Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-07-21 / 58. szám
mondaná, oly országban jártam, bol a kormány idegen nyelven vezetteti a hivatalt tisztviselői által.“ Stern urnák azt is kell vala tudni, hogy Élőpatak nagyrészint háromszékiek birtoka, hol a sok tulajdonos ur, még a magos kormánytól is megkövetelheti, hogy oly tisztviselővel látássá el Élőpatakét, ki a közönséggel értekezni képes. De ez tisztelt olvasó onnan ered, hogy Stern ur bizounyára egyszer a Pesti pinczérek, másodszor pedig azon Pesti idegen ajkú postások elvbarátja, kik nem csak germánizálni szeretnek, hanem a magyar posta kormány érdemtelyes főtisztviselői ellen is, alyas és rágalmazó ezikkeket szeretnek, némely magyarfaló német lapokban becsempészni. *) Egy Elöpataki vendég. Déva, 1871, Julius hó 6 án. Értesítés. A Dévai állami tanitó képezdében a folyó évi hat héti pottanfolyam augusztus 10-én fog megnyi- tatni. — Az előadások mint a múlt évben is történt magyar és románnyelven fognak tartatni. A tanitók 60 kr. napdijban és a körülményekhez képest ingyen szállásban fognak részesittetni. Az igazvató tanács idei Julius 3-án tartott gyűléséből. К о ó s Ferencz, id. igazgató és az igazg. tanácsjegyzője. Bácsfalu, 1871-ik évi julius hó 14-én. Észrevételek temetéseink körül. Az élet tágas munka piaczáu sokféle irányú működést szemlélhetünk. Az egyik, munka körében — mindenek felett test erejét veszi igénybe , a másik, foglalkozása gyors és ügyes kimenetelében — kivátólag a józan észt veszi főtényezőül. Itt a társadalom egyik rétegében — rendkívüli előszeretettel és mereven ragaszkodnak az ősi szokásokhoz s szertartásokhoz, amott a testületi működésnél részben már lerombolták az elavult szokások megmohosodott falait. Ezen szempontokból kiindulva akarok ez úttal némi észrevételeket tenni épen temetéseink körül. Ugyanis, szakmáikban lelkes és buzgó lelkészeink, régi szokásból eredt s körülmény szabta nép óhaja szerint általában véve a temetéseknél jó, de hosszú gyászbeszédeket tartanak; e mellett pedig ugyancsak általánasan bevett óhaj szerint, — az elhunytat minden közelebbi hátra hagyottaitól, külön- külön és nóvszerint búcsúztatják el. Már pedig akár népünk szellemi fejlettségének fokát, akár pedig — általában a lelkierők fogékonyságát vesszük tekintetbe, úgy találjuk, hogy a különben bármily szép, de hosszú beszéd, teljesen kimeríti a figyelmet — sa hallgató igy a gondolatok hosszú sora tömkelegében, elveszti a föeszméket s az alapigazságokat, s ekkor a beszéd tartalma nem válhatik saját lelki épületére és vigasztalódására. Mig ellenben népszerű, rövid, velős beszéd, minden tekintetben czélirányosabb. A mi elhunytnak közelebbi hátrahagyottaitól az egyenkint és névszerint való elbúcsúztatást illeti, — már csak a következő okoknál fogva sem pártolható : Ugyanis, egy gyász esemény minden ott jelenlevőkre nézve közös bánat, közös veszteség, s a főtétel mindenkire nézve, az elhunyt kimúlása s az illetők megvigasztaltatása, *) Jaj kedves barátom, hát hogy lehet ilyen csekélységeken megütközni, tessék béjönni a brassói magyar királyi posta hivatalhoz és ott körülnézni, a mint én tettem a minap egy pénzes levél feltétele alkalmával, ott olvashatja a falakon cirkular Kund machung s. a. t. magyarul irt dolgot édes keveset kap. De a mi leginkább boszantott a volt, hogy egy magyar urnák, a ki egy juk megett ült, az orra elébe következő felirat volt bigyesztve, Geldamvei- sung, Ein- und Auszahlung egyébb semmi, még csak egy árva fordítás sem volt. Nagy kedvem lett volna megkérdezni, hogy ezt a barátságot a brassói magyarok tán akkor érdemelték meg a mikor ő ki- gyelinét 1849-ben mint fogoly honvédet a fekete utszába jó ebédekkel és vacsorákkal látogatták, de nem szóltam mert lehet, hogy szegény feje német gazdát szolgál, aztán meg a másik szegeiéiben ülő ur kielégített az által, hogy feladati levelemre német nyelven irt vevényt adott. En azt tanácsolom, hogy a szegény pinczerekre ne nehezteljünk többé. Szerk. Már most a 10—15 ágból és névszerint intézett búcsúztatás — egy és ugyanazon főtételeken alapszik, csakhogy sokféleképen fejeztetik ki — s épen ez által egyformaságuvá, hosszadalmassá és untaiévá válik. Azértis csekély véleményem szerént czélsze- í’iibb s korszerűbb modor lenne, ha az illető legközelebbi gyászolók és jelen valók általánosságban lennének felemlítve, —s az elhunyttól — elbuc*uz- tatva. — Ekkor egyszersmind eleje vétetnék, azon felmerülni szokott panaszoknak, hogy a legtekintélyesebb állású egyénektől az elhunyt elbucsúztatott, de mi szegényebb rendű rokonok és jó ismerősök kihagyással s hallgatással mellöztettünk. Ekkor, uem állanának be azon esetek, midőn (a különben is érzékeny emberi szív) a mely bánatok, fájó sebek fokozása felszakgatása által a bú- songó szemekből 10—15 rendben könyzápor sajtol- tatik ki, rövid vigasztalás s megnyugtatás helyett. Továbbá azon mód, hogy a halottas háznál a koporsó előtt és a sirgödörnél szinte — az illető gyásztiszteletére nehány halotti énekvers zengedez- tetik : az igen helyes és szükséges ; de az, hogy a gyászmenet halottját a háztól a temetőig éneklés mellett kisérje í épen nem czélszerü s nem helyes. Mert, vegyük csak tekintetbe, hogy midőn több utszákon kell végig haladni : itt a napi munkazaj hallatszik, — ott szekerek csörtetnek, csengettyűk hangzanak, amott pedig emberi s álati hangok háborítják a csendet — ily körülmények közt mondja meg a nyájas olvasó : mily öszhangzása lehet gyászénekünknek ! ? De vegyünk tekintetbe még más körülményeket is: falvainkban hol emelkedéseken, hol mélyedéseken, hol kisebb, nagyobb köveken kell az utszákon végig haladnunk — s az ily, nagyobbrészt terhes menésnél kettőzött légvétel igényeltetvén : az éneklés tökéletlenné és teljesen fárasztóvá válik — s épen ezen okoknál fogva a kiséretkori éneklést egészen mellőzendőnek vélem. Vannak végre észrevételeim a temetéseket követő lakomára, vagy az úgynevezett „torra“ nézve is. — Ezen ősi szokás, midőn egyrészről természet- ellenes s magával a szomorú halálesettel homlok- egyenest ellenkezik : addig másrészről népünk anyagi jólétének vagyonosodásának kirnélytelen gátolója s csoukitója. — Hogy ezen állítás mennyiben igaz, a következőkből is kitűnik. Midőn nekem az egyik órában méltó gyászom, mély bánatom vau az elhunyt kimúlása miatt : miképen tehetem azt józan ésszel, érző szívvel, hogy a másik órában már terített asztal és szeszesitalok mellé ülve — méltó és illő gyászomat — lakomái mulatsággá fejlesszem ! ? Nem követelek-e én ekkor kedélyemmel, természetemmel egyenesen ellenkező dolgot ? S apám vagy anyám elhunytát nem illetem e méltán tiszteletlenséggel ! ? Ha ehhez vesszük még a dolog másik oldalát is, t. i., hogy mily nagy áldozatba kerül egy ilyen tor ! ? — A tehetősebb gazdák például e czélra nem ritkán 120, a középszerűek 60, a szegényebbek legalább is 40 frtot fordítanak. S bizony ezen pénzösszegek bármely család körében is — sok kiadás, s a vagyonosodás érdekében pedig — egyaránt nagy hátramaradás. Tegyük fel például azon esetet, (a mi különben se tartozik a ritkaságok közzé) hogy ezen apának meg hal idönkint 3 gyex-meke, már most a háromszoros czélra kellett 360, vagy 180, vagy pedig 120 frt. — s valljon mire fordittatott? semmi másra, mint egy órai érzéki czélra, melynek egyébb és nemesebb értelme nem lehet annál, minthogy: „et- tünk, ittunk eleget.“ Ha már most épen egy szegényebb gazdára alkalmazzuk ama tort — mi történik ott? Nem más, minthogy az illető pénzhiánya miatt — kénytelen valami szükséges tulajdonától megválni, vagy pedig a régi szokás parancsolta ügy érdekében, időnként háromszor 40 frtot, drága kamatra felvenni ; a minek aztán sújtó következménye az, hogy az érdeklett család nyomorra s ínségre jut. En tehát ezen természet ellenes és szerfelett káros szokást teljességgel nem pártolom ! — B e helyett inkább ajánlom népünk figyelmébe, vagy ama 120, 60, vagy 40 frtra menő tor költséget: fordítsák inkább hasznosabb, nemesebb s maradandóbb becsű jó czélokra. — Például, a még életben maradott gyermekek minél jobb neveltetésére — vagy valamely biztositó intézetnél jobb jövőjük megalapítására. — Vagy, ha az elhunyt emlékét jó hírnevét az élők — és majdan a késő utódok előtt is megtiszteltetni, elismerésben állandóan fenntartatni óhajtják : akkor adjanak halottjuk emlékére egy bizonyos pénz összeget akár iskolai, akár egyébb maradandó becsű közczélokra ! \ agy, ha épen úgy tetszik, ugyancsak tor he- i lyett, állíttassanak inkább az elhunytnak egy 5, 10 : —15 forintos sirkövet. Már csak ezen elősorolt ágakból is, bármelyik j irányú cselekvény, úgy hiszem illőbb, méltóbb s hasznosabb lenne, mintsem ama rövid órai s főleg ! érzéki czólu régi intézmény. — _ __ __ _____ Va n még nehány szóm általában véve azokhoz, kik tálán az ősi szokásokhoz oly igen és orő- i sen ragaszkodnak. Erre nézve azt mondom, miszerint, a mi jó volt a régi időkben; nem következés hogy ma is jó és czélszerü legyen. Mert például hajdanában, midőn az emberiség ; gyermekkorát élte, jó és helyes volt a földet lie- ! gyezett fakarókkal felturkálni, hogy igy a magvak I elhelyezésére a föld teremhetÖvó tétessék ; azonban j ma már az ily eljárásért a szántó vetőket, kikaczagná minden ember. A régi kor emberei életfenntartási tárgyaikat I elsőben saját hátukon, később egyes rudakon és laj- I torjákon saját erejükkel lmrczolták egy vidékről más vidékre ; de ma már, midőn az állatok, megszeliditvo s teher vonásra szoktatva, czélszerü szekerekben alkalmaztatnak: nevetséges s helytelen eljárás lenne — még most is ama legrégibb s legczólszerütlenebb ősi szokásoknak hódolni. Már csak ezen felhozott pár példából is kitűnik, hogy az emberiség ész és tudomány segítségével mennyire haladott a művelődés színvonalán. S ha vesszük a régmúlt időket és a jelent, úgy találjuk, hogy a tudomány hova, tovább, czól ! szerübb, okszerűbb módokat és eszközöket fedez fel i folyvást — az emberiség életfenntartása, kényelme, jóléte érdekének minél jobb és biztosabb elömoz- j ditására. Azért is a régi szokásokhoz oly mereven ragaszkodók ma már a 19-ik század második felének ; végén, méltán és nagyon illően mondhatnának le j ama kártékony, s az általános haladást s előremenetelt oly igen gátló szerencsétlen elvükről : „apám, nagyapám, szép apám is úgy tett : én is úgy cselekszem“ s a helyett inkább hangoztassák ajkaikon eme korszerű ékes szavakat: „teszem azt, mit józan I Ítélő ésszel: jobbnak, czélszerübbnek, okszerűbbnek s hasznosabbnak ismerek el.“ — Tudom én, hogy népünk, nem saját hibája, hanem körülmény szabta magasabb műveltség hiánya miatt, ellensége a javításoknak újításoknak, s hogy igen ragaszkodik ősi szokásaihoz! De mégis, önök tisztelt uraim ! kikben népünk bizalma, ragaszkodása öszpontosul, kik az észvilág fényénél, haladást pártoló elveiknél, s tiszteletteljes állásuknál fogva, legsikeresebben hathatnak — ama főczélok valósítása körül : kérem tegyenek is meg mindent, hogy legyen idővel — jó eszméket melegen pártoló, a kor józan elveit nézeteit megértő, nemesen gondolkodó népünk, melynek társadalmi életéről, jelleméről, tetteiről, szokásairól, az egész müveit világ elismeréssel és tisztelettel beszélhessen. Fejér Gyula, tanitó. K ii I f ü I (1. FRANCZIA ÜGYEK. Faiclherbe tábornok Gambettáről és a hadjáratról. Faidherbe tábornok „Campagne de l’armée du Nord“ czim alatt egy röpiratot adott ki az északi hadsereg operácziójára vonatkozólag. Ezen röpirat zárszavai következőleg hangzanak : „Ha ez északi hadsereg operácziója nem eredményezett valami hasznosat, nem a hadsergen múlt. Metzet Bazainenak, ahelyett, hogy október 28-án azt feladta, decz. közepéig védelmeznie kellett volna, feltartóztatva Frigyes Károlyt Metz falai alatt ; igy a loirei hadseregnek lehetővé lett volna téve, I sikereit kizsákmányolni. Ez esetben az északi hadsereg szabadon megjelenhetett volna a Somme és i Páris között, elvághatta volna a poroszok összeköttetését Normandiában a nyugattól. Ekkor, lehet, a háború a mi előnyünkre, s Gambetta , a védelem lelkének dicsőségére végződött volna, ki lánglelkével egyik hadseregből a másikba ment, feltüzelni a haza utolsó védőit. Nem történt igy, s Gambetta politikai ellenségei megtagadták tőle az igazságszolgáltatást, s bi- rálgatták tetteit. Ez hálátlanság volt, mellyel a politikai szenvedelmek mindig össze vannak kötve. Most, mik jelenleg, s mik lesznek jövőre le- veretésünk következményei? ? Azt liiszszük, hogy a poroszokkal való háborúnk eredményei az európai demokraczia leveretése lett, legalább oly mértékben, mint a franczia hatalom ! meggyengittetett. В a franózia demokraczia szintén
