Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-11-07 / 89. szám

s

nap elteltével végleg igazoltattak. Orbán Balázs és Ugrón Gábor Udvarhelyszéken megválasztott képviselők ellen okt. 15-én két rendbeli kérvény érkezett. Indítványozza, hogy ezek fölött a határozás addig fentartassék, mig az állandó igazoló bizottság beadja jelentését. SIMONYI Ernő megjegyzi, hogy a választás után már sokkal több idő telt le, mint a harmincz nap, a kérvény tehát elkésett. VARAD Y Gábor a házszabályok 77. §-ára utal, mely az elnök véleményét kizárva a kérvénynek többé helyt nem ad.

ELNÖK ezután Deák Ferencz részéről beadja a pénzügyi bizottság fogalmazói személyzetének kérvényét fizetésük fölemelése tárgyában. STEIGER Gyula a pesti levélhordók kérvényét adja be járandóságaik fölemelése végett. LAZAR Adám Marosvásárhely több választói részéről ad be kérvényt a virilis intézmény eltörlése iránt, továbbá a marosvásárhelyi várkastélynak laktanyává való átalakítása tárgyában.

IRÁNYI Dániel egy interpellatiót intéz a vallás és közoktatásügyi miniszterhez és ezzel összefüggésben egy másikat az igazságügy miniszterhez. Az első ez :

„Tekintve, hogy a vallásszabadság a szabadságok legbecsesbike, és hogy az mindamellett hazánkban még teljesen nem létezik; s hogy a képviselőház utasítása folytán b. Eötvös József 1869 ben a vallás-szabad gyakorlatáról és a vallásfelekezetek egyenjogúságáról törvényjavaslatot elő is terjesztett, s az később az osztályokhoz is lett utasítva, ezek által azonban nem tárgyaltatván a képviselöház elé nem került; miután egy ily törvény alkotását úgy a haza polgárainak nyugalma, mint az ország becsülete sürgősen követeli : kérdem a t. miniszter úrtól : Szándékozik e a vallás szabad gyakorlatáról és a hitfelekezetek egyenjogúságáról még ez ülésszak tartama alatt törvényjavaslatot benyújtani ?“ A másik interpellate eként szól : „Tekintve,

hogy a polgári házasság behozatalát, egyéb tekinteteken kívül, a hitfelekezetek egyenjogúsága s a haza polgárainak jogegyenlősége és nyugalma egyaránt sürgősen követeli; s miután a néhai báró Eötvös József által, a képviselöház utasítása folytán még 1866-ben készített, a vallás szabad gyakorlatáról és a hitfelekezetek egyenjogúságáról szóló és a képviselöháznak be is nyújtott törvényjavaslat 9. §-ban a polgári házasság behozatala kimondatik s e végett külön alkotása igértetik, mely törvényjavaslat azonban a múlt országgyűlésen tárgyalás alá nem vétetett: kérdem a t. igazságügy miniszter úrtól : Szándékozik-e a polgári házasság behozatala iránt még ez ülésszak alatt terjeszteni elő törvényjavaslatot

Interpellatióit azzal indokolja, hogy az igazságügyminiszter az utolsó költségvetés tárgyalásának alkalmával azt mondta, hogy Magyarországon mindamellett, hogy paragraphusok által a vallás szabadsága biztosítva nincs, az századokon keresztül létezett és létezik mai napig, hála a nemzet józansága és türelmes ségének. Teljesen egyetért a tisztelt miniszter úrral annyiban, hogy a magyar nemzetben sem jelenleg, sem annak előtte nem létezett hajlam a más vallásunk üldözésére; de hogy ezen erénynyel a papság és az azt támogató hatalom nem birt, azt úgy a múlt történelme bizonyítja, mint a közelebbi napok tapasztalatai is igazolják. Ajánlja interpellátióját a t. miniszter urak figyelmébe.

A miniszterelnök bejelenti, hogy ama törvényjavaslatoknak nagyobb része, melyek a védkötelezettségre vonatkoznak és a védtörvénynvel összefüggenek, elkészült, és ezek egy részét ezennel benyújtja. TREFORT Ágoston közoktatásügyi miniszter benyújtja a közoktatásügyi minisztériumnak a népoktatás és az iskolaügy jelen állásáról szóló jelentését. Két választás-vizsgálati jegyzőkönyv benyújtása után az ülés véget ért.

V e gyes.

(Ö felsége a király) báró Khun közös hadügyminisztert a rendkívüli előléptetés utján táborszernagygyá nevezte ki; úgy szintén v. Sterneck báró Ikommodore, ki az „Isbjörnön“ az északi sarki expeditiót kiséré, a cs. és kir. hadi tengerészeihez ellen-tengernagygvá neveztetett ki.

(A szászvárosi) takarék-pénztár e hó 18-án közgyűlést fog tartani.

(Berlinben) az országgyűlés nov. 1-én délután 2 órakor záratott be a képviselők házában tartott közös ülésében. A királyi leirat Roont bízta meg az állam- íniniszteriumi elnök helyett az országgyűlést bezárni, mely f. hó 12-ére újra összehivatott. A „Spen. Ztg.“ /a középpárt meghasonlását jelzi, a pártnak sok tagja fél az államnak az ultramontán izgatás fölötti győzelmétől, Malhinkrodtal élükön a szigorú eljárás folytatását követelik.

(Több német lap) Grünert nyilt levelét közli az ermelandi püspökhöz, melyben kijelenti, hogy utóbbit többé nem ismeri el püspökének, miután a csalhatlan- ság elismerése által elpártolt a trienti zsinattól, következőleg a püspöki joghatóság megszűnt.

(Brüsselben nov. 2.) a romániai zsidók ügyében tartott értekezleten a romániai delegáltak kinyilatkoztatták,^ hogy kérvényt fognak benyújtani a romániai kamaránál, melyben a zsidók reszere polgári és politikai jogokat követelendnek. A kivándorlás eszméje a romániai zsidók hazafiságával szemben elejtetett.

(A görög к Ül Ügy) és az oktatási miniszter lemondása a király visszatéréséig függőben marad.

(A ki) jvai к ban) az Aral tó pártján várat épitttet. A khán vonakodik kiadni az orosz foglyokat.

(Kővárvidéken) Butyán László helyett, ki mint királyi járásbiró a képviselőségről lemondott, a mint értesültünk Pap Zsigmond fog fellépni.

(Brüsselben a romániai zsidók) ügyében tartott értekezlet kinevezte a végrehajtó bizottságot, székhely-1 lyel Bécsben. A bizottságnak meghagyatott, hogy a ro-j maniai zsidók erkölcsi és anyagi helyzetének javítására minden módot elkövessen és gondját legfökép iskolák állítására fordítsa. . ,

(Nagyvaradon) a napokban egy tánczvigalom alkalmával, két lány addig tánczolt, mig földre rogytak. A jelenlevők azt hitték, hogy el vannak ájulva, vizet hoztak, hogy eszméletre térítsék, de minden kisérkt sikertelenül maradt: a leányok holtra tánczolták magukat. —

(Arany mise.) Raffay János a kolozsvári káth. eleme tanodák igazgatója f. hó 27-én arany miséjét mondotta a kegyesrendiek templomában. A mise; bevégzése után az ősz áldozár tisztelői által a püspöki lakba kisérte-1 tett, hol a király által neki adományozott Ferencz-Jó- zsef rendjellel díszíttetett föl. Délután a kegyesrendiek házában 50 teritékü díszebéd volt az ünnepelt tisztele-1 téré. Az ünnepélyt az erdélyi r. k. püspök is megjelenésével emelte.

(Londonba) november elejére egy gőzös, „Massilia/1’ érkezik meg Ausztráliából, mely 240,000 font aranyot hoz.

(Kolozsvári az egyetemi) előadások megkezdéséről még november hó 15. előtt, de talán még akkor sem lehet szó ; miután a termeket helyreállító kézművesek munkájúkkal még nincsenek készen.

(Korán kezdi.) S.-Káinokban egy 11 éves fiú, ki még soha sem járt iskolába a templom körül levő kertet gyújtotta meg, a papi csűr és templom közelében.

(Mező Báll(lou) egy csűr beomolván, az alatta dolgozó székely embert nejével és leányával együtt romjai alá temette. Az anya s egyik leánya a leroskadó csűr alatt lelték sirjokat; az atya s a másik leánya arezu- kon oly tetemes sérülést szenvedtek, hogy ennek következtében utóbbinak állkapcsa leszakadt. Az árendás Iczik zsidó pedig, ki a csűr híjából leesett, karját, Iá-, 1 bát, hátgirinezét és lapoczkáját törte el.

— t 355 —

Közgazdaság.

Miért nincs jövedelem Rikán belől a gaz- dászatból ?

Szarvasmarha.

(Folytatás.)

Hogy a Rikán belőli marhafajt fentartsuk és nemesítsük — bőven terjedő teheneket kell szereznünk, akár vevés által akár nevelésből.

Ve vésnél szükséges az óvatosság és előlátás. Min den hibától ment bő és jó tejii tehenét ritkán adja el valaki. Tehén vásárlásnál következőkre kell figyelni:

A tőgy legyen nagy,, de nem húsos, hanem szúrós és tömött s finom gyér szőrrel benőve ; a csecsek le- ; gyenek hosszuk és nem szömölcsösök ; a borda széles, domborodott, a has boltozatos (mély) ; a fő vastag, de rövid; a homlok széles; a szem eleven és kiálló; az I orrlyuk ; a bőr puha s lágy s zőrrel födve ; a szügy, ezomb és váll széles, de nem bika forma; a tekintet szelíd és nyájas.

A tiz évet meghaladt fejős tehennek teje apadni szokott, azért is különös figyelemmel kell lenni a tehén korára. Az évek számát nem annyira a fogakról, mint a szarvan levő karikákról lehet felismerni. Az első karikára tesznek 3 évet, mert ekkor már egy ellésre számítanak; a többi karikát egy-egy évnek szá- ; niitják. Ha két karika közt szélesebb tér van, az meddő ! évet jelent.

így számítják a pesti tehenészek az évek számát és ritkán csalódnak. Szokásuk továbbá az eladó tehenet a vásár helyén megfejni, hogy meggyőződjenek, vajon nem rugós-é, könnyen és borjú nélkül tejhető-é, teje zsiros-é vagy sovány? A kékes tejet nem szeretik, de igen a sárgás szintit vagy homályos fehéret. A tej jóságának megpróbálásáx’a keveset tenyerükbe fejnek s; összedörgölik: ha a tenyer zsiros, a tej jó, úgyszintén, ha körömre cseppentvo széljel nem fut.

Ha a Rikán belöli aljasodásnak indult faj marháink idomitását akarjuk elérni — a sok tejet csak is eszköznek tartsuk e czél elérésére.

Па a fent említett tulajdonságokkal biró tehéntől üszőborjut kaptunk, azt csak a 3 évben bocsássuk bika alá, hogy a 4-ben borjúzzék; addig tartsuk otthon bő, tápláló eledellel, vagy ha azt tagosítás hiánya miatt nem tehetjük — az úgynevezett „szűz csordában“. S ha ezalatt nem tarthatjuk krumpli, bab, répalevessel, de tápláló szénát és naponkint kevés zabot nem szabad tőle megvonnunk; A tejjel pedig gazdálkodnunk j nem szabad szoptatás idejében, de már ezalatt kell a borjut más eledelre szoktatni, s nem annyira zöld takarmányra, mint szénára s kevés zabra. Elválasztás után még jobban kell tartani, ne hogy elsoványodjék. Kedvező időben szabad mozgás végett bocsássuk az udvarra vagy gyümölcsösbe.

A szopós borjukat télkor nem kell kötélén tartani, hanem tágos és mindig tiszta rekesztékben egészséges és légvonástól ment istálóban.

Ily eljárás mellett sikerülne a Rikán belöli marha- fajt helyrehozni s belőle több jövedelmet huzni. De üsző borjainknak 3 éven keresztüli ily tartása és gondozása közös csorda mellett lehetetlen, ennek megszüntetéséhez pedig nyári takarmány kell, melyet mi kevés szántóink miatt csak ugarban termeszthetnénk, mit azonban tagosítás nélkül nem tehetünk.

(Folytatása következik.)

Xyilt-tél'.J

Viszonzásul a „Nemerédnek 85-ik számában „A népnevelés elóhaladása vagy az uzoni triumvirátus szép vívmányai“ czim alatt megjelent gal- limatthiasra.

Ha uzoni Veres Gergely ama szerencsétlen és valójában szánalomraméltó Sansculotte, szélesebb körökben is oly ismeretes quantités volna, mint Uzon községünkben, akkor a közpéldabeszéddel mondanólc: bolondnak minden szabad, s az egész ügyet jó lelkiösme- rettel béfejezettnek tekinthetnek; igy azonban, midőn a t. olvasó közönség legnagyobb része előtt nagyon is ig- nota quantités, minélfogva az olvasottakat hajlandó készpénz gyanánt fogadni: önmagunk iránti kötelességünknek tartjuk az ügy mibenlétére a következőket elmondani.

A mondottak s mondandók teljes megvilágítására mielőtt a tárgy érdemére térnénk legelsöbben is megjegyezzük, miszerént V. G., ki tiz szót egymásután nem tud úgy leírni, hogy valami értelme legyen — csak azon madár szerepet viszi, mely a kakuknak alátojt tojásait kikölti, vagyis ama mesebeli állat, melyre egy rongyos foltos bőrt terítettek, de a melytől bizony senki sem ijed meg. Van itt Uzonban ugyanis egy vagy két kakuk, magukat par excellence intelligentiának nevező és hivő egyéniség, kiknek középkori sötétsége s jelenkor leikével ellenkező gőgje, teljességgel nem tud kibékülni ama reájuk nézve szomorú ténynyel, hogy év. ref. papunk egy közsorsu embernek fia, szorgalma igyekezete által uzoni papságra érdemesítette s naponként érdemesíteni igyekezik magát ; s ugyan ezért mint valami orcátlan utca-gyerköczök utón útfélen megtámadják s a hol tehetik sárral dobálják, s nemcsak őt, hanem minket is, kik vele barátságban élünk s közjóra irányzott törekvéseiben támogatjuk. S aztán minő lovagiatlan, sőt mondhatnék embertelen mzgtámodások azok, melyeket ők ellenünk intéznek! e tekintetken bátorkodunk mi is felhivni a t. olvasó közönség figyelmét, amaz általuk is felhivott famozus czikkre, mely az Igazmondóban jelent meg, s melynek elolvasásával lehetetlen, hogy minden müveit lelkű ember undorral ne forduljon el, azoktól kik olyasmit írni képesek. S aztán még nem pirulnak kérkedni azzal, hogy másokat büntetlenül s elég gyáván rágalmaznak, tudván hogy azoknak sem pénzük, sem idejük, hogy Pesten sajtópert indíthassanak, s megsértett becsületökért a törvény utján eleget vehessenek.

Nó de lássuk közelebb ama gallimatthias^ amiért tulajdonképen ez alkalommal tollat fogni kényszerítve éreztük magunkat, s melynek mindenik tétele egy-egy roszakaratu ferdítés vagy hazugság.

Legelsöbben is nem igaz, hogy különben általunk mélyen tisztelt Tatrangi Sándor ur és neje Benke Juliánná asszony az általuk végrendetileg hagyományozott tizenkétezer darab ezüst húszast életükben átadták volna egyházközségünknek, hanem igen is páratlan nagylelkűséggel átadtak hat ezer darab ezüst húszast vagyis két ezer egyszáz forintot, melyből minden egyszázöt forint tizenkét forint kamatra kezeltetik, s ebből telék ki a 240 forint tanítói fizetés. Nem igaz hogy M. K. 300 írtra hivatott meg s azután igy megállapitott fizetéséből 60 forint elvonatott, mert ez képtelenség s lehetetlenség, hanem miután a három év eltölt, melyre ideiglenesen meghiva volt, s miután egyházközségünk átlátta, hogy adosággal terhelt s nyug. pap s nyug. iskolatanitó nyugdijaik által is sokképen igénybe vett egyházközségi pénztár a legnagyobb erőfeszítés mellett is a kiadásokat nem bírja, a tanítói fizetést még 1868-ban 240 forintban állapította meg, s erre hívta meg újból M. K.-t, mely meghívást ö elfogadta s a tanitást azóta is csak oly buzgosággal folytatja. S roszakaratu ráfogás, hogy abból papunk fizetése növekedik, mert neki egyházközségünk I — némelyektől oly kis lelküen irigyelt kepén kívül —

I soha egy fillért sem adott, sőt ö fizet évenként a pénztárba 50 forintot, amivel •törvényszerént nem is tartóznék, miután a nyug. pap nyugdíjába elvett különben papi fizetéshez tartozó járulékok egy pár évben a ineg- kivántató nyugdíj összegnél többet is hoztak be.

Nem igaz, ^hogy Uzon községe 2300 forintot adott az ev. ref. Tatrangi népiskola alapjához, hanem igen is adott 2300 forint névértékű 1855-beli államkölcsön köt- levelet iskolaépítésre, mely soha sem volt senkinek 12 %-ra kiadva, ennélfogva le sem húzhattuk 6 %-ra, hanem mint tudva van lehúztak az illető helyen annak 5 %'os kamatjából 16 %-ot jövedelmi adóban. Mikor mi az egyházközség vezetését átvettük, említett államkölcsön kötlevelek kamatjából tőkésítve volt 700 forint ezüst húszasban, mely 12 %-ra volt ugyan kiadva, de *)

*) E rovat alatt megjelent cziÜkökért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. Szerk.