács- faluban Musát János és Szén János, Türkösön Szász János, Tatrangon Bacsó János és István, Pürkereczen Szász Péter malmait, m% pedig oly malmaikat, mel- lyeket a családok a községekkel kötött egyezmény alapján saját maguk építettek és századokon bírtak: és ha a tulajdonosok szólni mertek, Molnár Pál példájára börtön, s javaik felprédálásával csendesité le a brassói magistrátus, s jaj volt azoknak, a kik az ő érdemükben még csak kérni is mertek, mert az illyenek mint lázongó nyakas emberek, az inspector urak mogyorói» pálczájával utasittattak rendre.

IV.

Ily módon szerezte meg Brassó a barczasági 10 magyar és a törcsvárköri oláhfalukban a raalomjogot; könnyű mód, melyet ama magistrátus talán valamely turkomán vagy Uzbek főnöktől tanult el, mert ott, hol az igazság és tulajdonjog védelmével szemben a 25 botot és akasztófát helyezhetik a hatalmat bitorlók, ott megszűnik minden jog, minden törvény, ott csak egy marad fenn: az ököljog. E jog alapján jutott Brassó a mások által készen felépített malmokhoz; s hogy a hatalmaskodás egészen a végletekig menjen, a szegény malom-fosztott népet rászoritá arra is, hogy a malomgátokat ingyen fizetés nélkül megkösse, s megtiltotta, hogy másrtt, mint Brassó „quia nominor leo“ jog alapján szerzete malmaiban őrölni merészeljenek. A mint Brassó állitóiagos földesúri czime agyrém, a mint az ennek alapján lefoglalt erdőkhöz, malomjoghoz csak az ököljog alapján jutott e város, úgy a korcsmárlási és dézmaszedési javadalmakhoz is csak a legégrekiál- tóbb erőszakoskodás és jogtiprással jutott. Folytatólag a korcsmárlási javadalmak jogviszonyát deritem fel a lehetőleg rövidéi. Hogy Brassónak Ulászló, Bethlen Gábor, Rákóczival Kötött szerződései korcsmárlási regálét adtak volia arról egyetlen szót sem találunk, de arra hogy a Töresvárhoz tartozó faluk szabadon főzték az égettbort (pálinkát), mi jövedelmi forrásuk volt, s azt szabadon árulták is, arra számos okmányi bizonyitékkal rendelkezünk. De a mint Brassó az erőszak terén fokonként előrehaladva képzelt földesúri helyzetébe mindinkább baetalálta magát, igyekezett a koresmár- lási jogot elébl megszorítani, közigazgatásilag szabályozni, hogy a:után ez alapon maga számára lefoglalhassa.

Lássuk az első lépést, mely 1764. oct. 8-án történt mely által mint politikai hatóság a hétfálusiaknak addig korlátlan szabadsággal űzött égettbor tőzését megszorítja ezutáira, ezen rendelettel.

Salutem!

A felettébb és mód nélkül való égettbor főzés károsnak tapasztalván lenni a magistrátus, melyre nézve a közönséges jognak fenntartása végett kivánta és szükségesnek ítélte mind a hétfaluban min'd pedig a más szabad helységekben az égettbor főzőttstököt bizonyos számra restringálni és circumscribálni, a mely szerint az egész Districtusban 204 égettbor főző üstnél több meg nem engedtetik, ezen számba computálvan mind belső renden lévőket a kik is a Város Passusokon, és Falukon korcsmákat égettborral eltarthatják. A 204 üstök répártiáitatván obvóniál. Bácsfalura 6. Türkös 14. Cser- nátfalu 8. Hosszufalu 16. Tatrang 6. Pürkerecz 6. Zajzon 3. Ivrizba 22. Apácza 4. Újfalu 4. VleJény 3. Szent Péter 4. Botfalu 4. Hermáuy 25. Prásmár 25. Földvár 4. Veresmart 3. Magysros 3. Höltövény 4. Feketehalom 8. Volkátiy 4. Rosnyó 8. Keresztényfaivá 6. Vidombák 4. Zernest 6. Tohányra 4. Summa 204. üstök.

2. A város jószág taluibau a Provizorok szorgalmatosán reávigyázzanak, és a Taxa Reggestruma szerint, a mint a gazdák következnek, a kik tudniillik eddig is az égettbort főzték, minden félhónapban felválthatták s oly formán a jó rendet mindenik faluban obesrváltassék.

3. A belső személyek, és falusi tisztek, a kik eddig az égettbort szabadosán főzték, azok is ennek utáuna mint a másfalusiak a magok rendiben főzzék, hogy a megállított szám 204 meg maradjon.

4. Hogy ezen jó rendelés annál jobban obser- váltathassék, a provizorok az égettborfőző üstfedeleket szedjék el, és usq. 15. oct, a hátfalúban az udvarházaknál rakassék le.

5. Melyre nézve publicáltatik, hogy senki igen sok rozsot bé ne szedjen, hogy kárt ne valljon.

6. Hogy ha valaki ezen rendelést által hágná, az oly ember megtapasztaltatván Rft. 12, birságba esik, a mely birságnak harmad része annak igértetik, a ki ezen rendelésnek által hágóját megjelenti.

7. Mind azok a kik égettbort főznek, szabad nem lészen az égettbort a Districtusból ki vinni; hanem ha az égettbor Prpvisorátus hírével, onnan is csak oly formán engedtetik meg, ha a város közönséges korcsmáin elegendő égettbor lészen, és a kik égettbort akarnak ki vinni, nyomtatott szabad ezédulájok fog lenni, mivel másként a kik megtapasztaltatnak, az égettborokat confiskálják. Hogy pedig az illyenekre jobb vigyázás legyen.

8. A kiadandó czedálákat ki menő utjokban a vledényi biró a kinek ez iránt parancsolat adatott, béfogja szedni, és hónaponként az égettbor Proviso- rátusnak, a mely a maga Protocollumába fel fogja no- tálni, bé adja. Továbbá

9. Hogy ezen rendelésünket senki által ne hágja, tilalmaztatik, senki másuton az égettborát a Distric. tusból ki ne vigye, hanem csak Vledény által, mivel más utón megtapasztaltatván, az égettborra az ollyan embernek confiscáltatik.

10. Egy szóval tilalmaztatik, hogy senki semmi utón s módón égettborát különös személynek eine adja, hanem csak a város és más közönséges korcsmára sub poena Rft. 12. A mely birságból a harmadrész a megjelentőnek igértetik, . minden személyválogatás nélkül.

11. Hogy pedig senkinek a csalárdsággal módja ne légyen, keményen parancsoltatik, hogy minden ember jó és tiszta égettbort főzzön, mert az alávaló égettbor sehová bé nem vétettetik, sem pedig a kivivés végett ezédula nem adatik, és a lei ily formán kárt fog vallani magának tulajdonítsa.

12. Ennek utána mindenik Faluban a város szá mára korcsma fog tartatni, a hova is kiki maga égettborát a mikor kívántatik bé adhatja, a Provizorok assignatiójok mellett úgy mind azon által, hogy drágábban a falukon bé ne adják, mint a városba.

13. Hogy ba valakinek készen égettbora lészen, töstént s hova hamarább a városba az égettbor Provi- sorátusnak bé hozhatja, és oda bé adhatja. Signátum. Brassó Die 8. oct Anno 1764. Magistratus coronensis,

(Folytatás következik.)

Jogi rovat.

Igazságszolgáltatási viszonyaink szerencsétlen voltáról a „Nemere“ hasábjain már több derék cikk jelent meg, még pedig szakértők tollából. Legyen szabad ez alkalommal egy laikusnak is szomorú tapasztalatokból merített nézeteit közölni igazságszolgáltatási ügyeinkről.

Minden rendezett államnak főkelléke a jól szervezett igazságszolgáltatás, és semmi által sem történhetik a polgárnak nagyobb károsittatása, mint a tör-