Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-08-18 / 66. szám
Másod évi folyam 6(5. szám. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ára: Eo-ész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája: Nag y pia ez 322 szám. Lakása : Bolgárszeg 1425 sz. es Vasárnap, augustus 18. Hirdetési díj: 4 hasábos garinond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Brassó, 1872. aug. 17-ikén. A választási mozgalmak, melyek csaknem másfél hónapig oly nagy élénkséget szereztek ország-szerte, egy-két választó kerület kivételével már régen lezajlottak s azóta politikai életünkben nagy szélcsend állott bé. A „holt idény“ hatalma, mint valami unalmas lidércz nyomása, nagyon is meglátszik a napi sajtón, mely a választások érdekfeszitö tárgyai után alig képes egy-egy vonzó eszmével lekötni az olvasni szerető közönség figyelmét. írnak ugyan most is lapjaink sok mindenről, mert irniok kell: a közönségnek nem lehet csak tiszta fehér lapot küldeni! habár — úgy hisszük — némelykor jobb néven venné a tud- vágyó publikum, ha e különben is boszantó forró nyári napokban nem alkalmatlankodnának neki — zöld eszmékkel tömött üres számokkal s alig-alig várja, hogy a politikának fürdőre ment vagy máskép szabadságolt korypheusai újból elfoglalják Íróasztalukat s megszabadulhasson a most urkodó dilettáns-politikusoktól. Ez állapot — szerencsére! —nem fog sokáig tarthatni. Kormányunk tagjai és a párt vezérek, kik részint délen, részint nyugaton kerestek üdülést s szórakozást, egymásután érkeznek vissza. Aztán meg az országgyűlés megnyitása is közeleg s újból lesz érdekes tárgy elég, mely képes lesz vonzani, megragadni a most unatkozó olvasót. Addig azonban a megmásithatlan jelen előtt maghajolva: csak oly tárgyakról szólhatunk, melyek a mostani politikai életnek kevésbé vonzó repertoirját képezik. Azok közül inkább csak egygyel találkozunk, mely — hogy úgy fejezzük ki magunkat — nem hogy kimenne divatból, sőt hovatovább mind több-több pártolóra talál. A fúzió kérdése ez, melyről régebben is szóltunk ugyan; de ma újabb adatok lévén előttünk, ezeket is megösmertetni óhajtjuk olvasóinkkal. A „Reform“ közelebb a szélsőbal és bal- középnek múlt hóban tartott tanácskozásairól közöl híreket. Ezek szerint a szélsőbal körében Yidacs János azt indítványozta, hogy a párt elfogadván S i m о n y i Ernő indítványát, jelentse az országgyűlést törvénytelennek s tagjai mondjanak le képviselő-mandatumaikról. Ez inditvány azonban, melynek elfogadása a választók bizalmával való visszaélést vonta volna maga után, kisebbségben maradt s igy a jövő országgyűlésen is lesz szerencsénk a 48-as párt tagjaihoz. Irányi Dániel azt ajánlá, hogy pártja jövőben a leghatározottabb politikát kövesse a Tisza-párt ellen; míg Simonyi azt vélte jobb eljárásnak, hogy ha a balközépet-a szélsőbalra át- vonni törekszenek. Hogy azonban a balközép mily kevés hajlamot érez a fennebbi ajánlat iránt: napnál fényesebben kiderült a balközépnek e tárgy felett tartott értekezletében. Itt ugyanis Tisza Kálmán szenvedélyesen kikelt a szélsőbal ellen s hogy szavai nem váltak határozatokká, azt csak is az óvatos Ghyczynek lehet tulajdonítani, a ki ez esetben sem akarta elhamarkodni a dolgot. Bizony mégis csak „jó az öreg a háznál!“ Ugyanezen balközépi gyűlésen az ellenzék egyik korypheusa, kinek a választások alkalmával nem sikerült képviselői mandátumhoz jutni, azt ajánlá elvrokonainak, hogy a Deák-párttal fúziónálnának. Erre a vezér — Tisza Kálmán — felelt s mint rendesen — kétértelmüleg, homályosan s igy szavait sem pro, sem contra nem lehetett magyarázni. Tisza kitérő válaszának eredménye az lett. hogy utánna senki sem mert színt vallani s igy az egész ügy elodáztatott. Úgy látszik a fennebbiekből, hogy a fúzió kérdése még nincs egészen megérve, még sok tanácskozás, discussio tárgyát képezheti s kérdés, ha vájjon egy sereg meghányás-vetés után is létrejöíiet-é ? Részünkről legalább — mert óhajtjuk a fúziót — a legjobb reménynyel nézünk ellenzékünknek e tájgyban való értekezései elébe. Mi hiszszük, hogy a balközép komoly, higgadt fér- fiai, kik át vannak hatva az egyesülés eszméjének lehetősége és szükségessége által, megragadják ez alkalmat, s oda hagyva az üres szóviták meddő mezejét, tettel mutatják ki, hogy ők valóban az igazi reformok bajnokai. Mi hiszszük, hogy oly készséggel fognak sietni a szabadelvű Deák-pártiak sorába, mint a mily örömmel üdvözlendik ezek kebelükben a közös haza javára szövetkezett eddigi ellenie- i leiket. Szivünkből óhajtjuk, hogy úgy legyen! —ő. Brassó, 1872. aug. 17. (!>.) Közel két év óta küzdünk egy nagy ! eszme diadalán, hogy t. i. e városban, vidéken vagy országrészben ne legyen egyetlen privilegizált egyén vagy nemzetiség sem, hanem városunk, vidékünk minden polgára legyen egyenlő egymással vallás és nemzetiségi különbség nélkül és a teljesített kötelezettségnek egyenlő íoku jogosultság is feleljen meg mindenkire nézve. Eszménk az „egyenlőség és testvériség“ nagy eszméje, mely önként hozandja létre a „szabadság“-ot. Hogy mily önzetlenül és kitartóan működtünk és működünk e nemes harezban : nyugodt öntudattal utalunk viszsza múltúnk-és jelenünkre. Mi eddig is lankadatlan harczoltunk, hogy a különleges érdekek korunk keretébe s hazánk alkotmányába nem illő várait leromboljuk s nem fogunk megszűnni ezután is, hogy a törvény és igazság fegvereivel eszménket győzelemre juttathassuk. Méltó roszszalással kell fölemiitnünk, hogy a fővárosi sajtó vajmi kevés segélylyel van küzdelmünkben ! Elösmeri ugyan lételünk szükségességét; felismeri harczunk tiszta, nemes voltát; meg van győződve bébizonyitott tényeink igazsága felől s mégis csak nagy ritkán emel szót az igaz ügy érdekében. Pedig ha máskor nem volt, legalább a választások után — midőn politikai életünkbe akkora szélcsend állott be — elég alkalma lett volna erre. Annál nagyobb elismeréssel kell lennünk az erdélyrészi, főleg a kolozsvári, lapok iránt. Ezek a folyó „saison morte“ alatt több Ízben foglalkoztak — pártkülönbség nélkül — helyzetünkkel, viszonyainkkal. A városunkban levő „szász uralom“, a választások folytán elkövetett jogtiprások többször voltak megvilágítva ama lapok hasábjain. Aztán meg „azok az ó-szászok—kik az abso- lutismus századdal felérő évtizede alatt még csak nyelvök hegyére sem vették az absolutismus szót, mióta az alkotmányosság viszszaállittatott, mióta magyar a parlament s eltűnt a csonkább5 soha teljessé nem válhatott Reichsrath; mióta magyar a kormány és a nagy Schmerlingről csak bébe — korba halljuk, hogy még nem némáit el egészen — egyébről sem hebegnek, mint a magyar nemzeti kormány, mint a magyar parlament absolutismusáról.“ A „Kol. Közlöny“, melyből a fennebbi sorokat idézők, egyik közelebbi számában a Királyföld rendezéséről elmélkedik, mire őt a vészharangot rángató „Sieb. Wbltt.“ liíja fel. Az ó-szászok e lapja azon furcsa nézetben van, hogy a magyar állam tulajdonkép hozzá sem szólhat a királyföldi községek, törvényhatóságok s a Sachsenlaud belszervezetéhez , hanem mindezt elintézni a Sachsenland „legfőbb képviseletére“ tartozik. Ö szász uraimékat említettük magyar lap megtanitja aztán arra, hogy „alkotmányos országban a többség akarata dönt a közügyekben, a mit józan észszel nem neveznek ám.zsarnokságnak; a királyföldi kérdés megoldásának is „minden jogosultak“ részvétével és megelégedésére kell történni, — a minden alatt pedig mi nem csak a szász egyetemet értjük.“ E jóakaró leczkéért t. laptársunk biztosan el lehet készülve a „Kr. Z.“ anathemájára, mit leközelebb a „M. Polgár“ fejére körülbelül ekkép olvasott rá: Ah! te kicsiny fejű s még kisebb logikája „M. Polgár !“ hová lett az a kevés eszed is, a mi volt? Azt tapasztalom, hogy ez iszonyú hőségben szerencsésen elpárolgott; mert azon kemény borsszemeket, miket legnagyobb ellenséged a „kormánypárti“ „Nemere“ számára tettél félre, most saját tisztelőd orra — az én orrom — alá töröd s e miatt szörnyen tuszkolok. Tiszteltelek, bár magyar voltál, de mivel meggyőződtem, hogy szerencsésen sikerült „machinatioimat“ te is fölismerted s mert olva- sám, hogy a „brassói scandalumért“ nem fogtad pártomat: távozz tőlem, nem kellesz soha többé, hálátlan !“ Nagyon valószínű, hogy az anathemák ilynemű nyilaival fognak találkozni t. laptársaink mindig, valahányszor a kizárólagos érdekek és a jogok mouopolizálása ellen felszólalnak. De azon tudatban, hogy ama nyilak nem halálosok, sőt még csak nem is sebeznek; azon megnyugtató tudatban, hogy a mire törekszünk azt a közügy érdekében óhajtjuk elérni: bátran küzdjünk továbbra is a nemes eszme diadaláért s a midőn lehet és midőn szükség, segitsük mindig a hiven harezolót ! A háromszéki általános tanitó-egylet alakuló gyűlése. Kézdi-Yásárhcly, 1872. aug. 12. Vájná Sándor ur, a sepsi-szt.-györgyi ref. közép- ; iskola igazgató tanára, a sepsi-széki tanitóegylet felhi - vása folytán a háromszéki összes néptanítói kart egy általános tanitóegylet szervezkedő gyűlésére hívta meg. A gyűlés f. hó 6-án az itteni községi iskola tantermé- ! ben a következőkép folyt le : Nevezett tanár ur lelkes megnyitó beszédében amaz ismeretes tételből indul ki: elvesz az a nép, mely tudomány nélkül való. Megrója a közelmúltat , mely e fontos igazságot oly soká tudta mel- ; lözni ; magasztalja a jelent, mely ezen elvet állitá előtérbe : valódi jóllét csak ott eszközölhető, hol a tényező egyeseknek értelmi és e г к ö 1- |csi fejlettsége a haladó korszellemmel lé- jpést tud tartani. Áttér ezután a néptanítókra, ; mint a közmivelödés előmozdítását közvetlenül eszközlö tényezőkre. Fölemlíti az önképzés szükségét s az ezt előmozdító egyesülés, tömörülés fontosságát. Ezzel kap- ; csolatosan végre jelen gyűlés czélját eléadva, a szép számmal megjelent tanítói kart, a tanácskozás meg- kezdhetése végett, elnök és jegyző választására hívja fel. — Elénk éljenzés után a gyűlés egyhangúlag szólót kiáltá ki ideiglenes elnökének, jegyzőnek pedig Baló László urat, a helybeli községi iskola'igazgató tanítóját. — Tanácskozás kezdetén először is felolvastattak az udvarhelyszéki általános tanitóegylet alapszabályai, s a helyi körülmények által szükségelt módosításokkal egy szerkesztendő alapszabály-tervezet anyagául elfogadtattak. Ezt követte az egyleti tagok beiratkozása, továbbá az egylet tisztikarának titkos szavazás utjáni megvá-
