Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-07-21 / 58. szám
Brassó, 1871. Első évi folyam 58. szám. Péntek július Е1М5Э;,'Ж!!КВ* Megjelenik ez a lap hcten- kint kétszer kedden és pénteken. Á r a : Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás: Kenyeres Adolf ügyvédi irodája, Nagypiaczon. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. pl —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Кimmer nyomdájában. TOef-Ti Közügyek egy barátságos estélyen. Miután a Lendvay Márton vendégszerepléséül kitűzött öt előadás ma 20-dikán, letelik; s miután derék vendégünket semmi kéréssel sem lehetet rábírni, hogy még néhány előadásra itt maradjon : 19-én este barátságos lakomát rendeztek tisztelői bú csuzoul a „Zöldfánál.“ A kedélyes, kiválólag derült lakoma leirása a tárczába tartoznék, voltak azonban olyan részei, melyekért itt kell szólaltunk felőle. Vendégünket dr. Otrobán köszöntette föl, mint a magyar művészet egyik kiváló képviselőjét ; Lázár Gerő pedig emlékül, brassai magyarok nevében, díszes ezüst serleget nyújtott át ezüst táczán. Lendvay felköszöntötte először a brassai magyarságot; felköszöntötte azon országos és országszerte nagy örömmel fogadott eredményt, melyet a brassói románok és magyarok kiegyezése hozott létre ; és felköszöntötte lelkesedéssel , lelkesedés közt a derék román nemzetet, melyhez közös érdekek és őszinte becsülés kötnek, s melylyel egyesülve bizton nézhetünk szembe jöhető viharokkal. Folyt a beszéd árja; tréfát komoly váltott és lekötötte a figyelmet valameny- nyi. Felköszönté vendégünk a brassai magyar nőket is, kívánva, hogy derék honfiakat növeljenek. % Ezt az alkalmat megragadta Kászoni István polgártársunk egy közös aggodalomnak adott kifejezést, midőn fölfejté, hogy Brassóban egyetlen magyar és magyar szellemű leánynövelde sincs. Honnan várjunk hazafias érzelmű anyákat a jövendő számára, mig leányaink idegen nyelven és idegen szellemben növeltetnek? Ezzel összefüggésben indítványozd, hogy gyűljünk össze mentői hamarább, I olyan alkalommal, ívudun a kedélyesség- nem követel részt az időből, hanem egészen ezen nagyon kçMioly ügygyei foglalkozhatunk; s tanácskozzunk egy magyar leánynövelde felállítása iránt, melyben taníttassanak ugyan a szükséges idegen nyelvek; de az átalános szellem magyar le- gyfb. — Kászoni indítványa átalános helyesléssel fogadtatott, s részünkről is feltétlen 'helyeslésünknek akarunk kifejezést adni. midőn ezen főhelyen emlékezünk felőle. Szolgáljon ezen megemlékezésünk egyszersmind figyelmeztetésnek is, hogy ne engedjük elmúlni ezen helyes indítványt is, mint annyi mást, egyszerű közönyből, vagy a kezdeményezés elmulasztásából, hanem lássanak utána, a kiket illet, hogy Brassó derék és minden jóra kész polgárságát egyesítsék a terv kivitelére. De még Háromszéket és Felső-Fejér közelebbi részeit, sőt Csikót sem szabad kifelejtenünk, minthogy azok lakói is itt szokták növeltetni leányaikat, s azok leányai is épen úgy nélkülözik a nemzeti szellemű növelést, mint a miénkek. Lendvay megígérte, hogy jövendőben kedves feleségével együtt fog meglátogatni bennünket. Milyen szép lesz, ha akkor egy jól berendezett magyar leánynöveldében hordozhatjuk meg őket! Újból és újból is ajánljuk az eszme fölkarolását. A törvényszékeknél szervezett elnöki és ügyészi állomásokra a hivatalos lap 12-iki számában-e pályázatot olvassuk. A budai, pesti és pestvidéki első folyamodásu kir. törvényszékek mindegyikénél egy elnöki állomás 4000 frt. évi fizetéssel és 500 írt. évi lakbérrel és egy kir ügyészi állomás 2000 forint évi fizetéssel 400 frt. évi lakbérrel és 500 frt. tiszti pótlékkal fog betöltetni. Azoknak, kik ez állomások egyikéért már folyamodtak s a kiknek folyamodványaik jelenleg az igazságügyminiszteriumnál vannak, ha ezen folyamodványaik kellőleg felszerelve nem volnának, a hiányokat pótló folyamodványt kell be- nyujtaniok. A pályázók a bírói, illetőleg kir. ügyészi hivatal viselésére való képesítettségüket és jogi kép zettségüket az 1869. évi t. ez. 6. és 7. §-ai, illetőleg a folyó évi 33. t. ez. 15 §-a értelmében hiteles bizonyítványokkal tartoznak kimutatni. Közhivatalokban töltött szolgálataikról szóló bizonyítványaik és okmányaik szintén előtérj esztendők. Ha a pályázók némelyike az 1869. 4. t. ez. 26. §-ának kedvezményét kéri magára alkalmaztatni : világosan és részletesen adja elő azon körülményeket és indokokat, melyekre ezen kérelmét alapítja. Vidé к. Élőpatak, 1871. Julius hó 17 én. Stern Sámuel egykori vendéglős és jelenlegi előpataki m. k. postakiadó, azon Pesti hajdoni kartársa germanizáló politikáját követi, ki a pesti magyar közönséget nem érdemesíti arra, hogy sok pin- ezérje közül bár egy bírna magyarul beszélni, mert tegnap óta magát egy oly idegen tisztviselő által helyetesittette, kivel az előpataki nagy számú fürdő vendégek a hivatalos magyar nyelven egy szót sem birnak beszélni. Brassói vendégektől után tudakozódtam s úgy jutott értésemre, bogy a jámbor helyettes tisztviselő a brassói m. kir. posta hivatalnak egyik legrégibb közege ki 10—11 évi ott hivataloskodása alatt nem tartotta a magyar közönséget annyira érdemesnek, hogy annak, vagy jobban mondva saját érdekéért, egy árva magyar szót megtanult volna. Azt, hogy kis erdélykonnunk ma is ilyen tisztviselőkkel miért van annyira ellátva, fejtegetni nem érzem magam illetékesnek, hanem azt hiszem, hogy Stern kiadó úrtól jogosan megkövetelheti egy fürdő közönség, hogy távozása esetében lielyesitesse magát oly tisztviselő által ki a nagy közönséggel a hivatalos magyar nyelven értekezni bir, mert különben, vagy egy idegen vendégnek ki magyarul tud beszélni, arra adna alkalmat, hogy eltávozásakor azt A Spreng és környéke. (Folytatás és vége.) E volt a török császárnak magyar birodalom- bai legelső betörése. Itt a spreng vizében itatták legelőször a magyar földön lovaikat a török császári seregek; s innen a dombról, a feldúlt sprengi vár romjairól legeltette legelőször a török szultán az előtte feltárult, feldúlandó magyar földön sóvár szemeit. Hogy mik következtek e jelenet után; mi módon kelle a parányi magyar honnak az Európát elbontással fenyegető árral csak nem 300 éven át végvonaglással küzdeni ; hányszor áztatta honfiak kiömlö vére a hantokat, emésztette pusztító ttiz lángja fel a hajlékokat, s gázolta dúló török csordák lova le a határokat s „hányszor zengett ajkain Osmári vadnépének Vert hadunk csont halmain gyözedelmi ének“ a költőként, ismeretes a történetek könyvéből. Lehetetlen azért, hogy ezekre vissza emlékezve egy fájóérzés ne járja át itt e helyen, mely a török magyar földrei első betörését juttatja eszünkbe, a honfi kebelt; s midőn a borús századok gyakran lelket renditó eseményein lebegtetve képzetét látja, hogy a költő szavaiként „annyi balszerencse közt, oly sok viszály után, meg fogyva bár : de törve nem, él nemzet e hazán,“ ha a jónak a szépnek a nemesnek csak egyetlen szikrája él is szivében, lehetetlen, hogy lángra ne ébredjen benne az érzés mit a magyar hónszeretetnek nevez. De ime a nap nyugvásra siet; a láthatárra tolongó felhők közül, csak nem leáldozóban léve, még egyszer gyönyörűen visszalövelli sugárait, a leg ro- gyogobb szint öltöztetve az egész látkörrc, hogy azzal nem sokára le is alkonyodjék. A kilátás valóban nyönyörü, keletre a három- széki tér, északra az Olttere a Bikáig, nyugotra és délnyugotra a törcsvári és zernyesti havasok a Barcza vidéke legnagyobb részével és igy nagyobb terület ellátható, mint a czenkröl. Mind ezekben szemeinket még egyszer gyö- nyörködtelve, mielőtt vissza indultunk volna, megtekintettük az épen alattunk a hegytövében fekvő ré gi templomot. Hozzája alá részint az idő alkonyo- dása miatt, részint mert a helyről is meglelietösön megnézhető volt, nem mentünk : azért csak röviden is szólok róla. E templomot a szászok „Szt. Bertalan“ (Bar- tholomeus-Barthamisz) a Székelyek „árvaleány templomának“ nevezik. A szász nevezet onnan származott, hogy Sz. Bertalannak volt szentelve ; de hogy a székely elnevezés alapja mi : azt nem tudhatom. A monda róla az, hogy élt itt hajdan három árva leány, kik különben szegények, de szorgalmasak és istenfélők voltak; a fonásban nem lehetett párjukat találni, s ez iparukat oly dúsan megáldotta a gondviselés, hogy munkájúk dijjából e templomot építették, mely ma is róluk van elnevezve. Épitési kora hihetőleg a 13-dik század eleje. Azon' körülmény, hogy a völgybe fennebb húzódott várostól egészen elmaradva, ettől csaknem külön a mezőben kiinn fekszik, nyilván mutatja, hogy még akkor épült, midőn a város piacza s középpontja mellette volt. Epitesi stylje: román, mely nálunk a 13-dik században élte végső korát. Hajója kereszt alakú, s szentélyi akkori szokás szerint szorosan keletre irányul; köfaragványai meglepően hasonlítanak a magyarhoni szentjáki temploméhoz. Kár, hogy semmi feliratot nem lehet rajta felfedezni. Ha meggondoljuk, hogy midőn a német lovagrend 1212-ben a Barczát a magyar királyságtól elakarta szakasztani, ezt azzal kezdette meg, hogy legelőbb egyházi tekintetben kívánta magát az erdélyi püspöktől függetlenné tenni , s e végett az ilyen amattól független egyházi főnek a Barossára beküldését az akkori pápától mégis nyerte volt: né- miileg gyaníthatjuk, hogy ezen, az akkori kor- és népességhez mérve nagyszerű mü aligha nem az alakulandó barczai püspökség székes temploma akart lenni. — Az eredeti miiből azonban ma csak a falak s azokon találtató köfaragványok vannak meg. A templom fedele, boltliajtása felszerelése, tornya s harangjai mind ujabbkoriak. Azonban vizsgálódásunknak ez alkalommal ideje is már véget vetnünk. A társaság, melyei jöttünk haza felé indult, kövessük mi is. Talán, ha az idő engedeudi, majd más alkalommal más felé folytathatjuk kirándulásunkat. M.
