Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-03-07 / 19. szám
Magyar képviselőház. Márczius 1-én a választási törvény átalános tárgya-1 lását folytatták ; számosán szólották : P. Szatmáry Károly mindenekelőtt kijelenti, : hogy az ö álláspontja a szabadság és közmévelődés, ezek érdekében küzdött s küzdeni fog a sirig, Szerinte a census és titkos szavazás kérdése közművelődési kérdés. A 1 városokban a titkos szavazás alkalmazását helyén látja, de ! nem a megyei választókerületekben, hol tudomása van ró- j la, hogy napok kellettek ahoz, hogy a választók a követ- j jelölt nevét megtanulhatták. Tissa határozati javaslatát pártolja. Tóth István kijelenti, hogy elfogadja a törvény- javaslatot azért, mert ezt tartja legalkalmasabbnak azon czél elérésére, melyet az maga elé tiiz : t. i. a 48-ki választási törvény pótlását. Dobsa Lajos: A miuisteri törvjavaslat irányában mindenek előtt jelezni kiváuja álláspontját, elmondani lehető röviden, hogy ezen törvjavaslatból mit óhajt és mit nem. О ezen törvjavaslatból, lehető legrövidebben szólva, semmit sem óhajt. (Derültség). Nem óhajtja az általános választási jogot, óhajtja a titkos szavazást (Helyeslés szélső balfelöl), óhajtja a kerületeknek lélekszám szerinti egyenlő felosztását, s óhajtja végre az iucompatibilitást. (Helyeslés a szélső baloldalon). Mindezeknek nyoma sincs a törvjavaslatban* Van benne némi jó, és ez a választók elöleges összeírása. De ez nem a lényeg. Ez csak a garnitur, a mely a sovány húst kövérré nem teszi. (Derültség). Valahányszor ez oldalon hangok emelkednek a népjog és az alkotmány érdekében, oly hangok, melyek melegítők mint a nap sugara, tiszták mint a kristály, egyszerűek mint az igazság: a túlsó oldalról főkép ilyenkor, midőn az országgyűlés vége felé közeleg, azzal gyanúsítják az illetőt, hogy „haza beszél.“ Ezen gyanúsítás ellenében, hogy azon gyanúsítás őt ne érje, kijelenti egyenesen, hogy haza beszél. Igyekezni fog a népjog és az alkotmány érdekében beszélni, nem azért, mert az országgyűlés vége felé jár, mert hisz igy tett elején, igy tett derekán, hanem azért mert ez kötelessége. Szóló némi megjegyzések után ki- jenti, hogy a törvényjavaslatban legszemetszuróbb Erdély állapota. Merénylet az az unió ellen ; s helytelen eljárás követtetik abban az oláhokkal szemben, kiktől a szavazati jog a törvényjavaslat által elvétetik. De kizárja az a szegény iparosokat, a népet, mert fél ezektől a kormány ; tart attól, hogy ezek mint választók a pártra nézve veszélyesek lehetnének. (Helyeslés balfelől.) A tervjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául nem fegadja el. (Balról éljenzés.) Paczolay János a földb, osztályra fekteti a fősulyt, azért, mert Magyarország közvetlen adóinak legnagyobb részét a földbirtokosok fizetik, s az országnak legnagyobb terhei egyenesen a földbirtokosokat sújtják, mert ezen birtokosok el nem titkolhatják adóalapjukat, hanem kénytelenek akarva nem akarva fizetni azon adót, melyet az ország rájuk ró. Az osztályokban is kijelentette azt, hogy igen is, kívánja a censust felemelni odáig, mig a census egy fokon nem áll úgy a városban, mint falukon lakó polgárokra nézve, mert abban nem lát igazságot, hogy a hazának azon polgárai, kik véres verejtékkel keresik mindennapi kenyerüket, kik az országban a legerősebb munkát teljesitik, választói képességhez sokkal nagyobb census mellett juthassanak, mint azok, a kik jövedelmeiket eltagadják, vagy ha ezt nem teszik, annyit vallanak be, mennyit akarnak. (Eléuk helyeslés jobbról). Ezután polemizál a baloldal egyes szónokaival. Tisza Kálmán elkeseredettségében azt mondotta, hogy szégyen foltnak tekinti Magyarország történetében ha о törvényjavaslat valósággal törvénynyé válik. Szóló megfordítja a dolgot és kifejezvén meggyőződését ép oly nyíltan , mint Debreczen városa követe tette, azt mondja, hogy egy rész- rehajlatlan szemlélő és hallgató valósággal szégyenfoltnak fogja tekinteni parlamentünk ezen vitatkozásait, a melyekben a főczél az, hogy semmit se tegyünk és mindenképen halasszuk el a dolgokat. (Elénk helyeslés jobbfelöl). Ezután Várady Gábor reformra hivatkozására teszen élezés megjegyzéseket. Beszédét következőleg fejezi be. En tisztelem mindenkinek a meggyőződését, de annyit mégis megkövetelek az ellenféltől is, hogy mi is egyedül hazánk javát és boldogságát kivánjuk. (Úgy van! jobbfelöl.) Vagy ha ezt nem tételezik fel rólunk, akkor engedjék meg, hogy nekünk is legyen szabad kijelentenünk, hogy önök az ország destructiójára dolgoznak. (Helyeslés jobbról). Es igy vagy kölcsönösen tiszteljük egymást, vagy ha ezt meg nem engedik, akkor bocsássanak meg, de mi is kénytelenek vagyunk kijeleuteni, hogy önök nem az ország javára, boldogságára, hanem lerombolására dolgoznak azon czélból, bogy azt a válaszárkot, a melyet Jókai t. képviselőtársam fölemlített a bankvita alkalmával, mely bennünket elkülönít, s mely önöket a vörös székektől elválasztja, átugorhassák. (Derültség). Várady Gábor megjegyzi, hogy ő az osztályokban számos vasúti kérdést nemcsak formailag, hanem lényegileg is megtámadott- Paczolay azon állítása tehát, hogy ő minden vasutat helyeselt, az igazsággal meg nem fér. Madarász József másfél órai beszédben indokold abbeli meggyőződését, hogy Irányi Dániel határozati javaslata felel meg leginkább a népjog és népfenség követelményeinek. Majoros István: a nőket is szavazati joggal kívánja felruháztatni. Különben Irányi határozati javaslatát fogadja el. A választási javaslat feletti átalános vita e hó 2-ikán befejeztetett. Ezen napon a választási javaslathoz szóltak: Ivánka Imre, kijelentvén, hogy ö a választói jogot a katonákra is kikivánja terjeszteni; Simonyi Ernő hoszabb beszédben pártolja Irányi javaslatát ; Babes Vincze és Deáky Lajos, mindketten Irányi határozati javaslata mellett szóllottak. találjuk ez intézet szervezetét a jelemhez még csak meg- közelitőnek is ; — igaz ugyan, hogy azon korszakokban sem a kereskedelem, sem az irodalom és társas élet nem örvendett azon szép elöhaladásnak — melynek a jelenkor, s igy ezen intézmény terjedelmesebb fejlesztése is nem lehetett oly égető kérdés mint ma. Ma a postaintézmény kezelésére bizton adja át úgy az ország — mint egyesek is sok százezrekre menő pénzbéli vagyonát ; továbbá ezen intézmény tisztviselői kezelésére bizza száz, meg százezer család, valamint családi úgy más anyagi érdekeit tárgyazó levelei kezelését, és az irodalom ebbéli drága kincseit. Ha tehát ezeket elismerjük — pedig ez igy van — akkor lehetetlen be ne látnunk, hogy a közelebbi, és a jelen korszakba о téren működő magasabb kormány közegek, mily buzgalmat tanúsítottak ezen intézmény felemelése, és elöhaladására. De továbbá igazságon alapuló ténynek kell tekintenünk azt is, hogy ezen intémóny a jelen viszonyoknál fogva — intelligens, képzett és páratlan becsü- letii közegek alkalmazását igényli, kik az ügy fontosságát felismérve, hivatva érezzék magukat nem csak az intézmény érdekében lélekismeretesen működni, hanem jelen miveit társadalmi korszakunkban a nagy közönséggel szemben is illemteljcs magaviselet által, az intézmény tekintélyét fenntartani tudni. Az elősorolt szellemi képességi és morális tulajdonokat egy postatisztviselőtöl megkivánja : egy felől a társadalom, másfelől és főleg a szolgálat fontossága maga. S ha egy pillanatot vetünk a kormány ez ügyet illető eljárásaira, bizonyára önkényt be kell vallanuuk, hogy ernye- detlen fáradozás és buzgalommal járt cl. — Jelenben azonban a körülmények teljesen kedvezőtlenek az intézmény e tekintetbeni érdekeire, s talán soha sem volt kevesebb kilátás képzett emberek nyerhetésére mint most, mert a mai körülmények figyelembe vételével határozottan lehet állitani, hogy inteligens képzett ember bármely hivatalhoz hajlandóbb menni mint a postához, miután tudvalevőleg a társadalom egyetlen egy osztálya sincs úgy túlterhelve mint a posta intézmény közegei ; azoknak nincs ünnep, nincs vasárnap, sokkal kevésbé hivatalos óra, ők hivatalaikat éjjel nappal egyformán — úgy a mint a körülmények megkívánják — kötelesek végezni. Nó de tovább nem fejtegetem a postatisztek szánandó helyzetét, mert a tisztelt olvasó könnyen feltételezhet- 116 llO^y lo Luláii V OS erzaólaluk. íolj pedig az elősoroltak ügylété valóságon alapszik ; én csak azon egyszerű nézetnek vagyok bátor kifejezést adni, miszerint hazánk nagyjai, — a posta kormány igen szakavatott derék föbbb közegeinek engedjenek szabadabb tért az anyagi téren, в ekkor képes lesz ez intézet is — melynek nagy szüksége van rá — képzett és intelligens egyéneket felmutatni; de 16 havi ingyen gyakornokoskodás után 500 írt. évi fizetéssel olyan egyéneket beszerezni nem lehet. ___________ (Cz.) g ozó szobájában szinte mindennapi látogató volt. E folytonos együttlét a királyt 1868 — 69 téltájan egy udvari ünnepélyen Újest herczeg tréfás üdvözlésére unszolá. „Hát, édes Dr. Újest, mint csinál Stroussberg herczeg?“ Sajnos ez, mert félui lehet, hogy a nagy urak száma, kik Stroussberg speculátióiba bonyolódtak nem csak a nevezett háromból áll. Már gr. Münstert, Puttbus fejedelmet és másokat is emlegetnek. De még megvesztegető sekröl is beszélnek s a többek között egy magas állású egyenre mutatnak, ki Stroussbergtől egy jószágot vett, de tulajdonképen ingyen kapta volna. Nagyon valószínű, hogy még sok szemét fog napfényre jönni. És még is kérdés, hogy az említettek eljárás módja bármily kis mértékben becsületes is az, nem igényelhet-e- szelidebb Ítéletet, mint némely kartársaiké, kik pénzszom- juk kielégítéséért a legpiszkosabb speculátiókba vegyülnek ; például módszeres uzsorát űznek. Aligha fogják tudni sokan, hogy itt Berlinben a nagy urak azzal foglalkoznak, miszerint aljzattali váltó —Damuó és Provisió mellett, és a mint e pokoli találmányokat még nevezik, pénzeiket kiesebb és nagyobb összegekben nagy kamatokra, (mintegy ötven vagy száz perczentre) kiadják. A hitelező urak előkelő nevei gondoson megkimélödnek, mivel magokat közbenjárók által helyettesítik, kik az üzletet végzik, és ezért, valamint azért, hogy neveiket az egész manipulatióhoz kölcsönzik egy bizonyos üzérdijban részesülnek. E közbenjárók, szegény clienseiken kívül gyakran még magas megbízóikat is lecsalják, elveszik a nyeremény egy részét, váltófizetésekről hamissan számolnak és alkalmasint még sok más alakban, úgy hogy a nemes fölhatal- mazók gyakran a lecsalt csalók finom szerepét játszódják. Egyesek becsületéért az illető urak közül feltehető , hogy némely esetben a felhatalmazó közbenjáróit becsületes embereknek tartja, s még sejtelme sincsen, azoknak gyalázatos tolvajságaikról ; az uzsoráról a mit a rájok bízott pénzzel űznek ; de ebben az esetben nagyon is csudálatos, hogy ők, kik ilyen emberekre nagy tőkéket biz- nak, azoknak jellemeikről, városi hírekről és üzletvezetésekről mit sem tudnak. A speculatió dühe, és az igyekezet, a társadalom kevésbé ravasz részének rovására gyorsan meggazdagodni : a legmagassabb köröket agasztó módon megragadá. A számos pénzügyi tervek , részvényvállalatok stb. között, melyek naponta felmerülnek — alig található egy, a melyért az egyik vagy másik előkelő ur vagy magos hivatalnok nevét és befolyását mérlegbe ne dobná. Jogoson kérdezhető : vájjon csak az átalános emberszeretet unszolja-é ezeket az urakat az illető speculátiók előmozdítására, a melyek végtére is jó vagy rósz esetben a publicum róvá- sára esnek, vagy pedig csekély fáradságokért bizonyos előnyökben részesülnek. Ez az eljárás bizonyára nem az, mely egy osztály tagjait, kik a társadalomban az első helyet igénylik, elfő gulallanok előtt emelhetné. Bizonyosan sokak irányában lenne igazságtalan ki mindeukit, ki a napi renden levő divatos speculátiókkal foglalkozik, tisztátlan indokokkal vádolna ; nagyobb elővigyázat és a vállalatok komolyabb megfontolása mindenki érdekében áll. Egy sokkal ártatlanabb és olykor vidámabb képet tár fel a bolygó lovagok nagy száma — egyelőre még a szomorú alakkal — kik az alkalmat lesik, hogy sorsukon csekély erőfeszítéssel javítsanak ; kik többnyire fiatal emberek és kivétel nélkül házasulandók. Egy vagyontalan fiatal embernek nem lehet ugyan bűntényül feltudni, ha a mai drága világban az ország leáuyai között körül néz, hogy melyik benne képes az egybekelést egy pénznélküli emberrel egyátalában lehetségessé tenni. Már a közmon- zás mondja : gazdagság nem gyaláz meg és ép oly kevéssé létezik egy természet törvény, a mely a gazdag leányokat a szépségtől és műveltségtől megfosztaná. Nem kissebbiti tehát semmiképen a férfit, ha egy oly nőt keres, ki a grácziákou kiviil még Plutus isten által is meg- áldatott. — De méltatlan és nemtelen, egy leánynak szerelmet hazudni, hűséget esküdni, — a mi kezdettől fogva nem létezett — vagyonát kézre keritni, s azért szerelmi és élet boldogságával lecsalni. Sajnos, de egy része a fiatalságnak ép azon társadalmi körökben, hol a nemes érzület és finom erkölcs leginkább figyelem és ápolat tárgya kellene hogy legyen, az ily elveket avultnak nézi, s a házasságban csak egy szegények ápoldáját látja, a miben az asszony pénze az egyedüli megfontolást érdemlő pont. Egy ilyen egybekelésnél természetes, hogy házasboldogságról, sem a léha férfi sem a megcsalt nőre nézve szó sem lehet. Pénzházasságoknál a fiatal nemesség főkép a következő három kategóriába eső nőkre figyel, ezek : 1. természetes leány, 2. zsidónő, 3. művésznő. Az első, a természetes leány, magától értetődik királyi vagy fejedelmi vérből: a legkeresettebb és a legbe- csültebb czik; egyfelől — mert vagyonuk rendszerint rendelkezésre áll, mésfelől mivel a vagyonon kiviil még a connexiót is hozza. —a mi a nagyravágyóra es hiúra nézve lényeges kecsesei bir. Semmi más connexió nem oly gyümölcsöző és messzi érő mint ez ; még a haza határain túl is hatással bir, s védenczeit szép változékos játékban még a távolban is segíti, a mint már igy udvarnagyokat kiilöu- böző udvaroknál kölcsönös kedvezésekből teremtettek. (Folytatása következik).
