Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-11-10 / 90. szám
Brassó, 1872. Másod évi folyam 90. szám. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — кг. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája: Nagypiacz 322 szám. Lakása: Bolgárszeg 1425 sz. Vasárnap, november 10 Hirdetési díj: 4 hasábos garmónd sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Politikai, közgazdászat! és társadalmi lap. Germanizálás az iskolában. Erdélyben van körülbelül 160,000 szász, 600.000 magyar és kétannyi román. Erdély, állítólag, a magyar birodalomhoz tartozik. Földmives iskola van Erdélyben bárom : i Kolozsvárit, Beszterczén és Brassóban ; ezek közül egy magyar nyelvű, kettő német nyelvű. Talán a 160,000 szász mind földmivelő; a 600.000 magyar pedig legnagyobbára kereskedő iparos és hivatalnok; se szerint földművelést tanulni nincs szükségök? Tudtunkkal épen ellenkezőleg van. Tud- tunkkal a szászok akkora contingensban veszik ki részüket a hivatalokból, hogy hatszorta nagyobb nép is megelégedhetnék azzal. Ha ipar- j ról és kereskedésről van szó, azokról épen azt hirdetik mindenfelé, hogy ők a képviselői. Mi marad hát 160,000-ből, a melynek fele asszony,! a földművelésre? Erre ugyan azt fogják mondani a szász urak, hogy ők a brassói és beszterczei iskolákat saját vagyonukból tartják fenn. Hanem hát ez az, a mi nem úgy van, mert: még a sincs tisztába hozva a törvényhozás előtt, j hogy a szász universitás kezelése alatt álló vagyon valóban a királyföld vagyona-e. Annál kevésbbé ösmerte el a törvényhozás, hogy ezen vagyon felett a szász universitás tetszése szerint rendelkezhetnék. / Es egyátalában nem adott jogot arra, hogy ezen vagyont kizárólag vagy tulnyomólag szász iskolákra fordíthassák. Tudva van, hogy nemcsak magyar jogá szók, de osztrák uralkodók és azoknak osztrák tanácsosai is nem egyszer tettek komoly kifogást ezen vagyon birtoklásának jogezime ellen. Es a Királyföld birtokában ezen vagyon csakis azon czélra hagyatott, bogy abból saját törvénykezési és közigazgatási költségeit kiállja. Most azonban ezen költségeket az állam viseli és a királyföldi közvagyon szász iskolák állítására fordittatik. Érezték ezt a szász urak is és kimondották, hogy ezen vagyon a Királyföld minden lakóját egyaránt illeti. Hanem náluk az elmélet és a gyakorlat nagyon különbözik egymástól. Például : mikor a brassóvidéki csángó^ág az iránt folyamodott, bogy a Királyföld közvagyonából segélyezzenek egy felsőbb magyar is-' kólát Brassóvidéken, — a volt a felelet, hogy a törcsvári uradalom községei nem tartóznak a tulajdonképem Királyföldhöz. Most pedig, mikor a szász urak újból szász országgyűlést csinálnak Szebenbe, határoznak követeiknek nagy fizetéseket és azok fedezését kivetik a törcsvári uradalomhoz tartozott községek magyar és román lakosaira is. Most ezek a királyföldhöz tartoznak. Epen igy vagyunk a földmivelési iskolákkal is. Tényleg még sehol sincs kimondva, hogy az ország véglegesen lemondott volna ezen vagyon feletti rendelkezési jogáról. A szászok elmélete szerint az egyformán illeti a Királyföldnek minden lakosát: magyart és románt úgy, mint a szászot. Gyakorlatilag azonban állitanak a szász urak egyebek közt, két földmivelői iskolát, mind- akettőt német nyelvre; és Slávy miniszter segélyezi ezeket még az államkincstárból is. Az eredmény aztán az, hogy 1.200,000 románnak, a mely nagy részben földmivelőkből áll, egyetlen földmives iskolája sincs, 600.000 magyarnak, a mely kevés kivétellel mind töld- mivelő, van egy; és 160,000 szásznak, a mely csoport jelentékeny részben hivatalnokokból, kereskedőkből és iparosokból áll, van két földmives iskolája tiszta német nyelvvel. Ha a magyar és román földmivelési ösme- reteket akar szerezni, akkor germanizáltatik ; ha i nem akar germanizáltatni, akkor nem szerezhet földmivelési ösmereteket, csakis egy helyen az országban. * * Brassóban most állítottak egy németnyelvű ipariskolát. A Brassóban született iparnövendékeknek legalább két- harmad része székelyföldi magyar. Ezen ipariskolában két fokozatn tandíj van; azok, a kik szász földön születtek, ha az ország másik szélén fekvő Beszterczén is, csak félannyit fizetnek, mint minden más, született légyen akár a tőszomszédban fekvő Háromszéken. Jól kigondolt rendszabály arra, hogy a székely iparosok feltűnő szaporodásának és kiváló képességének gát vettessék. A melyik megbirja a kétszeres tandijt, az germanizáltatik; legalább is ki lesz véve magyar nemzetiségének élénkebb érzete, mint tapasztalhatjuk sokaknál, a kik eddig itt nőttek fel. A nagyobb rész nem birja meg a kétszeres tandijt, és minden igyekezete, minden képessége mellett műveletlenebb marad; szolgája lesz a szász iparosnak. Távol legyen, bogy a szászokat hibáztassam ezért. Ok magokat az országtól külön hatalomnak tekintik; és terjesztik, erősitik hatalmokat ugyancsak nagy ügyességgel. Csak a fáj, hogy az én fajom érdekében hasonló ügyességet és gondot nem fejt ki senki. * * Gymnasiumokról most csak annyit emlitek, bogy Udvarhelytől Brassóig lakik valami har- madfélszázezer magyar és legfőlebb liarminczezer szász. Főgymnasium Udvarhelytől Brassóig egy sincs ; Brassóban van egy román, egy tiszta német, a lutheránusoké és egy német-magyar, a r. katholikusoké. Hanem tiszta magyar, az egyátalában nincs. Ugyan berendezhette volna e Bismarck maga jobban a germanizálás eszközeit? Hiszen ha az a czél, hogy németekké leá Egy nap alatt. Novellette. I. — — — Egy megbocsájtható erényem van — a hiúság. Azért is nem fogja a t. olvasó rósz néven venni, először ha is magamat mutatom be. Nevem : Báró Ormay Béla. Életkorom : 25 év. Meglehetősen csinos ficzkó vagyok. — Jövedelmem : semmi. — Foglalkozásom: járdataposás. — Ez a legkönnyebb, — hanem az igaz, hogy nem is sokat fizetnek érette. Az Ormayaknak az ég a vagyon tekintetben szélsőségekkel telt életet adott ajándokul. Minden egyes Ormay gazdag volt egyszer életében; s minden egyes Ormay jónak látta azután úgy szórni a pénzt, hogy végre alig mai’adt valami a temetési költségre. Az én apámra sem maradt a fényes név és egy rozzant nemesi curián kivül semmi. Hanem a név, kivált ha fölötte egy hétágú korona diszlik, a mai világban egy egész capitalis. Nagyon sok gazdag iparos van, ki örömmel áldozza föl egy pár százezerét azért, hogy leányát nagyságos Bárónénak szóllitsák. És ez talán nem is ép oly meghocsájthatlan emberi, illetőleg apai gyarlóság. Blindhuber ur, ki a szappanfőzés nemes mesterségét üzé, szintén igy gondolkozott ; — s midőn atyám, a szép, délezeg báró Ormay megkérte egyetlen leánya kezét, nem csak azt adta oda, de egypár százezerig súlyos pénzes ládáját is ráadásul. / En — két évre e mesalliance után voltam szerencsés megpillanthatni az Isten szép világát. Erre a korra nem igen emlékezem ... de öreg! dajkám később ezerszer megeskiivék, hogy a legjobb gyermek voltam az ég alatt. Hogy később nevelőim — volt vagy 16 — ugyan erre megesküdtek volna-e? — azt már kötve hiszem. Nagyon sokat nem tanulhattam, — miután most is keveset tudok. De hiszen — atyám igy gondolkozott — egy báró Ormaynak nincs is arra szüksége, hogy sokat tudjon. „Még scribler lenne belőle, mert ez a düh a mai világ ban a legjárványosabb betegség!14 mondogatá boszusan. A mi 16 professoromtól reám ragadt, azt nagyon könnyen elszámlálhatom. Az elsőtől megtanultam sillabizálni, hogy majd egykor a nagyúri spleent regényolvasással űzzem el. Egy másik aZ ékesszóllástant annyira beiéin oktatta, hogy minden perezben kész vagyok, gondolkozás nélkül egy magnifique szerelmes levelet dictálni. Francziáui megtanított egy harmadik, miként mondja ki elragadóan az ember ezt az igét : J’aime! Egy ötötik, miként kell a lóról leesni a nélkül, hogy az ember betörje az orrát. A hatodik, — hogy kell párbajban védeni az embernek arczát. — Mert az arez a fő. A többi testrész csak arra való, hogy a ruhának töltelékül szolgáljon. A 7, 8, 9 — s+b. — hogy a ngos kis bárocska hogyan töltheti szeszélyeit olyan embereken, kiket az ég rósz kedvében tanítóknak teremtett. Mikor elértem a 16-ik évet, atyám kezembe nyomott egy csomó bankjegyet, egy csomó érték papirt, — megölelt, megcsókolt, — fölültetett a vasútra, s én mielőtt ez uj helyzet fölött magammal tisztában jöhettem volna, — — Párisban valék. Talán különösnek fog feltűnni, hogy anyámat ed- j dig csak futólag említettem meg. Annak egyszerű oka az, hogy meghalt születésemkor szegény. Párisban két évet töltöttem, — s midőn haza hi- vatám atyám temetésére, — tökéletes nagyúri gavallér voltam, corne il faut! — Blasirt a hátra menésig. Még az sem indított meg egy cseppet sem, midőn hitelezőink mindenünket lefoglalták, s nekem a váczi úti fényes szállás helyett, a három dob utczába kellett költöznöm. Lakásom egy piszkos, dohányfüstös lak volt, melynek minden bútorzata egy rozzant ágy, egy három lábú szék — a negyediket biztos tudomásom szerént, az előttem itt lakó studiosus fütötte be — s egy sok jobb időket ért asztalból állott. No de legalább abban hasonlított a régihez, hogy az első emeleten volt. Kész pénzemtől ugyan nem igen mentem a falnak. — Tárczám egész tartalma 6 — mond : Hat közös ügyi forintból állt.................. * E gy délután midőn ágyamon végig nyújtózva, azon gondolkoztam, hogy kellene e már valamiről gondolkoznom? — ajtómon hangosan kopogtattak. — Tessék? kiáltám, meg se mozdulva helyemből. Az ajtó megnyílt, — azon keresztül először egy láb, azután egy irtóztató peripheriáju has, azután egy paraplü, azután egy „Vatermörder“ két rettentő nagyságú hegyes vége s végre egy vörös pofok arcz tolta be magát. Ë vörös arezban két oly szem bámult a világba, mely a csukáéhoz hajszálnyira hasonlita. A csuka szem végig nézett a szobában, azután rám nézett, azután ismét végig nézett a szobán, s ezt a nézést befejezte egy a plafondra vetett kérdő pillanattal.
