Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-02-22 / 15. szám
Brassó, 1872. Másod évi folyam 15. szám. CsötArtök, február 22 MüiKTMUril ) ajSEBEETr: Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő szállása: Szinliáz-utcza 404. szám. ' агл:;г.-легю.\гяг1.чяа:дгч Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden iktatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. % JSÍ HiW A bank-kérdés. A képviselőház e hó 16-ikán tartott ülésén kezdetét vette az oly nagy fontosságú bankügy i vita. — Ezt megelőzőleg Trefort Ágoston a kiküldött bankügyi bizottság nevében elmondta véleményét a bankügyre, melyben kifejti, hogy azon helyzet, melyben Magyarország az osztrák-nemzeti bank irányában áll, oly anomalia, melyet védeni nem lehet, annál kevésbé pedig fenntartani. Az osztrák nemzeti bank a legnagyobb s rendkívüli kiváltságokkal ellátott pénzintézet a magyar osztrák monarchiában, a mely egyedül szabályozza a pénzpiaczot, s melyre a birodalmi tanács s az abban képviselt országok kormánya befolyást gyakorol, s melyre, annak daczára, hogy kiváltságait tettleg Magyarországon is élvezi, a magyar törvényhozásnak semmi befolyása nincsen, kormányunknak pedig csak indirecte némi csekély mértekben van befolyása. Ez oly anomalia, mely dualisticus államszervezetünk mellett tarthatlan. Tehát ma nem kérdés az , hogy kelle-e a jelen viszonyok között önálló magyar jegybankot állatani — mert az igen természetes, hogy kell, — hanem a. kérdés ma a czél-1 szerűség s oppontunitás kérdése, azaz: mi az, a mi a bankügyben a jelen viszonyok között lehetséges, tanácsos és hasznos reánk nézve. Ily szempontból fogta fel e kérdést a bank- ! ügyi bizottság, mely oda nyilatkozott, hogy addig, mig függő adósságunk szabályozva, s a valuta helyreállítva nem lesz, mi egészséges, correct, hitelünket szilárd alapokra fektető, s rendes pénzforgalmat biztositó, önálló jegybankot alapítani képesek nem vagyunk s annál fogva törekednünk kell, kellő óvatossággal, aránytalan áldozatok nélkül a valutát helyreállítani. Kapcsolatban ezen a bank ügyi bizottság által kifejtett véleménynyel — Trefort Ágoston következő határozati javaslatot terjesztett elő : „Utasittatik a pénzügyminiszter, hogy 1) Érintkezvén a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pénzügyminiszterével, azzal egyetértőlég készítsen törvényjavaslatot a valuta rendezésének módjáról és terjessze azt a törvényhozás elé.. 2) Gondoskodjék, hogy addig is, mig ez : megtörténhetnék, a bankjegyforgalom oly központi közeget nyerjen az országban, melynek igazgatósága annak idején törvényhozásilag jóváhagyandó alapszabályai értelmében a magyar kormány törvényszerű felügyelete és ellenőrzése mellett függetlenül járjon el, és mely a magyar korona országai valódi hitelszükségletének fedezésére megfelelő összegekkel rendelkezzék.“ Ezen javaslattal szemben Simonyi Ernőnek a bankügyi bizottságban készített kisebbségi in ditványa áll, mely szerint törvényjavaslatot sürget független jegybank felállítására ; a valutát pedig helyreállitandónak véli, ha lehet Ausztriával, hanem pedig külön. Van még egy javaslat, a balközépé, melyet Ghyczy Kálmán terjesztett elő — kapcsolatban igen tartalomdús beszédben. Ghyczy Kálmán a valuta helyreállítását sürgeti, s e tekintetben Trefort Ágoston javaslatával egy alapon áll, csak a helyreállítási módra nézve van eltérő megjegyzése. Szerinte a különböző módozatok közt legczélszerübb lenne a függő államadósságnak előleges megosztása, hogy azután függő adóssága, saját részének convertáiása, a vaiufa helyreállítása iránt mindegyik állam a maga érdekeihez képest szabadon intézkedbessék. A valuta helyreállitását a monarchia másik államával nagyon is lehetségesnek tartja Ghyczy és erősen hiszi, hogy az egyezmény megkötése ellen — ha kormányunknak erre komoly és őszinte szándéka van, a monarchia másik állama törvényhozásánál és kormánrmányá- nál akadályok nem fognak felmerülni Meggyőződését indokolja azzal, hogy a valuta halyreállitása igen is érdekünkben van nekünk is, de sokkal nagyobb érdekében van a monarchia másik állama polgárainak, mert a valuta helyreállítása más szavakkal a pénz, a tőke, az ingó vagyon értekének megszilárdulár- dulását, öregbedését jelenti ; az pedig mit mi ezen czikkekből birunk, igen-igen sokkal kevesebb annál, a mi ugyané czikkekből a lajthán- tuii tartományok polgárainak birtokában van. Tekintettel kifejtett elveire, a következő határozati javaslatot terjeszti elő. „A minisztérium oda utasittatik,"hogy az államijegyekből álló függő adósságnak megalapítására vagy megosztásra szolgáló rendszabályokra nézve ő felsége többi királyságai és országai minisztériumával az 1867. XV. t. 5. §-nak értelmében egyezményt haladék nélkül igyekezvén létesiteni, még a jelen országgyűlés alatt törvényjavaslatot terjesszen elő a valuta helyreállítása, és egy önálló jegyeit érezpénzért mindég beváltó s a magyar korona országainak mindazon vidékein, melyekben a forgalom érdekei igénylik, a bókokkal ellátandó jegybanknak Pesten olymódon leendő felállítása iránt, hogy az átmeneti nehézségek tekintetéből ily módon felállítandó jegybanknak szakadalma lehetőleg rövid idő’ szorittatván, ennek elteltével a tö •' s rendeletéi által szabályozott ban\ életbe léphessen.“ A jobboldal es balközép javaslata közt tehát csak a jegybank felállítása körül van eltérés, — a mennyiben Ghyczy Kálmán egy önálló magyar bank felállítását akarja kimondatni, mit a jobboldal még ma nem tart opportu- nusnak. Ghyczy Kálmán után Zsedényi Ede szólt ti tárgyhoz Beszédében hangsúlyozza , hogy a valuta tettleges rendezése előtt egy önálló magyar bank felállítása roppant nehézségekkel jár, miután a j valuta rendezése és a függő adósságoknak állandósítása sokkal könnyebben, sokkal gyorsabban történhetik, ha az egész monarchia vámterületén, a két államnak együttes segedelmével eszközöltetik, mintha mi magunk ezt hazánk rovására egyedül vállaljuk el. Kerkápoly Károly pénzügyminiszter elmondja mindazt a mi a kormány álláspontját a bank- I kérdéssel szemben illeti. Meggyőződése szerint x> Egy „la e tűm nu ntium“. Berlin 1872. Febr. 5. Múlt évi nov. 14-ike óta, midőn Andrássy gróf mostani magas állására lön kinevezve, a külföldi s főleg a német napi sajtó feltűnő gyakran foglalkozik hazánk különböző viszonyai és jelesb férfiúival. Ez által mintegy azt látszik kifejezni, hogy — habár későre is — belátta Magyarország európai fontosságát és a magyar nép politikai életrevalóságát. Pvekkel ezelőtt lépett ugyan # nemzetünk a tettek széles mezejére, követve nagy költője buzdító szavait: „Hass, alkoss, gyai-apits s a haza fényre derül.“ ; azonban az itelet melynek a hazai törekvéseket méltányolnia kellett volna — folyvást késett, maradozott. Nem egyszer hallottam külföldről hazatért barátaimtól a méltó panaszt, hogy nüt“ nem ismernek, nem akarnak ismerni bennünket s a magyar ember egyetlen jellemző tulajdona a — „csikós -ruha 1“ Jól esik lelkemnek s hiszem, hogy csak örömet kelt hét föl olvasóim kebelében is, ha most az ellenkezőről tanúskodhatott!. Ma már nemcsak azt tudják, hogy létezik egy olyan földrész is, melynek neve Magyarország, hanem ismerik ennek Históriai múltját, méltányolják különböző reformtörekvéseit, melyeket a jelenkor átértett szellemének fényes bizonyságai gyanánt tüntetnek fel ; megadják hazánknak — mint az európai államgépezet egyik föfactorásssESíssaaE nak — a tőle eddig megtagadott magas jelentőséget s elismerik költőink és államférfiaink irodalmi nagyságát s eddig elvitatott babérait. I Nem tudom, ha vájjon Albion fiainak hazájából, a fagyos Newa vidékéről, a Rajna és Tiber gyönyörű part jairól is ily „laetum nuntiumot“ lehetne-e alkalmam ívni a „Nemerének“ azon szives kéréssel, hogy zúgja azt a kis- lelküek fülébe, „a kik mostan is még kételkedni tudnak a jövő felett“ ; — de hogy a lassú Spree mellől, a né- j met császári fővárosból teljes joggal közölhetek ily örömhírt: az alábbiak legyenek bizonyságomul. Midőn a „Berlinische Nachrichten“ egyik közelebbi számában Petőfi költeményeinek Meltzel Hugótól eszközölt fordítását bírálja, „a nagy magyar Genius“-ról egyebek közt igy ir : „A természet élethü festője, a kitűnő humoristikus, a bor, szerelem és boldog családi élet jeles dalnoka, a phylosoph — és psycholog — költő és a magyar szabadság — harcz Tyrtaeusa méltán foglal helyet a világirodalom jelesei első sorában “ A szélesen elterjedt „Illustrirte Zeitung“ pedig múlt évi utolsó számában az osztrák-magyar birodalom közös külügyére és a magyar s osztrák ministerelnökök jól talált arczképeit mutatja bé olvasóinak. Andrássy gróf terjedelmes életrajza igy kezdődik: „Elvitázliatlanul Andrássy a legkitűnőbb, politikailag a legtapasztaltabb az osztrák- magyar birodalom államférfiai között, — e szót a maga legteljesebb értelmében véve. A nemes grófnak szeretetre méltó személyisége, népszerűsége egész Magyarországon közmondásos ; ha Deákot tisztelik , akkor Audrássyt szeretik és imádják, ki úgy tud a magyar néppel bánni, miként tán még Kossuth sem tudott.“ — Lónyait pedig mint a monarchia páratlan pénzügyi capacitását characte- rizálja s életrajzában főleg miniszteri tevékenységét említi dicsérőleg. Továbbá a helybeli „National-Zeitung“ ez évi első számaiban egy tárcza jelent meg „Jókai“ czimmel. Egy wiesbadeni utazó a múlt év nyarán Magyarország nagy részét bejárva, itt szerzett tapasztalatait „csevegi el“ hazánk kedvelt Írójának neve alatt, kit svábhegyi gyönyörű lakában személyesen is fölkeresett. Jókait e czikkben a magyar és német nemzet közvetítője gyanánt tekinti, mert ez idő szerint Jókainak van legtöbb müve német nyelvre fordítva. Szól aztán számos hazai szokásról, az országgyűlési maioritas és minoritás politikájáról, melyek közül az elsőnek nézeteit helyesli; dicsérőleg emliti fel a gyorsan fejlődő szép magyar fővárost az (Ueber Land und Meer“-e legelterjedtebb képes hetilap is három gyönyörű képben mutatja bé olvasóinak a tervbe vett sugárúti -von a- 1 a t) és a legnépszerűbb, gazdag tollú Írónak sok oldalú érdemeit. Végre a „lipcsei Ertesitö“ egyik januári tudományos mellékletében „Deák Perenz jellemzéséhez“ czimü czikket közöl. Azon édes érzés, mely ama jellemzés olvasása alatt keblemet eltöltötte, kétségen kívül fe- ltilmulhatlan lesz külföldi életemben. Lelkemből örültem s egyszersmind a büszkeségnek bizonyos neme szált meg, hogy idegen hazában, hol ezelőtt nem akarták elismerni, most igy látom jellemezve a magyart. (Folytatása következik.)
