Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-02-07 / 11. szám
Magyar képviselőház Januárius 30. és 31. napjain a közgazdasági minisztérium költségvetése tárgyaltatott. Ez alkalommal igen érdekes adatokat sorolt elő Erkövy Adolf, a melyeket közlünk is, — közöljük egyszersmind magának az illető miniszternek néhány megjegyzését. Erkövy Adolf szemlót tart füldmivelósiink és mezei iparunk múltja ós jelene fölött, bogy így lehessen látni, miként állunk ma, miként állottunk ezelőtt és mi kilátásunk van a jövőben. Szóló tehát összehasonlítja az 18G8-ki évet az 1844-kivel. megjegyzendő, bogy a negyvenes években ez volt'-a legjobb Magyarország kiviteli forgalmára nézve. 1844-ben a kivitel volt 21 millió mázsa gyapjú, 18 millió szemes gabona, liszt úgyszólván semmi, állat 9 millió, mig 1868-ban 33 millió mázsa gyapjú, 139 millió gabona, liszt 27 millió, állat pedig 38 millió. — Ide járul még, bogy a szeszipar, mely akkor semmi volt, ma C millió forintot képvisel a kivitelben; megemlítendő még, hogy 1844-ben részvények utján akarták Angliából Magyarországba hozni az első cséplőgépet, ma pedig 1500 gőzerőmüves cséplőgép van hazánkban. Közlekedési eszközeink nem is hasonlíthatók össze ; előmenetel történt továbbá a közgazdasági szakképzettség terén is, mert ez idő szerint van már négy főbb gazdasági tanintézetünk, néhány foldmivelési és nehány kertészeti iskolánk. Történt előmenetel különösen a Tisza-szabályo- zás által, midőn több mint egy millió hold föld jutott a mezei gazdaságnak, tömérdek elkülönzések történtek úgy, hogy egy határban, például Csongrád és Hódmezővásárhelyit több mind 100,000 holdnyi gyep jutott eke alá. Daczára azonban a sok előnynek gazdaságunk helytelen irányban halad, mert az állattenyésztést elhanyagoljuk, már pedig ez által elvontuk a mezőgazdaságtól a szükséges munkaerőt s a trágyát. Továbbá sajnos, hogy erdőink bizonyos tekintetben pusztulófélben vannak, hegyeik, ormaink kopárok a vízmosásoktól, folyóink, tavaink halnélküliek. Nem dicsekedhetünk előhaladással a szellemi téren, mert gazdasági irodalmunk úgyszólván nincs, összehasonlítva az 1848 előtti évekkel, mikor az 1839-ben alakult gazdasági egylet pezsgő életerős közremunkálása által irodalmunk is virágzott. Az 50-es évek nyomása alatt megtudtuk menteni az irodalmat s megmentettük egyúttal gazdasági irodalmunkat. Ma nem láthatni a gazdasági egyletek körében semminemű munkásságot, nem gazdasági irodalmat, mintha ez egyátalában nálunk valami sziigségtelen felesleges volna. Slávy József miniszter. Hogy miért viszik ki a külföldre inkább az ausztriai, mint magyar borokat, az onnan van, mivel Magyarországon nem igen tudnak bánni a borral úgy annyira, hogy alig van három hordó egyforma bor, a minek oka megint a kormány, legalább Simonyi Ernő szerint. Azt csak nem kívánhatják, hogy a kereskedelmi minisztérium fogalmazói vegyítsék a borokat. Mátyus Aristid képviselő megtámadta szólót és a közlekedési minisztert az utak roszasága miatt, pedig ezért nem egészen a miniszterek a felelősök, mert az autonómiának egyik főte- endője az utcsinálás. Felhozták még igen sokan, hogy nincsenek jó gazdasági tanintézeteink, mert ezekben csak a theóriát tanítják; de ugyan hol vannak oly bérlők, kik a tanulókat magukhoz véve akarják tanítani ? A ezéhrendszerekre nézve már szólónak előde azon alapot fogadta el, mely a ezéheket ismeri ugyan, de nem mint kötelezőket. — És ha a ezéheket úgy méltóztatnak tekinteni, mint magántársulatokat, egyesületeket, ezzel fogunk találkozni ezentúl is, mert mindig szabadságában álland egyes embereknek társulatokká egyesülése. -— De ha oly ezéhet méltóztatnak érteni, milyenek a régiek voltak, t. i. az előjoggal, kiváltsággal bíró, remekléssel és felszabadítással járó ezéheket, olyanokat nem fognak látni. — Tehetik magánosak, de kötelezők nem. — E tekintetben sem állunk tehát oly rosszul. — Az ipartörvényjavaslat készen van, és hiszi szóló, hogy ezen ülésszak alatt törvényessé válik. — 42 — bz. 41 —1871. Értesítés. A szt.-keresztúri állami tanitó-képezdóben az 1868. XXXVIII. t. ez. 102. és 184. §-ában elrendelt s évenként kétszer u. m. mártius és September hónap végén tartandó elemi népiskolai tanító képességű vizsgák közül az első f. évi mártius hó 28., 29. és 30-ik napján fog megtartatni. Ezen vizsgálatra jelentkezhetnek: a) Mindazon férfi és uőtanitó jelöltek, kik a tanitoképezdében a 3 évi tanfolyam bevégzése után egy, legföllebb két évet gyakorlati tanítással töltöttek. b) Kik a törvény keletkezte előtt már gyakor- ló-tanitók voltak. c) Végre azok is, kik magukat a tanítóságra magánúton képezték. E vizsgálatra jelentkező tanító-, vagy tanítónő- jelölt folyamodványát Antalfi Károly tanfelügyelő úrhoz, vagy alólirthoz nyújtsa be; о folyamodványához köteles csatolni keresztlevelét, tanulmányairól és eddig folytatott pályájáról s erkölcsi magaviseletéről szóló bizonyitványait. E folyamodványok f. évi mártius 14-ig benyújtandók; a később érkezettek nem fogadtatnak el. Sz.-Keresztül’, jan. 31. 1871. Sándor Mózes, másod tanfelügyelő. A törvényszéki szervezéseket illetőleg tudomásunk szerint, a megyei hatóságokhoz rendeletek mentek, hogy a községeket szólítsák fel nyilatkozatokra, hogy fekvésüknél fogva melyik bírósághoz kívánnának csatoltatni. Nyén, Bodola és Már- kos községek nézetünk szerint fekvésüknél fogva leginkább csatlakozhatnának a Hétfaluhoz, mert a hosszu- falusi egyesbiróságot közügybe találnák. Ezen ügyet az emlitett községek figyelmébe ajánljuk és figyelmeztetjük, hogy ha nézetünket osztják, ne késedel- mezzenek sokáig a nyilatkozattal. Szerk. Vidé к. S.-Szt.-György, január 30-án. S.-Szt.-Györgyre is elérkezett a farsang, január 28-áa esteli 8 órakor általánosságban is beköszöntött, a községi leányiskola javára rendezett bállal ; s a mily nemes czélra rendeztetek a bál, a közönség részéről oly buzgó részvét és meleg pártolással találkozott, a mit eléggé igazolt a bál nagyszámú és fényes közönsége. Igaz ugyan, hogy a felsőbb rendűek közül — kik alatt itt az emeletes és kőházakban lakókat értik — lehettek volna többen is, de hol van oly részvét, a mely általános, mikor a szív és értelem különböző ; de ha g> Az én gyermekkori jó barátom. (Folytatás.) Karácson harmadnapját alig várhattuk, hogy fel- viradjon. A város lakóinak nagy része már korán reggel megindult Fcnes félé. Hogy én egy a legelsők közül voltam, gondolhatja mindenki. Egyszer Gyalun innen halljuk a granatéros marsot. Elől jöttek a Kress dragonyosok, a megkülönböztetlietésért fekete köpenyök volt és sisakjaikat piros toll diszitette. Jó érzelmű olasz fiuk voltak, kik fel tudták fogni, hogy a magyar szabadsága a szomszédnépek szabadságának biztositéka lett volna; nem sok maradott belőle, a véres har- ezokban dicsőén hullottak el. Vígan jöttek a 11. zászlóalj honvédjei; dehogy is ne, hiszen az ellentől megszabadult szülőhelyükre tértek, hat, szenvedéssel és nélkülözéssel teljes hetek lefolyta után. Orömriadás fogadta a szabadságharcz egyik legvitézebb zászlóalját. Lehet gondolni milyen feszültséggel vizsgálta mindenki a haladó sorokat, mig mindenik rá akadott arra, kit dobogó kebellel várt. Nekem soká kellett várnom. Az elhaladó szakaszokkal mindinkább szédült a fejem; a legszomoritóbb gondolatok nyargaltak agyamon át. Az utolsó szakasz közeledténél már megakavtam futamodni, azt hive, hogy a remegve vártak már elhaladtak. Ekkor nevemet hallottam kiáltani. Bátyám volt. Mint egy kis gyerek, a nevetés és sirás közt nem tudtam válogatni, azért hát cserélgettem. Sok kérdéseimre: hogy vagy? hogy voltál? stb. ő is csak kérdésekkel felelt. Hogy vannak az öregek? Nem égetett lé Urbán. Az öregek jól vannak, Urbán sem bántott, de nagyon el lehetsz fáradva? Ad ide a puskát. Azt nem szabad fiú, hanem a tarisznyát oda adom, s nyakamba akaszta vászon tarisznyáját, fnely olyan volt kivül-belől, hogy egy koldus sem büszkélkedett volna vele. Mindenfelé járt a szemem Jancsi után; de nem láthatám, és igy kérdezősködni sem mertem utána ; látva bátyámnak jó kedvét, biztam, hogy neki sincsen semmi baja. Az öregek is ki jöttek Fenesig és ott egy ház eresze alatt megállották. Amint ehez a házhoz közeledtünk, mondom a bátyámnak : ott várnak az öregek, látod, ott a ház előtt; hát Jancsi hol van? Leghátul — felelt bátyám és sietett az öregekhez. Mintegy cserébe adtam bátyámnak a jó öreniiuden \áro9 lakosainak számához mérve, bámily nemes és szent czél elérése, vagy megvalósításához ily áldozatkészséget és részvétét tanúsítana, úgy hazánk fényes jövője és felvirágzása bizonyos. De milyen volt a bál? Díszes, de nem fényes Itt sem a város, sem a vidék szépei — kik hárman i valának — sem a pazarfény, sem a párisi utolsó divat ' mutogatásában kerestek élvezetet, hanem a csin és kellem egyszerű de mégis bájra képes vegyületót állították elő, szóval, azt a női diszt, mely nemcsak a székelyföld szokásán alapult tetszésnek, de mé«- az aesthetica és Ízlés követelésének is eleget tesz. & A báli közönséget e szó „közönség“ jelzi- volt gazdag, szegény, ur és polgár. Szt.-György polgárai ha nem is a boros asztal vagy a tánezosnök körül j de az eszme megértése és létesítésénél találkoztak. A városnak oly szép bálterme van, hogy büszke lehet rá, szóval a közönséghez méltó ; hanem « mostani berendezés nem a legfényesebb volt; mint tudom a város a táneztermet mostanában vette át egy vállalkozótól, újonnan díszítés czime alatt, a vizsgáló bizottmány aligha este nem vette át, mert sok olyat nem látott meg, mit meg kellett volna látni, mivel a tisztasághoz I tartozik; különben a berendezés hiánya, akár a közönség csekély követelése, akár buzgóság vagy akarathiánya szülte, a bálrendezö bizottmány érdeme; azonban itt csak annyi esik a bizottmányra, hogy miért nevezett vagy választott oly egyéneket díszítés, vagy egjéb teendők elvégzésére, kik belefáradtak a munkába, mielőtt elkezdtek volna; igaz ugyan, hogy itt nem a feriyes kiállítás, hanem a gazdag jövedelem volt a foczél, de lehet máskor is o, vagy más ily czélra bál, s ha most a berendezés lehető gonddal és csínnal történik, a visszaemlékezés e fáradság jutalmát jövőre részvét alakjában állította volna elő. A hölgyek is a terem feldiszitésére nemcsak az emberélet de a növényország virágaiból is hozhattak volna áldozatot, ha nem szokás, azzá kell tenni, elég ok rá, hogy a dísz a szépséget emeli, és nem bűn. Hát a bálkirályné ki volt? bocsánat, hogy ily későre mutatom be, de azt hiszem, a jó és szép soha sem késő. E bálnak sok szép virága volt, s azonfelül bimbója is, mert az iskolás-leányok minden osztályából voltak számosán, és sétáltak kellő időben, s a nagyobbak tánczoltak is ; lehet ugyan, hogy a nagyokhoz szokott uriszem megbotránkozott rajta, de a szeretettel táplálkozó emberi jó szív és nemes lélek nem; s úgy látszott, hogy a karzaton függött zászló jelszava: „Legyen világosság“ szív és értelem szerint valóra vált; a jövedelem — a költségen kivid, mi 100 forintra megy—180 forintot tesz, és ez valóban szép és a közönség részvétének és áldozatkészségének fényes bizonyítéka ; adakozások is történtek : gr. Kálnoki Dénes, fökirálybiró 1 arany, Bogdán család 2 ft., Török Gáspár 2 ft., Kis Dénes 1 ft. Fáradhatatlan buzgóságot és tevékenységet fejtettek ki t. Gyárfás Lajos, bálbizottmányi elnök, t. Antalfi Lajos ur és többen, kik a város lakossai közül minél többeket igyekeztek megnyerni az ügynek. De el nem lehet hallgatni a bálbizottmány tévedését, a mi feledékenységnek keresztelve is megrovandó — ide nem számítva a jegyek körüli toll- hibákat — a meghivó jegyek szétküldésében botrányig fukar volt, s a vidékre nézve késedelmes ; több tekintélyes család nem kapót meghívót, igy t. Császár Bálint, orsz. képviselő s iskolaszéki tag, az iskola és a nevelésügy buzgó pártfogója, özv. Nagy Tainásné asszony, ki nem rég tett tetemes alapítványt a leány— I ^ ГЯ—mi III I ■■Я1шмнисти—»« geket és siettem, hogy minél előbb láthassam az én jó Jancsimat. Csakugyan leghátul volt; ö volt az utolsó, még pedig mint káplár hat legényt vezetett. Hogy vagy édes Jancsim? Jól lelkem, jól. Körül fogta jobb karjával nyakamat, én meg derekába kapaszkodtam és haladtunk egymás mellett. Várta, hogy mondjak valamit, de nekem nyugodalom kellett, el voltam fáradva az örömtől. Látva, hogy én hallgatva léptem vele a nagyokat, megkezdette ő a beszédet. Mind jól vannak-e oda haza? Nem volt semmi kár? Miután megmondottam, hogy minden rendén van, meg volt nyugodva. Elbeszélte mennyi szükséget láttak, mennyit éheztek és fáradtak. Véletlen bele nyúltam bátyám tarisznyájába és csakhamar meggözödtem, hogy luxust nem űztek Feketetonál. Abban az árva tarisznyában egy darabocska, szappanhoz hasonlító szalonnánál, egy aarab elszáradt fekete kengérnél, egy szijjunál, egy kurtaszáru parasztpipánál és egy facsa- rék kapadohánynál egyéb nem volt. Több magyarázat nekem nem kellett, kézzel fogható példáját láttam, hogy Feketetón nem voltak a keritések kolbászból fonva. (Folytatása következik.)
