Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-07-18 / 57. szám
Első évi folyam 57. szám. Ivódd Julius 18. Brassó, 1871. Megjelenik ez n lep heten- kint kétszer kedden és pénteken. Ára: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — кг. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás: KenyeresAdolf ügyvédi iródája, Nagypiaczon. NEMERE. Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyomdájában. A szebeni és szebenvidéki románok nyilatkozata. Tehát a sok lenézés, szidalom, gúny mind hasztalan! Tehát a „Federatiunea“ dühösködése és a „Gazetta“ fondorkodása mind nem volt elégséges megdönteni a brassai románoknak április 22-ikén megpecsételt) programmját ! Haszontalan és éretlen tüntetésnek akarták bélyegezni azok, a kik saját befolyásuk elvesztésétől félhettek az által, ha gondolkozni kezd a románság. No s hát, ha éretlen tüütetés, mért bíbelődtek annyit vele a Federatitmeában és Kronsfádterben ? Hiszen önök bölcs férfiak, nagy diplomaták; önök világrészek sorsát intézik: hogyan is vehették számba a „zöld hasu- aknak“ gúnyolt brassóiak politikáját, a melyet oly pókháló szövetnek tartottak, miszerint nyilván hirdették, hogy széttépi az egészet egy bizonyos hazatérő hős három nap alatt. — A három napok tömege dombbá nőtt azóta ; a Federatinnea íékvesztett czikkei- ből is kitelhetnék egy jókora szemétdomb : s a „zöld hasuak“ által megkezdett politika áll rendületlenül; nemcsak áll, hanem hódit. — Pedig a brassói románoknak nincsenek jól fizetett politikai ügynökeik; még lapjuk sincs eddigelő. Itt-ott, idegen lapokban, tettek pár nyilatkozatot, mikor már tűrhetetlen volt a ráfogás és a gyanúsítás. Programmjok mégis hódit országunkban és túl a Kárpátokon is. Ha volna lapjok, s ha olyan kicsinyes eszközökre szorulnának, mint ellenségeik-, tiz annyi helyeslő levelet közölhettek volna, mint kárhoztatót összes ellenségeik közöltek. Ok azonban bizták az ügyet saját erejére, s az hódit saját erejénél fogva. Nagy erő, az igazság, a tiszta hon- és íajszere- tet ereje segíti nyilván ezen programmot, hogy oly vagyonos és intelligens románok is, mint a szebeniek és szebenvidékiek, — nyíltan lei állanak és magokénak vallják azt. A Telegrafulu Romána 52-ik számában, julius 13-ról jelent meg ezen nyilatkozat, mely több erkölcsi erőt ad egyik részre, mint tiz hoppon maradt tolakodó vezér káromkodása a mennyit tud rontani. A nyilatkozat egyszerű, nyugodt és férfias. Meg vagyunk győződve, hogy lel kéből osztja minden gondolkodó és hazafias román. Midőn pedig lapunk magyar közönségével megösmertetjük, uj bizalmat hirdetünk hazánk jövő nagyságához. Legyenek üdvözölve a szebeni románok magyar részről. Szeretettel és őszintén ragadjuk meg kinyújtott kezöket. Együtt küzdeni hazánk felvirulásáért ; együtt győzni le egyesülésünk ellenségeit; és élni ezen szép honban testvéri egyetértéssel, szilárd összetartással: ez a mi programmunk is, melynek megvalósulása örvendetesen közeledik. — A történelmi fontossággal biró szebeni okmány itt következik. Az igazság érdekében. Alólirt szebeni és kerületebeli románok csak a lapokból vettek tudomást egy, Szebenben 1871. május hó 15-én kelt és több szebeni és kerületebeli románok aláírással ellátott úgynevezett ellennyilatkozatról, mely által elitéltetik a brassói románok testvéresülése az ottani magyarok és németekkel. Mi szebeni és kerületebeli románok tudván, hogy bármely fontos ügyben együttesen lépünk fel, és bármely a szebeni és kerületebeli románok nevében közrebocsátott nemzet-politikai nyilatkozat komoly tanácskozásunkból foly ki ; azon ellennyilatkozat pedig nem lévén ilyszerii tanácskozásunk kifolyása: nem fektettünk semmi súlyt arra, mivel nem is volt semmi indokunk, brassói román testvéreink' politikája felöl nyilatkozatokat vagy ellennyilatkoza- tokat közrebocsátani, feltéve, hogy ezeknek elég szép számú hazafias intelligentiája, mely sokat áldozott a nemzeti elöhaladás és jóllétért, bizonnyal nem fog a nemzeti érdekek ellen tenni semmit. Látván azonban, bogy a brassói nemzeti test- véresülés felett a román lapokban nagy harcz fejlődött ki, melyben a nevezett szebeni ellennyilatkozat is a testvéresülés ellen fegyverül mint bizonyíték basználtatik, és ennek következtében az itteni összes románságot és intelligentiáját czéluk elérésének hidjául akarják használni némelyek : kényszerülve és kötelezve vagyunk az igazság érdekében kinyilatkoztatni : hogy ezen f. é. május hó 15-én Szebenben kelt ellennyilatkozat nem a szebeni és kerületebeli románok nyilatkozata és tartalma nem ezen románok érzéseinek kifejezése. Ellenben megvalljuk, hogy azon elvek, melyeken brassói testvéreink politikai programmja alapszik t. i. nemzeti egyenlőség, a javak és terhek egyenlő felosztása a haza minden nyelvű lakosai között és ezen alapon a haza minden népeinek testvéresülése, — a legvidvhózóbbak, melyekhez eddig minden román tartott és mi is tartunk. N. - S z e b e n 1871, junius 6-án. Joanu Panoviciu. — Dr. Joanu Borci’a, ügyvéd. — Joanu Maxiuiu, fötörvényszéki jegyző. — Petru Pinciu. — Dr. Deinetriu Racueiu, ügyvéd. — Joane de Pred’a, ügyvéd. — Nieolau Miliou, véglett jogáan. — Vasilie Ardelenu. — Dr. Ilaru Pus— kariu. — Nieolau Fratesiu, cons, titkai*. — oitmirm Cuntianu, diacon. — N. Cristea, tanár. — Demitru Mentenu, Gennánu, duehov. sem. — Grigorie Ma- tecu, kereskedő. — Demitriu Florianu, selityei jegyző. — Dumitru Pop’a, szelistyei biró. — Stefani Pan, sibielui jegyző. — Alexandrn Lebu. Kakovai birtokos. — Petru Paulu, Kakovai jegyző. — Comanu Floca, Kakovai primär — Nieolau Oncea. Valei esküdt — Joane Sasu, Gulesi jegyző. — Joane Iliu— sin, Galesi esküdt. — Joanu Josofu. Tiliseai lelkész. — Nieolau Grecu, Tiliseai biró. — Boicza községéből : Stoi’a Bobesiu, biró. — Torna Costea, esküdt. — B. Némtiú, jegyző. — Talmács községéből: Di- mitrie Sacarea, lelkész. — Georgu Bussu, biró. — Tom’a Oucea, esküdt. filllá, A Spreng és környéke. (Folytatás). De talán igen sokat is malátánk itt. A ko- paczkőszikla pedig nem kinálkozik a legkellemesebb pihenőhelyül, s a kilátás a tégla csűrökre a szemet kellemesen semmi esetre sem gyönyörködteti: siessünk azért fel a tetőre, tán ott a szem kárpótlást lel az itteni Ízléstelen kilátásért. Ifjú utazó társunk a forráshoz leszállva, annak medréből egy pár kavicsot keresett utazási emlékül, s ezzel fel indultunk a Spreng hegyére. A Spreng dombja azon hegységnek, melynek völgyeiben Brassó nagyobb része fekszik, a térre ki rugó legvégső ága; csaknem kerek és egészen kőszikla. Hajdan, mikor az alatti elterülő piacz szomszédságban feküdt, hihető fával volt benőve, minek maradványa lehet a közelébe máig is fennmaradt három százados, hajói emlékezem, cserfa, most azonban merőben kopár. Tetejere jutva az ős várerösség alapja azonnal szembe tűnik. Maga az erősség mintegy 200 lépés kerületi tért foglalt el; csaknem kerek alakja volt. Kereken mely sánezok védték, miknek nyomai ma is tisztán kivehetők. Nem látszanak azokan a várfa laknak, tigy a benne volt építményeknek többé semmi maradványai. E század elejéről némi jegyzést olvastam volt régebben róla. Akkor a falaknak alap romjai még megvoltak; j úgy az is kivehető volt, hogy a bejárás a nyugoti ; oldalán volt, hol azt egy őrtorony fedezte. Ma már csak a várterén szemlélhető mélyedésekből következtethetni, bogy a falak alaptornyait, hihetőleg épületköveknek elhordották. Itt ezen helyen volt az ős városnak, a hajdoni Brassónak várerőssége ; lábainál terült el a régi város, alatta feküdt piacza s fedezete alatt állott az akkori korban nagyszerűnek mondható temploma. Azon épületekben, miknek alapjaikat jelelik a felismerhető ásások, tartattak egykor valószínűleg a város legelső okmányai, s a lakosok értékesebb tu lajdonai ; ide gyűltek tanácskozni, s innen tekintettek széjjel a naponként gyarapodó telep felett, a város hajdoni elöljárói, a nagytekiutetü ezéhmesterek- ből álló tanács. Ma a város nagy része messze fellmzódott innen a völgybe, csak egy pár utszája áll még a régi városnak a dombtól keletre eső téren: de helye, sőt némely helyt utszái is jól kivehetők, oly sok századok után, még most is. A határok mezei utai, dűlök fekvései nagyob- bára mind ide látszanak irányulni, tanújául, hogy mikor azok berendeztelek és felosztattak, a város központja itt, ezen helyen volt. Hogy mikor épült ezen erősség, bizonytalan. Hihető, bogy a város alapulása elsőbb éveiben. A német lovagrend az 1211-dik év tájait települt a Barcza vidékére s 1225-ben űzetett el innen. Ide jövetelekor Brassó hihetőleg mint kis telep már állott, s alatta uj gyarmatokkal megnevekedelt ; 0- Brassó temploma is e korból vehette eredetét. Hogy ezen várerősség azonban már akkor meg lett volna, azt semmiből nem lehet felismerni. A német lovagrend eliizetésekor azonban az általa bírt használható várerőségek, s azok között minden valószínűséggel a czenki is (mons Brassobus) a magyar királyi fiscus kezére szállván, a gyorsan és hatalmasan gyarapodó város csak hamar kellett, hogy egy saját erősség bírásának szükségességét érezze és azt saját közelébe fel is építse. így épülhetett azért a 13-dik század első felében ezen erősség. A czenkivel azonban sem terjedelmére, sem erősségére nézve nem mérkőzhetett. Ezt mutatja azon történeti feljegyzés, miszerint 1397-ben Myrrha oláh hon fejedelme a törökök ellen fegyvert fogva, nőjét és gyermekeit bátorságba helyezés végett Erdélybe Brassóba szállítván, őket nem itt, hanem a czenki várban helyezte el. Sőt ezt bizonyítja ezen erősség eleste is. 1421-ben ugyanis Amurates török szultán, mi után némely kóbor csapatai már az azelőtti évben a Sily völgyében megfordultak, nagy sereggel a Barcza vidékére beüt. A népség, mely eddig csak hírből halottá a török dulásokat, véve a fenyegető veszély- röli tudósítást, értékesebb vagyonával sietett a czenki fiskális végvárba, mint biztos helyre s ott szerencsésen meg is menekült. De a bíró Weihrauch a tanácsosai együtt ide a sprengí erősségbe vonult, mint a város saját erődjébe. Amurates megérkezvén a várost feldúlta; sergét a sprenghegyére vivén az erődöt, akkori szokás szerint kőfal-, törő eszközökkel megostromolván lerombolta, az ott talált vagyont, s drágaságokat felprédálta, s a bírót Weihrauchot a városi tanácscsal együtt magával fogságba lmrczolta. (Folytatása következik.)
