Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-03-03 / 18. szám

A magyar képviselőház

f. hó 23-án tartott ülésében napirenden volt „a köz oktatási budget részletes tárgyalásának befejezése.“

A minisztérium összes nyugdijaira megszavaz tatott 31,940 fit.

Következik a „rendkívüli szükségletek rovata:' Szükségeltetik egyházi czólokra 310.000 frt. Ezei összegből megszavaztatik az ág. hitv. egyház részén

36.000 frt; a görög szertartásu kath, egyháznak 99.00( frt; a helvét hitü egyháznak 65.000; a görög kelet egyháznak 100.000 frt; az unitárius egyháznak 500C írt; az izraelita felekezetitek ugyan annyi. További tanulmányi ügyek igazgatására 5030 frt.

A „tanintézetek“ segélyezési rovatánál meg szavaztatott a „brassói“ román gymnasiumnak 5000 a szebeni föreáltanodának szintén ennyi.

Az egyetemi füvészkertben állítandó „aquarium ra“ megszavazott a ház 9000 frtot.

Megszavaztattak végül : „ múzeum lépcsöházá nak“ falfesteményekkel ellátására 6000 frt ; a könyvtár rendezésére, szekrényekre stb; 12,400 frt. Ezzel a közoktatási minisztérium költségvetésének részletes tárgyalása is véget ért.

I r á n y i figyelmezteti a házát, hogy egy határozati javaslatát a kultuszminiszteri budget tárgyalása végére tűzte ki a ház, mire az el is fogadtatott, így szól:

Felkérendő a miniszter, hogy egy felsőbb tanítónői illetőleg nevelönöi képezde felállítására és költségeire névre a képviselöház elé tervezetet terjeszen be. —

Következnek Honvédelmi törvényjavaslatok.

G r. Andrássy miniszterelnök azon óhajtását fejezi ki, hogy czélszeriibb volna előbb az in- demnity-törvényt venni elő s igy aztán a honvédségi törvényeket megszakítás nélkül lehetne tárgyalni. — Mire az elnök megjegyzi, hogy az indemnitytörvény a holnapi ülés első tárgyának van kitűzve. Gr. Andrássy megnyugszik, s tudatja, hogy a honvédségi törvényeknél Hollán Ernő államtitkár fog felvilágosításokat adni. Ezzel a tárgyalás megkezdetett a központi bizottság részéről mint előadó : Királyi P á 1 van megbízva.

Szóló ajánlja az indítvány elfogadását.

Csanády Sándor ezen törvényt, mely t. i. a márczius hóban viselendő közterhekről és a közös költségek folyóvá tételérőli felhatalmazásról széli azért nem akarja megszavazni, mert ő azon kormány iránt, mely 4 év óta az ország javára semmitsem tett bizalommal nem viseltethetik. — A ház többsége erre a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja s erre következik a „részletes tárgyalás.“

A ház a központi bizottság szövegezését fogadja el azaz 7.374.592 frt 27'/„ krt,

V i (i é k.

Bercczk, február 24-én. E hó 20-án kezdetett meg s végeztetek be városunkban a sorozás. Alint a korábbi években, úgy most is nem minden zaj nélkül maradt, feltűnést okozott a helybeli románoknak azon ismételt maguktartása, melylyel fiaikat a hadkötelesség teljesitése alól mindig törvény ellenesen Kivonn igyekeznek. Tekintve az adók leg- , sulyosbikára, a véradóra, mely tartozást székelyeink a haza s király iránt tartozó s viseltető rendületlen hűséggel mindig pontosan lerónak, nem lehet bámulnunk, ha ük csataedzett hősök unokái, mint maguk is hadiszolgálatokban megvénült egyéniségek — j a honfiúi kötelesség nem teljesitése s a törvény ki- j játszása miatt méltán érzett bosszankodásuknak lián- ] gos panaszokban nyílt kifejezést adnak akkor, mikor látják, hogy mig a székelyekre rótt hadjutalék ren- j des előállítás után kiszolgáltatik s azon felül a honvédség is még több ifjúval szaparittatik, addig a ro- ! mánok részéről Bereczkben egy sem állittatik elő, | daczára annak, hogy a románokra elég aránytalanul j csak 2 ujoncz rovatott, a magyarokra ellenben 6, ámbár ezek népességre nézve alig állnak fen- nebb.*)

Folyó hó 18-áu a helybeli közössé alakított, iskola javára egy tánczvigalom rendeztetvén, az az itteni szétágazott s mind inkább pangó társadalmi élet felett lebegő ködfátyol daczára oly fényesen sikerült, hogy mindenki várakozását felülmúlta. Öröm volt látni az itt nagyon ritka népes díszes társaságot, az uralgó elénk kedvet s vidor társalgást, mely a rendes táuczszünetek közben kedélyesen folyt. A költségek levonásával a tiszta jövedelem megközelíti a 40 ftot, mely összeg a legjobb reményt is meghaladta. Bizony szükségünk is volt rá, hogy legalább kezdetét vegye iskolai ügyünk normális állapotba helyezése, mert mi még csak ezután dicsekedhetünk iskolánk jókarba állítása iránt s remélyük, hogy a megválasztott iskolai szék működése folytán a siker és haladás hová tovább bekövetkezend.

Elismeréssel tartozunk azon t. uraknak, kik gátoltatásuk folytán a tánczvigalomban részt nem vehetvén, jegyüket megváltották.

Végül nem tagadhatjuk meg elismerésünket azon alábbi tisztelt egyéneknek is, kik a szent részvét enyhítő szellemétől ihletve, a honfiúi lelke- sültséggel küzdött franczia hősök nyomorteljes állapotán kegyes adakozásuk által némileg segíteni óhajtottak.

Újfalu, február 27-én 1871.

Kedves „Nemerénk“ 6-dik lapjában megkezdőm a hajdani brassai magyar lapok emlékét megújítani ; nem lesz talán érdektelen, ha még holmit közlendők :

A dicső székely neujzetben az irodalomra nagy hajiamat tapasztaltam, s úgy szólva kész irók léptek fel a pályára; az ifjúság pedig, szokása szerint, irta :i verseket halomra. Az ev. ref. főintézetekből, ko- legyiumokból, repültek a versek a „ M u 1 a 11 a t ó “ j számára; Szász Károly, a nagyhírű enyedi tanárnak igyiк nagyreményű tanulófia, talán Károly vala, a j mostani második nagyhírű Szász Karoly, küldött hé ízikket; ez lehetett az első irodalmi működése. — é. mostani jeles iró és ev. ref. lelkész, Medgyes La*) A katonnságtóli vonakodás más vidékeken és más : ícmzeliségeknél is fordul elő. Mi meg vagyunk győződve hogy :zen vonakodás a Bereczki románok részéről nem annyira ha- iHÍiallanságból, mint más viszonyokból ered, és löszük, hogy ikkor ha a haza önállósága és szabadsága megvédéséről volna j zó, román atyánkfia igyekeznének a többi nemzetiségek inel- elt hátra nem maradni. Szerit.

— 70 —

jos’ í1 >mu^attatóban kisórté meg bizonyosan legolő- ! szül iiói tehetségét. De voltak, mint emlitém, már kész írók: egyik fáradhatlan Írója vala h „Mulatta- I tóuak“ Bene.dek Áron, ev. ref. lelkész, egy más, ki ja háiomszéki légi váromladékok történetét avatott ! tollal irta, vala Ferenczy János, ugyancsak ev. ref.

J ^lkész i az akkori brassai rom. kath. káplán, Gyorffy, hasonlókig buzgó iró vala. —

! Meg vannak jelesek, kik említésre méltók; de j fájdalom, mint első levelemben jelentéin, az akkori I lapok nálam is eltévedtek. —

A brassai magyar irodalom történetére nézve nagy segélyt nyújtana azon honfitárs, a1 ki emlékül ! fen tartott a az első brassai lapokat, az „Erdélyi Hírlapot, és Mulatta tót“, és a „Nemere“ szerkesztőjéhez egy időre áttekintés végett hészolgáltatná.

A súrlódást, polémiát, még az első brassai lap sem kerülő el. —

A 6 czikke : „Csak kicsit s jót;“ polémiát idéze elő. Egyik erdélyi városban kutyát fogtak a szánkóba, s úgy mentek a város piaczára : s egy

ti c fus jelentéske jőve erről az „Erdélyi Hírlap“ számára, azon megjegyzéssel: „ebben is hasonlítunk Kamtsatkához.“ —

Ez az ártatlan i s egy kis polémiát okozott. —

De egy keletkező főpolémiát csakugyan elfojtottam. A nagyhírű enyedi tanár Szász Károly os- kolakönyveket adott — ki, s az ellenpárt, ugyancsak akkori enyedi tanár, a nevét, ámbár meghalt, nem emlitem, hatalmas polémiát akart előidézni a halhatatlan érdemű férfi ellen.

A dicső székely nemzet sokat tehet a „N c- rnere“ fen tartására, s reményiem: nem engedendi e harmadik brassai lapot elnyugodni. A nemzeti irodalom gyarapodása Brassóban ugyan is szükséges. Brassóban a német hírlapi irodalom csak egy évvel kezdődött hamarább mint a magyar, s ha jól emlékszem, Baritz György a román lapot a magyar lappal egy évben 1838-ban indítá meg. A német és román lapok máig futják pályájukat; csak a magyar vala oly szerencsétlen kétévi létei után megsemmisülni, —

Brassó, Erdélynek virágzó kereskedelmi városa, s nagy jövendője lesz ; itt a székely s magyar fiák kereskedelemben s iparban kimivelhetik magukat; s bárhol telepednek meg, Brassóval mindig összeköttetésben maradhatnak; s ezen összeköttetés fen tartására szükséges egy brassai magyar lap, mely nemzeti érdekből derítendi fel a valódi körülményt és állapotot. —

A főérdem — koszorút adjak meg pedig annak, a ki arra ugyan is méltó! — Nyugszik ugyan, a mi halandó vala benne, a porladozó test ; de a halhatatlan szellem most is működik ; ö vala, a ki a fentebbi három nemzeti hírlapok eszméjét forrón felkaroló, túlemelkedve minden kisszerű nézeten, nemzetiségen, " egyedül az emberiség mivelödését tekintvén ! — O vala, a ki bennem is fölébreszté az első brassai magyar, hírlapok megalapításának buzgalmát; s ezen jeles magyar, az üdvezült brassai abbás Kovács Antal !

Végzem; mert ily jeles magyar honfi émlóké- nek megújítása után más kisszerű tárgyról, illetlen, beszélnem ; de, kedves „Nemere“, visszontlátásig.

Köpe János, az első brassai magyar hírlap egykori szerkesztője.

к ü 1 föl (I.

Francziaországi események.

Tudósításaink múlt hó 25-ig terjednek ki s a szerencsétlen franczia nemzet sorsáról következő adatokkal szolgálhatunk :

A békealkudozások még mindig csak azon stádiumban vannak, hogy az alkudozó felek megegyezése minden pillanatban várható. A területátengedés elvben elismertetvén a francziák által, a differen- cziát még csak a hadikárpótlás kérdése képezi. A német föhadi szállás eleintén 2000 millió tallért követelt, melyből három negyed milliárdot leengedett; a, Bismarck által követelt minimum tehát 1 és egy negyed milliárd tallér (4 és fél milliárd frank). Ezen összeg kisebb ugyan, mint mennyiről eleintén beszélt a fáma, de még mindig nagyobb, mint mennyit a méltányosság és egy kizsarolt, tönkre jutett ország pénzügyi állapota megeifgedne.

A Párisba való bevonuláshoz még mindig szilárdan ragaszkodik a porosz hadvezénylet. A poroszok még ezen kegyelemdöfést is meg akarják adni a franczia önérzetnek. Thiers tiltakozik a bevonulás ellen, s figyelmeztet arra, hogy a bevonulás a párisiak elkeseredett hangulata miatt nagy veszély- ivei jár. Párisban már is falragaszok izgatnak az ellenállásra, melyei fölhívják a Párisban levő 400.000 nemzetőrt, hogy erélyesen „védelmezze“ magát a poroszok ellen, ha ezek Párisba akarnának vonulni.

vasárnap is, hagytuk őket tovább aludni; de jöjjön, néze meg ! Evei benyitott egy mellék szobába, és ott egy széles ágyban feklidött három derék szép fiú. Na nézze, ez a legnagyobb, azt úgy hívják mint magát, a másikot az édes atyja, a harmadikot meg a j bátyja nevére kereszteltettem. Legaláqb a mikor szólítom őket, magokra is örökké gondolok. Ügyé derék három honvéd lenne ezekkői a fiukból. Hej de nem érjük mi azt többé! Igen, a bátyjánál van szólva? Mi gyakran találkozunk és olyan jól vagyunk, mint régen, bár, hogy szép úri állása vau. Ugyan Jancsi te mit teszesz fel rólunk? Isten mentsen, csak mondom ; olyan is van, a ki felfuvalkodik.

Kérdezte vájjon lesz-e még valaha szabadság? lesz-e még honvéd ?

Nem tudtam bizonyosan állítani, hogy hamar meglesz ; de biztattam, hogy csak meg kell érnünk, : Bizony szép idő volt az moudá, — nézze az Isten megáldott; vau miből éljek; van jó feleségem, ügyes [ gyermekekeim; mindenem van a mit kívánhatok: de ! ha a jó isten úgy akarná, görbe látómmal újra el- menuék honvédnek.

Gondolom, milyen jól érezheti magát az én kedves Jancsi barátom, miután visszanyerte hazánk önállóságát, és élhet abban a reményben, hogy ha ő nem is, de fiai lehetnek honvédek.

.y..vb ; 1 B.

hogy ne ösmerném ; csak már olyan rég uem láttam. Nem akartam hinni szememnek ; hogy’ meg- emberesedett, épen olyan, mint a kedves édes atyja volt, az isten áld fa meg a porát is. Levette a kalapját s inge ujjával törölt egyet a szemén. No de menjünk be, csak hivom a feleségem. Jött az asszony is, bementünk a házba.

Nagyon esimosan volt bútorozva, tiszta minden, mint a tükör. Leültünk; mire beszélgetni kezdette, hogy neki sorsa meglehetős jól megyen; be jött az asszony, tűzről pattant ügyes barna menyecske volt. Összecsapta a kezét: na né kit látok! Megszorította a kezemet; nem tudta mit csináljon. Jancsinak jól esett, hogy olyan örömben van a felesége ; no még megérem, hogy a nyakába ugrassz örömödbe, mondá és nevetett. Ez mind jó, hanem hozz valamit az asz- ! taira; ugy-e még nem reggelizett? Igen lelkem igent hozok mindjárt; addig vegye elő azt a szilvoriumot, hinálja. Jól is mondod — jegyző meg Jancsi, — elő i vette a szilvoriumot s köszöntgettük egymásra. Az asszony azalatt megteritette az asztalt; volt tej, vaj, tejfel, főtt tojás, szalona. túró, még kávé is. Bizony mondom, rég ideje olyan jól nem esett.

Reggeli után kérdezte az asszony, hogy a fiú- 1 kát láttam-e. Igen — mondja Jancsi — elis feledtem megmutatni ölcet; van három nagy fiunk, kettő már oskolába jár; móst vákáczió van, s ma, hogy