Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-10-17 / 83. szám
330 — rel közreműködni, tehát jobb sziikebb körben marad ni s tenui, a mit lehet. Ez okosan van mondva, de azt hiszem, hogy miután a dogmákat mind két csoport ki akarta zárni hatása köréből, nem sok ételme marad ; mert ha az egylet leginkább humanisticus téren kiván hatni : részemről nem tudom felfogni, miért ne egyesülhetne e téren minden vallásu felvilágosodott lelkű em bér ? — Azt is fölhozták, hogy Németországban is van „Protestanten-Verein,“ de ez sem elég érv, mert a mint egyik szónok mondta, nem következik, hogy mindenben a németeket utánozzuk. Ha mi egyebet akarunk, s ha azt viszonyaink megengedik, sőt tanácsolják, ha nincs is példa reá Németországban, azt hiszem, tehetjük. Nehány derék, jószerü cath. hazánkfia már a bözgyülés előtt jelentkezett az egylet tagjává. Meglehet példájukat sokan követték volna. S most már a protestáns egyletben alig maradhatnak. Na de miután túl vagyunk a vitán s az egyetemes reform egylet helyébe a szükebb protestáns egylet lépett : felesleges legalább ez alkalommal a további disputa. Isten éltesse a megalakult „Magyarországi protestáns egyletet !“ S áldja meg minél dú- sabb jó eredményekkel! Z.— V i (I c k. Scpsi-Szcnt-György, 1871, okt. 13. Tisztelt szerkesztő ur! A sepsi-szent-györgyi görög-keleti egyház templomának felépitése befejezésnél lévén, az ablakokhoz szükségeltető üvegek megnyeréséért móltóságos gróf Mikes Benedek úrhoz folyamodott. A nemes lelkű gr. ur szives volt az egyházat megajándékozni a templomhoz szükséges üvegtáblákkal. Ezen nagylelkű ajándék egyházunk tagjai közt oly örömet keltett, miszerint kötelességemnek tartom, hogy egyházunk részéről a leghálásabb köszönetét nyilvánítsak a mólt. gróf ur előtt. Fogadja a gróf ur egyházunk azon hő kívánatét, hogy a nemes tettekben ki nem fáradva isten soká éltesse, nemcsak nemes családja, hanem a székely nemzet boldogitására. Adjon az isten sok ily nemeslelkü székely embert, hogy közös hazánk minden nemzetiségek javára mielőbb felvirágozhassék. a. o. u. Osztrák ügyek. Újabb válság Bécsben. Egész bizonyosnak mondják, Habietinek és Schäfle miniszterek beadták lemondásukat s el vannak határozva csak azon esetre maradni meg hivatalukban, ha Beust elbocsáttatik. Ennek oka, a bécsi egyetemen lefolyt zajos tüntetés volt. Jirecsek minisztert, midőn a terembe lépett, piszszegéssel és füttyekkel fogadták. Amint a volt rektor fölemlitó az egyetemen történt változást, hogy Habietinek és Schäfle tanárok miniszterekké neveztettek ki, roppant zugás. Látjuk tehát, hogy a szabadkőmivesek társulata ép oly kevéssé veszélyes az egyházakra, mint az államokra nézve ; egyiknek szervezetét és alkotmányát sem zavarja meg, sőt ellenkezőleg, inkább elismeri s tiszteli azokat. Innen van, hogy csakis a türelmetlen egyházak és a zsarnok államok üldözik a szabadkőmivesek társulatát, inig a humánus egyházak s a szabad, felvilágosult államok védik azt, vagy legalább békében hagyják. A szabadkőmivesek társulatát rendesen titkos társulatnak nevezik. Ez részben igaz, részben pedig nem. Igaz, a mennyiben a szabadkőmivesek társulata nem hirdeti ki nyilvánosan törvényeit, szokásait s tagjai számát; gyűlésein idegenek nem jelenthetnek meg, de hisz ez több társulatnál is megvan. Igaztalan, a mennyibeu a szabadkőmivesek iránya, történelme már régen ismeretes a müveit világ előtt. A társulat csak azt akarja titokban tartani, minek napfényrekozatala azt idézhetné elő, hogy illetéktelen egyének kőmiveseknek adva ki magukat, számos visszaélésre s zavarra szolgáltatnának okot és alkal mat. A társulat titkai közé tartoznak nevezetesen az ismertetőjel, a jelvények s a kőmivesek szokásai. E titkok hü megőrzésére a tagok esküvel köteleztél- nek. Továbbá a gyűléseken történteket sem szabad a nyilvánosság piaczára vinni. Ismertetöjelük többféle van, azon fokozot szerint, melyhez kiki tartozik. Jelentőséggel biró jelvényeik közé tartozik a kalapács, szögmérő s a körző. Egyéb titkuk nincs ; nagyobbrészt pedig már ezek sem titkok s igy bátran el lehet mondani: „A szabadkőmivességnek nincs titka, hanem az maga titok.“ A szabadkőmivesség annyiban titok, a meny sípolás s „le velők“ kiáltások halatszottak. A tüntetés annyira ment, Jirecseknek az egyetem szolga ! által kisértetve el kellett hogy ni a termet. Beust, ki szintéu jelen volt, éljenekkel iidvözöltetett s tovább is az aulában maradt. A esek minisztereket Beust- nak ottmaradása roppantul fölingerelte, s enuek következtében adták be lemondásukat. Ez események nagy izgatottsogba hozták a bécsieket. Jirecsek és Schäfte a bécsi egyetem bezá rását kívánták, mit azonban a minisztertanács megtagadott. Hohenwarth miniszterelnök lseidbe hivatott a császárhoz. Schäfle és Habietinek már csak ideiglenesen vezetik minisztériumaikat. Az osztrák németeket rendkívül meglepte a cseh kiegyezkedési javaslat. Bées, a mint hírlapjaiból látjuk, egészen meg van rémülve. Az uj „Presse“ igy kiált fel : „A fölindulás,— hogy legalább neutrális kifejezéssel éljünk — leir hatatlan. Már régóta nem tapasztaltunk Bécs politikai közönségében hasonló — meglepetést, mint a minőt ez a legújabb terv idéz elő. A különböző Ítéletek reprodukálására nem válalkozhatunk. Bécs összes független sajtója, s több oly közlöny is, mely az előtte való napon a mai kormány pártján állott az esemény rémitösége, lehetetlensége s hihetetlenségével van telő. Anélkül, hogy időt találtak volna ezen casuisticai tervnek eshetőségeiről gondolkozni, mégis elismerik mind a fenyegető veszély nagyságát s a csehek által kigondolt nj alkotmánynak valóságos átváltoztató irányát. “ Ezen jajveszékléssol szemben annál nagyobb az öröm a csehek között a kiegyezkedési javaslat miatt. — A csehek reményük, hogy a reichsrath az alkotmányt két hét alatt elintézi. A koronázási ország- gyűlés deczember közepére fog egybehivatni s azután az ország kormány fog kineveztetni. Többé kétséget sem szeuvod, hogy a csehek küldeni fognak képviselőket a reichsrathba. К ü I f ö I (1. FRANCZIA ÜGYEK. A franczia kormány több rendbeli bizottságot küldött ki aziránt, hogy szigorú vizsgálat alá vegyék mindazon tábornok parancsnokokat, kikre a legutolsó franczia porosz háború alkalmával várak védelmezése volt bizva, — és kapituláltak. A legelső, ki egy ily vizsgáló bizottság előtt megjelent, Bazaine tábornagy. Bazainet súlyos vádak terhelik. A haditörvény szerint minden várparancsnok halállal bi'mtettetik, ha a capitulatio előtt nem kisért meg még egy utolsó kitörést. Ezenkívül a metzi tanács állításaként húsz napra még élelmi szer is lett volna a várban. Ha ez utóbbi bebizonyittatnék, úgy j Bazaine nek helyzete nem lesz a legkedvezőbb. Bazaine után a többi parancsnokok is ki fognak hallgattatni, ámde e haditörvényszékek mid- addig nem kívánnak működni, mig az idegen csapatok megszállva tartják az egyes megyéket. Egyik franczia lapban legközelebb a sedani capitulatióra vanatkozólag egy igen érdekes s mindeddig nem ismert, hiteles és hivatalos okmány jelent, meg. Ezen okmány igy hangzik : „főhadiszállás Sedan, 1870. sept. 2-án.“ Septemb. 2-án reggeli G órakor a főparancsnok rendeletére haditanács gyűlt egybe, melyen a parancsnokié hadosztály-tábruokok és a tüzérségi, úgy a hadmérnöki fötábornokok voltak jelou. A paraucsuokló tábornok következőket terjesz- té elénk : „A császár parancsa és a két hadsereg közt létrejött fegyverszünet folytán késztetvo voltam <>t. Moltke tábornok úrhoz, mint a porosz király meghatalmazottjához menni, a végből, hogy a szerencsétlen csata után a várba beszorult hadsereg részére a lehető^ legkedvezőbb feltételeket kieszközöljön.“ „Értekezésünk kezdetén már sajnosán vettem észre azt, hogy gr, Moltke helyzetünket tökéletesen ismeri, és hogy igen jól tudja azt is, miszerint hadseregünk nagy hiányt szenved élelmi és lőszerekben.“ „Moltke urtudatá velem tegnap, hogy mi egy 220,000 emberből álló hadsereg ellen küzdöttünk, mely bennünket minden oldalról körülvett.“ „Tábornok“ — mondá ö — „mi hajlandók vagyunk hadseregének, mely ma oly vitézül harczolt, a legtiszto- letreméltób feltételeket megadni. E feltételeknek azonban öszhangzásban kell lenniük politikánkkal. Mi azt kívánjuk, hogy a franczia hadsereg capituláljon. „Hadi fogságba megyen ; a tisztek megtartják kardjaikat és személyes vagyonukat. A csapatok fegyverei egy raktárba tétetnek, hogy mi azokat átvo- hessük.“ % A tábornok a haditanács tagjait mogkérdozé, vájjon nézetük szerint lehetséges-e meg egy küzdelem. A nagy többség tagadólag válaszolt. Csak két tábornok nyilatkozott akként, hogy a várban vé delmezni kell a hadsereget avagy kitörés kísértessék meg. Ez ellenében kijelentetett, hogy a helyet védelmezni lehetetlen, mivel nagy hiány van élelmi- és lőszerekben ; hogy a roppant nagy számú csapatok nem mozoghatnak szekereikkel és ágyúikkal a kis térségen ; és igy a tüzérség, mely minden magaslatot elfoglalt, roppant nagy pusztításokat vinne végbe a nélkül hogy ezen mészárlásnak csak a legkisebb eredménye is volna. A kitörés is lehetetlen mivel az ellenség a véd- gátakat elfoglalta, és a kis szorosok felé irányozá ágyúit, A két tábornok ezek után csatlakozott a többség nézetéhez. Ugyanazért a haditanács a főparancsnokkal szemben kijelenté, hogy, — tekintve az anyagi lehetetlenséget— a harezot nem folytathatja, és igy késztetve van a ránk szabott feltételeket elfogadni, mivel minden további halasztás csak még szomorúbb következményeket vonhatna maga után. Aláírva : Wimpffen, Ducrot, Forgeot, Lebrun, j Douay, Dejean.“ Mint Parisból jelentik, a megyei választásoknak eddig ismeretes eredménye még igen hiányos. Számos valásztó nem vett részt a szavazásban. Gambetta Lotmegyében megbukott. Az eddigi választások átalában conservativ-li- bcrális szellemben ütöttek ki ; a bonapartisták majd nyiben annak valódi lényegét, igazi, benső jelentőségét csak az képes felfogni, ki a társulatban, ennek tagjai közt él, folytonos érintkezésben áll velük s részt vesz munkálataiban. „Amaz alak — mondja Müller, melyet a kő mivesség újabban magára öltött, tartós jövőt biztosiszámára. Czélja nemesebb s magasztosabb lett s igy azt nem fedezhetjük el többé a titokzatosság fátyo- lával . . . E czél oly zavartalan összhangzásban van az igaz vallásokkal, annyira magán viseli a fenség nyomait, hogy nincs okunk azt rejtegetni ; pirulás nélkül mutathatjuk fel a világ előtt. Egy talány azonban mégis marad a nem kőmivesek számára, melyet képtelenek megoldani, t. i. a czél hogy bir különböző állású, képzettségű s életnézetü férfiakra oly hatalmat gyakorolni, hogy együtt erezzenek, s a lét utain egymás mellett haladva, egymásért küzdve, apróbb törekvéseikkel szakítsanak s magasabb czéloknak szenteljék napjaikat, el nem múló, örök javak szerzésére fordítsák idejüket, melyek lecsillapítják a szív vágyakozásait s önbecsüléssel gazdagítják a szellemet. Az illetőknek be kell látniok, hogy a kőmivességnek nincsen titka, hanem az maga csakugyan titok.“ A kőmivesek társulatának három első foka van : tanuló-, segéd-, és mester-fok. A scót rítusban vannak felsőbb fokozatok is, melyekre a szabadkőmivesség körül kitűnő érdemeket szerzett férfiak emeltetnek. A kőmivesek bizonyos száma, kik szükebb köm egyletet képeznek valahol, páholynak nevezte- tetik. De ez elnevezést a gyülésteremre, sőt magára a gyülekezetre is alkalmazzák. A páholy a testvérkörre nézve ugyanaz, mi a templom a községre néz- 1 ve. Ez is templom, melyben a kőmives a világ mindenható építőjét tiszteli s embertársait szeretni tanulja. Ezzel korántsem azt akarjuk mondani, mintha a páholy helyettesíteni akarná a templomot. Ennek egészen más czélja van. A templom csak egy hitfelekezet tagjait fogadja be, a páholy pedig különböző vallásu egyéneket gyűjt össze együtt érezni, együtt szeretni. Csak a páholyban léphet valaki a kőmivesek társulatába, itt a vattatik fel s mindaddig tagja marad a páholynak, mig más páholyba nem akarja magát áttétetni, vagy kilép a társulatból, vagy méltatlannak bizonyítva magát, onnan kizáratik. A helyet, hol egy vagy több egymással szervezett ösz- szeköttetésben álló páholy létezik, keletnek nevezik, mert a physikai s szellemi világosság egykép keletről jön. A kőmivesek a páholyt egy hosszúkás négyszöggel (| I) jelölik, mert ilyen alakja van. Minden páholynak vannak hivatalnokai, kik a harmadik s a felsőbb fokból választatnak. Legfőbb közöttük a kalapácsvezető : ez vezeti a páholy ügyeit, ezután jön a két felügyelő, kik egyszersmind helyettesíthetik is őt. A páholy, melynek fáradsága egy másikat hoz létre, anyapáholynak hivatik, az újonnan keletkezett leánypáholynak vagy testvérpáholynak. A nem törvényszerűen alapított páholynak zugpáholy a neve, és ezt nem ismerik el. A kömivesi törvények meghatározzák : mi szükséges egy páholy alapításához. Nagypáholy alatt az egylet hivatalnokait kell érteni. Ezek bárhol alapíthatnak páholyokat s viszont a nem épen törvényszemen létesített páholyoktól megvonhatják elismerésüket. (Folytatása következik.)
