Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)

1873-01-31 / 9. szám

Brassó, 1873.

Harmad évi roham !). szám.

Péntek, jan. 3i.

yg-v jy мдг^пе

Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer, kedden és pénteken.

Ara:

Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 it. — kr. Negyedévre . . 1 ft- 30 kr.

A szerkesztő irodája: Klastromutcza 564 szám.

Lakása : Bolgárszeg 1425 sz.

NEMER

Politikai, közgazdászai és társadalmi lap.

4

Hirdetési díj:

4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden iktatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél.

Az országházitól.

Kerkápolyi Károly pénzügyminiszternek a képviselőház január 27-iki ülésén tartott nagvfontosságu beszédéből közlünk nehány jelentékeny részletet.

A bankügyre nézve igy nyilatkozik:

Az ipar fejlesztését, a kereskedelem felvirágzását hazánk anyagi jólétének, emelkedésének vitális feltételének tekintem, és mert ilyennek tekintem s mert tudom mily szükségük van ezeknek rendszeres hitelre, rajtam legalább nem múlik semmi, hogy részükre rendszeres pénzforgalom biztosittassék, önálló és oly szilárd alapon, mint a minőre ezt ez idő szerint fektetni csak leket. Szolgáljon ez a t. háznak tájékozásul, és ha lehet megnyugtatásul (Zaj balfelől) a jelenleg folyamatban levő tárgyalásoknak iránya felett.

Az adókat illetőleg monda:

Eddig igazuk lehetett azoknak, a kik azt mondták, hogy a nemzet adóval túl van terhelve, most már azonban lehet ez országtól, melynek adóképessége 30%-on túl emelkedett, földje csak a vasutak mentén fél milliárd értékkel szaporodott, némi erőfeszítést is e téren igé nyelni. A társadalmi életnek, az adórendszernek alapja) nálunk a földmivelés. A még e héten bemutatandó adó- cataster-törvényjavaslat e téren csak egy lépés ; gondja lesz rá, hogy többiek nyomon kövessék.

A házadét illetőleg meggyőződésem hogy itt api’óbb igazításokon kivid gyökeres változtatásra nem lesz szükség. Az adó tétel magasságának megmérése akkor lesz idején, mikor a többi adónemeknél az már megállapit- tatott, mert akkor tűnik ki, hogy öszhangzatos-e az azokkal vagy nem.

A mi illeti a másik két direct adónemet, a személy kereseti és jövedelmi adót, azt hiszem, hogy e tekintetben legnagyobb a fejletlenség direct adóink rendszerében. Azt hiszem, és ez erős meggyőződésem, hogy itt gyökeres teljes átalakításra van szükség, oly átalakításra, mi egyfelől biztositsa azt, hogy az idetartozó : minden jövedelem kellőleg megróvható legyen, hogy! annak adója kellő arányt mutasson mind az idetartozó j

ágak közt, mind pedig szemben a többi reáladókkal : i a föld és házadéval. — Egy megfeleöleg berendezendő kereseti adó, melyet ha úgy tetszik osztályadónak is nevezhetünk, van hivatva, véleményem szerint az e téren ^ való tökéletlenségek elhárítására. Minő lesz az? ennek fejtegetését, azt gondolom nem várja tőlem most senki. Akkor lesz ez helyén és idején, ha beterjesztem a javaslatokat. Csak egyet mondok. Meggyőződésem szerint három momentum van, mit itt szem elől téveszteni nem lehet, sőt szem előtt tartani kell egyaránt. Az első az individuális munka és annak gyümölcse, értem úgy a különös qualificatió által nem gyámolított közönséges munkát mint azt, mely különös qualificatió, sajátságos irányú képzés, az intellectualis erő által gyámolittatik, azt mely némelyeket valamely specialis téren egyebeknél alkalmasabbá tesz a keresetre. — Másik a tőke, mely az embereket arra viszi, hogy ne csak a maguk testi és szellemi erejével, de töke segélyével megszerzett eszközökkel, gépekkel stb. dolgozzanak, sőt más embereknek az ö czéljokra biztosított munkájából is hasznot húzzanak. Az első a munkadíj, a másik a hasznosított töke jövedelme.

Ezekhez járul utóbbi esetben a vállalkozó haszna; három együtt : az individuális testi és szellemi munka, ■ a tökenyeremény és a vállalkozási díjak, mi e téren fi- j gyelemben tartandó, halfogásain szerint jó azon adó-1 rendszer, mely ezen három alap kellő megadóztatását, nem csak eszközölni akarja, hanem a megfelelő tám- j pontok megtalálása által birja is. Olyan adórendszer, mely ezek egyikét vagy másikát figyelmen kívül hagyja, vagy ha czélba veszi is, de a megfelelő támpontokat meg nem találja, czélját itt is, ott is többé-kevésbbé, elhibázza, nem kielégítő.

A mi e^/éb adónemeinket illeti, nem tagadhatom, hogy daczára annak, hogy valami nagy tökélyre vittnek adórendszerünket nem tartom, annak egyik lényeges sarkkövét sem vélem ez idő szerint mellőzhetönek.

Tehát a jövedékek föladását, a fogyasztási adók vagy azok valamelyikének megszüntetését, a bélyeg és illetékek mellőzését olyan dolgoknak tartom, melyek

nekem nem is vágyaim, de melyekről értem, ha valakinek vágyai, de ez idő szerint sem egyiket sem másikat nem tartom megszüntethetőnek. Egyiknek, mint másiknak tökéletesítése azonban, s a közgazdászai érdekekkel nagyobb összhangjaiba hozatala indicál- va van.

Beszédét az ellenzékhez intézett felszólítással ekép végzi :

Engedjék meg a t. képviselő urak a túloldalon, hogy ennek végeztével egy versenyre hívjam fel önöket, a jövő alkotása tekintetében térjünk a munka terére, legyen a miénk a kezdeményezés kötelessége, legyen az önöké is az előmozdítás szép szerepe. És a szerint ítéljen meg bennünket a jövő s a nemzet, a mint úgy az egyik, mint a másik e téren a maga kötelességét teljesítette. fHelveslés jobbfelöl.) Mi magunk sikeresen nem jiiuib-ounefünk, miénk csatv megindítás, miénk csak a kezdeményezés kötelessége és lehetősége. Az előrehaladás, a gyors és sikeres munka, csak összhangzó törekvéseknek lehet eredménye. Ezen összhangzó törekvést kérjük ügyfeleinktől, várjuk és reméljük, de kér emzet érdekének nevében önöktől és politikai

elle : is. Várjuk ezt a politikai ellenfelektől,

mei legyen is az önök politikai nézete, meg

vagyok arról győződve; hogy a nemzet anyagi emelkedése nem kevésbé fekszik az önök szivén mint fekszik a magunkén. Móritz Pál t. képviselő ur azt mondá nekem, hogy nem kételkedik az én igyekezetemben, az én munkaképességemben és szorgalmamban, de az eredmény hiánya úgy mond, ellenem szól. Ha Móritz képviselő ur jelen volna kérném öt, ne ítéljen mindig és mindenben az eredmény után, mert igazságtalan lesz, nem én értem, de egyéb okokból. Az a gazda, a kinek 1863-ban az aszály, 1866-ban a fagy elvette mindenét, ez nem volt képes eredményt mutatni, és ha valaki elitélé öt nem volt irányában igazságos. Az oppositió mint ilyen, állásának természeténél fogva soha sem lesz képes eredményt mutatni fel. Ha az eredményből itélnök meg munkásságát, el kellene azt ítélnünk. En nem Ítélem el, mert állása, természete lehetetlenné teszi az

TÁRCZA.

A természettudomány mint a közlekedés előmozdítója.

Képek és vázlatok az életből.

Deák Gerőtől.

(Folytatás.)

Az ókori népek közt a phöniciek voltak a legelsők, kik a tengeren jelentékeny utat tettek. Kezdetben csak a veres és közép tenger szigetei között mertek evezni, de később bejárták a nagy óczeánnak minden akkor ismeretes tájait. Ki van derítve, hogy phő- nicia lakói, valamint az egyiptomiak is már az egész Afrikát körülhajózták, sőt némelyek azt állítják, hogy már a nagy ámérikai contingenset is érintették volt. — Magok a chinaiak is, valamint a miveltség egyéb ágaiban, úgy a hajózási ügyességben is magas fokon álltak. Ezek fölülmúlták a phönicieket az által, hogy azok előtt már évezredekkel tudták használni a vitorlát, az iránytűt sut. és roppant kiterjedésű hajókat tudtak készitni.

Julius Caesar római történetiró irataiban olvassuk, hogy a cimberek és celták is bátran, minden félelem nélkül szállottak ki a nyílt tengerre ; továbbá már tudták az égi testeket: a napot, holdat és csillagokat vezér gyanánt használni s felleges vagy borult idő alkalmával madarak — főleg holló vagy vaiq'u — repülése után vették útjok irányát.

A biblia azt Írja Kéé bárkájáról, hogy az 300 röf hosszú, 50 röf széles és 30 röf magas volt; 3 emeletből állott, tehát már valóban elég tekintélyes vizijármü volt. Mégis mi volt az az égyiptomi Ptolemaeusok hajóihoz képest?! (Ezek Krisztus előtt 323-tól 221-ig uralkodtak.) H. Ptolemaeus király, kinek a tengeren 4000 hajóból álló kereskedő-hajórajja volt, hajó-óriásokat épi- tetett, melyeknek a szokásos öt vagy hét sor evező helyett 30 sor evezőjük volt s melyek tulajdonkép soha

sem használtattak, hanem esakis arra szolgáltak, hogy a világ bámulását felköltsék és fogalmat nyújtsanak az ő tömérdek gazdagságáról és roppant hatalmáról.

Egy sokkal colossalisabb hajót készíttetett П. Hiero syracusai király, hogy azt II. Ptolemaeusnak ajándé-1 kozza. A hagyományok szerint két darabban épült ; először az elsőt a tengerre bocsátották s úgy rakták fel ! erre a másikat. Különben e hajó igen fontos épület, mert — miként állítják — ez nyújtott alkalmat arra, hogy Archimedes a csavart (sróf) föltalálja melyről már maga igy nyilatkozott: „Adjatok a világ-) űrben egy szilárd pontot és én e csavarral kiveszem a világot sarkaiból!“ Ez az archimedesi —.úgynevezett! „végtelen“ — csavar valóban egyike a legfontosabb mechanikai eszközöknek, melyet az ipar fölmutatni képes. Amaz óriási hajó építésénél arra szolgált, hogy azon két résznek, melyből a bajó állott, akkor oly nehezen mozgatható és Összeilleszthető darabjait csekély erővel és könnyen mozdította és szilárdan összetartotta. Daczára óriási nagyságának csak busz sor evezőjü volt hanem azért volt benne 47 nagy szoba, ide nem értve e számtalan eleségkamrát, konyhát, malmot, aklot, hálóhelyet sat., továbbá volt benne egy ivóviz-medencze mintegy 400 akó tartalommal, egy nem kisebb nagyságú halastó és végre 8 harczi készletekkel fölszerelt torony és számos hajitógép, melyek közül a legkisebb is képes volt egy busz fontos gerendát 125 lépésnyire eldobni. Mind a külső, mind a belső berendezés és feldíszítés megfelelt óriási nagyságának. Valamint födél- zete, úgy termei is a legszebb szobrokkal és festményekkel volt diszitve; a legtöbb szoba igen értékes fa- és köbutorokkal ellátva; a födélzeten sétányok s gyönyörű ligetek voltak készítve szőlő- és borostyánlombokból s tömérdek diszvirágból ; továbbá olvasóterem volt berendezve egy gazdag könyvtárral és felséges fürdőhelyiségek egészilék ki e valóban paradicsomi épületet. És gigási nagysága daczára szerencsésen tette meg útját Syrakusától Egyiptomig.

Mégis nem sokáig állott e hajó az első helyen IV. Ptolemaeus király ugyanis egy akkorát készíttetett, melynek 40 sor evezője volt s a mely 300 matrócz és 4000 evezőlegényböl álló hajószemélyzeten kívül még 3000 teljesen fölszerelt harezost, — összesen tehát 7300 embert volt képes egész kényelmesen befogadni.

A történet által igazolt fennebbi számokkal köny- nyen összehasonlithatják olvasóim korunk legóriásibb ha- jójának —- a Leviatkannak — nagyságát, mely kerekes és csavaros gőzhajó egyszersmind. Ezt 1856— 58-ig épitették a Themsen, Londontól nem messze és 1859 nyáran szállt először tengerre. Hossza 962 láb, szélessége 83 láb és tartalma 27,000 tonna : ha két három-három ezer lóerejii gőzgép hajtja, 4000 utast tud befogadni. Mindenesetre az egész világnak legnagyobb jármüve, de nagysága korántsem felel meg használhatóságának, mert miután az épitetö társaság gyámoltalansága és hasznavehetlensége miatt megbukott, egy ámérikai vette meg, hogy azt a humbug hazájában — mutogassa !

% *

*

Ezen rövid kitérés után vizsgáljuk tovább a vizi jármüvek fejlődési processusát és azon eszközöket, melyek a hajózás haladására befolytak.

A tutaj durva rúdjaiból és a kivájt fatörzs lapá taiból lassanként a czélszeriibb evezők lettek; ezekhez járult később az eleinte egyszerű fadarabból álló kormány lapát, valamint a vitorla, melyet kezdetben valószínűleg gyékényből vagy fakéregből készítettek. Egy fatuskó s később egy nagy kö horgony gyanánt szolgált, mit később vas csákány váltott fel. Éhez Anacharsis még egy mást csatolt s ez által megadta a horgonynak alakját, melyet lényegileg ma feltüntet. Már Diomedesröl állítják, hogy ö Görögországba üresen hazatérő hajóinak fenekét Trója szétzúzott köveivel töltötte meg s ezáltal megmutatta, hogy ismerte a sulyteher szükségességét.

Mindezen s még számtalan hasznos fölfedezések