Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-03-24 / 24. szám
Sirass«, 1871. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer kedden és pénteken. Л r a : E«-ész évre . . 6 ft. kr. Első évi folyam 24. szám. Péntek, márczius 24. Félévre 3 ft. — кг. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás : Kenyeres Adolf ügyvéd i irodája, Nagypiaczon. NEMERE Politikai, közgazdászati és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden iktatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyomdájában. Az első évnegyed kitelöben lévén, fölkérjük évnegyedes előfizetőinket előfizetéseik megújítására. Program műnkről nincs mért ujobban szótanunk. A „Nemere66 tovább fuj a megkezdett irányban, s szükség szerint a közügyek más-más pászmáját fogja seprés alá. Nem érkezett még, ily rövid idő alatt, mindenütt megjelenni, de azért legyenek jó reménységben, mert: „Ha ma nem jött, eljön holnap.44 — A ki eddig meg volt elégedve lapunkkal, annak nem lesz oka utóbb sem elégedetlennek : sőt azon törekszünk, hogy a megelégedettséget mind átalánosabbá lehessük. Az előfizetések pontos beküldésére főként azért kérjük tisztelt előfizetőinket, nehogy újból abba a bajba jussunk, melybe az első negyedben jutottunk: hogy ne tudjunk teljes számú példányokkal szolgálni: Előfizetési árak : lenni apr.-jun 7i év . . apr.- szép. 72 év . . apr.—decz. 3/4 év . . Az előfizetések aláirott ügyvédi irodájába küldendők. ft. 50 kr. 99 55 50 59 55 Kenderei Adolf, felelős szerkesztő és kiadótulajdonos. «»ат».,тндадкцц|и<^ца11йвад8Егдя „Nem szeretem ezeket.“ Nem igen szoktunk ugyan a magasabb politikával foglalkozni, mert hazánk és főkép vidékünk közélete elég tárgyat ad kis lapunk számára : de miután számos olvasónk van, a ki más lapot nem járat ; és miután minket is épen úgy érdekel hazánk jövője, mint a Pesti Naplöt, vagy „Pester Lloydot“, — tért kell szorítanunk koronként a nagy fontosságú, vagy azzá válható események és jelenségek följegyzésére. A miket most feljegyzünk, fájdalom, fenyegető természetűek; ele a férfias jóra- valóság épen abban áll, hogy szemébe nézzünk a veszélynek is, és tegyünk meg mindent elhárítására. Nem akarjuk ugyan félre ver ni a vészharangot ; nincs még semmi, a mi bennünket közvetlenül és komolyan fenyegetne ; csak jelek vannak, a melyekre elmondhatjuk, hogy: „Nem szeretem ezeket.“ Első sorban az áll, hogy mind bizonyosabbá válik, miszerint az uj német császár és az orosz egymásnak szövetségesei; megkötötték a szövetséget még a háború megkezdése előtt és most ketten urai az európai helyzetnek. Rájok néz, miattok aggódik minden más nép, még a tengerek által elzárt, dúsgazdag angol is. Igen megdöbbentő, hogy épen az a két hatalom jutott túlsúlyra, a melyek legkevesebb alkotmányos szabadságot engedtek népeiknek ; s hogy újból beállott azon kor, midőn a népek akaratát, érzelmeit nem nagyon veszik számba ; hanem intézkednek helyettük is az udvarok. Mert azt mindig föltesszük a nagy német nemzetről, hogy ha tőle^ függ, nem szövetkeznék a muszkával más szabad népek elnyomására. — Más oldalon az alkotmányos népek önmagokat marczangolják és gyengítik : úgy tünnik föl, mintha minden önbizalmo- kat elvesztették volna s mintha munkásságoknak nem találnának más czélt, mint a belviszályt. A párisi nemzetőrség megtagadta az engedelmességet a fenálló kormánytól s utóbbi liirek szerint a sórkato- naság is a lázadókhoz csatlakozott és a rendet fenntartani kívánó nehány főbb tisztet lelőttek. Ezeknek következtében Napoleon biztosan mondotta némely főembernek, hogy családja mentői hamarább vissza lesz helyezve a franczia trónra; Vilmos császár pedig elhatározta a rend érdekéből újból megszállani és bombáztatni Párist. Ezzel aztán lekötik a francziát, hogy ha az orosz és porosz másfelé gazdálkodni akarnak, ő ne szövetkezhessél^ a megtámadottakkal. A francziák minden erővel azon működnek, hogy a Vilmos által kirótt roppant sarezot megfizessék. Tellát még szine sincs a jognak Páris újból megszállására. Ha teszi Vilmos király, azt mutatja ki, hogy annyira elhízta magát hatalmában, miszerint számba sem veszi a jogot és a közvéleményt. Jellemző az a távirati tudósítás is, hogy a porosz kormány megintette volna Romániát a Strousbergféle vasúti részvények kamatainak azonnali kifizetésére. Románia Poroszországtól egészen független, s ha utóbbi követelőleg vegyül bel- tigyeibe, azt mutatja, hogy a népjog megsértését itt sem veszi sokba. Más alkotmányos népek, a spanyol és az olasz megint tépik önmagokat ; nem tudnak nyugalomhoz jutni. Rómában fegyverrel kell elnyomni a békételenséget mindegyre ; Spanyolországban pedig újból nagy összeesküvést fedeztek föl. Az a müncheni távirat is jellemző, a mely szerint egy lakomán a porosz és olasz követek mérgesen összeszólalkoztak. Csak az a kérdés, hogy véletlenül történt e az összeszólalkozás, vagy kiszámított dolog a porosztól, hogy Olaszországba bele köthessen. Anglia békételen ; érzi, mennyire háttérbe szorittatott eddigi hatalma és tekintélye s roszul találja magát az uj helyzetben. Feltűnő, hogy már ott is lehető hívásiéról beszélnek, és annak meggátlására tesznek készületet. A mi végül szomszédunkat, Ausztriát illeti, — ott sem tudnak boldogulni az alkotmánynyal. Nincs biztos többség a parlamentben, a mely szilárd kormányt alkothatna ; ez okból az uralkodó azon, alkotmányos országban példátlan, eljárást követte, hogy a politikai pártokon kívül álló férfiakból alakította minisztériumát. Egy ilyen minisztériumról mindig feltehető, hogy ha nem íog boldogulni alkotmányosan, — megkísérti szerencséjét alkotmány nélkül is. S hogy állunk mi magunk? Aránylag legjobban a felsoroltak közt. Képviselőházunk két nagy pártja feltünőleg közeledik egymáshoz ; az Andrássy kormány lehető bukása miatt ellenzéki lapok is úgy aggódnak, mint a Deákpártiak. Ez valódi hazafiság ; és édes örömmel jut esszünkbe Tisza Kálmánnak azon mondása, hogy : Magyarország nem bazaárulók hanem jó hazafiak hazája volt mindig.“ Van is ok a szabadelvű elemek összetartására, mert a vázolt külföldi események ránk is hatással lehetnek ; és helyt hazánkban is próbálgatja szárnyait az egy idő óta félrehúzódott reactió. Hanem ezekről máskor. PÆagyar képviselőház. A képviselőhöz f. k. 17-iki ülésében előterjesztette a központi osztály előadója az 1871-i költségvetésről szóló jelentést. Az 1871. évre a magyar korona országai ren- j Je s kiadásai: 149,923.961 o. é. írtban; „rend
