Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-09-29 / 78. szám

Brassó, 1872.

Másod évi folyam 78. szám.

Vasárnap, szeptember 20.

Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer

csötörtökön és vasárnap. Ára:

Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr.

A szerkesztő irodája: Nagypiacz 322 szám.

Lakása : Bolgárszeg 1425 sz.

Politikai, közgazdászai és társadalmi lap.

Hirdetési díj:

4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél.

„Nemere*

politikai, közgazdászat!* és társadalmi lap idei negyedik évnegyede október hóval kezdődik.

Előfizetési ára egy negyedévre 1 írt. 50 kr.

Félévre 3 írt. ; egész évre 6 írt. Szerk.

Országgyűlés.

Szept. 23-idi ülés.

Mihályi Péter Tordamegye a XVI. szepesi város és Békésmegye nevében a virilis szavazatok eltörlését kéri.. Bakcsi F. a belügyi és igazságügyi miniszterekhez intéz interpellate a volt székely huszárcsaládok tulajdon joga feletti szabad rendelkezés érdekében. — Kérdi : megbizottja illetékesen igérte-e meg, hogy a volt székely huszár-családok tulajdonukat visszakapják és szándékozik-e a lóbeszerzési alapra nézve a tulajdonjog mellett a szabad rendelkezési jogot is kieszkezölni. Gr. Péchy a kolozsvári bányaigazgatóság kérvényét terjeszti be. Degré Alajos a borsod-miskolczi kiháza- sitó egyesület ügyében intéz interpellátiót a minisztériumhoz. Brennenberg Mór kővárvidék érdekében ad be törvényjavaslatot, sürgetvén, bogy a vidék törvényszéket nyerjen. A birálóbizottságok jelentése szerint a kifogásolt képviselők — kivéve egyet — mind igazoltattak. Széli Kálmán a pénzügyi, Szőgyényi László a központi bizottság részéről terjeszt be jelentéseket, Molnár Aladár a tanügyi bizottság jelentését a kolozsvári egyetem tárgyában.

A bajó-épitésre és fölszerelésre szükséges tárgyak vámmentes behozataláról szóló törvényjavaslat átaláno- ' san eifogadtatik.

A Portugáliával kötött kereskedelmi szerződésre i nézve Simonyi Lajos felvilágositást kér, mit Szlávv Jó- ; zsef megad.. Csernátony Lajos megjegyzi, hogy nem az töi'ténik, ami Magyarország iparosainak érdekében van, hanem az ami Ausztria iparosainak érdeke. Ezután

a törv. jvsl. átalánosságában elfogadtatott. Varady Gábor megjegyezte, hogy a miniszteriura gondosan kerülje az „osztrák-magyar birodalom“ elnevezést, melyet az indokolásban használt. A honvédzászlóaljak szaporításáról szóló törvényjavaslat általánosságban eifogadtatik. Ülés végén elnök bemutatja Orbán Balázs marosvásárhelyí képviselő megbízó levelét és a függő államadósság ellenőrzésére kiküldött bizottság jelentését.

Szeptember 24-ikx ülés.

Stanescu Imre interpellátiót nyújt be az iránt, miért használják a postai hatóságok és a kereskedelmi és pénzügyi minisztérium hivatalos közegei — az egyedüli hivatalos államnyelven a magyaron kívül a németet is. О ennek okát a hivatalos germanizátióban találja csak, mert ha czélszerüség vezetné a minisztériumot, akkor fogná ugyan használtatni a német nyomtatványokat is, de csak vidékenként, a táj nyelv szerint, különben pedig más nemzetiségek nyelvét is részesítené e kedvezményben ; ha pedig a duaiismus iránti tekintetből teszi ezt, akkor kéri szíveskedjék a paritás elvénél fogva Lajtántul is a magyar nyelv hivatalos mellék-használatáról ott is intézkedni.

Nagy derültséget okozott midőn Györffy előterjeszti a br. Wodianer Béla ellen benyújtott kérvényt, melyet Kvassay vesztett el az utczánj s melyet ismét megtaláltak.

Kvassay а III. bizottzág nevében tesz jelentést, melyet azonban többek felszólalására semmisnek jelentettek ki, minthogy nem az elnök nyújtotta azt be.

Miután ismét több képviselő igazoltnak jelentetett — köztük Wächter és Trausehenfeis — következett a válaszfelirati bizottság jelentése. Azután Tisza Kálmán nyujtá be a balközép felirat-javaslatát. Simonyi Ernő bejelenti, bogy a legközelebbi ülésen maga és elvtársai nevében szintén egy felirati javaslatot fog benyújtani. Trifunácz Sándor is benyújt egy felirati javaslatot.

Háromszéki Ieányárvaház.

Háromszék, szept. 25. 1872.

Bizonyos forrásból tudjuk, hogy Háromszék lelkes hölgyei, közöttük a leglelkesebbek egyike a zágoni nö- egylet elnöke, egy „háromszéki Ieányárvaház“ felállítását tervezik.

Fölhívások mennek szót nem sokára: felkérni azokat, kiknek ily nemes czélu közdolgok iránti érdeklődése ismeretes, arra, hogy résztvegyenek egy közös értekezletben, hol az ügy nyilvánosan fölvétetvén kivitelére a legelső szükséges intézkedések megtétessenek.

Felesleges dolog hosszason szólni az árvaházak szükségességéről. Szükségtelen terjedelmesen mutogatni azt is, hogy Háromszéknek mily nagy áldás lenne egy Ieányárvaház, hol az elhagyatott s gyámol nélküli árva leány gyermekek felvétetvén á koldulástól, az erkölcstelen elaljasodástól megóvassanak, s a társadalom javára fölneveltessenek. Nézzen el akárki a vásárok alkalmával a szám nélküli koldusokon s az azokat vezető szerencsétlen gyermekeken, vagy figyeljen néha az Oláhországba vivő utakon az onnan jövő, rájok nem illő ruhákkal felczifrázott szerencsétlen leányokra, s meggyőződhetik arról, hogy Háromszék lelkes hölgyei midőn egy „báromszéki Ieányárvaház“ felállítására indulnak el, oly munkatért választanak magoknak, melyen százezrek áldása fogja kisérni nemes törekvésöket.

Minő meleg szívvel s .igazi lángoló buzgósággal fogták fel Erdély más vidékein az árvaházak ügyét, annak fényes bizonyságát olvastuk a télen és tavaszon a lapokban a kolozsvári, most közelebb a m.-vásárhelyi árvaházra történt nagyszerű és szép áldozatokban.

Nem kételkedem a felöl, hogy Háromszék derék hölgyei is ily lelkesen fogják fel a nagy és szent ügyeb s igazi honleányi érzéssel s tiszta keresztény szeretettel a mint a „Fölhívást“ veszik azonnal munkára indulnak.

Oly munka az, melyet tenni mindenkinek valódi

£>

Korunk mozgalmai.

(Folytatás és vége.)

Századunk humánus szelleme talán megóv hasonló jelenetektől, hol az igazság kivívásáról lesz szó. Nagy reményem van ehez, mert az alkotmányos állapotok észrevehetőig gyarapodnak. Ma már a népnek tekintélyes szava van saját ügyeit illetőleg. Ma nem egyesek kormányozzák, hanem önmaga; következőleg nem fog fegyverrel fordulni maga ellen ott, hol szelidebb eszközökkel is biztos lesz győzelme.

Lássuk tehát minő mányu lesz korunk mozgalma? Mit kíván az ember, mint egyház, társadalom és nemzettag az államtól? Mert, hogy a mozgalom e három irányban indult meg, az kétségtelen. Egyik vagy másik irány előre lökethetik időre, de egyik sem marad el, mindhárom megoldandó, mert az emberi természetet nem lehet csonkán, megbénítva képzelni.

Az emberi természetet csak akkor lehet öszhang- zólag emelni, csak akkor lehet tökéletes embert remélni, ha az, mi az egyház tagnak megvan engedve, nem lesz tiltva a társadalom, a nemzet tagjának is. Ellenkező esetben csak fél embert teremtünk, ha mig egyik tehetségét szabadon fejtheti ki, a másik békóba lesz verve.

E pontokra igy átalánosan igen könnyű megadni a találó feleletet. Azt lehet mondani, hogy az állam adja meg az embernek a lehető legnagyobb szabadságot az élet minden viszonylatában, engedjen szabad tért az egyénnek belső és külső tehetségei kifejtését illetőleg. Ez volna a leghelyesebb ut és mód arra, hogy egy tökéletesebb ember faj álljon elő.

Csak az a baj, hogy az a szabadság nagyon elász- tikus fogalom. Lehet ide-oda nyújtani, magyarázni. Az elméletben megállapított fogalmát bajos a gyakorlati élettel összeegyeztetni. Ha nem itt e földön, hanem valahol felette élnénk, ha nem szenvedélyektől és megrögzött szokásoktól saturált emberek, hanem angyalok

volnánk; akkor azt mondanám, adjuk az embernek ke- ; zébe azt a korlátlan szabadságot, melyet a legszebb ] elmélet kitalált.

De a mig e siralmak völgyében élünk, félő, hogy I visszaélnénk vele ember társaink megrontásása. A gya- ; i korlati élet még a jelen viszonyok között is ezt bizo-1 ! nyitja, midőn sok tekintetben megkötöttek kezeink, hát még ha felszabadulnánk minden mérséklő hatás alól.

Ma a hány ember, nemzetiség, vallásközönség, j annyi a szabadságróli nézet ; mindenik a maga oldaláról tekintve a dolgot. Az egyik egyház s vezetői megvannak áldva, felvannak ruházva a mai korba semmikép j sem illő politikai jogokkal, kiváltságokkal, társadalmi j ! előnyökkel ; s hogy mindezeket gyakorolhassák, a kellő | fénynyel, méltósággal kifejthessék, hogy tündökölhessenek „mint a világ világosságai“, még emellett nagy földbirtokokkal; a másik magára van hagyatva saját erejére utalva. S mégis mit tapasztalunk? Azt, hogy mig ez utóbbi néma halgatással tűr, s remél a jövőtől, az előbbi még nagyobbra vágyik, még többre vágyik, még többre szeretné kiterjeszkedni, s midőn látja a tehetetlenséget, az akadályokat, mely a józan közvéleményben útját állotta, elkereszteli a mai kort barbárnak, felforgatónak, forradalmárnak, a szabadságra éretlennek, s jézsuita pofával kesereg az ő nyomoru, elhagyott állapotán.

így vagyunk a nemzetiségekkel is. Az egyik nem elégszik meg, hogy államban él, hanem még az állam- ban is államot akar formálni. A szabadság, az egyenlőség hajnala kezd derengeni minden nép számára, de azért némelyek nem szűnnek meg régi kiváltságaikon lovagolni, nem szűnnek meg különleges, az összeség felett álló helyzetet követelni a magok számára. Ilyen a szabadság fogalma a gyakorlati életben. E separa- tistíkus törekvések mindenesetre megvannak, százféle alakban nyilvánulnak napjainkban. A kérdés csak az, hogy elszivelheti-e az állam, hallgathat-é szavukra.

Leghatározattobban kimondjuk, hogy nem. — Az államnak semmikép sem feladata a felekezeti és nemzetiségi érdekek legyezgetése ; nem szegődhetik egyiknek vagy másiknak védőjévé. Csakis állami általános szempontok lehetnek azok, melyeknek cselekedeteiben vezérleni kell, mert az általános intézmények alapítása oly természetű, hogy gyümölcseit minden nyelvű és hitü ember egyformán élvezheti. Cak ily intézmények alapítása által kerülheti ki az állam azon elnevezést, hogy különleges érdekek szolgálatába állott.

Vegyük már most egyenként a pontokat. Mit kívánhat az ember mint felekezeti tag az államtól?

Hogy (e kérdésre tisztán megfelelhessünk, vizsgáljuk meg közelebbről a hit, a vallás lényegét. A bit a lelkiismereí dolga. Benső egyéni működés. Keresése és megtalálása azon viszonynak, melyben ember istenhez, mint minden létező alap okához, végső forrásához áll. így fogva fel a kérdést, látszik, hogy a hit nincs semmi módosító, átalakító vagy tagadó vonatkozással a világi dolgokra, az állami intézményekre. Az tisztán lelki működés. A benső életből jő, s arra vonatkozik, annak szükségletét elégíti ki. Következőleg egy oly talaj működési tere, mely a külső behatásokat, befolyásokat nem szenvedheti meg. „De internis non judicat praetor.“ Régen megmondották már ezt; de mindig igaz marad. A lelki működés tehát semmikép se tar- tózhatik világi megítélés alá, mert az erkölcsi világrendhez tartozik. Igaz biró, valódi megítélő csak a lelkiismeret lehet. Következőleg az egyéni vallásos meggyőződés ment és sérthetlen mindaddig, mig csak lelkiekre, az ember benső lényére vonatkozik. — Engedjünk tehát szabad folyást mindenki meggyőződésének; hadd imádja és tisztelje istenét úgy, a hogy jobbnak látja, a hogy lelki szüksége parancsolja.

Mert ember és isten közötti viszony egészen más természetű, mint az, melyet az emberekkeli viszonylatban alkotunk. Mig ez csak anyagi érdekeink előmoz- ditását czélozza, vagy ha szellemerkölcsi természetű is, de mindig az állam határain belől mozog, következőleg ezek szabványaihoz kell alkalmazkodnia, addig istenhezi viszonyunk szellemi, láthatatlan természetű, hatását nem a külső, hanem a belső embernek kell megérezni.

A vallásnak csak akkor van meg ez az éltető hatása